Elfelejtettem mondani, mindenkitől bocsánatot kérek, aki érinthetetlennek tartja a Bibliát, aki nem szereti a kételkedőket és a folyton kérdezőket. Nem mondom, hogy ne is olvassa el a könyvemet, esetleg azt sem, ami itt következik, mert mindenki úgy bosszantja fel magát, ahogy akarja, de előre szólok, nem fogja szeretni a mai bejegyzést.
A könyvemben csak ennyi van a később Szent Pálként hírhedtté vált alakról:
Nagyon okos fiú és nagyon
jellemtelen. Azt is mondtam reggel, hogy mindenhol a nyomodban jártam, de
mindenhonnan elkéstem. Qumránban is voltam, éppen akkor, amikor ez az ifjú
sátorkészítő Tiámá apját akarta elütni az üzlettől azzal, hogy ő jobb sátrakat
tud csinálni. Saulnak hívják, damaszkuszi és gyűlöl téged. Ő is mindent tud
rólad, ő is minden szavadat ismeri. Olyan szeretne lenni, amilyen te vagy. Ezt
Jánostól, az unokatestvéredtől tudom. Jól meg fogják érteni egymást a kafarnaumiakkal.
Na hogyan is mondjam? A világtörténelem egyik legförtelmesebb és legkártékonyabb figurájának tartom ezt a damaszkuszi római polgárt. Bár kétségkívül van egy hasznos tulajdonsága: az ő idegesítően zavaros leveleiből - sok munka árán - kiszűrve a megfelelő mondatokat, sokkal közelebb jutunk Jézus eredeti gondolataihoz, tetteihez és terveihez, mint ennél a kásás gerincű damaszkuszinál lényegesen egyszerűbb gondolkodású (nem akarom azt mondani, hogy butább) négy evangélista összes műveinek jórészt primitív mondataival együttvéve.
Elegendő adatunk van annak alátámasztására, hogy a Pál apostol levelei címszó alatt megjelent szövegek nagy részét valóban ez a római polgár írta. Nem kell hozzá szövegelemzéssel foglalkozó igazságügyi szakértőnek lenni, hogy e levelek olvasója megállapítsa: az illető képtelen volt akár csak egyetlen világos, értelmes mondat megfogalmazására is. Ebből a tényből sokféle következtetést lehet levonni, ezek közül engem egy érdekel - az a cselekvéssor, amivel kicsavarta és az ellenkezőjére fordította Jézus szándékait. Amivel közönséges vallásalapítóvá alázta a legcsodálatosabb embert, aki valaha született, akinek meggyalázta a törekvését isten megismertetésére és az ember felszabadítására.
Azok a szerencsétlen, együgyű halászok és más foglalkozású árulók, akiket apostolokként tisztel a köztudat, valószínűleg nem voltak elég okosak ahhoz sem, hogy felfogják, mit tesz kortársuk, a Jézust gyűlölő Saul, midőn rájön arra, hogyan lehet tökéletesen az ellenkezőjére fordítani, lebutítani, és az emberi ostobaságra bazírozva kihasználni egy védekezésre már képtelen ember tanításait.
A damaszkuszi szemforgató, az összevissza hablatyoló sátorkészítő lett az emberi faj legnagyobb tömeggyilkosa, amennyiben a kereszténység megalapítójaként elindította azt a pusztítást, amihez nem ér fel a háborúk és járványok összes áldozatának létszáma sem, legfőképpen azért, mert ezeknek a háborúknak a legnagyobb részét is a papok által hülyített szerencsétlen emberek vívták a papok által (még a huszadik században is) felszentelt fegyverekkel. "Krisztus" nevében.
Ha szabad kérnem, ne tessék sorolni a kereszténység pozitív oldalán található holmikat, két okból. Először azért ne, mert a halottak millióit nem lehet ellentételezni még a legmagasabb értékű művekkel sem. Másodszor azért ne, mert az emberiség kiválasztott egyedei a kereszténység megalapítása előtt is képesek voltak az alkotásra, ez - száz százalékos bizonyossággal állítható - így folytatódott volna a kereszténység megalapítása nélkül is. Giotto Campaniléje például nem a kereszténység alkotása, hanem egy zsenié, aki bármilyen más ideológia alapján - különösen bármilyen ideológia nélkül - is képes lett volna épületeket tervezni és képeket festeni.
A többi spekuláció. Bár érdekes spekuláció például annak elgondolása, hogyan alakult volna a barbárság kora a kereszténység kíméletlen "térítése" nélkül. Vagy a dél-amerikai indiánok populációja és így tovább.
Mindaz, amit fentebb leírtam, persze csak egy vélemény. Az enyém. Elismerem, ennek a véleménynek van egy taszítóan kellemetlen tulajdonsága: tényeken alapul. Olyan tényeken, amiket szinte képtelenség másképpen elősorolni, mint ahogy én tettem. Más magyarázatot fűzni hozzájuk meg szinte lehetetlen. Ahhoz egy damaszkuszi római polgár jellemtelensége az induló feltétel.
