Kis kikapcsolódás. Sok volt a napi piszok. Ezt itt most találtam, meg kell nézniük. Ha nem az történt volna 23 évvel ezelőtt, amiről a minap írtam, ha nem Gőgös Gúnár Gedeon kezd bele a magyar történelem első szabad levegőn eltölthető korszakába, hanem értelmes emberek csinálnak értelmes országot, akkor ez a két zseni akár Magyarországon is muzsikálhatott volna idén nyáron, volna hozzá zenekarunk is, helyszínünk is. Dehát Stuttgartban voltak, a Stuttgarti Rádió Zenekarával adtak koncertet az Új Palotában.
Dee Dee Bridgewater az utolsó nagy énekes, aki a jazzkorszak klasszikus hagyományait viszi tovább, a többiek meghaltak. Egyvalaki követhetné az általam már hallott énekesnők közül: Radics Gigi, az ő hangjában és muzikalitásában megvan a lehetőség (Aretha Franklin, Roberta Flack, Kelly Rowland, Diana Krall más világ, más hang, más iskola).
Dee Dee Bridgewater stílusérzéke, viszonya a drámához valószínűleg megtanulhatatlan, de egy olyan született, ösztönös tehetségnek, amilyen Radics Gigi, nem volna nehéz átvenni a kikerülhetetlen alapsémékat, nem is kellene nagyon messzire mennie, ha jól tudom, Bridgewater valahol Franciaországban él.
Figyeljék meg, milyen hangon (milyen "lágéban") énekeli A Muzsika hangja slágerét, és hogyan változtat később egy másik nótában, amikor már beszáll a szimfonikus zenekar is.
Lang Langot talán kevésbé kell bemutatni. Sajnos nem tudom, ki készítette neki a zongoraszólam kottáját, csak azt tudom, hogy Ravel G-dúr zongoraversenyét és Bartók Szonátáját hogyan játssza, azaz tudom, hogy elképesztő érzéke van a jazzhez, mintha nem kínainak, hanem amerikainak született volna.
Ez az egész itt 22 perc. Nagyon kevés. De hihetetlen élmény.
