Azon gondolkodom, mit tehet egy újságíró, amiért bárhonnan (mégegyszer: bárhonnan) kitilthatják. Mert van ám ilyen. Például sáros cipőben, náthásan, égő szivarral a kezében bemegy a műtőbe, ahol éppen egy súlyos (vagy nem annyira súlyos) operációt végeznek. Ez azért fontos, mert ez egy olyan eset, amikor semmi törvénybe ütközőt nem tesz, mégis fel kell szólítani, menjen onnan. Igaz, ez sem kitiltás, mert ha legközelebb a sterilitás szabályainak megfelelően jár el, akkor vélhetőleg beengedik. Különben az újságíró akkor tiltható ki, ha köztörvényeket sért (ezek közé sorolható az államérdek, a katonai és titkosszolgálati titoksértés, bár ezekkel én az esetek többségében nem értek egyet, de az most mindegy), viszont akkor már nem újságíró - azaz a válaszom a saját kérdésemre: az újságíró sehonnan sem tiltható ki. Legkevésbé az Országházból, ahol a legsilányabb és leggusztustalanabb emberfajta, az úgynevezett politikus saját maga által is elismerten az ország ügyeinek intézésével van megbízva.
Namármost. Az újságíró - ha megfelelően végzi a munkáját - a közt, ha tetszik, az országlakost képviseli. Azt az embersokaságot, amelynek a választópolgárnak nevezett halmaza megbízta az úgynevezett politikust az ügyek intézésével. Azaz a politikus - hivatalának lényegéből kiindulva - mélységes alázattal tartozik viselkedni az ő megbízójának a képviselője előtt, ez a képviselő az újságíró.
Azzal itt most nem szeretnék foglalkozni, hogy a házelnöknek nevezett figurának mi volna a dolga, hogy a nyolcadik kerületi bérházba (ahol felnőttem) ilyen külsejű és ilyen modorú viceházmestert soha nem alkalmaztak volna, csak azt akarom rögzíteni, hogy feladatai között az egyik legfontosabb az újságíró munkakörülményeinek a körültekintő kialakítása (kellene hogy legyen). Ez a pöffeszkedő gyűlöletkazal az ötvenes években viselkedhetett volna a hajlamainak megfelelően mint a recski tábor őre vagy az Andrássy út 60. verőlegénye, bár valószínűleg ezekről a helyekről is eltanácsolták volna, mert a kegyetlenkedés perverziója még ott is visszatetsző volt.
A baj csak az, hogy ez az alagsori smasszer kitilthat újságírót az Országházból, és az újságíró társadalom ezt szó nélkül, meghunyászkodva tűri. Tessék elképzelni ezt a helyzetet egy országban, ahol valódi újságírók dolgoznak valódi szervezetekkel a hátuk mögött. Az intézkedést követő délutánon az ország összes újságírója a Parlament épületében lenne... Miket beszélek? Egy országban, ahol valódi újságírók dolgoznak és nem beszari inasok, elképzelhetetlen olyan házelnök, akinek megfordulna a fejében, hogy kitiltson egy újságírót.
Attól tartok, ezek megérdemlik egymást.
