Keresés ebben a blogban

2018. február 1., csütörtök

Mit szentesít a cél? 2.

Heller Ágnes megint jobbikozott egyet. Január 25-én már elmondtam röviden a véleményemet (Mit szentesít a cél? - Jóreggelt Európa), akkor még név nélkül. Most megint azt mondta, a jobbikkal kell szövetkezni (vagy valami ilyesféle kifejezést használt). Nem ismerem őt személyesen, messziről tartottam mindig nagyra, olyan nagyra, amennyire csak kevés embert. Bizonyára jó volna beszélgetni vele erről, nyilván van valami racionális magyarázata. Amit elképzelni sem tudok. Majdnem azt mondtam, erre nem létezik racionális magyarázat, dehát az övét nem ismerem, akkor pedig ilyet nem mondhatok. Egy ismerősöm azt állítja, neki szabad ilyet mondania. Hát ez így elég sovány. Úgy kell ugyanis érteni, hogy egy zsidó legitimálhat nácit. Különösen egy holokauszt-túlélő. Lehet. Bár nem hiszem, hogy ez magánmegbocsátás kérdése volna.
Élt egy színész Magyarországon, akivel én igen jó viszonyban voltam, tehetségesnek tartottam, hívtam a Rádióba különféle szerepekre, verset is mondott - politikáról, világszemléletről sosem beszéltünk. De ha beszéltünk volna, akkor is addig a felületig jutunk csak el, ami a létező szocializmustól való undort jelentette. Aztán kitört a szabadság - legnagyobbrészt a gondolkodáshoz nem szokott emberek számára, és az én színészemről hamarosan kiderült, hogy ő ezt a náci és nyilas eszmék felszabadulásaként értelmezi. Egyszer még 1994-ben elkuncsorgott hozzám, azt hitte, a szocialisták győzelme nekem kedvez, ha annyira nem bírtam elviselni az első négy évet, majd mikor rájött, hogy én annak a bandának sem vagyok a kegyeltje, nem láttam többé. Egyszer találkoztunk a Múzeum körúton, nem ismert meg. Nemrég meghalt. Így már sosem fogja megtudni, hogy én akkor bizonyára visszaköszöntem volna, de vele semmilyen közösséget nem vállalhattam, mert én mélységesen egyetértettem a nürnbergi ítéletekkel. Amik nem elsősorban a tetteket büntették, hanem a mentalitást. A háborús bűnök azért nem évülnek el (egyebek között), mert a mentalitás változatlan. Az megmarad és tovább fertőz olyanokból is, akik még nem is éltek a nürnbergi perek idején, mint például az említett színész. Meg a csúti gazember, aki egyelőre még csak a végtelen butaságából és aljasságából eredően gyilkolja halomra az embereket és éhezteti a gyerekeket, de ha most "nyer", akkor valószínűleg eggyel előbbre lép.
Mindenki úgy éli meg a nácizmus köztünk pusztító, naponta az arcunkba bűzölgő megnyilvánulásait, ahogyan akarja. Mondhatnám, magánügy. Mindaddig, amíg a megengedő, a náci eszméket legitimáló magánvéleményét magában tartja. Ahogy nagy nyilvánosság előtt ad hangot a saját, személyes félrenézéséről szóló politikai programjának, az a ragály terjesztésével ekvivalens.
Ismerősöm azt mondta, akkor én most meghosszabbítom ennek a hordóhasú brigantinak az uralmát, mert elvetem az eltávolításának egyetlen lehetséges megoldását.
Nem. Egyszerűen azért, mert ez nem lehetséges megoldás. Szerintem. Meg az emberi jogok egyetemes nyilatkozata szerint, meg a nürnbergi ítéletek szerint, meg az általános etikai szabályok szerint.
Ettől persze még lehet valakinek más a véleménye. Az eredmény minden esetben ugyanaz (lásd a január 25-i bejegyzést).

P.S.: Bocsánat, majdnem elfelejtettem: a jobbik "támogatásának" lehet még egy eredménye. A választásokon győztes egyik náci bagázs (mindegy, a kettő közül melyik) koalícióra lép a másikkal. Akkor a kormánypártoknak nem kétharmada, hanem kis híján száz százaléka lesz. Mondjam, mi következik ebből?