Keresés ebben a blogban

2018. szeptember 20., csütörtök

Az uzsorásokról

Most olvastam egy rendkívül érdekes írást a devizahitelekről. Ideteszek egy részletet:

A luxemburgi székhelyű bíróság közleményben az áll: Ilyés Teréz és Kiss Emil 2008 februárjában svájci frankban nyilvántartott kölcsönre vonatkozó kölcsönszerződést kötött egy hazai bankkal. A szerződés értelmében a havi törlesztőrészleteket forintban kellett megfizetni, de e részletek összegét az aktuális árfolyam alapján számították ki. Ezenfelül a kölcsönfelvevők vállalták, hogy viselik a két pénznem árfolyamának esetleges változásához kapcsolódó kockázatot.
A későbbiekben az árfolyam jelentős mértékben romlott, ami a fizetendő havi törlesztőrészletek összegének nagymértékű növekedését okozta. A két adós 2013 májusában a magyar bíróságok előtt keresetet indított az OTP Bank és az OTP Faktoring (az eredeti hitelt nyújtó bank jogutódai) ellen, amelyekre a szóban forgó kölcsönszerződésből származó követelését a hitelező átruházta. A bírósági eljárás során lényegében az a kérdés merült fel:
az árfolyamkockázatot az adósokra terhelő szerződési feltételt a bank nem világosan érhetően fogalmazta-e meg, és emiatt e feltétel a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelv értelmében tisztességtelennek tekinthető-e?

Nekem is vannak kérdéseim. Tudom, semmi nem fog változni, de azért nem árt, ha ezeket a kérdéseket azok is fölteszik (legalább maguknak, esetleg hivatalos fórumokon is), akik szenvedői (lesznek) a bankok eljárásának.
Illyés Teréznek és Kiss Emilnek mi köze van az árfolyam esetleges változásához? Nevezettek és velük együtt valamennyi hitelt felvevő mit tettek azért, hogy az árfolyam változzék? Milyen jogszabály írja elő azt, hogy a különféle bankok, pénzügyi spekulánsok és más "szakemberek" által időről időre elkövetett "szabályozások" következményeit azok az ügyfelek vállalják, akik az intézményesített, ezért törvényesnek vélt uzsorakamatok terhei alatt már úgy is az összeroppanás határán élnek?
Azaz miféle "tisztességtelenségről" tetszik ítéleteket hozni, ami csak sokadik következménye egy alapvető tisztességtelenségnek: a finánctőke minden kockázat nélküli játszadozásának, amit mindenképpen az "ügyfél", a kiszolgáltatott szerencsétlenek sokasága fizet meg. Ne tessék azt mondani, hogy magát szolgáltatja ki, vannak helyzetek, amikben a jövendő adós már nem mérlegelhet, mert a szó szoros értelmében élet vagy halál kérdése, megkapja-e a kölcsönt. A bank ezt természetesen pontosan tudja, mint ahogyan azt is, ha a fölvett hitelösszeg mellé ő kínál még egy másik fajta kölcsönt is, a szerencsétlen ügyfél azt is elfogadja, mert abba az illúzióba ringatja magát, hogy ezáltal könnyebb lesz az élete.
Még egyszer, hogy világos legyen: az árfolyam változását nem az ügyfél okozza, azaz nincs köze  hozzá, amiből nyilvánvalóan következik, hogy vele aláíratni egy szerződést, amiben neki vállalnia kell a bank által elkövetett felelőtlenség kockázatát, az nem tisztességtelenség, hanem több paragrafusba ütköző bűncselekmény.
Különben nincs devizahitelem. Nem is volt, nem is lesz.

P.S.: Majd elfelejtettem, a múltkor egy "kommentelő" gúnyolódott a bankokról szóló bejegyzésem alatt, mivel magyarázom a Lehman Brothers Holdings Inc.-nek a "bedőlését", azaz csődjét. Ez tényleg ilyen bonyolult kérdés volna? Hogy olykor ezek az intézmények egymást is gyilkolják, nem csak az ügyfelet? Ez az egy példa volna csak?