Keresés ebben a blogban

2017. március 19., vasárnap

Pusztítók

Olvasom ezt a gyalázatot a szombathelyi színházról.
Az ember azt hinné, vannak bizonyos teljesítményből fakadó értékek, amik csodálatot és tiszteletet váltanak ki az emberi fajhoz tartozó egyedekből, amikkel kapcsolatban fel sem merülhet más reakció. És akkor egy önkormányzati képviselő, az avatatlan lelkiismeret múló és színehagyott látszata, a féreglétet alulról vágyakozva szemlélő lény beavatkozik. Csak azért nem mondom, hogy bemegy az elefánt a porcelánboltba, mert az elefánt az illetőhöz képest egy magas intellektust mutató állat, a törés meg, amit az üzletben véghez visz, össze sem hasonlítható az önkormányzati kártevéssel.
Régóta gyanítom, hogy a homo erectus szellemi és erkölcsi színvonalát elérő kétlábú undorodva elfordul, midőn megkérdezik, belépne-e a jelenlegi kormánypártok valamelyikébe, de most már tényleg súlyos kétségeim vannak - nem tévedünk, amikor azt hisszük, egy faj inkább csak kipusztulhat, de nem fejlődhet visszafelé?
Ezek itt csak pusztítani bírnak. Ezek semmiben nem különböznek azoktól a barbároktól, akik a közelmúltban évezredes műemlékeket vertek szét.
Felelősségem teljes tudatában állítom, hogy ebben az országban, ahol évszázadokon át meghatározó volt a selejt, ahol a legrosszabb minőségű alakok szabták meg a lét irányát, mindig a szakadékba lefelé, ebben az országban ilyen mértékig ócska, visszataszító, szégyenletes, primitív, nyavalyás banda még nem dúlt soha.
Dehát ezt érdemeljük.