„Orbán Viktor beszédében az OMÉK-ot a magyar vidék ünnepének, a magyar termőföldet pedig Európa egyik legjobbjának nevezte, amihez évszázadok alatt kifejlesztett gazdálkodási kultúra és birtokgondozás tartozik. Mint mondta, az elmúlt 20 évben le kellett számolni azzal, hogy a mezőgazdaság a múlt, és az ipar a jövő: Magyarországot mezőgazdasági országnak nevezte, szerinte nem mondhatunk le arról, amihez a leginkább értünk... 2012-ben 15 ezerrel dolgoztak többen az agráriumban, mint egy évvel korábban, a mezőgazdaság 4,5 százalékkal járult hozzá a GDP-hez, három év alatt 30 ezernél több új munkahely létesült a szektorban – sorolta az eredményeket Orbán. Az agrárexport elérte a 8 milliárd eurót, az új piacok között Indiát, Indonéziát, Irakot, Iránt, Pakisztánt említette, és kitért rá, hogy más országok mellett nőtt az oroszországi kivitel is.”
Volt az előző bejegyzésben egy félmondatom, amiben a jelenlegi kormányt Rákosi Mátyás rendszeréhez hasonlítottam.
Ezt most ünnepélyesen visszavonom. Finoman szólva undorodtam attól az alaktól, és kivétel nélkül mindentől, ami az ő idejében történt, súlyos dolgokat tudnék mondani, életem egyik legborzalmasabb időszaka volt, de az igazságtalan pocskondiázást nem kedvelem – Rákosi Mátyást sem akarom elhamarkodott összehasonlításokkal méltatlanul megalázni. Azért ő 1950-ben már tudta, neki nem szabad leszámolnia azzal, hogy a mezőgazdaság a múlt, és az ipar a jövő. 1950-ben, amikor a mezőgazdaság még összehasonlíthatatlanul nagyobb arányt képviselt volna a bruttó hazai össztermékben, ha lett volna ilyen számítás, Rákosi Mátyás azt hangsúlyozta, hogy Magyarország mennyire nagyon ipari ország. Pedig akkor még nagyon messze volt az ipariságtól. De Rákosi hallott valamit arról, hogy a mezőgazdaság nem az a kimondott húzóágazat, ami leghatásosabban képes szolgálni az úgynevezett fejlődést.
És akkor most, 2013-ban elértük, hogy Magyarország mezőgazdasági ország lett. És erre még büszkének is kell lennünk. A fent nevezett országokba is sikerül eladnunk. Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy a Földkerekség olyan kiemelkedően magas színvonalú tudományos kultúrával bíró és az emberi jogok területén oly sokkal a többi ország előtt járó államaiban nyertünk piacot, mint a minden szempontból mintaadó India, Indonézia, Irak, Irán, Pakisztán. Elláthatjuk őket mezőgazdasági termékekkel. Hollandia, Dánia, de még a különben kedvező éghajlatú Svédország, Norvégia sincs egyelőre azon a színvonalon, hogy képes legyen megbecsülni, és főképp megfizetni a magyar mezőgazdasági termékeket, ők ráadásul azt sem tudják, hogy fordítva van, mint ahogyan eddig vélték: az ipar a múlt, a mezőgazdaság a jövő. Kísérletezgetnek tudásalapú társadalom építésével, számítástechnikával meg szolgáltatásokkal, amíg rájuk nem omlik az egész. Mert nem teremtenek új munkahelyeket a mezőgazdaságban. Sőt, amilyen ostobák, ott csökkentik a munkahelyeket. Mindenféle hülye gépeket terveznek és alkalmaznak, ááá, halvány fogalmuk sincs a fejlett társadalomról.
Mindig azt hiszem, hogy a butaság gödre tovább már nem mélyíthető.
