A sötét butaság áthatolhatatlan sűrűsége

Az egyik napilapszerű portál novellapályázatot hirdet. Dicséretes. Komolyan mondom, tényleg annak tartom. A portál megmutatta a bírálóbizottság tagjait. Ez már elgondolkoztatott. 

Annak idején (1990. előtt) a Magyar Rádióban valaki kitalálta, hogy mikrofonengedélyhez köti a nyilvános megszólalást. Az engedély megszerzéséhez egy bizottság ítélete kellett. Bőzsöny Ferenc, a bemondók főnöke felhívott (akkor még nem dühöngött a "rendszerváltás" után ránk tört politikai hovatartozás gyűlölete), hogy megy a bizottság elé, menjünk együtt (kettőnk között volt egy soha meg nem hirdetett, csak úgy a rádiósok körében kialakult és soha el nem dőlt "verseny", hogy melyikünk hangja mélyebb, azaz kié a Rádió legmélyebb hangja). A Puskin-épületben rendezkedett be a bizottság (így hívtuk az Esterházy-palotát, fogalmam sincs, miért), ott találkoztunk Ferivel. A "versenyünknél" kevésbé köztudottan a Rádióban csak kettőnknek volt nyelvész doktorátusa, Bőzsöny hivatalosan használta is a doktori címét, én soha. Ő lévén az idősebb, udvariasan előre engedtem. Benyitott, benézett, aztán becsukta az ajtót - kívülről. Azt mondta, nézzek be én is. Megtettem. Én is becsuktam az ajtót, én is kívülről. Ferivel ott helyben megállapítottuk, hogy a bizottság tagjainak mindenekelőtt meg kellene szerezniük az engedélyt, hogy ítélkezhessenek. Mi ketten esetleg vállalnánk, hogy döntsünk róluk - valószínűleg nem adnánk ki azt az engedélyt. Mentünk a dolgunkra, kettőnknek soha nem volt mikrofonengedélyünk - szerencsére senki nem vette a bátorságot, hogy kérdőre vonjon minket...

A novellapályázat bírálóbizottságának a tagjairól nem tudok semmit. Kettejük nevét már hallottam, bizonyára rendes emberek, nyilván okosak is, de ez hervasztóan kevés. A "bírálóbizottság" tagjaitól egyenként is elvárom a szakmai tekintélyt, hogy igazolható legyen, korábban már jogot szereztek a mások tudása feletti ítélkezéshez, a testület enélkül minimum komolytalan. Elhiszem, hogy van véleményük, de egy zsűri akkor hiteles, ha az általa képviselt szakma egzakt normáinak fölényes birtokában teszi a dolgát, ha a tagok nem az ízlésüket akarják rám tukmálni, hanem a matematikai pontossággal részletezett indoklásukat, ami az eredmény kihirdetéséhez vezetett.

A fent említett portálon olvastam egy másik "bírálóbizottságról": Political Capital: Magyar Péter könnyen elkoptathatja magát - ez a címe az ítéletüknek. Aha. Aztán még az is van ott, hogy "Magyar Péternek egyelőre Magyar Péter a legnagyobb politikai ellenfele, mivel jórészt egyedül van a politika színpadán, a kormányzati kommunikáció az általa folyamatosan közvetített műsorra épül. Magyar Péter a mindent leuraló jelenlétével, az olykor óhatatlanul hibás döntéseivel és túlmozgásos kommunikációjával könnyen elkoptathatja magát – fogalmaz az elemzés."

Ha felidézem a gyerek- és ifjúkorom bizonyos epizódjait (sokszor leírtam már, a nyolcadik kerületben nőttem fel, annak is a leggonoszabb fertályában, ami az ötvenes években a mostaninál is gonoszabb volt), olykor elszégyellem magam, hogyan voltam képes olykor szó nélkül odavágni úgy, hogy vér és csonttörés volt az ütés eredménye, mikor tudtam, hogy hiába próbálnék bármit mondani, a sötét butaság  sűrűsége áthatolhatatlan, csak elhallgattatni lehet annak az előrevetítésével, hogy ha az illető még egyszer megszólal, nagyobbat és fájdalmasabbat kap.

Amikor ilyeneket olvasok, mint ez itt fent, hajlamos vagyok fölmenteni magam hajdani tetteim miatt, tényleg nincs más megoldás. Most álljak oda magyarázni, hogy a "túlmozgásos" viselkedés egy pszichiátriai kórkép egyik jelzője, mely tünet kiváltó oka egy bizonyos agyi károsodás? Vagy hogy semmi olyan fölényes társadalomtudományi felkészültségről nem láttam bizonyítékot, ami a fenti szöveg íróját feljogosítja a minősítésre: Magyar Péter döntései "hibásak"? Vagy kérdezzem meg, mi "mindent ural le" (hová "le" te szerencsétlen) a "jelenlétével"?  

A novellapályázat bírálóbizottságának a tagjait legalább megbízta valaki azzal, hogy ítélkezzenek - nem ezek a tagok tehetnek róla, ha esetleg kevesek ők az ilyesmihez. De a Political Capitalt ki a nyavalyakórság kérdezte?!

Mindenesetre most tényleg meg vagyok győződve róla, hogy annak idején helyesen döntöttem. Ilyenkor nincs más megoldás... és utána még szólni, hogy még egy ilyen, és akkorát kapsz... Na jó. Tényleg, mondja meg nekem valaki, mit lehet csinálni, hogy ezeket a "bírálóbizottságokat" valahogy elhallgattassuk. Ki a fene hatalmazta fel ezeket az iszonyatosan buta, kártékony alakokat arra, hogy megnyilvánuljanak valakiről, akinél többet soha ennek az országnak a történelmében nem tett senki az emberhez méltó élet lehetőségéért? Akinek a cselekedeteit megítélni csak rendkívül bölcs, sokat bizonyított emberek tiszte lehet - azok legalább azt is tudnák, milyen nagyrabecsüléssel együtt járó feladatot kaptak.

Befognák végre?

Népi vitára nem, de szakmaira szükség lenne az alkotmánybíró-választáshoz – mondta Majtényi László a Reggeli gyorsban, aki helytelennek és elfogadhatatlannak nevezte az egypárti jelölést. Sonnevend Pál szakmai felkészültségét nagyra tartom, ugyanakkor kapásból tudnék mondani nyolc-tíz másik embert, akiét szintén. Szakmai vitára lenne szükség – hangsúlyozta a jogtudós.

Sietek megjegyezni, Majtényit valamikor normális, elismerendő embernek, szakmájához értőnek tartottam (a személyes viszonyunk is jó volt). Most döbbenten látom, miképp veszíti el a reputációját néhány másodperc alatt.

Komolyan nem értem, miféle reflexek működése hülyíti el a korábban használható embereket. Majtényi nagyra tartja Sonnevend felkészültségét, de "kapásból" tudna mondani nyolc-tíz másik embert. Jó. És? Én is tudok legalább nyolc-tíz ilyet. Ha kicsit alaposabban utána gondolok, többet is, húsz év alatt (amíg igazságügyi szakértő voltam), legalább huszonöt olyan bíróval dolgoztam együtt, akik alkalmasak volnának alkotmánybírónak. És? Akkor vitatkozzunk szakmailag? Jó. Meddig? Melyik az a pont, ahol már megállhatunk, mert itt van már a kánaán? Amikor a sok felkészült közül kiválasztottuk a legfelkészültebbet. És azt ki fogja megmondani, melyikük az? Majd a Majtényi eldönti? Addig meg húzzuk csak az időt, mert az a puszta tény, hogy találtunk egy kiválóan megfelelőt, nem elég? "Szakmai vitára lenne szükség"? Minek, az isten szerelmére, minek? Csak azért, hogy 16 év nyomorúság, leginkább hallgatás után megmutassák ennek a Magyar Péternek, hogy ők milyen igazi félliterköpő demokraták, bezzeg ő nem az, mert ez a despota megelégszik azzal, hogy ezeket a nyavalyásokat kihúzta a szarból, majd egyedül ő választotta ki azokat a remek embereket, akikkel együtt dolgozik? Vagy mi a sistergős rosseb nyitotta ilyen nagyra ennek a sok fanyalgó okosnak a száját?

Hírek

"...a Pesti Srácok volt főszerkesztője és az egyik legnagyobb elérésű megafonos viszont bizakodóak a jövőt illetően. Szerintük bőven vannak és lesznek támogatók."

A nürnbergi perben Julius Streichert halálra ítélték és kivégezték, az emberiség ellen elkövetett bűnökért. Mit tetszik gondolni, az a néhány millió magyar, aki kénytelen volt elszenvedni fentnevezettek környezetmérgezésének következményeit, kimeríti az emberiség fogalmát? Ma már nincs halálbüntetés, remélem, a Föld civilizáltabb részén nem is lesz soha, de fentnevezettek tevékenysége azért legalább 20-25 évet megérdemel. Támogatók? Persze hogy lesznek. Mindaddig, amíg találnak olyan moslékot, ami az ő napi táplálékuk. Ha ezek a fasiszta hulladékok eltűnnek, velük együtt szívódnak fel a fogyasztóik is. De ahhoz előbb el kell ítélni ezt a bagázst az összes hozzájuk hasonlóval együtt. Ugye senki nem hiszi azt, hogy az a gyalázatos undor, ami ezeknek a "bizakodóknak" a váladékaként kapott nyilvánosságot, része volna a "sajtószabadságnak"? Ugye senki nem hiszi, hogy azzal minden el van intézve, ha ezek a brigantik "elveszítik" az állásaikat, megszűnnek az ocsmány holmijaik? 

Azoknak a tömegtájékoztató segédmunkásoknak a megbüntetésére, akik a fenti "cikket" közlésre érdemesnek tartották, sajnos nincs semmilyen paragrafus. Pedig ha minden ilyen cselekedetük következményeként három nap, három éjjel (hat órai alvással és néhány liter ivóvízzel) folyamatosan le kellene másolniuk papírra ceruzával a saját piszkukat, talán keresnének valakit, hogy tanítsa meg nekik az újságírásnak legalább az alapszabályait.

Damnatio memoriae

Az emlékezet elátkozása, azt jelenti a cím, a római büntetőjog része volt.

Megint elemeznek. Az "újságírók". A szerkesztők. Mi a rossznyavalyát, tessék mondani? Ennek a torzszülött, létalatti lénynek a megnyilvánulásait?

Legalább most, hogy igazi politikai hulla lett belőle, legalább most hagyják abba!

Kitörölni az emlékezetből az összes undorító figurát! Egyetlen rövid tudósítást akarok olvasni, azt is csak egyszer, és soha többé egyik nevet sem: hogy melyik kapott életfogytiglant a csúti rémen kívül, és a többi hány évet. És nem fog érdekelni, hogyan telnek napjaik a fegyházban.

Hogy a fene enné a teljes hallgatásba ezt a sok baromian tehetségtelen firkászt!

A 24 magyar fővádlott pere

1945 novembere és 1946 szeptembere között Nürnbergben tartották meg azt a pert, amelyben először állítottak nemzetközi bíróság elé egyéneket, egy bűnös rendszer néven nevezett létrehozóit és működtetőit. 1945. május 8-án írta alá Németország a kapitulációs okmányokat. Ha jól számolok, 6 hónap és 12 nap telt el a napig, amikor Lord Geoffrey Lawrence főbíró megnyitotta a pert 1945. november 20-án. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy a rommá lőtt Európában négy nemzet, az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Franciaország és az Egyesült Királyság bírói és ügyészei megszervezzenek és elindítsanak egy nemzetközi eljárást, amiben addig nem létezett paragrafusokkal kiegészítve ítéletet hoztak a bűnösök felett. Az öt legfontosabb elv alapján:

A személyes felelősség elve;

A nemzetközi jog erősebb a nemzeti jognál;

A felségjog elve nem biztosít mentelmet;

A felsőbb parancs nem mentesít;

Mindenkit törvényes eljárás illet meg

2012. április 12. óta eltelt 3 hónap és 11 nap. Egy kis országban, ahol a rommá lőtt lelkeket, a rabszolgalétnél mélyebbre alázott tudatot nehezebb felszabadítani a hétköznapi fasizmus, a homo erectus zsigeri gyűlöletének pusztítása alól, mint akárhány kőépületet újjáépíteni. Akárhogy van is, a világtörténelem legundorítóbb, legaljasabb, leggyávább, legprimitívebb figuráját és annak csatlósait hagyni, hogy szabadon okádhassák bele a magyar légtérbe azt a gyorsan terjedő járványos betegséget, amivel a koponyájukba szorított agykezdemény fertőzte eddig is ezt a szerencsétlen népet, olyan könnyelmű figyelmetlenség, ami megsemmisüléssel fenyegeti a gyönyörű tavaszi felszabadulást. Nagyon szépen kérem a sokmindenre és sokmindenkire hatni képes Magyar Pétert, nézze meg az áprilisi éjszakán készített felvételeket arról az eufóriáról, amit ő segített kitörni fiatalokból és öregekből, és hagyja magán eluralkodni az érzést, mi lesz, ha az visszasorvad az évezredes, lesütött tekintetű alattvalóságba. Ezt egyetlenegyféleképpen lehet megakadályozni. Mindenekelőtt tartóztassák le a legócskább gazembert, a csúti szörnyeteget, és vágják be egy cellába, a gyanúsítás vádpontjait ugye nem kell sorolnom. Ezt holnap reggel. Aztán a nap folyamán a többit gyorsan és lehetőleg egyszerre. A per helyszínének kijelölése még várhat egy-két napot. A tanácskozásra kijelölendők névsora a letartóztatások napján el kell hogy kezdődjék, köztük azoké, akik lehetőleg holnapután elindulnak a Nemzetközi Bíróság székhelyén folytatandó tárgyalásokra, ahol megbeszélik annak a módját, milyen összetételű jogászi együttes álljon fel ahhoz a vádhoz, ami a csúti rémnek az EU-ban okozott kártételeit tárgyalja...

Tessék szíves lenni elhinni nekem, semmi nem sürgősebb és semmi nem fontosabb ennél. Ez a végtelenül taszító humanoid torzulat elkezdte felébreszteni a köpködőket, akik újra érzik, hogy a vezér még virulens, innen már közel van a tévéostrom, a tankelkötés, de ezúttal gázolni is fognak, nemcsak köpködni. Abban egyetértek Magyar Péterrel, hogy nem szabad maga és az emberek közé testőröket állítani. De ahhoz, hogy ezt viszonylag szabadon folytathassa, a minimum 24 vádlottas pert el kell kezdeni. És jó sokáig folytatni az adatok, dokumentumok elősorolásával, amitől a köpködő ivadéka már visszanyeli a nyálát.

Csak egyedül én voltam a bolond

 Ezt május 22-én írtam: szó sincs semmiféle rendszerváltásról. Ami itt történt, az még így nemcsak a magyar történelemben nem fordult elő, hanem sehol máshol sem: hogy egyetlen ember bármiféle vérontás nélkül megváltoztassa egy nemzet életkörülményeit, hogy a megtört tekinteteket fölemelje, nem az ég felé, csak a másik ember tekintetéig, és mindegyikből derűt fakasszon, hogy ne reményt adjon, hanem a bizakodás eddig ismeretlen érzését. Hogy ezeregyszáz év hazug nyomorúsága után esetleg végre eljussunk oda, ahová elindult 850 körül A Don mellől az a 100-120 000 ember, telve kíváncsisággal és reménnyel.

Azt írtam, hogy felszabadította ezt a népet.

Az történt velem, ami 84 éves fennállásom óta még soha: bizakodni kezdtem. 

Nem kellett volna. Ezt a népet ugyanis nem lehet felszabadítani. Próbálkozhatott itt Mária Terézia oktatási reformmal, egészségügyi rendeletekkel, a jobbágyok életkörülményeinek javításával, II. József a felvilágosodás eszméivel, a magyar rendek a maguk sunyi módján ellenálltak, jutalmul megkapták I. Ferencet meg a magyar jakobinusokat. Nem sokkal később Széchenyi és Deák helyett egy hőbörgő nacionalista despota kellett, a százezrek halálát, nyomorát okozó Kossuth, a kiegyezés európaisága helyett ismét a magyar rendek bosszúja tüzelte fel a magyarságot, kutya Szerbia, gyerünk neki a világnak, mi vagyunk az I. világháború leglelkesebb és legutolsóként kitartó rajongói, aztán a teljesen jogos trianoni döntés után könnyek hullatói...

A "magyar rendek" évszázados stupiditásának általános örököse, a magyar "értelmiség" folytatja az elpusztíthatatlan hagyományokat, a butaság olyan mélységekbe süllyedt, ahová már nem bír leszüremkedni semmiféle fény. Íme az Amnesty International Magyarország "állásfoglalása": Nem Polgár Judittal van baj, hanem Magyar Péter eljárásával.

A következő köztársasági elnök kiválasztását nem lenne szabad elkapkodni, Magyar Péter mégis úgy csinál, mintha nem lenne idő és lehetőség érdemi társadalmi vitát tartani a következő államfőről.

Szombaton a miniszterelnök 14 perccel Sulyok Tamás bejelentése után még azt mondta „nem szivarszobákban” szeretne jelöltet találni, és egyeztetni fog a frakciójával és az ellenzékkel, illetve a civilek javaslatait is várja.

Ehhez képest vasárnap este Magyar Péter – 16 ismert magyar ember Polgár Judit ötszörös sakkolimpiai bajnok ajánlását követően – már arról írt, hogy másnap felkéri őt államfőnek.

Itt az ideje, hogy a mindenkori kormány és parlamenti többség felhagyjon végre azzal a gyakorlattal, hogy egymaga dönti el, ki legyen az ország következő elnöke.

Ez egy "jogvédő civil szervezet" megnyilvánulása. Ha a butaság fájna, ülve nyalnák a Holdat. Dehát már ők vannak többen. Ők a hangosabbak. Az ő "liberalizmusuk", az ő "szólásszabadságuk" harsog. Magyar Pétert nem a fasisztoid, "ellenzéki" aljasság fogja megfojtani, hanem a "rendi Magyarország". Az új hangadók. Az elemzők, a politológusok, a független civil szervezetek. A szerencsétlen, ezeréve megalázott magyar nép legújabbkori eltiprói.

Keserűen idézem ismét Madáchot:

E gyáva népet meg nem átkozom,
Az nem hibás, annak természete,
Hogy a nyomor szolgává bélyegezze,
S a szolgaság vérengző eszközévé
Sülyessze néhány dölyfös pártütőnek.
Csak egyedül én voltam a bolond,
Hivén, hogy ilyen népnek kell szabadság.

Vébé

"Tuchel szerint nem tudtak ütközni, párharcokat nyerni, ezért védekeztek egyre mélyebben."

Tessék mondani, ez melyik sportág? Tuchelről eddig úgy tudtam, hogy az angol futballválogatott szövetségi kapitánya...

A futball az a sportág, amelyet labdával játszanak, ehhez a labdához az egész testtel hozzá lehet érni, csak kézzel és karral nem (kivéve az oldalbedobást). A játékosok egymással való érintkezésének egyetlen formája megengedett, azonos testhelyzetben a vállnak a vállhoz való nyomása, lökés, ütközés váll váll elleni formában is tilos. Az ellenfél játékosától a labdát elvenni (szerelni) kizárólag a labdára irányuló lábmozdulattal lehetséges.

Az "ütközés" és a "párharc" szavak a szabálykönyvekben még tiltás formájában sem említtetnek, annyira elképzelhetetlen volt ennek a sportágnak a születésekor ilyesféle eszközök alkalmazása.

Szóval? Tetszik csodálkozni, hogy a különféle felmérések szerint a közönséget a játékosok magánélete érdekli, meg ahogy kiszállnak a buszból, ahogy öltöznek, ahogy tetováltatják magukat, amilyen hajzatot viselnek? Hogy a játéktéren eltöltött 90 perc kissé érdektelen körítés az említettekhez? Kulturális és érzelmi analfabéták számára (amilyen például a csúti szörnyeteg) a "csontzene" még jelent némi közönségérdeklődést, de a futball nevű sportág lényegében halott. Illusztráció az idei vébé. 

Esetleg meg lehetne próbálni az eredeti játékot bemutatni, amit az eredeti szabályok szerint játszanak, de nem hiszem, hogy az még érdekelhetné azokat, akik a stadionokba járnak, akik az emberi fajnak ahhoz a rétegéhez tartoznak, ahová például a csúti szörnyeteg.

P.S.: Fentiek igazolásaképpen nézzék meg (ha eddig nem látták) az angol-francia meccset. Különösebb tétje nem lévén, nem 22 kereskedő ment ki a pályára, akik a nagyobb pénz érdekében csontot törni is hajlandók, hanem két olyan csapat, amelyeknek a tagjai technikailag tökéletesen alkalmasak az eredeti játék megismertetésére a közönséggel. Más kérdés, a lelátók népe hajlandó volna-e "küzdelem" helyett játékot nézni...

Újabb P.S.: (20-án) Látták a döntőt? Én nem. Az első félidő után kikapcsoltam, átmentem a szobámba olvasni. Valószínűleg ez volt az utolsó meccs, amit próbáltam megnézni. Miután kiderült, hogy a dél-amerikai "futball" az európainál is undorítóbb, hogy a "játékosok" a labda helyett inkább az ellenfelet rugdossák (már amikor képesek egyáltalán a lábukat használni fojtogatás, birkózás, meztépés közben), rájöttem, hogy ez a "játék" semmi mást nem jelent, mint az emberiség szellemi szintjének állapotát. Tiktok, instagram, fészbukkommentek, "foci". Ez van.

Egyenes, logikus folytatása annak, amit elkezdett a kereszténység, aztán jött a francia forradalom, vele a nacionalizmus, politikusok, demokrácia, azaz a fokozatos, az idő haladtával gyorsuló elbutulás. Putyin, Trump - Ukrajna, Irán. Patrióták. A futballpályán keresztet vető játékos, aki ugyanazzal a mozdulattal vágja szájon könyökkel az ellenfelet, amivel a keresztvetést a jobbválánál befejezte. Felgyújtott autók, betört kirakatok, szétdúlt parkok, romos utcák: a közönség boldog. Vagy gyászol. Ugyanazt a páviánpofát vágja, amit példaképétől, a skalpcsimbókos, tetovált futballistától lát, akár örül, akár haragszik. Szép új világ - ha Huxley ezt csak sejtette volna...

Ez is szabadon randalírozhat

2010. május 19-én a polgári titkosszolgálatok felügyelője a mindenkori magyar külügyminiszter lett. Ezt az adatot a netről másoltam ide. Ez azt jelenti, hogy például az Információs hivatal, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat az Európai Unió megfelelő szervezeteinek részeként a kakadufrizurás teremfutballista "felügyelete" alatt működött. Ami meg azt jelenti, hogy a Heinrich Himmler által divatba hozott hajviselet és szemüveg pontos másolója (a külső megjelenés egyéni döntés, az egyén ízlésének manifesztációja, Himmler portréja kikerülhetetlen, nem lehetséges, hogy a teremfocista sosem látta), azaz a magyar külügyminiszteri tisztséget bitorló köztörvényes bűnöző szabadlábon való léte mindenekelőtt súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Az összes többi szinte lényegtelen kérdés.

Meg tudja magyarázni valaki, hogy az említett paprikajancsi miért nincs fegyházban? Hogy bizonyos "jogászok" hogyan képesek kimondani a szájukon: az illető jogilag megfoghatatlan?

A lényeglátás magasiskolája

Mohssin Amghar. Ez a neve annak a brüsszeli illetőségű embernek, aki ezt itt létrehozta. A címe (talán mondanom sem kell): Elefánt. Közelíti a zsenialitás fogalmát.

Nesze nekünk

F. Kovács Sándor: Gulyás Gergely érzi a felelősséget, hogy egy ilyen embert szabadított a magyar közéletre

Ez itt egy cím egy magát komolynak tartó portálról. F. Kovács valami fideszes alak. Az "ilyen ember" Magyar Péter, az ország miniszterelnöke. A cikk hosszú, részletesen ismerteti ennek az F.-nek, ennek a totálisan ismeretlen köztörvényes bűnözőnek a nézeteit.

Ideteszek egy szakmai részt, az újságírás alapjai közül is a legelső szabályt, a műfaj fundamentális meghatározását, aminek az ismerete nélkül a szerkesztőség utcájába sem volna szabad beengedni magát "újságírónak" képzelő alakot:

hír az, ami aktuális, friss, az előbb történt

aminek az alanya(i) ismert(ek), megfelelő súlyt jelent(enek) a közéletben

ami jelentős számú embert érint, ami tömegek életét befolyásolhatja

ami a hírfogyasztó közelében történt (minél távolabbi földrajzilag, annál jelentősebbnek kell lennie)

ami rendkívüli, váratlan történésről tudósít

Azokat az embereket, akiknek a fenti cikkhez közük van, a szerzőt, a szerkesztőt, a fene tudja, még milyen funkciók vannak manapság egy napilapnál - azonnali hatállyal, örökre el kellene távolítani az összes tömegtájékoztató intézmény környékéről is. Attól ugyanis, hogy ma már bárki lehet "újságíró" bármiféle szakmai ismeret nélkül, ennek a foglalkozásnak az ismérvei, meghatározásai, szabályai nem változnak. Ezeknek az ismerete nélkül csak a fenti szemeteket lehet létrehozni, és a szerencsétlen és gyanútlan fogyasztó orra elé lökni. A fenti förtelem nem az "érdektelen" kategóriába tartozik, hanem a "tiltott" holmik közé, amiknek a nyilvánosságra hozatala a bűncselekmény fogalmát merítik ki.

Amerika? Vébédöntő?

Azt olvasom, milyen csúnya dolog, hogy magára hagyta a pártját. Mikor az éppen esik szét, elmegy Amerikába futballvébét nézni. Hűha meg micsoda borzalom ez. Akik szörnyülködnek, valószínűleg komolyan gondolják... Megszokhattam volna, hogy a nyilvánosan megjelenők emberi tulajdonságok alapján próbálják elemezni egy mozgó és hangokat adó tárgy levegőkiszorítási változatait. Pedig én például évtizedek óta óvok ettől a tévedéstől mindenkit, minthogy első pillantásra nyilvánvaló, hogy ez az élő sejtekből felépülő mechanizmus alkalmatlan bármiféle emberi viselkedésre, érzelemre, még a gaztettei is hibásak, otrombák, egy szimpla gazember, akinek legalább felépítési jellegzetességei emlékeztetnek a humanoid fajra, azokat is jobban csinálja. 

Úgyhogy én nem találok ebben semmi rendkívülit, mondhatnám, ez így természetes. Én csak azt nem értem, hogy három hónappal a bukás után ez a torz biológiai alakulat, ez a taszító születési rendellenesség hogyan mehet el szabadon ebből az országból. Hogy nem rohad kenyéren és vízen egy sötét, dohos fogda mélyén - azért vagyok ilyen túlzóan jóindulatú, azért egy ilyen túlkomfortos helyet írok le az illetőnek ahelyett, amit érdemelne, mert reménytelenül romantikus vagyok, és túlárad bennem a gyengédség.

Hozzátok rendbe a vén házat

 Sok évtizede nem értek valamit: a római-, a nemzetközi- és a magyar jog nem ismeri a hazugság fogalmát. Pontosabban hallott már róla, de nem foglalkozik vele. Nem fontos.

A vádlottnak nem kötelező igazat mondania.

A vádlott nem büntethető azért, ha saját magára nézve hazudik. 

Ezeket a mondatokat csak úgy mondják, paragrafust nem tudok mutatni. A Btk.-ban két szó garantáltan nem található: a "hazugság" és az "igazmondás". Húsz évig voltam igazságügyi szakértő, ezidő alatt tizenvalahány többhetes jogi ismereteket közlő tanfolyamon kellett részt vennem és vizsgáznom, a legkiválóbb jogászok adtak elő, mindig föltettem a kérdést, miért nem foglalkozik a jog a hazugsággal, senki nem tudott válaszolni, azaz elkenték a dolgot, hogy ugyanis az "nem jogi kategória". Vagy úgy. Az egyik (feltűnően értelmes előadást tartó) megyei főbírónak úgy tettem fel a kérdést, hogy mi lenne, ha nem hazugságnak nevezném a szóban forgó fogalmat, hanem igazsággyilkosságnak. Valóságölésnek. Ténygyilkosságnak. Ó, hát azért az erős, nem? A kisgyerek is hazudik, amikor azt mondja, megírta a leckét, pedig nem is írta meg. Nem! A kisgyerek füllent. Esetleg lódít. Vagy ahogyan a Felvidéki nyelvjárás jelölte ezt a cselekedetet, gurít. És még jónéhány szinonima idetehető, de ez nem szemantikai kérdés. Az általam gyártott szóösszetételek alaposabban és világosabban láttatják a "hazugság" lényegét és a megértés fontosságát, a büntetőjogi definíció fontosságát. Annak rögzítését, hogy politikus, történész vagy bármely nyilvános foglalkozás képviselője büntetőjogilag tartozik igazat mondani. Valós, több, egymástól független forrás által igazolható adatokat, tényeket, dokumentumokat közölhet, a véleményére a fene sem kíváncsi. A "szólásszabadság" említése is büntetést von maga után. (Mikor jön rá az emberiség, hogy ezt az iszonyatosan kártékony ostobaságot törölni kell az emberi jogok felsorolásából? A szólásszabadságot alapvető alkotmányos jognak tartják a civilizált országok. Nem sikerült rájönnöm, mi indokolja ennek a jognak a megszövegezését. Az sehol nincs leírva, hogy az ember szabadon vehet levegőt, amikor csak akar, ehet, ihat, üríthet, alhat – ezek majdnem azonos funkciói az embernek azzal, hogy ha mondanivalója van, megszólal. Azt mondja például, hogy szereti a töltött káposztát. Vagy a homárt. Ezt rögzíteni kell az alkotmányban mint alapjogot? Ja hogy esetleg olyat mond, ami másokat sérthet? Méghozzá nyilvánosan? A véleményével? Tessék szíves lenni megmondani nekem, ahhoz miért van joga bárkinek? Mert ha félretesszük a szólásszabadságot leíró, álnaiv szöveget, mindannyian tudjuk, hogy erről van szó. A szólás- és vélemény nyilvánítás szabadsága a piszkoskodást engedi szabadjára, a gátlástalan hazudozást, hogy bárki bármikor elmondhassa azt a „véleményét”, amivel valaki más nem fog egyetérteni.) A valóságnak, a tényeknek a megváltoztatása, elferdítése, tagadása ugyanis az emberi sors torzulásának az alapja, a világtörténelem nagy tragédiái kivétel nélkül egyetlen ősbűnre vezethetők vissza: a hazugságra. Mindeközben nemcsak a Btk.-ban nincs szó róla, a hét főbűn sem tartja számon, és az Ásszeret hádivrót, a mózesi kőtáblába vésett eredeti Tízparancsolat sem tartalmazza. A Biblia úgy mellesleg meg-megjegyzi, hogy van ilyen, de nem tartja fontosnak. 

A politika a hazugság tobzódása, a politikus a hivatásos hazudozó. Földesi Tamás, a Jogi Kar hajdani dékánja írt egy tanulmányt a hazugság és a büntetőjog összefüggéseiről - kiemelendő, mert különben a jogászok nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, az ő könyvéből idézek: 

„… a politika és igazság viszonyának alább leírt átalakulását az egyszerűség kedvéért a hanta fogalmával kísérlem meg összefoglalni, amely a bullshit szalonképes változata. Ebben a beszédmódban nem annyira az igazság direkt elrejtéséről van szó, mint inkább a tények iránti érdektelenségről. Politika és igazság viszonya úgy alakul át, hogy a hazudozás és igazmondás relevanciájára vonatkozó megfontolások egyre inkább eltűnnek. Aki ezt követi, nem foglalkozik az elmondottak érvényességével, közömbös a dolgok igaz vagy hazug minőségével szemben. A hantázók azért állítanak valamit, hogy magukról egyfajta képet sugalljanak …”

Földesi kiváló jogász volt, de ő is perifériális dolognak tartotta a hazugságot. Elképesztő. Ahhoz sokkal jobban kellene ismernem az ókori történelmet, hogy megállapíthassam, Alexandrosz vagy III. Dareiosz perzsa király hazudott-e nagyobbakat a Thébaiban kitört lázadás ügyében, ki hogyan hamisította meg az iszthmoszi szövetség esküjének szövegét a thébai perzsa barátságról - a lényeg a hazugságok sorozata a világtörténelem egyik legnagyobb gazemberének, a Nagy Sándorként magasztalt „hódítónak” a tömegeket pusztító háborúinak indításakor, azok közben és utánuk. ...Mondjátok meg a nemzetnek, hogy a franciák is hithű muzulmánok… Temérdek áldás hull azokra az egyiptomiakra, akik mellénk állnak. Gazdagság és megbecsülés lesz osztályrészük… De százszor is jaj azoknak, akik a mamelukokat segítik ellenünk. Nem lesz számukra menekvés, és még az emléküket is eltöröljük.” Ezt a kiáltványt például Egyiptom lakosságához 1798-ban ragaszttatta ki Bonaparte Napóleon, midőn lerohanta és megszállta az országot. A gleiwitzi incidens (1939. augusztus 31-én lengyel milicistának öltözött német ügynökök foglalták el a Németországhoz tartozó gleiwitzi rádióállomást, a terrorakció után lengyelül olvastak be egy szöveget, amiben Németországot támadták) kellett Hitlernek ahhoz, hogy a lengyeleket agresszornak kiáltsa ki, hogy ürügye legyen Lengyelország megtámadására... A csúti torzulattól nem tudok idézni, 36 éve hazudik folyamatosan, emberek százezreit nyomorította vagy ölte meg, egy országot vetett vissza a fejlődésben legalább 30 évvel, már Európát és a Föld többi országát is kezdte megfertőzni a maga végtelen aljasságával – ezeknek az alapja is a hazugság… És így tovább, példák végtelen sorával tudnám illusztrálni a hazugság fundamentális, kiváltó szerepét a világtörténelem emberirtásaiban, de valamiért ezt a jogászok nem engedik eljutni a tudatukig. Sőt, az a benyomásom, hogy védik a hazugságot mint alapjogot, mintha az része volna a szólásszabadság elnevezésű, ugyancsak végtelenül kártékony baromságnak.

Kis ország vagyunk, de egy nagy szervezet tagjai. Jogász hölgyek és urak, kíséreljék meg valahogy eljuttatni a megfelelő fórumokra, hogy a nyilvános hazudozás súlyosan büntetendő cselekedet kell hogy legyen, különös tekintettel a politikusi és történészi hazugságra, e két réteg képviselői kizárólag legalább három, egymástól független forrásból származó adatokat közölhetnek, a véleménynyilvánítás ugyancsak súlyos büntetést von maga után. Ideje volna belátni, hogy ennek a paragrafusnak a hiánya olykor a használhatatlanságig gyengíti a büntető törvénykönyvek sarkalatos törvényeit.

Fentieket most elsősorban azért terjesztettem az olvasó elé, hogy lássák, miért tarthatatlan az a totálisan értelmetlen gyakorlat, hogy a jelenlegi magyar úgynevezett "ellenzéket" beengedik az ország házába, ahelyett, hogy gyorsított eljárásban kapnák meg a minimum 20 éves, de még nagyobb számban életfogytig tartó fegyházbüntetésüket. Ez az 58 köztörvényes bűnöző kizárólag hazudozni jár be a parlamenti ülésekre, hogy megnehezítsék, időben elhúzzák a kormány munkáját. Mi kedves mindnyájan meg tűrjük, és még jó, hogy többségünkben inkább túlzottan finomnak tartjuk Magyar Péter válaszait ezeknek az elképesztően undorító alakoknak a gyalázkodásaira. Az ellenzékkel kapcsolatos tudnivalókat kétszer is részleteztem a közelmúltban (Ezeregyszáz év után, május 22. - Van élet ellenzék nélkül, június 6.), most csak annyit ismétlek meg belőle, amennyi feltétlenül szükséges: Magyar Péterről pillanatnyilag el tudom képzelni, hogy minden esetben riaszt – engedelmet kérek érzékeny lelkű olvasóimtól – a szarjelző készüléke, ennélfogva megkérdezi a környezetében lévő okos embereket. Ilyenekkel vette körül magát, nem kis részben ebből is következtetek arra, hogy ritkán fog helytelenül dönteni. Különben szólnak ők akkor is, ha MP nem kérdez…A válaszom a címben föltett kérdésre, hogy csak ellenzék nélkül van élet. Nem az ilyen köztörvényes bűnözők nélkül – bármilyen ellenzék nélkül. 

„Azt tanítottam: hozzátok rendbe a vén házat; tisztítsátok meg a szennytől, mely körülveszi etc. Az érintettek nem végezték el ezt… Kossuth és társai pedig jobbnak látták felgyújtani!...”

Ez Széchenyi István naplóbejegyzése 1848. március 16-án. Széchenyi és Deák vesztett. A főurak és köznemesek szabadságot akartak és függetlenséget – önmaguknak, a Habsburgoktól. Fogalmuk sem volt róla, mit kezdenének vele, mert a „vén ház” nem lett megtisztítva a szennytől, azzal pedig, hogy rágyújtották a népre, saját magukat is annál rosszabb helyzetbe lökték, mint amit el tudtak volna képzelni. A Kossuth nevű förtelmes, mindenféle lelkiismereti skrupulustól mentes, beteg zsarnok mai örökösei is valami ilyesmire törnek.

Jogász hölgyek és urak, méltóztassanak villámgyorsan kitalálni valamit, hogy ezt az 58 brigantit napokon belül el lehessen távolítani, mielőtt nagyobb bajt csinálnak. 2002. és 2010. között egyszer már felfordították az országot. Megint meg kell várni? Egyelőre „csak” akadályozzák, lassítják a szenny megtisztításának folyamatát. Egyelőre csak hányingert keltenek a hihetetlen arcátlanságukkal, ami mindenekelőtt abban mutatkozik meg, hogy egyáltalán mernek emberek közé menni, megjelenni bármiféle nyilvánosság előtt, ahelyett, hogy valamely sötét pincében húznák meg magukat, várván a törvényszerűen érkező hatóságot, ami a bíróságra, majd a fegyházba viszi őket.

Tisztítsák már meg a szennytől a vén házat.

 

A "saját tábor" vastagon folyó krokodilkönnyei

"A francia szélsőjobboldali vezető, Marine Le Pen a TF1 televíziós csatornának adott interjúban kijelentette, hogy indulni fog a 2027-es elnökválasztáson, méghozzá nyomkövető nélkül... Le Pen büntetését épp annyira mérsékelte a bíróság, hogy a radikális Nemzeti Tömörülés (RN) eszmei vezetőjének elvben megmaradt a lehetősége az indulásra a 2027-es elnökválasztáson. Az eredetileg két év felfüggesztett mellett két év házi őrizetre és a közügyektől való ötéves eltiltásra szóló ítéletet enyhítették.

A négymillió eurós, EU-s pénzek jogtalan felhasználásával megvalósult pártfinanszírozási ügyben született jogerős döntés a közügyektől való eltiltást öt évről 15 hónapra csökkentette. Ez a tavaly márciustól számított időtartam már nem gátolja Le Pent abban, hogy elnökjelöltként induljon."

Ez Franciaország. Nem Bivalybénád-Alsó, hanem a világ egyik legjelentősebb, legcsodálnivalóbb kultúrájú népe, nemzete, országa. A kereszténység sújtotta, középkori, lassan újjászülető Európa első jelentős írásos szövege,  a 842-es Strasbourgi eskü országa, a renaissance, Montesquieu, Descartes, Rousseau, a felvilágosodás hazája folytatja a mindezeket elpusztítani próbáló, ember- és kultúragyilkos "nagy francia forradalom" hagyományait, a világra kiterjesztett, mindent behálózó köztörvényes bűnözői rendszer, a politikusuralom táplálását. Ez a bő két évszázada viruló, iszonyatos pénzeket elnyelő rendszer, ami leglátványosabban a civilizált atlanti térség csodálatát kiváltó, korlátozhatatlan, mind primitívebb amerikai despotizmusban tombol most már kibírhatatlanul émelyítően, Franciaországban olyan groteszk formákat mutat, ami a türelmesen bölcs emberekből - azt hiszem - nevetést vált ki, a hozzám hasonlóan hamar begurulókból szitkozódó bosszúságot. Egy rabló - akinek ráadásul messze nem ez az erőszakkal párosuló tolvajlás a legnagyobb bűne -, egy kriptofasiszta fennen hirdeti, hogy "nyomkövető nélkül" fog indulni az elnökválasztáson. Egy priuszos nyavalyás, aki a köznapi, "polgári" társadalomban takarítói állást is nehezen kaphatna, politikus nyugodtan lehet. Ahogy szalmafejű amerikai bűntársát szemléljük, még büszkék is rá. Lehetnek is, hiszen Franciaországban és az Egyesült Államokban a "független igazságszolgáltatás" felkent tisztségviselői egymást félrelökve rohannak, hogy tisztára moshassák ezeket az ócska brigantikat. (Különben mindenütt így van.)

Évtizedek óta mondom, ha az emberi faj fenn akar maradni, először a politikusokat és gyűjtőakoljaikat, a pártokat kell kiirtania.

Ezért írtam a minap, hogy itt Magyarországon nem "rendszerváltás" történt, hanem egy nép felszabadítása. Egy megalázott, rabszolgasorban tartott, lenézett tömeg emberréválásának első jeleit észlelhette, aki képes föltenni a megfelelő kérdéseket, az államalapítás aktusának első lépéseit, aki valamennyire tisztában van ennek a szerencsétlen magyarságnak a széthazudott történelmével. Azért volt ez lehetséges, mert a "politikus" elnevezésű bűnözők átláthatatlanul szövevényes dzsungelébe betört egy civil, kisvártatva hozott magával még annyi társat, amennyi kellett ahhoz, hogy ez a biztató, alapvető fordulat működőképes legyen.

Ez történt eddig. A magyar néplélek évezredes hagyományainak megfelelően hangoskodni kezdtek a szolgalelkűek, a magukat értelmiséginek vélő károgó alattvalók, akik máris szövetkeztek arra, hogy még a rendszer születésének pillanatában fojtsák meg azt az embert, aki a leírt valószínűtlen, már nem várható folyamatot elindította. 

Bocsánat nincs, ne is kérjen

Időről időre, szinte egyszerre mindenféle közszereplőre rájön a "bocsánatkérési" agyömlés, visszhangzik a nyilvánosság a bocsánatkérések hisztérikus követelésétől, aminél idegesítőbb baromságot nehéz elképzelni. 

Bocsánatot kérni nem szándékosan okozott kellemetlenség okozásáért lehet. Azért már nem, ha valakinek a lábára készakarva léptünk rá. A közelmúltban egy magát fennen "kereszténynek" hirdető politikus azért kért folyton bocsánatot, mert ezt a rutint hozta a maga mély kereszténységével, mert halvány fogalma sincs arról, hogy ezt a baromi gesztust éppen az ő vakon, tudattalanul imádott Jézusa (akit ráadásul állandóan krisztusoznak) próbálta kiirtani, mikor kizavarta a templomból a kereskedőket. Jézus ugyanis pontosan tudta, hogy a különféle állatok legyilkolásával és elégetésével nincs elintézve a már elkövetett bűn. A bűn ugyanis bűn marad, nem megbocsátandó, hanem büntetendő, a bűnnek kell hogy legyen következménye, a bocsánatkérés pedig nem következmény. A valódi, büntetésben megnyilvánuló következmény nyomán ugyanis az elkövetett bűn még mindig bűn marad. Tíz év börtönbüntetés letöltése után is. A bűn ugyanis elsősorban nem jogi kategória. Amit nem a "büntetett előélet" bélyege jelez,  hanem az elkövető agyában megmaradó elváltozás, akár képes ennek felismerésére, akár a butaság homályában éli tovább az életét. 

Sokadszor ismétlem: bocsánatot kérni akkor helyénvaló (és esetleg elfogadható, megbocsátással nyugtázható), ha valaki valakinek véletlenül a lábára lép, vagy a tömegben véletlenül meglöki. Ugyanezen tettek szándékos elkövetéséért már fölösleges bocsánatot kérni. Nem megbocsátható ugyanis. Az összes többi, szándékosan elkövetett ártásért bocsánatot kérni arcátlanság, ha valamelyik fideszes brigantit (bármelyiket) megszállná a szentlélek (ez velük különben sűrűn előfordul, legalábbis tele szájjal szokták világgá sikoltani, hogy ők mekkora nagy keresztények), és bocsánatot kérne az elmúlt 16 évért, azt minden hivatását ismerő bíróság súlyosbító körülménynek tekintené, és a már kiszabott 20 évet életfogytiglanra változtatná (a fideszes közlegényekre gondolok, a többi értelemszerűen tárgyalás nélkül többszörös életfogytiglan).

Tessék végre abbahagyni ezt a bocsánatkérésesdit. Én már azt sokmilliós pénzbírsággal sújtanám, aki felszólít valamely fideszest a bocsánatkérésre. Kéretik tudomásul venni: nincs bocsánat!

Közszolgálat

Rövid leszek. Nem ismerem Kerényi Györgyöt. Azt olvastam, hogy valamilyen sejhajrá lesz a "Magyar Rádióban". Azt is olvastam, hogy 2006. és 2010. között ő volt a Kossuth-adó főszerkesztője, abban az időben, amikor a vendéglős éppen befejezte a a Rádió kivégzését. Nem sokat gondolkodtam azon, én vállaltam volna-e bármilyen funkciót ennek a Such nevű vendéglősnek az uralma alatt, és mint ilyen, eltávolítottam volna-e például Váradi Julit - úgy is mondhatnám, ez a Kerényi kirúgta Julit, szó nélkül, és tevékenyen részt vett abban a pusztításban, amit a fideszuralom vezényelt (egy mocskos szájú kommentáló azzal fölényeskedett, hogy akkor a Gyurcsány-korszak volt... aha, kivéve a Rádióban, ahol 2002. után a korábbinál is dühödtebben uralkodtak tovább, telerakva a vezetőséget a legjellemtelenebb csatlósaikkal, meg kivéve az egész országban, amit felfordítottak, és a tehetetlen, tutyimutyi, végtelenül ostoba szocialisták nem tudtak mit kezdeni a csúti szörnnyel, akkor sem, máskor sem), egyszóval nem kellett egy másodpercig sem gondolkodnom, természetesen nem tettem volna meg azt, amit ez a Kerényi megtett. Az embert a legrosszabb cselekedetei minősítik. Nem az, ellopott-e a közértből egy sportszeletet, hanem a rosszcselekedet foka az ember erkölcsi mércéjén. Kerényi György tette a Magyar Rádió kivégzésében büntetőjogilag is a legsúlyosabbak egyike, ami azt jelenti, piszkosul nem érdekel, "különben" milyen "újságíró", mert nincs különben. Azaz van: különben körülbelül most szabadulna, ha akkor egy működőképes ország jogszolgáltató intézményeiben lefolytatják a megfelelő eljárásokat.

Sokadszor ismétlem: nem a véleményemet írtam le, hanem tényeket, adatokat és a belőlük természetesen következő konklúziót.

Dünnyögők

Kedvelem Hann Endrét, eddig úgy látszott, jól teszi a dolgát. Most viszont mintha fel akarná vetetni magát a "szakértők és elemzők" táborába, elkezdett károgni. "A szakértő szerint ugyanakkor a Tisza már akkora, hogy előbb-utóbb megjelennek alternatív érdekek, szempontok, társadalmi kihívások, amelyek miatt kialakulhat megosztottság a kormánypárton belül is. Ő személy szerint, állampolgárként, nem örül annak, hogy ennyire monolit a politikai helyzet, de egyelőre nem lát ebből rövid távú kiutat." Lám megjelent a következő panel az alkotmányosság és a demokrácia után: kialakulhat megosztottság a kormánypárton belül is. A sok közepes képességű után egy eddig okos is elkezdett aggódni, előkotorta a sifonérból az eddig még használaton kívüli közhelyet. Ez már nem szánalmas, ez dühítő. Az ilyen nyavalygókat utálom, a fülekbe bolhát rakókat, akik a saját nagyszerűségüket vezetik elő, hogy már milyen jóelőre szóltak, hogy ez így nem lesz jó. Kösz, nem kell. Esetleg tényleg kialakulhat, de még nem alakult ki, és én például örülök, hogy ennyire monolit a politikai helyzet. Nekem például nagyon tetszene, ha az egész "ellenzéket" bilincsbe verve vinnék ki az ország házából, semmilyen igazságtalanság nem történne, ha tárgyalás nélkül egyenesen a fegyházba kerülne az egész banda, élükön az életfogytiglanra érett "frakcióvezetőkkel", és végre nyugodtan dolgozhatna az a 141 ember, akiknek abszolút semmi szükségük nincs arra, hogy ócska, jellemtelen bűnözőkkel huzakodjanak ahelyett, hogy az ügyeket intéznék. Zavartalanul, "fékek és ellensúlyok" nélkül.

"...nem örül annak, hogy ennyire monolit a politikai helyzet, de egyelőre nem lát ebből rövid távú kiutat..." Azért ez már fájdalmas. Miből is kellene a kiút? Hogy az új kormány hazahozza a letiltott milliárdokat? Azáltal, hogy megszünteti a diktatórikus, fasisztoid "jogrendet", ami már a végtelen, birkatürelmű, ádázul liberális EU-nak is sok volt? Hogy elkezd néhány nap után működőképessé válni az ország? Hogy hozzáértő emberek szakminisztériumokat építenek újjá? Amikben mindenkit érintő problémákat oldanak meg? Hogy elkezdődött a brigantik eltakarítása? Kiút kell? Jöjjenek vissza a gazemberek, legyen minél több kerékkötő? Mi lenne, ha  a beszélő föltenné az alapkérdéseket, mielőtt elkezdi hülyeségekkel szennyezni a levegőt? Vagy elég a sztereotípia, miszerint a "monolit" az rossz? Akkor is, ha jó? Ha tiszta az a monolit, akkor inkább piszkítsuk be, csak legyen meg a "politikai sokszínűség"? Több fasiszta gazembert a közéletbe! Ne hagyjuk a jószándékú, helyesen cselekvő, értéket teremtő szakembereket dolgozni! Romboljuk le minél előbb a jelen rendszert, mielőtt saját maguk úgyis lerombolják! Mert monolit!

Ideírom, csak hogy érthető legyen: nem kell "alkotmányosság", mert egyelőre nincs alkotmányunk, Magyar Péter elmondta, mikor és hogyan lesz. Nem kell "demokrácia" a maga fékeivel és ellensúlyaival, mert nincs mit fékezni és nem kell sehová ellensúly. Nem kell különféle darabokból összetákolt, töredezett, folyton széteső, akadozó konglomerátum, jó lesz ez az egységes, összefüggő, egymást harmonikusan kiegészítő rend, mert erre vágytunk, ne tessék fanyalogni, hogy most itt van. Együttműködésre épülő egészséges, nem egymás vesztére törő verseny van, sok különböző ember által létrehozva, akik különféle dolgokat akarnak, különféléket terveznek, a szándékuk tart egy irányba, az a monolit: az építés és nem a rombolás.

Tessék végre megérteni, ebben az országban elkezdett történni valami jó, valami olyan, amire ez a nép ezer éve vár és vágyik. Semmi szükség nincs nyavalygókra, patenthívőkre, vihart jövendölőkre, a baromian ostoba társadalmi szabályokat követő rendszer épp elég ócska gazembert ültet a nyakunkba, nem kell több.

Félre ne értsenek, én nem vagyok "híve" Magyar Péternek. Nem ismerem személyesen, nem is ambicionálom, hogy találkozzam vele. Eszmélésnyi koromtól fogva tiltakoztam az engem körülvevő rendszerek ellen, elmondtam, leírtam számtalanszor, azt a politikai formációt még nem találták ki, ami nekem megfelelne. Az egymás után nyomorító uralmi szerkezetek képviselői már 14 éves koromban halálra ítéltek, utána mindenféle módon megpróbáltak korlátok közé szorítani, fenyegettek, kirúgattak, értésemre adták, hogy jobb volna, ha elmennék innen... és most áprilisban történt valami, amit eddig elképzelhetetlennek tartottam. Lehet, túl öreg vagyok, fals az értékítéletem, nem azt látom, amit kellene (nem hiszem, csak mondom a rend kedvéért), de ez itt egyelőre tetszik. Többször leírtam már, miért, nyilván fogok is még írni róla - és bízhatnak abban is az engem olvasók, hogy akkor is szólni fogok, ha valami rosszat észlelek. Egyelőre ez így jó, és úgy vélem, ilyen is marad...

P.S.: Talán mindig ide kellene írnom: nem a véleményemet közlöm ezekben a jegyzetekben, hanem tényeket, adatokat, vagy legalább ezekkel alátámasztható mondatokat használok. A monolit például így odavetve a Tisza jelentős erőfölényének jellemzésére mindössze egy ostoba, meggondolatlan közhely alkalmazása anélkül, hogy igazolható volna annak a jelen Magyarországán való kártékonysága. A parlamenti "ellenzékről" korábban már kifejtettem az általában jellemző tudnivalókat, itt mindössze annyit tartok fontosnak, hogy ez a horda kivétel nélkül köztörvényes bűnözőkből áll, akiknek fegyházban van a helyük és nem az ország házában... Nagyon szépen kérem, ne tessék egy újabb közhellyel terhelni az életünket, én is tudom, hogy nincs bírósági ítélet, ami alátámasztaná a "köztörvényes bűnözők" kifejezést, addig pedig ártatlannak tekintendők... Aha, jogilag. De az ember köznapjaiban érvényesülő jogérzék, az emberi erkölcsi normák bőséges alapot nyújtanak ahhoz, hogy tudjuk, ezek az alakok felmenthetetlenek.

Mi történt?

Nem számoltam, hányadik jegyzetem ez, amiben próbálom megfejteni az emberiség társadalmi rendszereinek történetében egyedülálló formációt, ami itt Magyarországon látható. Nem írom ide a mindenfelé szokásos önfelmentést, előre mosakodást, hogy én persze azért láttam, mivé fog ez válni később - ha úgy gondolnám, hogy marhaságokat beszélek, és ebben az egészben benne van a baromi nagy csalódás veszélye, akkor ezt itt például nem írnám le.

Azért nem látom a piszkos fordulatot, mert az egész folyamatban nincs benne (most ideteszem a rend kedvéért: természetesen tévedhetek - a következtetéseimben; de a jelen állapot és a rövid, kétéves történet lényegi összefüggéseinek leírásában nem). Egy ember, akinek valamilyen aljasság a célja, nem azt találja ki, hogy két éven át bejárja az országot, hogy elmegy gyalog Nagyváradra, megáll falvakban és városokban, és beszélget az ott élőkkel. A despota vágyak kielégítése, a mások leigázására és kizsigerelésére irányuló törekvés nem ilyen munkaigényes, fizikai és szellemi megterheléssel érendő el. Egy vásári szélhámos, egy búcsúban zsákbamacskát áruló sipista ilyesmit hallván a fejét csóválja, a csúti tömegmészáros féle szörnyeteg meg csak legyint, ez hülye, és a bátor utcai harcos visszabújik a páncélozott autójába, ha egy ember a közelébe kerül. De Magyar Péter nemcsak egy nagyon nehezen megvalósítható ötletig jutott el, azt végre is hajtotta. Aztán megnyerte a választást. Aztán megnyert magának jónéhány hiteles embert. Nem párttagokat, nem politikusokat. Összerakott belőlük egy kormányt, és ezek az emberek másnap elkezdtek működtetni egy olyan rendszert, ami arra való, hogy az országlakos elkezdjen bizakodni: ez itt tényleg az ő épülését szolgálja...

Mindeközben napról napra több "szakértő és elemző" hozza ki a lakhelye kapuja elé azokat a piszkos és büdös vödröket, amiket nem túl magasra értékelhető szellemi képességeik áporodott közhelyeivel töltöttek meg, és ezt a nyálkás folyadékot öntik az utcakőre a nagyérdemű közönség orra elé. Pedig a napok történései elég világosan kínálják a lényeg megértését. A "jobbaknak" sikerült is eljutni odáig, hogy "rendszerváltásnak", a merészebbek "forradalomnak" nevezzék az események láncolatát, követve a szokásos, kevés mentális fáradalmat kívánó patentelmélet lépéseit: keresünk egy dátumot, az a kezdet, egy triviális címszót, amit a fiók homlokfalára ragasztunk, ez így együtt a jelenség összefoglalása - április 12-én rendszerváltás volt. Aminek vannak azóta mindenféle epizódjai, ezek pedig aggodalomra adnak okot, mégpedig (itt jönnek a további panelek) az alkotmányosság, a demokrácia alapján, és hogy ez Európában példátlan, valamint érdekes lenne még egy kicsi, rövid, sárga kígyó lila kecskeszakállal, és a lift fölesett a negyedik emeletre, mert a kaput kivették, nem lehet bemenni. Azaz az egészből átkozottul semmit nem értenek, súlyosbító körülményként megjegyezhetjük, hogy ráadásul nem is tudják, hogy nem értenek semmit.

Leírok ide néhány mondatot, hátha vannak olyanok, akiknek ez így még nem jutott eszükbe, de nem bánják, ha van min elgondolkodni.

Ami itt két év alatt történt, az nem rendszerváltás és még kevésbé forradalom, az egy nép felszabadulása. Nem idegenek által, nem külföldi csapatok jöttek, mint Budára 1686-ban, hogy kiűzzék a törököket, pedig százötven év alatt már hogy' megszoktuk őket, nem Gorbacsov kínált lehetőséget az önrendelkezésre, az Európához való csatlakozásra. Amire az az Ázsiából érkezett 100-120 000 ember vágyott, egészen addig, amíg az utókor által érthetetlenül szentként istenített tömeggyilkos despota, a vérszerződéshez szokott hordavezér, bizonyos Istvánra "keresztelt" alak ki nem irtotta belőlük ezt a vágyat, jó tartósan, ezeregyszáz évig tartott, hogy végre megpróbáljunk beóvakodni azon a kafkai ajtón, amit Orseolo Péter zárt be előttünk, amikor hűbérbirtokba adta "István országát", betetőzéséül a nagy király pusztításának. Ennek a páriai létnek, ennek az ázsiai, Európa szélére szorult vegetálásnak vetett most véget egy Magyar Péter nevű ember... Nene, ne tessék itt a demokrácia diadaláról öblögetni meg milliók felhatalmazásáról, ezt egyetlen ember csinálta valószínűleg úgy, hogy ő maga sem tudja, mit tett. Voltaképpen két év alatt megbeszélte az emberekkel, hogy mit is kellene csinálni. Afféle társasági eseménysorozatot rendezett, senkiben nem merült fel, hogy ennek volna valami köze a politikához. Nyilván mindenki látta az április 12-i este és éjszaka utcáit, jókedvű, boldog emberek örültek egymásnak, annak, amit együtt összehoztak Magyar Péterrel. A világtörténelem különféle neves társadalmi fordulatai rombolást, gyilkolást, acsarkodó dühöt váltottak ki. 1789. Franciaországában még évekig tombolt a terror, parasztok százezreit mészárolták le, mert a vidék nem értett egyet azzal, amit Párizsban műveltek. Amerikában halottak hekatombái feküdtek a harcmezőkön 1861. után... na, ez némileg idevaló párhuzam, a déliek rendszere és a 150 évvel későbbi fideszgyalázat... Ez utóbbinál sunyibb, undorítóbb brigantik nehezen képzelhetők el, itt a história hagyományai szerint vérnek kellett volna folynia.

Talán ideje volna tisztázni Marx egyik legcsúnyább tévedését, amit olyan szépen verselt meg Madách a Hetedik, Konstantinápolyi színben:

Hiú törekvés! Mert egyént sosem

Hozandsz érvényre a kor ellenében:

A kor folyam, mely visz vagy elmerít,

Úszója, nem vezére az egyén. 

Na ez az, ami éppen fordítva van (dehát ezt nyilván sokan tudják), a kort mindig az egyén határozta meg, a "folyam", a kor embertömege azt tette magáévá, vagy torzította el, mikor hogy, de egy-egy időszakot mindig az egyén hozott érvényre (lásd Erzsébet-kor vagy a viktoriánus Anglia), és sosem a maga hatalmas tehetetlenségi erejétől sodródó folyam.

A kérdés az, hogy miért éppen Magyar Péter. Be kell ismernem, fogalmam sincs. Mondhatnék olyasmit, hogy talán éppen azért, amit fentebb említettem, hogy úgy intézte ezt az egészet, mintha ennek semmi köze nem volna semmiféle politikához. Hogy olyan génállományt hozott magával anyukától és apukától, amilyennel nem szokás efféle dolgokat csinálni. Említettem már valami ilyesmit, egy jóházból való úrifiú nem vegyül a plebsszel, nem viselkedik úgy, mint egy ligeti vagány. A nagypapáját ismertem, volt nálam többször is a Rádióban, kedveltük egymást, de egy ilyen unoka... Hát. Nem tudom, na. Nem az én világom. Ő valami olyat tud, amit ha én tudnék... nahát ez az. Én ezt akkor sem akarnám végig csinálni.

Szóval mégegyszer: ezeregyszáz év után egy itt született ember felszabadította a vele egy országban lakókat úgy, hogy nem akar tőlük semmit. Ő akar adni. A teljes pusztulás széléről hozta vissza ezt a népet.

Majd talán még folytatom, ha eszembe jut valami. Egyelőre morfondírozzanak el kicsit ezeken a fogalmakon, hogy felszabadítás, építés a romokon, egy soha be nem következett eseménynek, az államalapításnak a megtörténte, amiről - mint annyi másról - összevissza hazudozunk sok évszázada. Most itt van. Úgy vélem, valamelyest kezdünk együvé tartozni. Ezt nem sok nemzet mondhatja el magáról.