„…a filmes múlttal
rendelkező kulturális menedzser egyszer azt kérte az ifjú hölgytől, hogy
nyugodtan színészkedjen.”
Az ember a múltjával nem rendelkezik, mert ami elmúlt, azzal
már nem lehet rendelkezni, azt legföljebb meghamisítani lehet, az meg nem rendelkezés,
az ifjú hölgyet meg nem arra buzdította, hogy hamis viselkedés mögé rejtse a
valódi szándékait, hogy erőltetetten fejezze ki az érzelmeit, hogy raplizzon, azaz
színészkedjen, hanem arra kérte, hogy közös munkájukban színészi eszközöket
alkalmazzon.
A fent idézett félmondat a legnagyobb példányszámban
megjelenő, nem bulvárjellegű, nyomtatott napilap pénteki mellékletében jelent
meg, a páros interjút jónevű újságíró írta. A fent idézett félmondatban két
durva, a gondolkodásra való restségre, a magyar nyelv felületes ismeretére
mutató hiba van (az „ifjú hölgyet” most
nem is említem, ez egyrészt egyszerű stílusficam, a lap eredeti szellemiségéhez
nem illő jópofizásnak van szánva, másrészt az interjúalany remélhetőleg nem
szándékos megalázása, attól tartok, ezt már maga az „ifjú hölgy” sem veszi észre).
Ezeken kívül van még „szülinap”
meg „nagyon bejött a vasárnapi
Cifrapalota”, a jónevű újságíró talán már nem is emlékszik, hogy a jelzett
ünnepet „születésnap”-nak hívják,
bejönni meg sem kicsit, sem nagyon nem szokás, a Cifrapalota egyszerűen jó
műsor, bevált, sikeres – sokféle kifejezés van erre a magyar nyelvben, ha a
pénteki melléklet nyelvezetét nem akarják a kültelki lumpen szintjére
zülleszteni. Csak hát akarják.
Néztem az északi sí világbajnokságot (mit csináljak,
szeretem nézni, sok egyéb ok mellett nem látok ökölbe szorított kézzel a
levegőbe sújtó, vicsorgó, pávián módra, tátott szájjal üvöltő és hörgő „örömöt”).
Néztem volna, de sportközvetítés helyett hirdetéseket adtak, rendre olyankor,
amikor a pályán valami olyasmi történt, ami alapvetően befolyásolta a verseny
alakulását. És néztem még sok-sok szignál klipet vagy hogy’ a fenébe hívják azt
a förtelmet, amiről rá lehet ismerni, melyik társaság műsorát nézem. Ezekben a
klipekben autók törnek össze és repülnek fel a levegőbe, a roncsok között egy
ember áll kiszolgáltatva, gördeszkás száguld egy védtelen nő felé, egyszóval a
halál vár mindenkire, aki ezt a csatornát nézi, még az eldobott labda is
darabokra törik. Eltűnődtem, miért van ez. Miért a fülsiketítő lármával rám törő
erőszak? A sportadó csak tükrözi a korszellemet?
Ugyan. Nem tükröz az semmit. Tükrözéssel nem menne semmire. A
sportadó sok pénzt akar. Most. Talál ebben bárki valami kivetnivalót? (Hajoljanak
kicsit közelebb, súgok, erre azt kell válaszolni, hogy dehogy talál, ez így van
rendjén. Megvan? Ki tetszett mondani jó hangosan? Így van rendjén. Akkor már
hátra lehet dőlni.) Ahhoz, hogy valaki sok pénzt tudjon keresni, tömegeket kell
vonzani. Az meg nem megy másképp, csak úgy, hogy leszállunk a tömegek
színvonalára. Az a színvonal jó mélyen van, mélységes mélyen, még a múltnak
kútjánál is mélyebben – és akkor mi van? Hát akkor oda kell leszállni. Találunk
ott sötét, bugyogó butaságot, állig érőt, alsó ajakig érőt, még éppen lehet
levegőt kapni, büdöset, áporodottat, de ott ez a természetes, találunk még a
butaságból fakadó gyűlöletet, vagdalkozó gyáva agressziót, ilyesmit. Rendben.
Nézzen minket, ezeket mind megkapja nálunk. Az ezekhez tartozó hirdetésekkel
együtt. Amik kívánatossá teszik a szemetet, vagy beleverik az orrodat abba, hogy
soha nem éred el azt, amit a hozzád hasonló szellemi színvonalon élő, csak
nálad sokkal aljasabb kufár a mellényzsebéből megvehet. A kereskedelmi
csatornák sok pénzt akarnak. Most. Azt így lehet elérni. Talál ebben bárki
kivetnivalót?
Hát persze, hogy talál. Csak magának sem meri beismerni.
Nyilván így van jól, sokan teszik, nem ütközik sem törvénybe, sem a
tízparancsolatba, hát istenem, ilyen a világ.
Ühüm. Ilyen. A kereskedelmi rádiók, televíziók és lapok
teszik ilyenné, és dehogynem ütközik törvénybe. De mint tudjuk, törvény az,
aminek érvényt szereznek. Kereskedők és politikusok folyatták rá gusztustalan
váladékukat az atlanti térségre, megvettek maguknak félművelt szolgákat, akik
épp annyival vannak felettük, ahová kereskedő és politikus agyvelővel nem lehet
fellátni. Ez a szint egy tisztességes iskolarendszerben a hatodik-hetedik
általános. A gimnáziumba és egyetemre járók már ezeknek a szolgáknak a
gondjaira vannak bízva.
Szülinap, ami nagyon bejön.
Mi meg lassan próbálunk kikúszni a váladék alól. Nem hiszem,
hogy sikerülhet.
