Keresés ebben a blogban

2018. július 13., péntek

A nacionalista szakszervezetis

Hááát. Nem is tudom. A minap írtam néhány mondatot a tanárok, az iskolarendszer esélyeiről. Most olvastam egy interjút a PDSZ (Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete) elnökével.
Négy évig fidesztag volt, és nem tartja szitokszónak a nacionalizmust.
Így nem lesz könnyű.
Történelem tanár volt, és minden évben elvitte az osztályát Erdélybe. Mert a gyerekeknek meg kell mutatni a székelyeket és a Felvidéket.
Ajjaj. Ezt az embert tetszett választani? Vagy kinevezték? Ez képviseli a tanárokat? Szervezi őket szak? Megkérdezte valaki, hogy miért kell a gyerekeket Erdélybe vinni? Mert a székelyek az igazi magyarok? Akiket itt látnak Magyarországon, azok annyira azért nem magyarok? Vagy azért, hogy tudják, ott is vannak magyarok? Amerikában is vannak. Angliában is vannak, Németországban is, közel egymillióan mentek el innen, amióta a fidesz kormányoz. 2006-ban, amikor ennek az elnöknek múlhatatlanul szükséges volt belelépni a fideszbe, mert annyira nem tetszett neki a rendszer, már akkor is a fidesz kormányzott. Mi tartott négy évig, amíg végre rá tetszett jönnie az elnök úrnak, hogy valami a fideszben sem tökéletes?
Még egyszer megkérdezem, miért kell a gyerekeket Erdélybe vinni? Hogy lássák, mekkora volt Magyarország? Hogy lássák, mekkora lehetne, ha visszacsatolnák? Mit jelent az elnök úr számára az a nacionalizmus, amit ő nem tart szitokszónak? Hogy Erdély Romániában van ugyan, de az ott élők magyarok? És? Jobbak, szebbek, okosabbak, mint a románok? És ha nem - mert az elnök úr nyilvánosan bizonyára nem ismerné be, hogy ő különbnek tartja a magyarokat mindenkinél -, akkor miért fontos az, hogy Romániában élnek ugyan, de magyarok? Miért arra kell nevelni (brrr) a gyerekeket, hogy szeressék Magyarországot és a magyar kultúrát és a magyarokat? Attól ők jobbak lesznek, szebbek, okosabbak? Különbek mindenkinél?
Jaj, hagyjuk ezeket, úgy is reménytelen. Nézzék meg a futball világbajnokságot, az miről szól. Szívükre tett kézzel, könnyes szemmel bömbölik a futballisták is, a közönség megfelelő része is a maguk nemzeti himnuszát, ölni tudnának, ha ellenük ítél a bíró, és ki kell vezényelni a katonaságot is, a rendőrséget is Franciaország összes nagyvárosába, mert vasárnap milliók fognak rombolni. Ha nyer a francia csapat, akkor azért, ha nem, akkor meg azért.
Ha valami használna a nemzetemnek s ártana egy másiknak, nem javasolnám uralkodómnak, mert elsősorban ember vagyok s azután francia; szükségszerűen vagyok ember s véletlenül francia - ezt 300 évvel ezelőtt írta Montesquieu. Háromszáz év. Ennyi nem volt elég egy magát kultúrnépnek tartó nemzetnek, hogy a saját országának szülöttjétől megtanulja, ő nem elsősorban franciának született, hanem állítólag embernek. Én ebben nem vagyok olyan bizonyos, midőn nézem az elődöntő utáni képeket a felvilágosodás bölcsőjében.
Azt tetszik kérdezni, akkor mit várok a magyarországi tanároktól? Akik a fent vázolt elnököt bírták megválasztani a szakszervezetükbe?
Semmit. Tényleg semmit.