Keresés ebben a blogban

2016. március 1., kedd

A második jelzőrendszerről

"Orbán Viktor szerint a következő évek „irgalmas vitája” lesz, hogy Magyarország csatlakozni akar egy, a mostaninál mélyebb európai integrációhoz, egy „európai egyesült államokhoz” és azon belül az eurózónához, vagy pedig önálló gazdaság- és nemzetpolitikát kíván folytatni."

Ezt itt megint csak azért teszem ide, hogy megmaradjon, hogy olyanok is emlékezzenek rá, akik tudnak olvasni (attól tartok, nem sokan maradnak ilyenek, a vidéki futballista arcátlansága minden képzeletet felülmúl, hamarosan várható a kötelező analfabéta képzés bevezetése).
Nem mondtam még, én értem a primitív embereket. Magyarország legsötétebb helyén nőttem fel, a Józsefváros fekete lyukában, cigányok és prolik között, ahol a második jelzőrendszernek (a beszédnek) valóban másodlagos szerepe volt, az első jelzőrendszer viszonylag széles skálájából is elsősorban az ütés jelentette a közlés mindennapi eszközét, mire elértem a 190 centit és 90 kilót, több verést kaptam, mint ennivalót (ha azt kérdezik, visszaadtam-e, amit addig kaptam - fizikai ütés formájában alig, nagyobb elégtételnek fogtam fel a hajdani nagyfiúk tekintetében megjelenő rettegést).
Egyszóval nehéz nekem olyan bárgyú szöveget mutatni, amit ne értenék. Ennek a gönci hordó formájú vidéki futballistának olykor sikerül. Most például tanácstalanul állok az "irgalmas" vita előtt. Komolyan nem tudom, mi lehet az. Még a zé és az er betűt sem nagyon lehet véletlenül felcserélni, nem egymás mellett vannak a billentyűzeten.
Az önálló gazdaságpolitikát most hagyjuk. Egy rendkívül buta embernek még a saját színvonaltalanságát is alulmúló ostobaságaival nem foglalkozom.
Nemzetpolitikával végképp nem.