Ezzel, amit most ideírok, kicsinyítem a bajt, úgy teszek, mintha minden rendben volna, és az a mi legnagyobb problémánk, hogy pusztul a nyelvünk? Azaz nyelvészkedem?
Nem. Nem kicsinyítem a bajt, csak magyarázom az ok és okozat egy ritkán taglalt jelenségét, és nem, nem nyelvészkedem, mert az a tanult mesterségem, ennélfogva művelem a nyelvészetet, és nem imitálom, nem kontárkodom bele, nem teszek úgy mintha. Csak próbálok odahatni, hogy ne múljon ki ez az egyedülállóan csodálatos nyelv.
Megint egyszer azt olvastam egy színészről, hogy nem tudom, hány éve színészkedik.
Nem! Azaz lehet, hogy időnként otthon vagy társaságban színészkedik is, azaz hazug viselkedésformákkal próbálja becsapni a környezetét, de ha a szakmáját gyakorolja, akkor csak néhány éve színész, esetleg műveli a színészetet vagy dolgozik színészként, de nem színészkedik, mert az mást jelent.
Sajnos egyetlen nyelven sem tudok úgy, mint magyarul, és bár komparatisztikából (összehasonlító nyelvészet) doktoráltam, azt nem illusztrálom most más azonosságokkal, amit mondani fogok. Azzal hízelgek magunknak, hogy azért, mert ez csak a magyar nyelvben létezik, de félek, inkább csak egyszerűen tudatlan vagyok.
A magyar nyelv toldalékai közül az első, amit a szótőhöz illesztünk, a képző. Sok van, ezek közül az egyik egy igeképző, visszaható a neve, ez a -kodik, -kedik, -ködik. Mosakodik, fésülködik.
Ha ezt a képzőt nem igéhez, hanem főnévhez illesztjük, azzal azt jelezzük, hogy a tevékenység komolytalan, aki annak a foglalkozásnak, amit megjelöl, a -kodik, -kedik, -ködik képzős alakját használja, az egyben értékítéletet is közöl: a tevékenységet nem a jelölt foglalkozás hivatott művelője végzi, hanem valaki, aki utánozza annak a mozdulatait, hasonlóképpen igyekszik viselkedni, mint annak a szakmának a művelője - szobrászkodik például. Egy szobrász sohasem szobrászkodik, egy szobrász tevékenységét sokféle módon le lehet írni (farag, mintáz satöbbi), de ha azt mondjuk, szobrászkodik, azzal lesújtó véleményt mondunk a művészetéről.
A "színészkedik" ennél egy fokkal még rosszabb, mert aki színészkedik, az nemcsak amatőr, sőt dilettáns, az még hazug is, hamis érzelmekkel csalja a környezetét. A futballista például, aki fetreng a földön, mintha lerúgták volna, pedig hozzá sem értek, az színészkedik.
Nem várom persze, hogy ettől a bejegyzéstől egyszerre megváltozik minden, tisztább lesz a magyar nyelv meg ilyesmi, csak megint egyszer arra akarom felhívni a figyelmüket, hogy a nyelvromlást mindig a csúti brigantihoz hasonló, primitív, nagy közönség előtt szennyezők indítják el, aminek a következményei lesznek igazán súlyosak: nem fogjuk érteni egymást. Akinek pedig a gondolatai zavarosak, az zavarosan fogja kifejezni magát, azt pedig egy hozzá hasonló zavaros fejű mértani haladvány szerint fogja félreérteni, a dolog természetéből fakadó rosszindulattal.
A folyamat persze megállíthatatlan. De azért próbáljanak küzdeni ellene.
