Keresés ebben a blogban

2018. február 24., szombat

A magyar munka becsülete

Ismét némi borsó a falra. 2016. április 30-án tettem föl az alanti bejegyzést. Ma ismét megy, ismét a Dunán a Mese a 12 találatról című film. A stáblista változatlan. A "futballedző" szerep nemcsak a film egyik epizódjának hamisítása, a kor jellemzőjének is. Egy futballedző ma sem él úgy, mint egy futballista. Még olyan országokban sem, ahol van futball.

Ma délután lesz a Duna tévén a Mese a tizenkét találatról című, 1956-ban készült film. A magyar filmtörténet egyik legjelentősebb darabja, évekkel, sőt évtizedekkel az amerikai film előtt járva a maga sok szálról induló, egyfelé tartó, tökéletesen megcsinált szerkezetével.
A televízió műsorban a főszereplők között olvasható Zenthe Ferenc neve, a műsor szerint Titit játssza, aki is futballedző. Titi mellékszereplő és nem futballedző, hanem a korra jellemző "sztár"futballista, aki rendszeresen utazik, ennek megfelelő a lakása és a felesége, "nyugati cuccokat" ad még a sógornőjének is.
Megnéztem az IMDb-t (International Movie Database, azaz Nemzetközi Mozi Adatbázis), ott az áll, hogy "Titi, coach", azaz "edző".
Nemzetközi Mozi Adatbázis. Ez ugye elvileg egy komoly dokumentum gyűjtemény, a jövő filmtörténészeinek készül, akik ezt etalonnak fogadják el, ebből dolgoznak, esetleg nem lesz idejük megnézni a filmet, így annyit tudhatnak, hogy edző.
Nem írom ide, miért baj, ha egy kiváló filmnek a korra egyik legjellemzőbb epizódját meghamisítják azzal, hogy megváltoztatják a szereplő foglalkozását.
Nem írom ide, miért baj az, hogy lassan kivétel nélkül mindenki úgy végzi a munkáját, ahogyan az ország miniszterelnöke, hogy hozzá hasonló gazemberek uralkodnak tízmillió magyar állampolgáron, és felelős állásokba oda nem való, legjobb esetben súlytalan embereket ültetnek, amilyen például egy újság főszerkesztői vagy egy tévé hírigazgatói funkciója.
Ja, és Hlatky Lászlót a filmben nem Brobicseknek hívják, hanem Robicseknek.
Nem volt kedvem tovább olvasni.