Még valami, aztán tényleg nem foglalkozom ezzel a Mohácsot meghaladó nemzeti tragédiával. Az elempé nevű trágyahalom volt führere (akiről már évekkel ezelőtt megírtam, nem egyedül én, hogy kártékonyabb és undorítóbb, mint maga a fidesz) most fenyegetődzött a milliós kártérítéssel. Aztán magyarázkodott, hogy ő csak azt mondta, egy ember visszalépésével százötven milliót veszítenek. Százötven milliót. Nem mintha meglepett volna, nyilvánvaló, hogy a nagy hazafiak, a vitéz ellenzék minden tevékenységét a pénz határozta meg, az a pénz, aminek a folyósítása az adófizetők forintjaiból akkor is felháborító, ha egy párt hasznos munkát végez, mert ugyebár azt elvileg nem pénzért teszi (lásd Jóreggelt Európa - A párduc foltjairól, 2018. április 3.). Ez a banda az összes többivel együtt pontosan olyan hányinger, mint az állampárt, sajnos beleértve a fiatalokat is. Dehát jó, annyit a javukra lehet írni, hogy legalább majdnem mind eltakarodott. Azon kicsit sem csodálkozom, hogy a leggusztustalanabb kártevő, a százötvenmilliós párt vezérasszonya marad, meg is lepne, ha képes volna bármilyen emberi cselekedetre.
Beszéltem néhányszor egy emberről, aki az én nézetem szerint egyedül volt alkalmas miniszterelnöknek. És még sok más pozitívumot elmondtam róla. Ezeket nem vonom vissza. A róla szóló írásokban próbáltam biztatni is, másképp akkor sem tettem volna, ha ismerem személyesen. Most súlyos kétségeim támadtak. A maradásával kapcsolatban. Hogy nem mondott le.
Meg kellene próbálnia megmagyarázni. Hogy miért nem. Azt ugye nem kell komolyan venni, miszerint sikernek könyveljük el a frakcióalakításig ívelő fejlődést? Ez kevés. Mint ahogyan az is, amit az elmúlt nyolc évben tett. A csúti futballista ugyanis nem politikus, hanem egy különösen elvetemült köztörvényes bűnöző, valamire való politikus egy ilyennel elvileg könnyebben elbánik, mint egy másik politikussal, aki csak annyira bűnöző, amennyire az a "foglalkozásával" jár együtt.
Jó, nem azt mondtam, hogy ez egyszerű. Néhány hónapja én is megpróbálkoztam az egyik lehetséges módszerrel, jogászokat mozgósítottam, eddig csak azért nem szóltam, hogy kapitulálok, teljes kudarc, mert ketten még nem adták föl. A többi vagy el sem kezdte, vagy menet közben elmenekült. Dehát én csak egy egyszerű állampolgár vagyok, "politikusi" lehetőségek és felhatalmazások nélkül.
A tegnapi összeesküvés elméletemnek a valóságtartalma lehet minimális, de az is kiderülhet, hogy annál sokkal több, és nem is csak elmélet. Az mindenesetre tény, hogy a hangulat hasonlított a 94-esre. Nem azért nem hiszem el a választási eredményt, mert hajlamos vagyok az öncsalásra, hanem mert ennyien nem lehetünk kóros álmodozók. Naszóval, kellene tenni valamit, és ha a csúti beteg megkapná azt, amit érdemel, akkor is kell majd valaki, aki itt tenni tud valamit.
Egyre kevésbé hiszem, hogy az a volt miniszterelnök lehetne.
Meg kellene magyaráznia, miért nem mond le.
