Meddig jártathatja még a száját ez a figura?

A sajt sehol nincs ingyen. Az egérfogóba való ugyanúgy pénzbe kerül, mint bármi más célra szánt sajt. Az egérnek meg végképp nincs ingyen, neki az életébe kerül... Nem akarom én elemezni ennek a hihetetlenül buta embernek a szóképeit, nyilván mások találják ki, akiknek a szellemi színvonala illeszkedik a gazdájukéhoz. Azt sem akarom most újra taglalni, mit jelez azoknak a szellemi színvonaláról ezeknek a rendszeres visszaböfögése, akik állandóan használják például a világ legesetlenebb madarának a nemlétező táncát, csak megint fölteszem a kérdést, meddig kell nekünk még elszenvedni az emberi faj legundorítóbb torzulatának a különféle megnyilvánulásait? Miért nincs még mindig előzetes letartóztatásban? Ha jól tudom, ehhez alapos gyanú szükséges olyan bűncselekmény elkövetéséről, ami szabadságvesztéssel sújtandó, valamint a szökés, elrejtőzés valószínűsége vagy a bizonyítás veszélyeztetése. Nincs bűnöző ezen a világon, aki megközelítené a csúti rémet ezeknek a feltételeknek a meglétében. (Jó, van egy szempont, ami a fentieket bőven felülírja, arról majd akkor, ha megvalósul.)

Ceterum censeo a csúti rémet börtönbe kell zárni, életfogytiglan.

Egy személyes történet

A nyolcadik kerület legsötétebb részén nőttem fel. A Kálvária téren laktam, a Horváth Mihály téri általános iskolába jártam (későbbi - mai - Fazekas). A Mátyás téri banda Urifiúnak hívott, ezt átvették a Lujza utcaiak meg a Teleki tériek is. Vártak rám a Jópásztor kápolna előtt, amikor mentem haza az iskolából. Mindennap. Kisebb nagyobb csoportokban, hol ugyanazok, hol mások, jó szórakozásnak tartották a gyalázásomat. Meg azt is, hogy olykor véresre vertek, ha meg mertem szólalni. Márpedig mertem, mindig, már akkor sem bírtam csöndben maradni.

Sok év után eljutottam a gyarapodásban addig, hogy túlnőttem a 180 centit, ezzel együtt előbb a 80 kilót is, aztán mire elértem a 190-et, addigra a 90 kilót is. Jártam boxolni a Vasasba, később dzsúdózni a Honvédba. Eljött az ideje az "elszámoltatásnak". Rendesen visszaadtam mindent, amit kisgyerekkoromban kaptam. Volt abban az elszámoltatásban vér is, csonttörés is, minden, amit korábban én kaptam. Némelykor annál több is, ha akció közben elfogott a keserűség.

Lakott a Nagyfuvaros utcában egy szénlehordó, a Mátyás tériek vezére. Az nem bírt beletörődni abba, hogy a vesztes oldalra került. Olykor megvárt este a kapunk előtt, mikor közeledtem, elfutott, messziről ordítozott. Mindenféle helyzetben gyalázkodott, amíg egyszer megelégeltem, utána mentem, elkaptam, a szó szoros értelmében véresre vertem, közben el is magyaráztam neki, mindezt miért kapja, meg azt is, mit fog kapni akkor, ha még egyszer meglátom.

Nem hiszem, hogy megértette, iszonyúan buta ember volt. De a gyávasága akkor felülkerekedett a bosszúvágyán. Soha többé nem láttam.

Ceterum censeo a csúti rémet börtönbe kell zárni, életfogytiglan.

Hétköznapi benyomások

 

Elég érdekes dologra jöttem rá. Él egy ember itt közöttünk, akihez foghatóan senki nem ismeri ezt az országot. Akinek ez a nép nem statisztikai adat, hanem Mari néni és Lajos bácsi. Akiket megismert. Beszélt velük. Meghallgatta őket. És válaszolt nekik. Ez az ember pertuban van a magyar néppel. Mint Fülig Jimmy a Boldogság Szigetek lakóival. Nem állítom, hogy Magyar Péter (aha, róla van szó, Magyarország miniszterelnöke az, aki kiemelkedően a legjobban ismeri ezt az országot) Rejtő Jenő regényéből vette az inspirációt, de nem volnék meglepve, ha az alapot St. Antonio de Vicenzo Y. Galapagos főherceg, a Boldogság Szigetek uralkodója kínálta volna, aki azt mondta Fülig Jimmynek, hogy „nem vagyok nagy birodalom uralkodója... és mégis úgy érzem, hogy helytelen, ha a sors kegyelméből elfoglaljuk a trónt, mielőtt megismernénk közelebbről az embert. Ez oly kézenfekvő…” Szinte bizonyos vagyok benne, hogy Magyar Péter olvasta a Piszkos Fred a kapitányt, de akár onnan vette az országjárás gondolatát, akár nem, olyat tett, amit előtte senki (az „igazságos Mátyás” című, kissé blőd és gyermeteg mesesorozatnak természetesen semmi történelmi alapja nincs, és nem is a nép megismeréséről szól, hanem hogy a jó király mindig igazságot tesz).

Mondta Magyar Péter többször is, hogy mennyit tanult a két év alatt, de fogalmam sincs, annak tudatában van-e, amit én a parlamenti felszólalásaiból szűrtem le: az ő senkiéhez sem hasonlítható magabiztosságát, ismereteinek szilárdságát nem a megválasztásának elsöprő fölénye adja, hanem a beszélgetések Mari nénivel és Lajos bácsival. Hogy a magyar nép jelentős része a személyes ismerőse. „Szervusz nép, szervusz király”.

Amikor tévéoperatőr voltam, sokat utaztam, sok vidéki riportot készítettem, újságíróként és rádiósként is bejártam az országot Grabolctól Nemesmedvesig, de én messze nem ismertem úgy ezt a népet, mint Magyar Péter. Én is dühös voltam (vagyok is), de nem annyira és nem úgy, mint ő. Nincsenek illúzióim, azzal a rengeteg, iszonyatosan ostoba embertől, akik a finom szalonstílust, az „eleganciát” kérik számon a miniszterelnökön, nem várható el, hogy felfogják, Magyar Péter nem olvasott adatok alapján haragszik, hanem amiatt, amit a kétéves országjárása alatt látott. A személyes tapasztalataiból fakad az indulata – azokhoz képest türelmes és visszafogott…

Csak próbálom megérteni, amit látok. Mióta élek, egy bizonyos „foglalkozású” embertől undorodom, kiráz a hideg, ha csak a szót meghallom: politikus. Akkor ez most mi? Miért kísérem figyelemmel egy ember cselekedeteit, aki a definíció szerint politikus?

Mert csak a definíció szerint az. De ő valójában Mari néni és Lajos bácsi ismerőse. Akikkel beszélgetett, és akiket megértett. Értük haragszik, értük akarja eltakarítani az életük megkeserítőit.

Kicsit félek, mikor tesz valami olyat, ami más lesz, mint amit eddig leírtam. Mikor egyszercsak politikussá válik. Remélem, egyszer sem.

Nem hittem volna, pedig ismerem az undorító fajtájukat

A dél-alföldi, 892-es lélekszámú Kamut polgármestere bruttó 1,1 milliót keres havonta.

Vezetőként, munkáltatóként kevesebbet fogok keresni, mint a munkavállalók. Őszinte leszek, én ezt nem fogom csinálni

– mondta az 5300-as lélekszámú, Csongrád-Csanád vármegyei nagyközség független polgármestere, Molnár Áron, aki idáig bruttó 1,7 millió forintot keresett.

Megpróbálom indulat és demagógia nélkül. Az idézett polgármester a település lakóinak az adójából él. Mit tesz a jelzett összegért, amivel ő különb bármelyik parasztembernél, aki őt fizeti? Mekkora "felelősséggel" jár egy Algyő méretű település vezetése? Mit csinál a polgármester úr kora reggeltől késő délutánig, az úgynevezett munkaidőben? Ki lehetett az a mérsékelt képességű alak (melyik testület), aki (amely) azt a rendelkezést kényszerítette rá erre a szerencsétlen országra, hogy minden egyes községnek fizetett "polgármestere" legyen? Miért nem lázad fel minden egyes közösség egy ilyen felháborító baromság ellen? Miért nem jut eszébe senkinek, hogy például az algyői polgármester menjen el dolgozni, és ha nem arcátlanul dőzsölni akar a mások munkájából, akkor lássa el szabadidejében azt a fantasztikus munkát, amit egy 5300 lakosú település ad egy ügyintézőnek.

A rossznyavalya jöjjön rá erre az alakra és Márki Zay úrra is, próbálják tudomásul venni, hogy ez itt egy nagyon szegény ország, ami romokban hever. Körülbelül mint a második világháború után. Amikor mindenki lapáttal vagy puszta kézzel próbálta előásni a maga és a mások lakóhelyét, és senkinek nem jutott eszébe, hogy ezért akármilyen (nem magas, akármilyen) fizetést kérjen. Pedig azt a rombolást nem ennek az országnak a népe végezte el, mint ahogyan ezt a most mindenkit körülvevő pusztulást a "fideszes" szavazók hozták ránk közvetlenül, és mi mindnyájan benne voltunk közvetve a tehetetlenségünkkel, a közömbösségünkkel, a fatalizmusunkkal.

Befognák végre?! Vagy eltakarodnának végre a jó büdös francba az igényeikkel?! A méltatlankodó duplanullák általában és a hirtelen nagyarcot növesztett Algyő polgármestere meg Márki Zay úr különösen?!

Hatvanpuszta

Jókora terhet vett nyakába az Orbán család a hatvanpusztai uradalom megépítésével. Olyat, amit az állami pénzcsapok elzárása esetén nehéz elképzelni, hogyan tudnának cipelni. Az építés mellett persze a fenntartásba is beszállhatnak Mészáros Lőrinc cégei.

Ezt írja az újság. Azon tűnődöm, hogy a szerkesztőségben nem tudják, kié a "Mészáros Lőrinc cégei" néven manifesztált vagyon, vagy csak azt nem tudják, hogyan kellene ezt minden alkalommal jelezni? Hogy ugyanis még nincs bírósági ítélet, prejudikálni meg nem illendő, de nem akarjuk az olvasóval elhitetni, hogy az atlanti térség legbutább embere birtokolja azt az irdatlan vagyont. Nem akarjuk az olvasóval elhitetni, hogy ebben az országban az elmúlt 16 évben minden rendben volt. Ha ugyanis csak feltevés szintjén megengedjük, hogy az a pénz lehet a gazellaarcú gázszerelő vagyona, akkor azt hirdetjük, hogy ebben az országban az elmúlt 16 (sőt az elmúlt 36) évben minden rendben volt. Hogy a honvédség Központi Tisztiháza, Kaya Ibrahim, Joszip Tot, Schlecht Csaba után végre megtalált "Mészáros Lőrinc cégei" a sajtó végtelenül bamba munkatársai számára is sikeresen elfedik a világtörténelem legaljasabb rablógyilkosának tetteit...

Ceterum censeo a csúti rémet börtönbe kell zárni, életfogytiglan.

Ismétlés három felkiáltójellel

 

2026. május 16., szombat

Segítség!

Ahol felnőttem és ahol (falun) a nyarakat töltöttem, mindig akadt egy görbeujjú öregasszony, aki jókedvű fiatalokat látva azt rikácsolta: fogtok ti még sírni.

Könyörögve kérem, ezt a Török Gábor nevű, ocsmány, károgó öregasszonyt zárja be már valaki, és ragassza le a száját.

Ceterum censeo a csúti rémet börtönbe kell zárni, életfogytiglan.

Ezt írtam majd' két hete. Azóta nevezett elmeállapota sokat romlott. Rendőr és orvos beavatkozását látom szükségesnek, de sürgősen.

Egy kis jelentésvizsgálat

 Balog Zoltán volt az, aki határozottan és nyomatékosan kérte, hogy K. Endre kapjon kegyelmet

Határozottan és nyomatékosan utasítani lehet, nem kérni. A határozottság és a nyomatékosság mögött fenyegetés van. A határozottság azt jelenti, hogy hatékonyan képes cselekedni az, aki határozottan lép fel, ha netán tagadással, engedetlenséggel találkozik. A nyomatékosságnak súlya van, a két szó szinonimája is egymásnak. Nyomatékosan az tud megnyilvánulni, akinek megtorlásra van intézményes képessége.

Fent nevezett (megnéztem) hat éve nem volt már miniszter, amikor határozottan és nyomatékosan avatkozott be az állam mint legfőbb és legerősebb erőszakszervezet működésébe. Egy akármilyen vallású főpap státusza a hajlongásra és talpnyalásra elegendő jogosítványt jelent.

A két módhatározó használata bőven elég arra, hogy keresni kezdjük azt, aki határozottan, nyomatékosan és visszautasíthatatlanul képes utasítást kiadni. A fent nevezett főpap büntetésének megállapításakor javaslom súlyosbító körülménynek tekinteni az ostobaságból fakadó árulást, amivel az ország despotáját rendőrkézre adta... Bár lehet, hogy ezért dicséretet érdemelne.

Ceterum censeo a csúti rémet börtönbe kell zárni, életfogytiglan.