Nincs erkölcsi rendszerváltás, ha tisztességes lehet tisztességtelenséggel vádolni tisztességes embert, mert nem értünk vele egyet...
Írja a megmagyarázhatatlan módon tömegtájékoztatási hatalomhoz jutott, olvasottsággal, élettapasztalattal nem a minimálisan elvárható mennyiségben és minőségben felszerelt főszerkesztő. Elmondom, miért hervasztó, miért veszedelmes hagyni a félműveltség orákulum jellegű túltengését. A fenti jópofizás azért súlyosan alattomos, mert már megint azt híreszteli - rengeteg hozzá hasonló vadliberális bacilusgazdához hasonlóan -, hogy itt egyszerű véleménykülönbségről van szó, hogy azok az "embertársaink", akik így vagy úgy egy fasiszta banda pusztításának bűnsegédi bűnrészesei a rajongásuknak a szavazatokban terjedő fertőzésével, csak másképp szemlélik a világot, de különben - mint itt fent látható - "tisztességes emberek". Nem azok. Hasznos volna felfogni végre, hogy távolabb nem lehetnének a tisztesség fogalmától, hogy ez a borzalmas tömeg nem "tisztességtelenséggel" vádolható, hanem kártékony bűnözőkből álló ostoba emberek sokasága.
Öt évvel ezelőtt jelent meg Federico Finchelstein Fasiszta hazugságok című könyve, akkor írtam róla. Akkor nem említettem, mostanra vált különösen élessé a Bevezetés három mottójának együvé tartozása: a "szerzők": Hitler, Mussolini és Trump. 2021-ben még valamivel kevésbé foglalkoztunk itt Magyarországon a sárgafejű lókupeccel, és a világban véghez vitt pusztításai sem voltak annyira förtelmesek, mint a jelenben, akkor nem is tartottam annyira fontosnak az itt következő mondatokat: Az El Pasó-i mészárost motiváló hazugságok éppen
a trumpizmus központi elemei, és az úgynevezett „Tegyük
újra naggyá Amerikát!” (Make Amerika Great Again) programban is szerephez jutottak. Az amerikai elnök napi szinten hazudik könnyen ellenőrizhető tényekről is. Trump
folyamatosan él a kidolgozott propagandatechnikákkal,
a minden következmény nélküli hazudozással, az észérvekre épülő vitát paranoiára és sértettségre cserélte, és
kétségbe vonja magát a valóságot is.
2021-ben már fel akartam hívni a figyelmüket a magyarországi állapotok fasiszta jellegére, most megismétlek néhány idézetet az akkori bejegyzésemből:
Hannah Arendt 1945-ben azt írta, a fasizmus teljes hazugság volt, és ez szörnyűséges politikai következményekkel járt.
A fasiszták szánt szándékkal váltották valósággá a hazugságokat.
A fasiszta rezsimekben a független sajtót ellehetetlenítették, a jogállamiságot teljesen megsemmisítették.
A fasizmus olyan, istentől elrendelt, messianisztikus, karizmatikus vezetési formában hitt, amelyben a vezér szervesen összekapcsolódik a néppel és a nemzettel is. Ebben a felfogásban a népszuverenitás teljes egészében a diktátor kezébe kerül, ő pedig a nép egészének nevében cselekszik, mert az embereknél is jobban tudja, mit akarnak valójában.
A hazugságokban való hit kialakítása a totalitariánus rendszer követőinek nevelésébe volt beépítve, különösen az elitébe, akik az „ideológiai hazugságokat” „szent és érinthetetlen igazságokká” változtatták át.
De vajon azért hitték-e el a fasiszták a hazugságaikat, mert azokat a vezér hangoztatta? Vagy talán az igazságnak a belső Énből megszülető, „igazabb” formájának érezték őket? Egy fasiszta számára e kettő nem feltétlenül mond ellent egymásnak, és ebben rejlik igazságfelfogásuk ideologikus természete. A fasizmus egy transzcendens mítosszal azonosította az igazságot; ez a mítosz a kollektív tudattalanban gyökerezett, és a vezér tudata révén, azon keresztül vált valósággá. A tudattalan ilyen kivetülésébe vetett hit a fasiszta gondolkodás központi eleme. A kollektív vágyakat a vezér testében, szavaiban jelen lévőnek gondolták.
Tetszik látni a fenti mondatokban valami hibát, ha azt mondom, ezeket a mai Magyarország jellemzésére írták? Arra, amiben 12. éve élünk?
És tetszik érteni, miért mondom 12 éve, hogy ennek a rendszernek a fenntartói, a kormánypárti szavazók bűnsegédi bűnrészesek? Tudatosan vagy tudattalanul „fideszesek”, nagyjából mindegy, egy beteg rendszer beteglelkű fenntartói. Nem „más véleményen lévő” honfitársaink, akikkel majd meg kell békélni, mert az lehetetlen. Hannah Arendt szerint értelmetlen bármilyen vita egy fasisztával. Látjuk 12 éve, ez mennyire igaz. Az a néhány százezer hívő, akik a vezér tántoríthatatlan rajongói, sosem lesznek mások, mint hithű fasiszták – nevezzük őket nyilasnak, kommunistának vagy fideszesnek, mindegy, a diktatúrákat erre a néprétegre lehet bazírozni. Ne, ne, nagyon szépen kérem, ne tessék enyhítgetni ezt a fogalmat, leírtam többször, megint leírom: diktatúra az a társadalmi lét, amelyben egyetlen ember akarata érvényesül. Minden olyan meghatározás, ami ettől eltér, már csak variáció, a diktatúra különböző formáit írja le, de a lényeg ez. Azokkal az emberekkel, akik Szálasi, Rákosi és a jelen magyar miniszterelnök hívei, nincs teendő, a leszármazottaikat kellene olyan oktatási szisztémába illeszteni, ami valamennyire kiemeli őket a sötét butaságból. Magyarországon ez azért nehéz, mert az oktatási rendszerünk alkalmatlan arra, hogy kérdezni, gondolkodni tanítson.
A fasiszta rendszer tömegbázisa marad, a butaság és a tehetetlenség lassú sodrása elől kitérni lehetetlen. 1990-ben magunkra maradtunk, nincs több Gorbacsov, aki megmenthetné a most éppen fidesznyilasok pusztításától szenvedő teszetosza milliókat. A tejbetök „ellenzéki összefogás”, ami egy mélykeresztény konzervatív jobboldalit bírt kiizzadni magából megváltónak, gyorsulva halad a totális érdektelenség szakadéka felé.
Folyik a maszatolás, nehogy bárki tisztán láthassa a körülöttünk valósággá vált hazugságot, azaz a fasiszta rendszert. Folyik a törvényesség szétkenése, ami már most lehetetlenné teszi, hogy bármikor kiszabaduljunk egy torz alak gyűlöletének súlya alól...
Eddig a 2021-es idézetek. Tetszik érteni? Itt szó sincs semmiféle nézetkülönbségekről, megbékélési képzelgésekről, a fasiszta mentalitás nem domesztikálható, nincs dolgunk velük. Nem tudom, mit fogunk tenni április 12-ének az estéje után, de az bizonyos, hogy ennek az emberfajtának a buksiját simogatni nem a célravezető eljárás. A hosszútávú megoldást fentebb említettem: a leszármazottak iskoláztatása... De a hétfő...
