Hozzátok rendbe a vén házat

 Sok évtizede nem értek valamit: a római-, a nemzetközi- és a magyar jog nem ismeri a hazugság fogalmát. Pontosabban hallott már róla, de nem foglalkozik vele. Nem fontos.

A vádlottnak nem kötelező igazat mondania.

A vádlott nem büntethető azért, ha saját magára nézve hazudik. 

Ezeket a mondatokat csak úgy mondják, paragrafust nem tudok mutatni. A Btk.-ban két szó garantáltan nem található: a "hazugság" és az "igazmondás". Húsz évig voltam igazságügyi szakértő, ezidő alatt tizenvalahány többhetes jogi ismereteket közlő tanfolyamon kellett részt vennem és vizsgáznom, a legkiválóbb jogászok adtak elő, mindig föltettem a kérdést, miért nem foglalkozik a jog a hazugsággal, senki nem tudott válaszolni, azaz elkenték a dolgot, hogy ugyanis az "nem jogi kategória". Vagy úgy. Az egyik (feltűnően értelmes előadást tartó) megyei főbírónak úgy tettem fel a kérdést, hogy mi lenne, ha nem hazugságnak nevezném a szóban forgó fogalmat, hanem igazsággyilkosságnak. Valóságölésnek. Ténygyilkosságnak. Ó, hát azért az erős, nem? A kisgyerek is hazudik, amikor azt mondja, megírta a leckét, pedig nem is írta meg. Nem! A kisgyerek füllent. Esetleg lódít. Vagy ahogyan a Felvidéki nyelvjárás jelölte ezt a cselekedetet, gurít. És még jónéhány szinonima idetehető, de ez nem szemantikai kérdés. Az általam gyártott szóösszetételek alaposabban és világosabban láttatják a "hazugság" lényegét és a megértés fontosságát, a büntetőjogi definíció fontosságát. Annak rögzítését, hogy politikus, történész vagy bármely nyilvános foglalkozás képviselője büntetőjogilag tartozik igazat mondani. Valós, több, egymástól független forrás által igazolható adatokat, tényeket, dokumentumokat közölhet, a véleményére a fene sem kíváncsi. A "szólásszabadság" említése is büntetést von maga után. (Mikor jön rá az emberiség, hogy ezt az iszonyatosan kártékony ostobaságot törölni kell az emberi jogok felsorolásából? A szólásszabadságot alapvető alkotmányos jognak tartják a civilizált országok. Nem sikerült rájönnöm, mi indokolja ennek a jognak a megszövegezését. Az sehol nincs leírva, hogy az ember szabadon vehet levegőt, amikor csak akar, ehet, ihat, üríthet, alhat – ezek majdnem azonos funkciói az embernek azzal, hogy ha mondanivalója van, megszólal. Azt mondja például, hogy szereti a töltött káposztát. Vagy a homárt. Ezt rögzíteni kell az alkotmányban mint alapjogot? Ja hogy esetleg olyat mond, ami másokat sérthet? Méghozzá nyilvánosan? A véleményével? Tessék szíves lenni megmondani nekem, ahhoz miért van joga bárkinek? Mert ha félretesszük a szólásszabadságot leíró, álnaiv szöveget, mindannyian tudjuk, hogy erről van szó. A szólás- és vélemény nyilvánítás szabadsága a piszkoskodást engedi szabadjára, a gátlástalan hazudozást, hogy bárki bármikor elmondhassa azt a „véleményét”, amivel valaki más nem fog egyetérteni.) A valóságnak, a tényeknek a megváltoztatása, elferdítése, tagadása ugyanis az emberi sors torzulásának az alapja, a világtörténelem nagy tragédiái kivétel nélkül egyetlen ősbűnre vezethetők vissza: a hazugságra. Mindeközben nemcsak a Btk.-ban nincs szó róla, a hét főbűn sem tartja számon, és az Ásszeret hádivrót, a mózesi kőtáblába vésett eredeti Tízparancsolat sem tartalmazza. A Biblia úgy mellesleg meg-megjegyzi, hogy van ilyen, de nem tartja fontosnak. 

A politika a hazugság tobzódása, a politikus a hivatásos hazudozó. Földesi Tamás, a Jogi Kar hajdani dékánja írt egy tanulmányt a hazugság és a büntetőjog összefüggéseiről - kiemelendő, mert különben a jogászok nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, az ő könyvéből idézek: 

„… a politika és igazság viszonyának alább leírt átalakulását az egyszerűség kedvéért a hanta fogalmával kísérlem meg összefoglalni, amely a bullshit szalonképes változata. Ebben a beszédmódban nem annyira az igazság direkt elrejtéséről van szó, mint inkább a tények iránti érdektelenségről. Politika és igazság viszonya úgy alakul át, hogy a hazudozás és igazmondás relevanciájára vonatkozó megfontolások egyre inkább eltűnnek. Aki ezt követi, nem foglalkozik az elmondottak érvényességével, közömbös a dolgok igaz vagy hazug minőségével szemben. A hantázók azért állítanak valamit, hogy magukról egyfajta képet sugalljanak …”

Földesi kiváló jogász volt, de ő is perifériális dolognak tartotta a hazugságot. Elképesztő. Ahhoz sokkal jobban kellene ismernem az ókori történelmet, hogy megállapíthassam, Alexandrosz vagy III. Dareiosz perzsa király hazudott-e nagyobbakat a Thébaiban kitört lázadás ügyében, ki hogyan hamisította meg az iszthmoszi szövetség esküjének szövegét a thébai perzsa barátságról - a lényeg a hazugságok sorozata a világtörténelem egyik legnagyobb gazemberének, a Nagy Sándorként magasztalt „hódítónak” a tömegeket pusztító háborúinak indításakor, azok közben és utánuk. ...Mondjátok meg a nemzetnek, hogy a franciák is hithű muzulmánok… Temérdek áldás hull azokra az egyiptomiakra, akik mellénk állnak. Gazdagság és megbecsülés lesz osztályrészük… De százszor is jaj azoknak, akik a mamelukokat segítik ellenünk. Nem lesz számukra menekvés, és még az emléküket is eltöröljük.” Ezt a kiáltványt például Egyiptom lakosságához 1798-ban ragaszttatta ki Bonaparte Napóleon, midőn lerohanta és megszállta az országot. A gleiwitzi incidens (1939. augusztus 31-én lengyel milicistának öltözött német ügynökök foglalták el a Németországhoz tartozó gleiwitzi rádióállomást, a terrorakció után lengyelül olvastak be egy szöveget, amiben Németországot támadták) kellett Hitlernek ahhoz, hogy a lengyeleket agresszornak kiáltsa ki, hogy ürügye legyen Lengyelország megtámadására... A csúti torzulattól nem tudok idézni, 36 éve hazudik folyamatosan, emberek százezreit nyomorította vagy ölte meg, egy országot vetett vissza a fejlődésben legalább 30 évvel, már Európát és a Föld többi országát is kezdte megfertőzni a maga végtelen aljasságával – ezeknek az alapja is a hazugság… És így tovább, példák végtelen sorával tudnám illusztrálni a hazugság fundamentális, kiváltó szerepét a világtörténelem emberirtásaiban, de valamiért ezt a jogászok nem engedik eljutni a tudatukig. Sőt, az a benyomásom, hogy védik a hazugságot mint alapjogot, mintha az része volna a szólásszabadság elnevezésű, ugyancsak végtelenül kártékony baromságnak.

Kis ország vagyunk, de egy nagy szervezet tagjai. Jogász hölgyek és urak, kíséreljék meg valahogy eljuttatni a megfelelő fórumokra, hogy a nyilvános hazudozás súlyosan büntetendő cselekedet kell hogy legyen, különös tekintettel a politikusi és történészi hazugságra, e két réteg képviselői kizárólag legalább három, egymástól független forrásból származó adatokat közölhetnek, a véleménynyilvánítás ugyancsak súlyos büntetést von maga után. Ideje volna belátni, hogy ennek a paragrafusnak a hiánya olykor a használhatatlanságig gyengíti a büntető törvénykönyvek sarkalatos törvényeit.

Fentieket most elsősorban azért terjesztettem az olvasó elé, hogy lássák, miért tarthatatlan az a totálisan értelmetlen gyakorlat, hogy a jelenlegi magyar úgynevezett "ellenzéket" beengedik az ország házába, ahelyett, hogy gyorsított eljárásban kapnák meg a minimum 20 éves, de még nagyobb számban életfogytig tartó fegyházbüntetésüket. Ez az 58 köztörvényes bűnöző kizárólag hazudozni jár be a parlamenti ülésekre, hogy megnehezítsék, időben elhúzzák a kormány munkáját. Mi kedves mindnyájan meg tűrjük, és még jó, hogy többségünkben inkább túlzottan finomnak tartjuk Magyar Péter válaszait ezeknek az elképesztően undorító alakoknak a gyalázkodásaira. Az ellenzékkel kapcsolatos tudnivalókat kétszer is részleteztem a közelmúltban (Ezeregyszáz év után, május 22. - Van élet ellenzék nélkül, június 6.), most csak annyit ismétlek meg belőle, amennyi feltétlenül szükséges: Magyar Péterről pillanatnyilag el tudom képzelni, hogy minden esetben riaszt – engedelmet kérek érzékeny lelkű olvasóimtól – a szarjelző készüléke, ennélfogva megkérdezi a környezetében lévő okos embereket. Ilyenekkel vette körül magát, nem kis részben ebből is következtetek arra, hogy ritkán fog helytelenül dönteni. Különben szólnak ők akkor is, ha MP nem kérdez…A válaszom a címben föltett kérdésre, hogy csak ellenzék nélkül van élet. Nem az ilyen köztörvényes bűnözők nélkül – bármilyen ellenzék nélkül. 

„Azt tanítottam: hozzátok rendbe a vén házat; tisztítsátok meg a szennytől, mely körülveszi etc. Az érintettek nem végezték el ezt… Kossuth és társai pedig jobbnak látták felgyújtani!...”

Ez Széchenyi István naplóbejegyzése 1848. március 16-án. Széchenyi és Deák vesztett. A főurak és köznemesek szabadságot akartak és függetlenséget – önmaguknak, a Habsburgoktól. Fogalmuk sem volt róla, mit kezdenének vele, mert a „vén ház” nem lett megtisztítva a szennytől, azzal pedig, hogy rágyújtották a népre, saját magukat is annál rosszabb helyzetbe lökték, mint amit el tudtak volna képzelni. A Kossuth nevű förtelmes, mindenféle lelkiismereti skrupulustól mentes, beteg zsarnok mai örökösei is valami ilyesmire törnek.

Jogász hölgyek és urak, méltóztassanak villámgyorsan kitalálni valamit, hogy ezt az 58 brigantit napokon belül el lehessen távolítani, mielőtt nagyobb bajt csinálnak. 2002. és 2010. között egyszer már felfordították az országot. Megint meg kell várni? Egyelőre „csak” akadályozzák, lassítják a szenny megtisztításának folyamatát. Egyelőre csak hányingert keltenek a hihetetlen arcátlanságukkal, ami mindenekelőtt abban mutatkozik meg, hogy egyáltalán mernek emberek közé menni, megjelenni bármiféle nyilvánosság előtt, ahelyett, hogy valamely sötét pincében húznák meg magukat, várván a törvényszerűen érkező hatóságot, ami a bíróságra, majd a fegyházba viszi őket.

Tisztítsák már meg a szennytől a vén házat.

 

A "saját tábor" vastagon folyó krokodilkönnyei

"A francia szélsőjobboldali vezető, Marine Le Pen a TF1 televíziós csatornának adott interjúban kijelentette, hogy indulni fog a 2027-es elnökválasztáson, méghozzá nyomkövető nélkül... Le Pen büntetését épp annyira mérsékelte a bíróság, hogy a radikális Nemzeti Tömörülés (RN) eszmei vezetőjének elvben megmaradt a lehetősége az indulásra a 2027-es elnökválasztáson. Az eredetileg két év felfüggesztett mellett két év házi őrizetre és a közügyektől való ötéves eltiltásra szóló ítéletet enyhítették.

A négymillió eurós, EU-s pénzek jogtalan felhasználásával megvalósult pártfinanszírozási ügyben született jogerős döntés a közügyektől való eltiltást öt évről 15 hónapra csökkentette. Ez a tavaly márciustól számított időtartam már nem gátolja Le Pent abban, hogy elnökjelöltként induljon."

Ez Franciaország. Nem Bivalybénád-Alsó, hanem a világ egyik legjelentősebb, legcsodálnivalóbb kultúrájú népe, nemzete, országa. A kereszténység sújtotta, középkori, lassan újjászülető Európa első jelentős írásos szövege,  a 842-es Strasbourgi eskü országa, a renaissance, Montesquieu, Descartes, Rousseau, a felvilágosodás hazája folytatja a mindezeket elpusztítani próbáló, ember- és kultúragyilkos "nagy francia forradalom" hagyományait, a világra kiterjesztett, mindent behálózó köztörvényes bűnözői rendszer, a politikusuralom táplálását. Ez a bő két évszázada viruló, iszonyatos pénzeket elnyelő rendszer, ami leglátványosabban a civilizált atlanti térség csodálatát kiváltó, korlátozhatatlan, mind primitívebb amerikai despotizmusban tombol most már kibírhatatlanul émelyítően, Franciaországban olyan groteszk formákat mutat, ami a türelmesen bölcs emberekből - azt hiszem - nevetést vált ki, a hozzám hasonlóan hamar begurulókból szitkozódó bosszúságot. Egy rabló - akinek ráadásul messze nem ez az erőszakkal párosuló tolvajlás a legnagyobb bűne -, egy kriptofasiszta fennen hirdeti, hogy "nyomkövető nélkül" fog indulni az elnökválasztáson. Egy priuszos nyavalyás, aki a köznapi, "polgári" társadalomban takarítói állást is nehezen kaphatna, politikus nyugodtan lehet. Ahogy szalmafejű amerikai bűntársát szemléljük, még büszkék is rá. Lehetnek is, hiszen Franciaországban és az Egyesült Államokban a "független igazságszolgáltatás" felkent tisztségviselői egymást félrelökve rohannak, hogy tisztára moshassák ezeket az ócska brigantikat. (Különben mindenütt így van.)

Évtizedek óta mondom, ha az emberi faj fenn akar maradni, először a politikusokat és gyűjtőakoljaikat, a pártokat kell kiirtania.

Ezért írtam a minap, hogy itt Magyarországon nem "rendszerváltás" történt, hanem egy nép felszabadítása. Egy megalázott, rabszolgasorban tartott, lenézett tömeg emberréválásának első jeleit észlelhette, aki képes föltenni a megfelelő kérdéseket, az államalapítás aktusának első lépéseit, aki valamennyire tisztában van ennek a szerencsétlen magyarságnak a széthazudott történelmével. Azért volt ez lehetséges, mert a "politikus" elnevezésű bűnözők átláthatatlanul szövevényes dzsungelébe betört egy civil, kisvártatva hozott magával még annyi társat, amennyi kellett ahhoz, hogy ez a biztató, alapvető fordulat működőképes legyen.

Ez történt eddig. A magyar néplélek évezredes hagyományainak megfelelően hangoskodni kezdtek a szolgalelkűek, a magukat értelmiséginek vélő károgó alattvalók, akik máris szövetkeztek arra, hogy még a rendszer születésének pillanatában fojtsák meg azt az embert, aki a leírt valószínűtlen, már nem várható folyamatot elindította. 

Bocsánat nincs, ne is kérjen

Időről időre, szinte egyszerre mindenféle közszereplőre rájön a "bocsánatkérési" agyömlés, visszhangzik a nyilvánosság a bocsánatkérések hisztérikus követelésétől, aminél idegesítőbb baromságot nehéz elképzelni. 

Bocsánatot kérni nem szándékosan okozott kellemetlenség okozásáért lehet. Azért már nem, ha valakinek a lábára készakarva léptünk rá. A közelmúltban egy magát fennen "kereszténynek" hirdető politikus azért kért folyton bocsánatot, mert ezt a rutint hozta a maga mély kereszténységével, mert halvány fogalma sincs arról, hogy ezt a baromi gesztust éppen az ő vakon, tudattalanul imádott Jézusa (akit ráadásul állandóan krisztusoznak) próbálta kiirtani, mikor kizavarta a templomból a kereskedőket. Jézus ugyanis pontosan tudta, hogy a különféle állatok legyilkolásával és elégetésével nincs elintézve a már elkövetett bűn. A bűn ugyanis bűn marad, nem megbocsátandó, hanem büntetendő, a bűnnek kell hogy legyen következménye, a bocsánatkérés pedig nem következmény. A valódi, büntetésben megnyilvánuló következmény nyomán ugyanis az elkövetett bűn még mindig bűn marad. Tíz év börtönbüntetés letöltése után is. A bűn ugyanis elsősorban nem jogi kategória. Amit nem a "büntetett előélet" bélyege jelez,  hanem az elkövető agyában megmaradó elváltozás, akár képes ennek felismerésére, akár a butaság homályában éli tovább az életét. 

Sokadszor ismétlem: bocsánatot kérni akkor helyénvaló (és esetleg elfogadható, megbocsátással nyugtázható), ha valaki valakinek véletlenül a lábára lép, vagy a tömegben véletlenül meglöki. Ugyanezen tettek szándékos elkövetéséért már fölösleges bocsánatot kérni. Nem megbocsátható ugyanis. Az összes többi, szándékosan elkövetett ártásért bocsánatot kérni arcátlanság, ha valamelyik fideszes brigantit (bármelyiket) megszállná a szentlélek (ez velük különben sűrűn előfordul, legalábbis tele szájjal szokták világgá sikoltani, hogy ők mekkora nagy keresztények), és bocsánatot kérne az elmúlt 16 évért, azt minden hivatását ismerő bíróság súlyosbító körülménynek tekintené, és a már kiszabott 20 évet életfogytiglanra változtatná (a fideszes közlegényekre gondolok, a többi értelemszerűen tárgyalás nélkül többszörös életfogytiglan).

Tessék végre abbahagyni ezt a bocsánatkérésesdit. Én már azt sokmilliós pénzbírsággal sújtanám, aki felszólít valamely fideszest a bocsánatkérésre. Kéretik tudomásul venni: nincs bocsánat!

Közszolgálat

Rövid leszek. Nem ismerem Kerényi Györgyöt. Azt olvastam, hogy valamilyen sejhajrá lesz a "Magyar Rádióban". Azt is olvastam, hogy 2006. és 2010. között ő volt a Kossuth-adó főszerkesztője, abban az időben, amikor a vendéglős éppen befejezte a a Rádió kivégzését. Nem sokat gondolkodtam azon, én vállaltam volna-e bármilyen funkciót ennek a Such nevű vendéglősnek az uralma alatt, és mint ilyen, eltávolítottam volna-e például Váradi Julit - úgy is mondhatnám, ez a Kerényi kirúgta Julit, szó nélkül, és tevékenyen részt vett abban a pusztításban, amit a fideszuralom vezényelt (egy mocskos szájú kommentáló azzal fölényeskedett, hogy akkor a Gyurcsány-korszak volt... aha, kivéve a Rádióban, ahol 2002. után a korábbinál is dühödtebben uralkodtak tovább, telerakva a vezetőséget a legjellemtelenebb csatlósaikkal, meg kivéve az egész országban, amit felfordítottak, és a tehetetlen, tutyimutyi, végtelenül ostoba szocialisták nem tudtak mit kezdeni a csúti szörnnyel, akkor sem, máskor sem), egyszóval nem kellett egy másodpercig sem gondolkodnom, természetesen nem tettem volna meg azt, amit ez a Kerényi megtett. Az embert a legrosszabb cselekedetei minősítik. Nem az, ellopott-e a közértből egy sportszeletet, hanem a rosszcselekedet foka az ember erkölcsi mércéjén. Kerényi György tette a Magyar Rádió kivégzésében büntetőjogilag is a legsúlyosabbak egyike, ami azt jelenti, piszkosul nem érdekel, "különben" milyen "újságíró", mert nincs különben. Azaz van: különben körülbelül most szabadulna, ha akkor egy működőképes ország jogszolgáltató intézményeiben lefolytatják a megfelelő eljárásokat.

Sokadszor ismétlem: nem a véleményemet írtam le, hanem tényeket, adatokat és a belőlük természetesen következő konklúziót.

Dünnyögők

Kedvelem Hann Endrét, eddig úgy látszott, jól teszi a dolgát. Most viszont mintha fel akarná vetetni magát a "szakértők és elemzők" táborába, elkezdett károgni. "A szakértő szerint ugyanakkor a Tisza már akkora, hogy előbb-utóbb megjelennek alternatív érdekek, szempontok, társadalmi kihívások, amelyek miatt kialakulhat megosztottság a kormánypárton belül is. Ő személy szerint, állampolgárként, nem örül annak, hogy ennyire monolit a politikai helyzet, de egyelőre nem lát ebből rövid távú kiutat." Lám megjelent a következő panel az alkotmányosság és a demokrácia után: kialakulhat megosztottság a kormánypárton belül is. A sok közepes képességű után egy eddig okos is elkezdett aggódni, előkotorta a sifonérból az eddig még használaton kívüli közhelyet. Ez már nem szánalmas, ez dühítő. Az ilyen nyavalygókat utálom, a fülekbe bolhát rakókat, akik a saját nagyszerűségüket vezetik elő, hogy már milyen jóelőre szóltak, hogy ez így nem lesz jó. Kösz, nem kell. Esetleg tényleg kialakulhat, de még nem alakult ki, és én például örülök, hogy ennyire monolit a politikai helyzet. Nekem például nagyon tetszene, ha az egész "ellenzéket" bilincsbe verve vinnék ki az ország házából, semmilyen igazságtalanság nem történne, ha tárgyalás nélkül egyenesen a fegyházba kerülne az egész banda, élükön az életfogytiglanra érett "frakcióvezetőkkel", és végre nyugodtan dolgozhatna az a 141 ember, akiknek abszolút semmi szükségük nincs arra, hogy ócska, jellemtelen bűnözőkkel huzakodjanak ahelyett, hogy az ügyeket intéznék. Zavartalanul, "fékek és ellensúlyok" nélkül.

"...nem örül annak, hogy ennyire monolit a politikai helyzet, de egyelőre nem lát ebből rövid távú kiutat..." Azért ez már fájdalmas. Miből is kellene a kiút? Hogy az új kormány hazahozza a letiltott milliárdokat? Azáltal, hogy megszünteti a diktatórikus, fasisztoid "jogrendet", ami már a végtelen, birkatürelmű, ádázul liberális EU-nak is sok volt? Hogy elkezd néhány nap után működőképessé válni az ország? Hogy hozzáértő emberek szakminisztériumokat építenek újjá? Amikben mindenkit érintő problémákat oldanak meg? Hogy elkezdődött a brigantik eltakarítása? Kiút kell? Jöjjenek vissza a gazemberek, legyen minél több kerékkötő? Mi lenne, ha  a beszélő föltenné az alapkérdéseket, mielőtt elkezdi hülyeségekkel szennyezni a levegőt? Vagy elég a sztereotípia, miszerint a "monolit" az rossz? Akkor is, ha jó? Ha tiszta az a monolit, akkor inkább piszkítsuk be, csak legyen meg a "politikai sokszínűség"? Több fasiszta gazembert a közéletbe! Ne hagyjuk a jószándékú, helyesen cselekvő, értéket teremtő szakembereket dolgozni! Romboljuk le minél előbb a jelen rendszert, mielőtt saját maguk úgyis lerombolják! Mert monolit!

Ideírom, csak hogy érthető legyen: nem kell "alkotmányosság", mert egyelőre nincs alkotmányunk, Magyar Péter elmondta, mikor és hogyan lesz. Nem kell "demokrácia" a maga fékeivel és ellensúlyaival, mert nincs mit fékezni és nem kell sehová ellensúly. Nem kell különféle darabokból összetákolt, töredezett, folyton széteső, akadozó konglomerátum, jó lesz ez az egységes, összefüggő, egymást harmonikusan kiegészítő rend, mert erre vágytunk, ne tessék fanyalogni, hogy most itt van. Együttműködésre épülő egészséges, nem egymás vesztére törő verseny van, sok különböző ember által létrehozva, akik különféle dolgokat akarnak, különféléket terveznek, a szándékuk tart egy irányba, az a monolit: az építés és nem a rombolás.

Tessék végre megérteni, ebben az országban elkezdett történni valami jó, valami olyan, amire ez a nép ezer éve vár és vágyik. Semmi szükség nincs nyavalygókra, patenthívőkre, vihart jövendölőkre, a baromian ostoba társadalmi szabályokat követő rendszer épp elég ócska gazembert ültet a nyakunkba, nem kell több.

Félre ne értsenek, én nem vagyok "híve" Magyar Péternek. Nem ismerem személyesen, nem is ambicionálom, hogy találkozzam vele. Eszmélésnyi koromtól fogva tiltakoztam az engem körülvevő rendszerek ellen, elmondtam, leírtam számtalanszor, azt a politikai formációt még nem találták ki, ami nekem megfelelne. Az egymás után nyomorító uralmi szerkezetek képviselői már 14 éves koromban halálra ítéltek, utána mindenféle módon megpróbáltak korlátok közé szorítani, fenyegettek, kirúgattak, értésemre adták, hogy jobb volna, ha elmennék innen... és most áprilisban történt valami, amit eddig elképzelhetetlennek tartottam. Lehet, túl öreg vagyok, fals az értékítéletem, nem azt látom, amit kellene (nem hiszem, csak mondom a rend kedvéért), de ez itt egyelőre tetszik. Többször leírtam már, miért, nyilván fogok is még írni róla - és bízhatnak abban is az engem olvasók, hogy akkor is szólni fogok, ha valami rosszat észlelek. Egyelőre ez így jó, és úgy vélem, ilyen is marad...

P.S.: Talán mindig ide kellene írnom: nem a véleményemet közlöm ezekben a jegyzetekben, hanem tényeket, adatokat, vagy legalább ezekkel alátámasztható mondatokat használok. A monolit például így odavetve a Tisza jelentős erőfölényének jellemzésére mindössze egy ostoba, meggondolatlan közhely alkalmazása anélkül, hogy igazolható volna annak a jelen Magyarországán való kártékonysága. A parlamenti "ellenzékről" korábban már kifejtettem az általában jellemző tudnivalókat, itt mindössze annyit tartok fontosnak, hogy ez a horda kivétel nélkül köztörvényes bűnözőkből áll, akiknek fegyházban van a helyük és nem az ország házában... Nagyon szépen kérem, ne tessék egy újabb közhellyel terhelni az életünket, én is tudom, hogy nincs bírósági ítélet, ami alátámasztaná a "köztörvényes bűnözők" kifejezést, addig pedig ártatlannak tekintendők... Aha, jogilag. De az ember köznapjaiban érvényesülő jogérzék, az emberi erkölcsi normák bőséges alapot nyújtanak ahhoz, hogy tudjuk, ezek az alakok felmenthetetlenek.

Mi történt?

Nem számoltam, hányadik jegyzetem ez, amiben próbálom megfejteni az emberiség társadalmi rendszereinek történetében egyedülálló formációt, ami itt Magyarországon látható. Nem írom ide a mindenfelé szokásos önfelmentést, előre mosakodást, hogy én persze azért láttam, mivé fog ez válni később - ha úgy gondolnám, hogy marhaságokat beszélek, és ebben az egészben benne van a baromi nagy csalódás veszélye, akkor ezt itt például nem írnám le.

Azért nem látom a piszkos fordulatot, mert az egész folyamatban nincs benne (most ideteszem a rend kedvéért: természetesen tévedhetek - a következtetéseimben; de a jelen állapot és a rövid, kétéves történet lényegi összefüggéseinek leírásában nem). Egy ember, akinek valamilyen aljasság a célja, nem azt találja ki, hogy két éven át bejárja az országot, hogy elmegy gyalog Nagyváradra, megáll falvakban és városokban, és beszélget az ott élőkkel. A despota vágyak kielégítése, a mások leigázására és kizsigerelésére irányuló törekvés nem ilyen munkaigényes, fizikai és szellemi megterheléssel érendő el. Egy vásári szélhámos, egy búcsúban zsákbamacskát áruló sipista ilyesmit hallván a fejét csóválja, a csúti tömegmészáros féle szörnyeteg meg csak legyint, ez hülye, és a bátor utcai harcos visszabújik a páncélozott autójába, ha egy ember a közelébe kerül. De Magyar Péter nemcsak egy nagyon nehezen megvalósítható ötletig jutott el, azt végre is hajtotta. Aztán megnyerte a választást. Aztán megnyert magának jónéhány hiteles embert. Nem párttagokat, nem politikusokat. Összerakott belőlük egy kormányt, és ezek az emberek másnap elkezdtek működtetni egy olyan rendszert, ami arra való, hogy az országlakos elkezdjen bizakodni: ez itt tényleg az ő épülését szolgálja...

Mindeközben napról napra több "szakértő és elemző" hozza ki a lakhelye kapuja elé azokat a piszkos és büdös vödröket, amiket nem túl magasra értékelhető szellemi képességeik áporodott közhelyeivel töltöttek meg, és ezt a nyálkás folyadékot öntik az utcakőre a nagyérdemű közönség orra elé. Pedig a napok történései elég világosan kínálják a lényeg megértését. A "jobbaknak" sikerült is eljutni odáig, hogy "rendszerváltásnak", a merészebbek "forradalomnak" nevezzék az események láncolatát, követve a szokásos, kevés mentális fáradalmat kívánó patentelmélet lépéseit: keresünk egy dátumot, az a kezdet, egy triviális címszót, amit a fiók homlokfalára ragasztunk, ez így együtt a jelenség összefoglalása - április 12-én rendszerváltás volt. Aminek vannak azóta mindenféle epizódjai, ezek pedig aggodalomra adnak okot, mégpedig (itt jönnek a további panelek) az alkotmányosság, a demokrácia alapján, és hogy ez Európában példátlan, valamint érdekes lenne még egy kicsi, rövid, sárga kígyó lila kecskeszakállal, és a lift fölesett a negyedik emeletre, mert a kaput kivették, nem lehet bemenni. Azaz az egészből átkozottul semmit nem értenek, súlyosbító körülményként megjegyezhetjük, hogy ráadásul nem is tudják, hogy nem értenek semmit.

Leírok ide néhány mondatot, hátha vannak olyanok, akiknek ez így még nem jutott eszükbe, de nem bánják, ha van min elgondolkodni.

Ami itt két év alatt történt, az nem rendszerváltás és még kevésbé forradalom, az egy nép felszabadulása. Nem idegenek által, nem külföldi csapatok jöttek, mint Budára 1686-ban, hogy kiűzzék a törököket, pedig százötven év alatt már hogy' megszoktuk őket, nem Gorbacsov kínált lehetőséget az önrendelkezésre, az Európához való csatlakozásra. Amire az az Ázsiából érkezett 100-120 000 ember vágyott, egészen addig, amíg az utókor által érthetetlenül szentként istenített tömeggyilkos despota, a vérszerződéshez szokott hordavezér, bizonyos Istvánra "keresztelt" alak ki nem irtotta belőlük ezt a vágyat, jó tartósan, ezeregyszáz évig tartott, hogy végre megpróbáljunk beóvakodni azon a kafkai ajtón, amit Orseolo Péter zárt be előttünk, amikor hűbérbirtokba adta "István országát", betetőzéséül a nagy király pusztításának. Ennek a páriai létnek, ennek az ázsiai, Európa szélére szorult vegetálásnak vetett most véget egy Magyar Péter nevű ember... Nene, ne tessék itt a demokrácia diadaláról öblögetni meg milliók felhatalmazásáról, ezt egyetlen ember csinálta valószínűleg úgy, hogy ő maga sem tudja, mit tett. Voltaképpen két év alatt megbeszélte az emberekkel, hogy mit is kellene csinálni. Afféle társasági eseménysorozatot rendezett, senkiben nem merült fel, hogy ennek volna valami köze a politikához. Nyilván mindenki látta az április 12-i este és éjszaka utcáit, jókedvű, boldog emberek örültek egymásnak, annak, amit együtt összehoztak Magyar Péterrel. A világtörténelem különféle neves társadalmi fordulatai rombolást, gyilkolást, acsarkodó dühöt váltottak ki. 1789. Franciaországában még évekig tombolt a terror, parasztok százezreit mészárolták le, mert a vidék nem értett egyet azzal, amit Párizsban műveltek. Amerikában halottak hekatombái feküdtek a harcmezőkön 1861. után... na, ez némileg idevaló párhuzam, a déliek rendszere és a 150 évvel későbbi fideszgyalázat... Ez utóbbinál sunyibb, undorítóbb brigantik nehezen képzelhetők el, itt a história hagyományai szerint vérnek kellett volna folynia.

Talán ideje volna tisztázni Marx egyik legcsúnyább tévedését, amit olyan szépen verselt meg Madách a Hetedik, Konstantinápolyi színben:

Hiú törekvés! Mert egyént sosem

Hozandsz érvényre a kor ellenében:

A kor folyam, mely visz vagy elmerít,

Úszója, nem vezére az egyén. 

Na ez az, ami éppen fordítva van (dehát ezt nyilván sokan tudják), a kort mindig az egyén határozta meg, a "folyam", a kor embertömege azt tette magáévá, vagy torzította el, mikor hogy, de egy-egy időszakot mindig az egyén hozott érvényre (lásd Erzsébet-kor vagy a viktoriánus Anglia), és sosem a maga hatalmas tehetetlenségi erejétől sodródó folyam.

A kérdés az, hogy miért éppen Magyar Péter. Be kell ismernem, fogalmam sincs. Mondhatnék olyasmit, hogy talán éppen azért, amit fentebb említettem, hogy úgy intézte ezt az egészet, mintha ennek semmi köze nem volna semmiféle politikához. Hogy olyan génállományt hozott magával anyukától és apukától, amilyennel nem szokás efféle dolgokat csinálni. Említettem már valami ilyesmit, egy jóházból való úrifiú nem vegyül a plebsszel, nem viselkedik úgy, mint egy ligeti vagány. A nagypapáját ismertem, volt nálam többször is a Rádióban, kedveltük egymást, de egy ilyen unoka... Hát. Nem tudom, na. Nem az én világom. Ő valami olyat tud, amit ha én tudnék... nahát ez az. Én ezt akkor sem akarnám végig csinálni.

Szóval mégegyszer: ezeregyszáz év után egy itt született ember felszabadította a vele egy országban lakókat úgy, hogy nem akar tőlük semmit. Ő akar adni. A teljes pusztulás széléről hozta vissza ezt a népet.

Majd talán még folytatom, ha eszembe jut valami. Egyelőre morfondírozzanak el kicsit ezeken a fogalmakon, hogy felszabadítás, építés a romokon, egy soha be nem következett eseménynek, az államalapításnak a megtörténte, amiről - mint annyi másról - összevissza hazudozunk sok évszázada. Most itt van. Úgy vélem, valamelyest kezdünk együvé tartozni. Ezt nem sok nemzet mondhatja el magáról.

Valami ilyesmi

Bírom ezeket a "szakértőket", hasonlóképpen az "elemzőket". Amint a "tudományuk" magasából kinyilatkoztatnak.

A tudomány mai állása mellett... - nagyképűsködött valamelyik osztálytársam. - Tudomány a matematika - szakította félbe Hanák Tibor, nekünk történetesen fizikát tanított. - Törvény meg a természet törvénye, amit vagy megértünk és le tudjuk írni vagy nem. Akkor felírta a táblára a nagy ef egyenlő gammaszor emegyszer emkettő törve ernégyzet képletet (ez a tömegvonzás képlete). - Tudod, Bán Ernő, erről nem te döntöd el, figyelmen kívül hagyod vagy nem, sőt még te sem, Bikfalvy. Törvény az, amit nem lehet áthágni, sem érvényteleníteni és átírni. Az ember törvényei csak szabályok...

Ítélkeznek a politológusok. "Kováts Eszter úgy véli, a Tisza ugyanazt csinálja, amit a Fideszben sokan kritizáltak, László Róbert szerint ugyanakkor az ötlet mögött legitim gondolat húzódik, míg Körösényi András azt mondja, a képviseleti rendszerekben nincs helye ilyen korlátozásnak." A kedvencem, az orákulum, az iszonyatosan ostoba, egyre nagyobb marhaságokat kinyilatkoztató Török Gábor meg azt mondja: "Ez az alkotmánymódosítás nem a jelenlegi, általam is sokat bírált, megítélésem szerint is gyengén teljesítő elnökről szól, akivel szemben az új kormánytöbbségnek tényleg lehetnek jogos politikai fenntartásai. Hanem arról, hogy a 141 képviselő rálép-e arra az útra, amin mindent lehet, de ami valójában a semmibe vezet." És a csúcs, ami úgy jött ki belőle, hogy közben épphogy el nem bődült: "ugyanúgy, ahogy a Fidesz időszakban, a Tiszáéban sem gondolja azt a hatalom, hogy vele szemben bármilyen alkotmányos ellensúly létezne..." Bár ha belegondolok, egy szarvasmarha szégyellne kimondani egy ilyen mondatot - igaz, egy szarvasmarha agyán ilyesmi nem futna át, az illető ennél azért sokkal okosabb.

A fent idézettek lényegében azt mondják, hogy a sebész, aki éppen bemosakodott a műtéthez, semmivel sem jobb, mint a daganat, amit kivágni készül. Persze nincs ebben semmi meglepő. Ezek az alakok nem is tehetnek mást, hiszen még arra is képtelenek, hogy föltegyenek egy végtelenül egyszerű kérdést: mi az ő tudományuk tárgya. Ha egyszer egy pillanatra belegondolnának, hogy az emberiség történetének legnagyobb szélhámosságához, legkártékonyabb parazitáinak a pusztításához, a politikusok dúlásához asszisztálnak, azt legitimálják a végtelenül ostoba és taszítóan nagyképű "tudományukkal", néhányan közülük a tisztességesebb alfajból még meg is hasonlanának, riadtan néznének körül, mit tettek az életükkel. Ezek a szerencsétlen, bárgyú "szakértők" soha nem fognak eljutni egy másik, ugyancsak viszonylag egyszerű kérdés összerakásáig sem: vajon miért olyan különleges csodabogár a közeli és távolabbi politikusok körében ez a Magyar Péter, mit csinálhatott, amitől ilyen körülrajongott garabonciásként fogadják mindenütt az emberek. Pedig ha az "elemzéseiket" errefelé fordítanák, némelyikük talán legalább a megfejtés közelébe is eljutna: Magyar Péter nem politikus. Semmit nem úgy tesz, nem úgy mond, nem úgy viselkedik, mint ahogy azt a szenvedő emberiség megszokta (és fájdalom, jórészt el is fogadta) a rajta élősködő pártoktól és azok katonáitól, a miniszterektől és államtitkároktól. MP azért mer bemenni a tömegbe, és mindenkivel szóba állni, mert tisztában van vele, hogy az ő fölénye, ami a tömegből kiemeli - sok egyéb között - pontosan annak a magabiztos és nagyon magasan a többieké fölött lévő tudása, amivel az őt körülvevők élnek - egy vagány, egy fiú a házból, hogy egy hajdani slágert idézzek. Arra már tényleg nincs remény, hogy a "szakértők" képesek legyenek felfogni a legfontosabb, az összes többinél meghatározóbb jellemvonását: igaza van. Ez adja az abszolút különlegességét. És ezért más, mint az összes többi, akik most mind szeretnek vele mutatkozni: hogy nem az összevissza hazudozó, sikló módjára tekergődző politikus, hanem évezredek óta az első ember a démoszból, a polisz ügyeivel foglalkozó testületből, aki ismeri a poliszban lakókat, és tudja, hogy mit kell tennie értük...

Ugye, milyen egyszerű? Kár, hogy Kleiszthenész óta kellett várni rá. Kár, hogy megtanulhatatlan.

P.S.: Elfelejtettem leírni: nyilván sok marhaságot tettem életemben, de soha nem volt szükségem fékekre és ellensúlyokra. Valószínűleg Magyar Péternek és kormányának sincs arra semmi szüksége. Ócska bűnözők ellen találták ki ezt a totálisan működésképtelen hülyeséget, lásd a szalmafejű amerikai elnököt például, aki a fékekkel és ellensúlyokkal együtt is azt csinál, amit akar, ahogyan az összes rosszul összerakott, kártékony intézmény is akkor iktatja ki a fékeket és ellensúlyokat, amikor akarja. Gyerekszoba és ép erkölcsi érzék, ezek a kellékek hiányoznak azoknál, akik fékek és ellensúlyok után sikítoznak, miként a fent nevezett "szakértők"...

Még valami: könyörgök nagyon alázatosan, hallgattassák már el ezt a Török Gábor nevezetű fejlődési rendellenességet, ez nem véleményt közöl, hanem fertőzést okádik a levegőbe.