Keresés ebben a blogban

2017. július 8., szombat

Miskahuszár

100 tonna betonból készül, 12,5 méter magas lesz Miskahuszár szobra. Pákozdon állítják fel.
Ez itt egy részlet a tudósításból:

Miskahuszár amúgy a magyar huszár szimbóluma, a magyar katona hősiességét és bátorságát jelképezi. "Ez a szobor a győztes magyar katona jelképe is egyben, hiszen a pákozdi diadal helyén és arra emlékeztetve a huszár egyik kezében a győzelmi zászlót tartja, a másik kezét viszont a kardján nyugtatja, jelezve, hogy készen áll bármikor a harcra, hazája védelmére" 


"A győztes magyar katona" jelképe. Nna! Megint adunk egyet az önismeretnek, a nagy magyar nemzeti öncsalás monumentális szobra világra fog szólni, mert sehol a földkerekségen nem lesz nála nagyobb szobor, ami ólomkatonát ábrázol. A világ legnagyobb ólomkatona szobra. Amit Miskának hívnak. Hát nem édes? Egy tizenkét és fél méter magas giccs. A magyar néplélek furfangos, kacsintós megjelenítése, cuki kis bulvár betonból. Egy pántlikás magyar legófigura egy dombtetőn, idegenforgalmi látványosságnak szánva. Ami hirdeti, hogy a magyar huszár készen áll bármikor a harcra, hazája védelmére. A hősies és bátor magyar katona. A győztes.
Az utolsó győztes magyar katona Mátyás királyunk seregében található. Az utolsó győztes magyar katona cseh volt, cseh zsoldos. Meg lengyel meg rác. Akik hűségesen szolgálták a királyunkat. Mindaddig, amíg megkapták a zsoldjukat. Mátyás ezt tudta, vigyázott is, hogy a fizetésben ne legyen késedelem, néhány szórványos eset figyelmeztette: a zsoldos katona jó katona, de ha késik a fizetség, néhány nap múlva máshol jó katona. A kor hadakozási szokásai még alig ismerték a hivatásos katonát, kevesen is voltak, a kínálatnál sokkal nagyobb kereslet kényes portékát csinált belőlük. A hazafiság pedig nem értelmezhető fizetőeszköz.
Nem tudom, Pákozdnál hány magyar huszár harcolt, de azt lehet tudni, hogy a jórészt talpasokból álló magyar sereg létszáma 16 000 (tizenhatezer) körül volt. Ennyire sikerült "felduzzasztani" a Batthyány által meghirdetett népfelkelés, a külföldön tartózkodó magyar katonákat hazahívó kiáltvány és Kossuth alföldi toborzó körútjának eredményeképpen.
A csatában szemben álló seregeket császári és királyi tisztek vezették. Mindkettőt, a magyart is. A lényegesen népesebb ellenfél egy meglehetősen tehetségtelen, Jellasics nevű horvát bán parancsnoksága alatt szóródott szét annyira, hogy végülis mindössze húszezren mentek neki a magyar csapatoknak. A karakéler, kihaénnem vívóbajnok, a jónevű császári tábornok elkényeztetett fiacskája negyvenvalahány éves korára két ütközet vezetését tudta felmutatni mint dicsőséges haditettet, mindkettőt határőr század élén abszolválta lézengő török szabadcsapatok ellen. A Pákozdnál vele megütközőket nála sokkal tapasztaltabb császári és királyi zsoldosok irányították: a napóleoni háborúkban edződött, 64 éves Móga János és az ugyanott már főtisztként megsebesült  71 éves Franz Holtsche. A még csak 50 éves, de kisnemesi származása miatt a többieknél agilisabb és állítólag tehetségesebb Jozef Milpökh beavatkozására már alig volt szükség.
A glóriával övezett ilyen-olyan emléknapokkal és emlékművekkel magasztalt pákozdi csata a 48-49-es forradalom és szabadságharc egyik legjelentéktelenebb eseménye volt, a két császári és királyi sereg lélektelenül, különösebb meggyőződés nélkül vett részt benne. A "veszteség", azaz a halottak száma is ezt mutatja: a magyar oldalon 40, Jellasicsnál 50 (az egy hónappal későbbi Schwechat alatti csatában az ugyancsak Móga vezette magyar sereg vesztesége már 700 katona - az osztrákoké 30). És mielőtt belebódulnánk a nagy költő hadiromantikájába, a magyar haderő nem győzött Pákozdnál, csak egy győzelem értékű, háromnapos tűzszünet kicsikarására volt jó, Jellasics, a gyáva meg nem futott Bécs felé, hanem Komáromnak indult el, de ott Majthényi azt tanácsolta neki, inkább menjen Bécsbe.
Szoktam mondani, én semmit nem találok ki, mindössze azt a képességemet használom, hogy már jóval az iskola előtt megtanultam olvasni. Fentiek le vannak írva. Részben a Hóman-Szekfűben, részben más történeti munkákban. Ezeket elvileg olvasásra szánták, nem tudom, hogyan sikerült eltitkolni őket annyira, hogy a nagy magyar melldöngetésnek nehogy útjába álljanak. A magyar történelem egyik legtragikusabb eseménye, a teli torokkal dicsőségesnek öblögetett 48-49-es magyar forradalom és szabadságharc, lényegében egy szlovák sikkasztó zugügyvéd által rendezett vérfürdő tele volt különféle helyeken vívott csatákkal, ezek legnagyobb részét, főképp a sorsdöntőket a magyar seregek elvesztették. A pákozdin kívül legharsányabban emlegetett isaszegi győzelem 1000 magyar katona életébe került, az ellenség vesztesége 370 ember. A két és fél hónappal később (már elvesztett) peredi csatában a császári és királyi csapatok 500 (ötszáz) halottat számoltak meg, a magyar sereg 2900-at (kétezer kilencszázat). És így tovább.
Most majd felállítják ezt a száztonnás huszárbabát, hadd lássa ország-világ a győztes magyar katonát. Ilyen. Miskahuszár. A lelkem. Ez neki a neve.
Áll a dombon és jelképez. Kinek mit.