Dühöngés

 

Adok egy jó tanácsot: Szabadulj meg a feleslegtől!

 

A 70-es években olvastam mindenféléket egy Lee Iacocca nevű mérnökről (a fenti idézet tőle való), aki csodát tett a Chryslerrel. Bement a gyárba, körülnézett, aztán kihajigált sokmindent, átalakította az irodákat, a műhelyeket, és a veszteséges autógyárból az egyik leggazdagabb céget tervezte meg - nagyon vázlatosan valami ilyesmire emlékszem.

 

Ez most arról jutott eszembe, hogy olvastam egy cikket ma reggel, amin úgy begurultam, hogy azóta sem térek magamhoz, iszonyatosan elegem van ebből a baromi sajtóból és az általa rendszeresen bemutatott, elképesztően kártékony emberekből. Már a címtől vörös köd úszott el a szemem előtt:

 

„Nagyon erős kézi irányítás zajlik a miniszterelnöki hivatalból” – élesen bírálta az új kormány eddigi munkáját Radó Péter oktatáskutató

A cikk beltartalmától aztán felfordult a gyomrom, el kellett mennünk ügyeket intézni, az autóban végig kiabáltam az utat, szegény feleségem próbált csitítani, hogy kíméljem az idegeimet, dehát mi az, hogy az "oktatáskutató" nagyon erős kézi irányítást lát?! Hol látja?! Honnan nézve véli úgy, hogy ítélkezhet?! Mert azt teszi, nem?! Persze csak gondolom, mert az "oktatáskutató" nagyon erős kézi irányítást lát, és én nem tudom, mi az. Itt, az autóban ennek a kifejezésnek van értelme, mert fogom ezt a kormányt, és irányítom vele az autót, de azt az állatian ostoba közhelyet, amit minden önálló gondolkodásra képtelen nulla beszél a szájával a kézi irányításról, azt nem értem. Ha mondani akar valamit az "oktatáskutató", akkor azt a mondanivalót kellene valahogy értelmes mondatokká formálnia. Ha azt akarja mondani, hogy valaki megparancsolja, mit kell tenni, akkor mindenekelőtt ne "miniszterelnöki hivatalozzon", hanem nevezze meg az elkövetőt, persze csak akkor, ha saját fülével hallotta, amikor a most éppen meg nem nevezett kiadta a parancsot, vagy legalább látta azt a leírt utasítást.

És ha már föltettem a kérdést a buta és jellemgyenge kijelentéséről, jöjjön a következő: mi az, hogy "oktatáskutató"? Az mit csinál? Mit kutat? És azt hol teszi, és ha van a "kutatásának" eredménye, az hol látható? Megnéztem a címben megnevezett nagyképűsködő emberről szóló adatokat, ezekkel kapcsolatban is csak kérdéseim vannak: mi az az Oktatáspolitikai Elemzések Központja? Ott mit csinálnak? Mi az az "oktatáspolitika"? Például az iskolakötelezettség korhatárának leszállítása idetartozik? A teljes magyar iskolaügy szétrohasztása? Az is? Ha volt egy ilyen intézmény, akkor ezügyben mit tett? Ha semmit, akkor miért vették fel a fizetésüket? Erős a gyanúm, hogy Lee Iacocca mindenekelőtt az "oktatáskutatókat" szórta volna ki, aztán az intézményüket. Annak idején magyarszakosként (a művészettörténet nem tanárszak volt) rákényszerültem, hogy pedagógia, neveléstörténet és neveléselmélet című előadásokra és szemináriumokra járjak. Annyi felháborító marhaságot, mint amiket ezek a "diszciplínák" foglaltak magukba, olyan töményen még soha sehol nem hallottam. Ezt a halmazt sikerült átemelni különféle intézetekbe? Ezeknek az eredménye a magyar diákok legújabb PISA-tesztje? Azt mondta még az "oktatáskutató", hogy „Az oktatási rendszer szereplői így nem tudják, mire számítsanak, nem lehet felkészülni semmire”. Ehhez képest Lannert Judit egy 27 pontos intézkedési listát adott ki a kinevezése után nem sokkal, benne annak deklarálásával, hogy a tankötelezettséget visszaemelik 18 éves korra, hogy eltüntetik a központi bürokráciát, növelik az intézmények önállóságát és lazítják a kötelezően előírt merev módszertanokat. Előbbi mondatához az "oktatáskutató" még azt is hozzátette, hogy az „abszolút filmszínház” az oktatáspolitikában is működik.

Ezek után még azt akarom kérdezni, fent nevezett "oktatáskutatót" mi a nyavalya különbözteti meg a parlamentben randalírozó primitív, ócska fasiszta bűnözőktől? Valamint azt, ha képtelen egy egyszerű számtani feladat elvégzésére, hogy ugyanis százhúsz nap alatt egy új kormány hogyan tudna rendbe tenni körülbelül százhúszezer gyalázatos bűntett következményeként létrejött ügyet, akkor miért nem próbálja előbb a saját hiányos ismereteit pótolni, úgymint osztás, szorzás? Hátha sikerülne legalább odáig eljutnia, hogy nem dumál bele olyan dolgokba, amikhez tökhülye. Ha már nélkülöznie kellett a gyerekszobában megszerezhető illem alapszabályait.

A nemzetközi jog nyomorúsága

Nem vagyok megbízhatóan tájékozott a szakirodalomban, nem tudom, megírta-e már valaki (szinte kizárt, hogy nem), milyen mértékig kártékony, a tisztességes igazságszolgáltatás működtetésére totálisan alkalmatlan az atlanti térségben (a világ kétségkívül legcivilizáltabb, az emberi jogokat legalaposabban figyelembe vevő részében) használatos jogrendszer. Mennyire hátráltatja az emberi faj fejlődését, nehezíti szinte lehetetlenné az emberhez méltó életet, a társadalmi szabályoknak a maguk szelleme szerint való alkalmazását. Írtam már többször is néhány mondatot, hogy az európai és amerikai büntetőjog bűnöző központú, úgyszólván kizárólag a bűnözők "jogait" védi. Azért tettem idézőjelbe a szót, mert képtelen vagyok belátni, annak az embernek, aki a törvények megszegésében eljutott a bűnüldözés által "alapos gyanúnak" nevezett jogi fogalom érvényesítéséig, miért vannak "jogai", méghozzá olyan körültekintő alapossággal részletezettek, hogy a jogalkalmazó a lehető legkörülményesebb és leghosszabb ideig tartó procedúra árán juthasson el odáig, mely ponton az egész világ számára evidensen tudott bűnöst jogilag bűnössé nyilváníthassa, és az esetek nagy százalékában a lehető legenyhébb büntetést kiszabhassa.

Ez itt két újságcikk címe, alatta meg néhány mondat a cikkekből:

Huszonöt éve nem tudják elítélni a szeptember 11-i terrortámadások kitervelőjét

A tartományi választáson győztes AfD-frakcióban van Stasi-tiszt és elítélt pornószínész is

 

Két éve Mohamed ugyan bűnösnek vallotta magát az ellene felhozott vádakban egy vádalku részeként, de azt az akkori amerikai védelmi miniszter hatályon kívül helyezte. Ezt tavaly egy fellebbviteli bíróság is helybenhagyta. A per folytatódott egy újabb, immár az ötödik bíró vezetésével, aki pár héttel a terrortámadások pénteki, 25. évfordulója előtt tűzte ki a legújabb tárgyalás kezdőidőpontját: csakhogy ez 2028. június ötödikén lesz, több mint másfél évvel később, mint amit az ügyészek szerettek volna.

 

Az ügyészek dolgát közben megnehezítette, hogy a tárgyalást vezető Michael Schrama alezredes úgy döntött: nem használhatják bizonyító erejűként Mohamed 2007-es vallomását, amit FBI-ügynököknek tett a kubai Guantanamo támaszponton kialakított börtönben. Schrama szerint ugyanis azt nem önként és szabadon tette.

 

Frank-Ronald Bischoff egykori Stasi-tiszt közvetlen mandátumot nyert Wernigerodében, így jutott be a tartományi parlamentbe. Egy 2017-es interjúban beismerte, hogy 1977 novemberétől 1989-ig dolgozott az Állambiztonsági Minisztériumban, ahol különleges megbízású tiszt volt. „Munkám részeként kezdetben az országot elhagyni kívánó állampolgárokkal is foglalkoztam”

 

Simon Lansmann és Sebastian Koch ellen jelenleg is nyomozás folyik. Részt vettek egy 2023-ban betiltott szervezet, az Artgemeinschaft az idén nyári napfordulóra tervezett összejövetelén.

 

Ez meg itt egy rész egy alig több, mint egyéves bejegyzésemből:

 

2025. július 3., csütörtök

 

19. cikk

Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, ami magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, tájékozódhasson és terjeszthessen információkat és eszméket bármilyen kifejezési módon.

 

Emberi jogok egyetemes nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve

az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján,

 1948. december 10‐én

 

Az 1948-as 19. cikk egy borzalmas, kártékony, dermesztő tévedés. Úgy tudom, a jelen pillanatig érvényes, hivatkozási alap. A „minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához” kezdetű mondat egy értelmes világban úgy hangozna, hogy egyetlen személynek sincs joga a vélemény és a kifejezés szabadságához, amíg nincs tisztában azzal, hogy a szavaknak súlyuk van, és a kimondott vagy leírt szavak következményekkel járnak. Hogy’ a fenébe’ terjeszthetne bárki „információkat és eszméket bármilyen kifejezési módon”, mikor ezek a bárki által terjesztett információk és eszmék az elmúlt évezredek alatt emberek százmillióinak a halálát okozták? Az 1948-ban deklarált „szólásszabadság” voltaképpen nem egyéb, mint felszólítás a gyalázkodásra, a gyűlölet és a butaság legitimációja a totálisan félreértelmezett „liberalizmus” által. Galileit nem fogja feltámasztani a 300 évvel későbbi mondat, a többiek pedig Kung Fu-ce óta többé-kevésbé szabadon „terjeszthették információikat és eszméiket”, mert az ókori görögöktől és kínaiaktól kezdve valahogyan az természetes volt, hogy információkat és eszméket azok terjesztettek, akiknek volt ilyenjük.

Az „általános választójog” szétrajzásával iszonyatos sebességgel terjedt el a civilizáltnak tartott világrészben a kereszténységhez hasonlóan pusztító ideológia, a szinte elképzelhetetlenül alacsony szellemi szint mennyiségi uralma, a demokrácia. A minőség kétségbeesetten próbál kapaszkodni, de mára már teljesen elfehéredtek az ujjai, gyengül, hamarosan lecsúszik a tető széléről és a mélybe zuhan. Az alant tolongó tömegbe süllyed… na jó, ezt hagyjuk, leírni is szörnyű. Okos emberek is fennen hangoztatják, hogy ők mekkora nagy demokraták és a demokrácia a legjobb társadalmi formáció, és ezt megátalkodottan ismételgetik,  mert félnek valami ismeretlentől, mint a Mindent Látó Istennő templomában a szobor sötét belsejében Abu, a bagdadi tolvaj, aki hangosan fütyörészik és énekel. Az a félelmetes ismeretlen a demokrácia rombolása, amit csak az nem lát, aki nagyon nem akarja beismerni a saját szűklátókörűségét. Aki nem látja azt a megátalkodott erőlködést, amivel mind nehezebben képesek látszatintézkedésekkel elfedni a demokrácia egyre sűrűbben bekövetkező, minden értéket letaroló pusztítását, lásd például az amerikai elnökválasztást vagy az Európán végig söprő szélsőjobboldali terjeszkedést.

(Felmerülhet a kérdés, be kell-e tiltani a kereszténységet meg a demokráciát. Hülye kérdés, természetesen nem kell és nem is lehet. Előbbi már elkezdett sorvadni, a civilizáltabb európai országokban kimutathatatlan a vallásosok aránya. A demokrácia is ki fog múlni, amint az emberiség magasabb minőségű része rájön, hogy fajunk életben maradásának első számú feltétele a mennyiség iszonyatos uralmának a megszüntetése – annak tudatosítása, hogy a nép a négyévenkénti, egyszeri cirkusz helyett szívesebben veszi a hétköznapok szelíd ünnepeit. Amit egy értelmesen szolgáló, az egyetemek vezetésének mintája szerint működő adminisztrációs rendszer tesz magától értetődő modus vivendivé.)

A túlnépesedett emberiség (aha, Európában és Amerikában is sokkal többen vagyunk, mint amennyi embert a Föld el tud tartani) a kereskedők vágyának kiteljesedése, annak minden borzalmas következményével együtt, ahogy azt Isaac Asimov a negyvenes években leírta – értelemszerűen a rosszminőségű mennyiség uralmát hozta magával. Az ösztönéletet élő, indulatoktól vezérelt tömeg természetes megnyilvánulása, hogy az értelmet gyilkolni kell, ahol éri, a tömeg által maga fölé lökdösött tanulatlan, rosszízlésű gyűlöletkupac csúti lény például nem is tehet mást, mint hogy leszállítja az iskolakötelezettség korhatárát, kiirtja az írni-olvasni tudókat, és meghirdeti a munkaalapú társadalmat…

Hitler mindent megtett 1920-ban, hogy egy közepesen értelmes rendszer adminisztrációja kikapcsolja a közéletből. A patriótaszerű képződmények el sem kezdhetik a szervezkedésüket egy rendeltetésszerűen működő társadalomban, ahogy már a fidesz nevű alakzat összes bűnözőjét be kellett volna vágni a kóterba legkésőbb a Tisztiház eladásakor. És az első szabadonválasztottat, amikor azt mondta, „Csurka írói munkásságának része”.

A „minden személynek joga van… hogy terjeszthessen információkat és eszméket bármilyen kifejezési módon”-szerű istentelen marhaság helyett elég két szót leírni, és minden emberi viselkedés kötelező alapjaként manifesztálni: ne árts (nil nocere – Hippokratész). A szólásszabadságra épített intézmények helyére elég olyan adminisztrációt konstruálni, amelyik képes megállapítani, ki készül fertőzni az emberiséget. A csúti figurát, a Geert Wilders-jellegű kitüremkedéseket, a német afd gyülekezetet a megjelenés pillanatában kell eltüntetni a nyilvánosságból, ezekre ugyanis semmi szükség nincs, kártékonyak, fertőzők. Ki tud értelmes választ adni arra, hogy valami másképpen ostoba, másképpen kártékony izét említsek, minek kell például a kétfarkú kutyapárt? Viszi a százmilliókat, szennyezi a környezetet, a szavazóinak akkor van rá szükségük, ha hagyjuk napvilágra furakodni az ilyesfajta egyesülést…

Tetszik érteni? A Chamberlain nevű, közepesen barázdált agyvelejű miniszterelnök ügyében nem az volt a baj, hogy elment Hitlerhez, hanem hogy volt hová mennie.

Azt a gyűlöletet, amit a csúti despota kiválaszt mindennap a zsigereiből, ami ugyanúgy árad a többi „patriótából”, azt miért kell súlyos százmilliókkal jutalmazva beengedni egy európai intézmény épületébe, miért kell konzerválni a legrosszabb minőségű csőcseléket azzal, hogy még képviseletet is kap egy tekintélyes intézményben? Hogy még gyorsabban apadjon el az az öt százalék, amit fentebb említettem, amelyik még tudja, hogy az emberi élet védendő érték? Legyen minden személynek joga a vélemény és a kifejezés szabadságához, aki megértette, és a maga számára kötelezővé tette a „ne árts” parancsát, de legyen ez természetes jog, ahogyan arról sem kell paragrafust írni, hogy minden embernek joga van levegőt venni. Paragrafus arról kell, hogy egyetlen személynek sincs joga nyilvánosan megszólalni, aki a megszólalásával bármi módon árt. Paragrafus arról kell, hogy egyetlen személynek sincs joga információkat és eszméket terjeszteni bármilyen kifejezési módon. Hogy nincs szabadsága bármilyen szólásnak. Mert a szólásnál nincs élesebb, kegyetlenebb fegyver.

A sokszínűséget nem a jóemberek és a gazemberek keveredése jelenti. Mi szükség van a Magyarország miniszterelnöki tisztségét bitorló emberi selejt és a hozzá hasonlók mentális szennyezésére például az Európai Parlamentben? Tudnak valami olyat az afd kriptonácijai, amitől gazdagabb, fejlettebb lesz az a parlament, aminek a létét ez a bagázs különben helyteleníti? Azért veszik föl ott a fizetésüket, hogy szegényítsék az Európai Parlamentet? A patrióta nevű szélsőjobb brigantikból messziről bűzlik a gyűlölet minden olyan ember iránt, akik mások, mint ők. Ezeknek nem jogot kell adni a véleményük szabad terjesztésére, hanem lehetőséget, hogy válasszanak, önként eltűnnek örökre mindenféle nyilvánosság elől, vagy minimum 15-20 évre szigorított fegyházba zárják őket. Most még! Most még választhatnak. A következő parlamenti ciklus első hónapjának a felénél már nem…

A mikrobiológusok, orvosok és más egészségvédelemmel foglalkozók nem mérlegelnek, hogy egy baktérium vagy vírus meddig mehet el az emberi élet fertőzésében (hiszen az élethez való jog őket is megilleti, mint az állatvilág többi tagját), nem mérlegelnek, hogy hány ember halhat meg, amíg még nem kell beavatkozni, hanem lehetőleg az első fertőzés, az első emberhalál előtt közbelépnek. Tessék mondani, a Magyarország miniszterelnöki hivatalát bitorló banditának, az ő patriótáinak, harcosok klubjának miért van több joga a kártevéshez, mint bármelyik baktériumnak vagy vírusnak? Tessék mondani, az emberi élet értékének szempontjából mi különbözteti meg a baktériumoktól vagy vírusoktól a patriótákat vagy a harcosok klubját? Tessék mondani, a Magyarország miniszterelnöki hivatalát bitorló banditának miért van több lehetősége emberek százezreinek a kiirtásához, mint bármelyik baktériumnak vagy vírusnak? A mikrobiológusok, orvosok és más egészségvédelemmel foglalkozók a felismerés első pillanatában teszik a dolgukat, meg is találják a szert, amivel meg tudják állítani a pusztítást. Az emberek által a saját életük védelmére alapított intézmények miért nem működnek rendeltetésszerűen, amikor feltűnik a nyilvánosság előtt egy gyűlölettel, bosszúvággyal átitatott alak, aki (vissza lehet keresni) már korábbi életében is csak rosszat tenni volt képes, akiről pontosan lehet tudni, hogy a sajátján kívül egyetlen ember élete sem számít neki értéknek, hogy minden megnyilvánulása nyomán rombolás és pusztítás marad, halottak hekatombái?

Az atlanti térségnek vannak szervezetei, amik arra szolgálnának, hogy terroristákat és más, a társadalomra veszélyes bűnözőket emeljenek ki a tömegből, és juttassák a megfelelő igazságszolgáltatási intézmények megfelelő büntetésvégrehajtási épületeibe. Tessék mondani, a löpenek, wilderszek, ferédzsek, trámpok, a patrióták, aefdések képviselői miért vannak még mindig szabadlábon? Mert csak körülményesen bizonyítható, hogy gyilkosok? Mit gondol az atlanti térség polgára, az a mérgezés, amivel ezeknek a kitüremkedéseknek az „eszméi” nyomorítják, teszik tönkre százmilliók életét, nem elég? Az a szólásszabadság része, hogy hülyíthetik, hergelhetik, formálják még butábbá az emberiség amúgy is iszonyú többségben tenyésző selejtjét? Mert az emberiség értelmesebb része képtelen vagy nem hajlandó belegondolni, mekkora kárt tesz azzal a dermesztően balga szöveggel, hogy ezek a torzulatok határokra való tekintet nélkül kutathatnak, és terjeszthetnek információkat és eszméket bármilyen kifejezési módon. A csúti briganti meddig fertőzhet és gyilkolhat, mire valakinek eszébe jut, hogy az igazságszolgáltatás számára, a törvény előtt minden ember egyenlő? Ezt a tételt még a demokrácia nevű baromi ostobaság sem akarta megváltoztatni. (Nagyon csöndesen kérdezem, mert valamelyest ide tartozik, bár csak részben szól az atlanti térségről, a fegyvergyárak- és kereskedők, valamint a háborús ipart kiszolgáló egyéb létesítmények érdekei, amik szerint ideális dolog egy minél hosszabb ideig húzható háború, mint annak egyetlen csapással elintézhető befejezése, miért fontosabbak, mint ukrán és orosz katonák százezreinek az élete, nem is beszélve az úgynevezett civil áldozatokról, akiknek az élete persze semmivel sem értékesebb, mint a katonáké, de a végtelenül primitív és csököttagyú közvélekedés különbséget tesz.)…

 

Legvégül csak egyetlen kérdés: a csúti szörnyeteg miért "nyaralhatott" hónapokig, most miért tépheti a száját Kötcsén, ahelyett, hogy milliók megnyomorítása, százezrek legyilkolása után (amiket az egész világ szemeláttára követett el) mint abszolút világosan észlelhető köztörvényes bűnöző egyetlen tárgyalási nap után kapott jogerős életfogytiglani fegyházbüntetését  töltené egy jól védett intézményben.

 

 

Ez csak egy jelenség

Az emberiség eddigi legpusztítóbb eszközének tartom a mesterséges "intelligenciát" (nem vagyok vele egyedül). De valamit ajánlok nagybecsű figyelmükbe. Nem az MI akart rátörni az emberiségre. Nem az MI forszírozza, hogy fejlesszék tovább. Nem az MI érezte úgy, hogy az alanti képet összegányolja, hanem valami baromian ostoba ember. Aki nyilván úgy találja, Salzburg nem elég szép, majd ő csináltat egy ilyet az MI-vel. Ugye nem kell mondanom, Salzburgban nincs ilyen rész, a Salzach balpartján nincsenek ilyen fák, a jobbparton nincs ilyen utca, nincs őrült buszsofőr, aki szembe megy a forgalommal, főképp a folyóparton nem, mert ott trolik járnak... 

Nem értek a számítástechnikához, de azt látom, hogy ha ez a borzalom így terpeszkedik tovább, az emberiségnek néhány éve van hátra. Az MI ugyanis nem azokat fogja először kiirtani, akik ilyen képeket csináltatnak vele. Hanem azokat, akik "őt" kitalálták. Akik ezen a ponton, ahol most vagyunk, meg is érdemlik. Csak az MI ott nem fog megállni. Nem is lesz senki, aki megállíthatná.

Szép új világ.

Egyszer beszéljünk róla a valóságnak megfelelően

 

Répássy Róbert dr.

 ·

Követem

 ·

Harmincnyolc éve ismerem Gulyás Pistát. A Miskolci Egyetemen szervezte a rendszerváltó MDF-et. A miskolci rendszerváltás meghatározó szereplője volt, eredeti szakmája szerint történész. Későbbi pályája során mindig méltányos, korrekt újságíróként dolgozott. A HírTV alapító főszerkesztője, 2023-ban Táncsics Mihály díjban részesült. A közmédia M5 csatornaigazgatója. Ma méltatlan körülmények között, szerkesztői szabadságát megsértve elbocsátották. Nem tetszettek a műsorai az új hatalomnak. A nézőinek tetszettek.

Kevesebb megjelenítése

 

Ezt találtam a facebookon. Amikor kijelöltem és rányomtam a "Másolás"-ra, abban a pillanatban körülbelül harmincnyolc másodperce találkoztam életemben először "Gulyás Pista" nevével. Ami itt fent olvasható róla (ráadásul nemcsak ami, hanem akitől), abból egyetlen tétel is elég, hogy remélhetőleg legközelebb (és egyben utoljára) akkor olvassam ezt a nevet, amikor rövid hírben közlik: megkezdte 20 éves fegyházbüntetését. "A HírTV alapító főszerkesztője" cím ehhez önmagában elég (ahol például nyilván "méltányos, korrekt újságíróként dolgozott"). De engem ez a mondat fogott meg (a torkomnál, fojtófogással): "A Miskolci Egyetemen szervezte a rendszerváltó MDF-et."

Elejtegettem már néhány mondatot a főbűnösökről, akik megnyomorították az elmúlt 36 évemet, de soha nem írtam le az ehhez a 36 évhez vezető valós, a korábbi ezer évhez hasonlóan széthazudott, összemocskolt, az éppen hatalmon lévők ágyában kéjjel hentergő történészek által meggyalázott történelmét. Most sem fogom, mással vagyok elfoglalva, meg aztán eléggé elvették a kedvemet a könyvszerkesztők, akik az Ezerév című könyvemtől csinálják össze magukat most már hat éve, de azért címszavakban ideteszem azokat a tudnivalókat, amik érdekelhetik a valóságot befogadni vágyókat és képeseket.

„Rendszerváltó” elég sok volt, az MDF nincs közöttük. Sehol, a „rendszerváltás” környékén sem. Az MDF jórészt káundká mentalitású „politikusai” mélységes csöndben lapítottak, amíg a rendszerváltás kockázatos részei zajlottak, akkor bújtak elő, amikor már nem kellett attól tartani, hogy a „kommunisták” csúnyán néznek rájuk (pedig láthatták volna, a legalább statisztaszerepben közreműködő, későbbi SZDSZ-tagok sem kockáztattak túl sokat, az állampárt rég kimúlt, a helyén Wendriner Aladár artista és ragadozó, a fogatlan oroszlán heverészett). Rendszerváltó mindenekelőtt egy Henry Kissinger nevezetű amerikai, aki rájött, miképpen lehet térdre kényszeríteni a Szovjetuniót. Aztán a hosszú és kanyargós út végén ott áll egy Gorbacsov nevezetű szovjet párttitkár, aki megértette, hogy ez bekövetkezett, aki belátta, hogy az évszázados orosz reakció nem elkésett, hanem az első pillanattól fogva hatástalan lett volna, Kissinger zsenialitása, a világtörténelem egyik legjelentősebb politikai eszméje eleve kizárta, hogy a feudalizmusban vagy még inkább a rabszolgasorsban ragadt, éppen az éhhalál szélén imbolygó orosz muzsikot a 20. század vége felé nekivezényeljék a világnak.

Itt most megint ugorjunk egyet, vissza ide Magyarországra, a hetvenes évek végére, nyolcvanasok elejére, hogy megleljük az itthoni „ifjútörököket”, azokat az ifjú (és valamivel kevésbé ifjú) embereket, akik észlelték és megértették Kissinger stratégiáját, és elkezdték óvatos, de jól látható manőverekkel tesztelni a nagytestvér mind sűrűbben elszenderedő éberségét. Elsősorban a közgázosok és a bölcsészek próbálták ki eretnek elképzeléseik nyilvánosságra hozatalát. Mind szélesebb körben kezdett terjedni Kornai János Anti-Equilibriuma, aztán 1980-tól A hiány, az egyetem gazdaságtörténeti tanszékének vezetője, Berend T. Iván előadásaira megtelt az előadóterem, Kemenes Ernő a Tervhivatalt kezdte korábban tűrhetetlennek tartott európai gondolatokkal felrázni…

1981 őszén a Magyar Rádió szervezett egy úgynevezett politikai tanfolyamot különféle felső vezetők részére. Már az is furcsa volt nekem, hogy erre a kurzusra engem is „beiskoláztak”, finoman szólva nem tartoztam a kegyeltek közé, minimum havonta kétszer rendeltek be a „fehérházba” (az MSZMP székházát nevezték így) valamelyik korifeushoz fenyítés céljából, arra gondoltam, ez bizonyára valami átnevelő tábor lesz. Nem az volt. Hanem életem egyik legfelszabadítóbb élménye. Az előadók közül nem sokat ismertünk – csupa fiatal, 30 év körüli ember, akiknek ott hallottuk először a nevét, de soha többé nem felejtettük el. Németh Miklós, Kéri László, Petschnig Zita, Csaba László, tudományos munkatársak, tanársegédek, különféle munkahelyekről jöttek, és nagyon furcsa előadásokat tartottak. Olyanokat mondtak, hogy néhányan olykor a bejáratot nézték, mikor jön a hatóság. Jött hozzánk Lengyel László, Ancsel Éva, Ferge Zsuzsa, Hanák Péter, Kornai az idősebbek közül… Az egyik szünetben megkérdeztem Németh Miklóst, az akkori közéletet mindinkább meghatározó ifjú közgázosok között is az egyik legbefolyásosabb közgazdászt, ha ezt, amit itt elmond, ő és a korábbi évfolyamtársai tudják, miért nem terjed át ez a tudás a politikai és miniszteriális vezetésbe. Nyugi, mondta ő, várj egy kicsit, ha eddig kibírtad, most már nem kell sokáig várni. Azt is megkérdeztem, mi történik, ha innen bejelentés érkezik – őt rúgják ki vagy a spiclit. Senkit, mondta ő, már nem szokás rugdosódni. A tanfolyam vége után az előadóink sokszor vendégeskedtek mindenféle műsoraimban – senki nem szólt rám, hogy ezek nemkívánatos személyek…

A rendszerváltás egy eleinte lassú, később egyre gyorsuló folyamat volt, ami a 80-as évek elején kezdődött, és a befejezés közelébe akkor érkezett el, amikor Németh Miklós miniszterelnök lett. Ő nemcsak a keletnémeteket engedte át nyugatra, minket is, képletesen is, a valóságban is, 1989 januárjától az válthatta ki a világútlevelet, aki akarta. Németh Miklós a másfél éves kormányzása alatt megteremtette a kapitalista gazdaság alapjait, a többpártrendszert, a gazdasági reformokkal a működő ipart, mezőgazdaságot és kereskedelmet, 1988-ban megállapodott Gorbacsovval a szovjet csapatok azonnali távozásának megkezdéséről, a Varsói Szerződés felbontásának feltételeiről – egy ép, funkcionáló rendszerű országot adott át annak a gyülevész népségnek, akik ezt az ajándékba kapott, teljesen és befejezetten átalakított, minden jóra kész társadalmat kezdték rombolni az első pillanattól, ahogy „hatalomba” kerültek. Az MDF és benne az „első szabadonválasztott” végrehajtotta a rendszervisszaváltást, egy ócska, kártékony, dzsentroid Horthyfasiszta bagázst szabadítva rá a szerencsétlen, jobb sorsot remélő magyarokra. Pillanatok alatt a földdel tették egyenlővé a Németh-kormány által megteremtett rendszerváltást, fogalmuk nem volt róla, mit kell kezdeni egy országgal. Tele volt a nagyon büdös szájuk a „szabadsággal és függetlenséggel”, miközben rabságba taszították lényegében az egész népet. De az „első szabadonválasztott” legnagyobb bűne, hogy ránk eresztette az emberiség történelmének legundorítóbb kitüremkedését, az emberi tulajdonságok nélküli rablógyilkost, ennek a népnek a megnyomorítóját, mely kitüremkedés lényegében 37 éven szívta a vérét eleinte 10 millió, majd a végére 9 milliós létszámúra fogyatkozott embernek.

Az MDF nevű félfasiszta konglomerátum (azért csak „fél”, mert még ahhoz is tehetségtelenek voltak, hogy legalább egy rendes rémuralmat teremtsenek) és benne az „első szabadonválasztott” akkor bizonyította be, mennyire alkalmatlan és használhatatlan, amikor kinyilvánította 200 százalékos elhatárolódását a „kommunistáktól”, amikor kiderült, gőgösgúnárgedeon úgy képzeli, neki a kisujjában van minden tudás, ami egy ország kormányzásához szükséges. Percek alatt döntötték össze a teljes mezőgazdaságot és ipart, tették működésképtelenné az egész országot. Ha az „első szabadonválasztott”-nak lett volna mire szerénynek lennie, ha belátja, hogy ő és a pártja egy kecske vezetésére is felkészületlen, akkor megválaszttatja magát minden tevékenység alól felmentett köztársasági elnöknek, és felkéri Németh Miklóst, maradjon miniszterelnök, és a szakemberekből (és csak formálisan párttagokból) álló kormányával teljesítse ki a „rendszerváltást”, minthogy nála jobban senki nem tudja, hogyan kell azt csinálni. Akkor nem jön a Horn-kormány, mert nincs szükség megszorításokra és tűzoltásra (mely kormányban mellesleg senki nem vállalt tisztséget a rendszerváltók közül), és nincs az a folytatás, ami 1998-tól 2026 áprilisáig a magyar történelem legszégyenletesebb korszakát hozta… Ez persze már csak a „mi lett volna ha” képzelgése, mentségemre szolgáljon, annyira a realitás talaján áll, amennyire egy ilyen tudománytalan ábrándozástól nem is várható el.

Ennyit a „rendszerváltó MDF”-ről.

Azt már leírtam, most megismétlem, Magyar Péter nem rendszerváltást csinált, hanem felszabadított egy ezeregyszáz éve megalázott, butaságban és hazugságban tartott, tizenhat évig léte mélypontján haldokló nemzetet – erre még a valódi rendszerváltó Németh Miklós sem volt képes.

 

 

 

Az ostobaság paradicsoma

Létezhetik okos ember, aki alapjában véve buta, mint a tök? Attól tartok, igen. A magyar értelmiség jelentős százaléka ilyen. Azt mondja például a magyar értelmiségi, hogy Magyar Péter most már igazán viselkedhetne miniszterelnökként. Igen? Tessék mondani, azt hogy kell? Nem megy be mondjuk feltűrt szárú nadrágban a Dunába, és nem "tudósít" Paksról, mert azt az újságíróknak kell. Aha. Melyik fajta újságírónak? Aki az egész munkafolyamatot elindította, aki vállalja a felelősséget (igazi vállalással igazi felelősséget) azért, ami ott történik, akit ott helyben meg lehet kérdezni, mi lesz, ha Bős betonkockái miatt politikai konfliktus alakul ki, aki azt mondja, ha magasabb költségek merülnek fel az eredetileg tervezettnél, hogy nem baj, mehet, a pénzügyminiszterrel meg minden illetékes felelőssel ott helyben megtárgyalja, miből, hogyan tovább, aki a honvédség munkáját ugyancsak a helyszínen vezénylő miniszter minden esetleges kérdésére tud válaszolni, és minden esetleges módosítást engedélyezhet? Amit például Pakson a magyar miniszterelnök tett, az "tudósítás" volt? Nem annak a teljesen természetesen megmutatkozó mentalitásnak az újabb megnyilvánulása, hogy nekem meg Mari néninek közünk van ahhoz, ami ott történik? Pontosabban jó volna, ha lassan megértenénk, hogy nekünk közünk van ahhoz, miképpen működik ez az ország? Mostantól Magyar Péter viselkedjen igazi miniszterelnökként, azaz feleljen meg annak a sztenderdnek, amit a magyar értelmiségi a maga szánalmasan beszűkült fogalomrendszerével "miniszterelnöki viselkedésnek" képzel? Hagyja például mindenféle reakció nélkül tombolni azt az undorító fasiszta bandát, amelyik a parlamentben "ellenzékként" tenyészik, és ne döngölje bele a padlóba azokkal az eszközökkel, amik egyedül tekinthetők adekvátnak, egy ilyen ócska, primitív kültelki, úgy is mondhatnám, redvás gazemberekből összerakott csürhével való közlekedés esetén? Mert egy igazi miniszterelnök afféle savanyújózsi gyanánt nem is tudná, hogyan kell ezekkel bánni? Nem lehet, hogy a magyar értelmiségi egyszerűen megbőgi azt az emberi jelenséget, amelyik tökéletes szavakészséggel, úgyszólván anyanyelvi szinten beszél a három világnyelven, magasan képzett értelmiségi családban igazi gyerekszobában nőtt fel, és közben megöleli a tanyasi parasztasszonyt, szót ért a kisvárosi fuvarossal, és képes pusztán a szavak segítségével elbánni azzal a büdösbunkó barommal, aki a miniszterelnök gyerekeit merészeli a piszkos szájára venni, teszi ezt ahelyett, hogy egyetlen szó nélkül ököllel belevágna ennek a létalatti sejthalmaznak az arcába?

A magyar értelmiségi nem bír csöndben maradni, amióta rájött, hogy most már senki nem fogja fenyegetni, amióta kiteljesedett az a meggyőződése, hogy a demokrácia és a szólásszabadság a hülyék gyűjtőhelye, csak a magyar értelmiségi ezt másképp nevezi, mert ahogy néhány éve Weöres Sándort idéztem, neki "segébe is felye van".

Csak szép nyugodtan - és nagyon gyorsan

Unger Anna: A jogállami megoldás nem az, hogy pofára odamegyek Felcsútra, és azt mondom, Mészáros Lőrinc, jöjjön velem!

A baj az, hogy de. Az a jogállami megoldás, hogy az ügyészség kiadja a letartóztatási parancsot, azzal "odamegyek Felcsútra", azaz odamegy a megfelelő hatósági ember, bilincsbeveri ezt a szánalmas pojácát, és bevágja a kóterba. A "jogállami megoldás" ezt úgy nevezi, hogy alapos gyanú. És minthogy mindenféle veszély fennáll, a bíróság addig hosszabbítja az előzetest, amíg szükséges ahhoz, hogy megszülessen az életfogytiglani ítélet, a teljes vagyonelkobzás meg az összes többi, ami egy ilyen kiemelt bűnügyben meg kell, hogy szülessen. Amit a bíróság - ugyancsak a jogállami megoldásnak megfelelően - egyszerűsített eljárásban megtárgyal, majd meghozza a megfelelő ítéletet (az egyszerűsített eljárás és az ehhez szorosan kapcsolódó "tisztességes eljáráshoz való jog" elég szabadon értelmezhető, az egyes perek sajátosságaihoz igazítható).

A baj az, hogy az NVVH most megválasztott elnöke mint minden jóindulatú, jóságos móricka, akinek a jog alapjai is hiányoznak az ismeretei közül, azt tartja "jogállamiságnak", amit minden hithű liberális, hogy ugyanis a "jogállamiság" lényege a bűnös jogainak a mindenekfelett való elsődlegessége. A bűnöst megilleti az "ártatlanság vélelme", a bűnösnek "joga van a tisztességes tárgyaláshoz és szakszerű védelemhez", meg az összes többi ehhez hasonló, felháborító borzalom hozzátartozik a "jogállamiság" hiedelméhez. Hogy miért tartják ezt a jogállamiság alapjának? Mert minden okuk megvan rá, mert a jog sokezer éves történetében ez mindig így volt, ezt tette hangsúlyosabbá az emberi jogok deklarációja - és egyebek között ettől szenved az emberiség. A bűnözők jogaitól. Attól, hogy Unger Anna azt mondja, amit fent idéztem, mégegyszer: nem akarom őt bántani, csak azt teszi, amit mindenki, aki a jogállamiság alapjairól azt tudja, amit tudni kötelező. Sokmillió ember nézte, szenvedte azt, ami ebben az országban történt, sokmillió ember tudja, mert nincs kétsége, nem is lehet senkinek, hogy Mészáros Lőrinc milyen bűnöket követett el, és most azt kell hallgatniuk ezeknek a millióknak, hogy az ártatlanság vélelme őt is megilleti, hogy a jogállamiság miatt nem lehet neki azt mondani, "jöjjön velem"...

Igazságügyi szakértői működésem során volt egy per, amiben szakértőnek "rendeltek ki", amiben egy hárommilliárdos bűnügyben kellett ítéletet hozni. Ha csak a saját szakvéleményemben megállapítottak alapján szemléltem az ügyet, az annak alapjául szolgáló bizonyítékok nyilvánvalóan mutattak arra, hogy a jogerősen kiszabható ítélet az életfogytiglan alatti legsúlyosabb, további mérlegelésnek semmi értelme nem volt, enyhítő körülmények nem voltak és így tovább - a bíró a tárgyalást berekesztette, a következő tárgyalás napját valamivel több, mint félévvel későbbre tűzte ki. Tetszik kérdezni, miért. Nem tudom. Húszéves "pályafutásom" alatt többszáz ügynek voltam a szakértője, egyet sem tudok mondani, amiben bármi indokolta volna a többhónapos "elnapolást". De kivétel nélkül minden büntetőügyben órákig kellett hallgatnom a védőügyvédnek az esetek nagy többségében ostoba, nyilvánvalóan időhúzásra való szövegeit, amikre a bírók helyében annyit mondtam volna (csak mert jólnevelt vagyok), hogy kuss, leülni, ehelyett hallgatni kellett, mert ez a jogállamiság...

Mondok még egy példát. Akartunk alapítani egy kereskedelmi rádiót, öten a Magyar Rádió munkatársai közül. Az erre alakított jogi társaság ügyvezető igazgatójának engem kértek fel. Ahhoz, hogy el tudjunk indulni, be kellett szerezni mindenféle engedélyeket. Összeszámoltam, ha a kérelmünk rendesen végig járja az előírt útját, körülbelül egy-másfél év múlva lesz meg minden hivatalos papír. Leírtam egy listát a titkárnőmnek, kiket hívjon fel, közben én is telefonálgattam a szobámból egy néhány másik telefonon. Bejelentkeztem mindenhová, az intézmények vezetőit jórészt ismertem, mondtam, nem érek rá, ma délután háromkor ott vagyok, holnap reggel kilenc, mondtam a frekvenciafelügyelet igazgatójának, Ferikém, jól vagytok? Helyes, sietek, csak egy aláírás... Másnap délután nálam volt az összes engedély eredetije, a másolatokat mindenhol iktatták. A megfelelő agilitás (ha úgy jobban tetszik, türelmetlenség, abból nekem hatalmas mennyiség van), a körülmények, eljárások, helyek ismerete, és másfél év helyett egy nap.

Kedves Unger Anna, tessék nyugodtan pofára odamenni Felcsútra, és azt mondani, Mészáros Lőrinc, jöjjön velem. A dolog tökéletesen rendben lesz jogállamilag. Sokmillió magyar ember felhatalmazásával megerősítve.

P.S.: Szegény Ligeti Miklós. Választási lehetősége kettő van. Elfogadja a közreműködési felkérést: hülye mamlasz, ennek a nőnek? Nem fogadja el: jól tette, naná, majd ennek a nőnek.

Csak csöndesen jegyzem meg, attól tartok, a mérlegelés tárgya az, akar-e bármi áron segíteni egy ilyen jelentőségű ügyben...

Már megint - még mindig

"Szabad sajtó nélkül nincs szabad ország! Esélyt csak az irányítótestületek tagjainak érdemeken alapuló kiválasztása adhat. Ám a szabályozás minősége ebben az esetben is baljós árnyékot vet a média jövőjére, amint a demokrácia esélyeire is" - írja a korábban megbízhatóan, úgyszólván etalonként idézhető Majtényi. Befejezéséül egy olyan eszmefuttatásnak, amiben a Tiszát ülteti a hátsó padba.

A hátsó paddal a tárgyalt esetben egyetértek. Az összes érveléssel piszkosul nem. Egy olyan kiválóan értelmes embernek, aki elkövetett ugyan egy csaknem megbocsáthatatlan bűnt, de azt lemondásával enyhítette (elfogadta a fasisztakommunizmus egyik legundorítóbb intézményének, az emberi életlehetőségeket megfojtó Országos Rádió és Televízió Testületnek az elnöki hivatalát), egyszóval egy ilyen embernek az azóta eltelt húsz év alatt legalább a kérdést föl kellett volna tennie, mit rontott el, és az a rontás miért volt végzetes, végülis megbocsáthatatlanul ostoba és kártékony. Hogy Majtényi (és vele együtt kivétel nélkül mindenki) még mindig csak áll és néz, és nem érti az egészet, ebből a fenti, végtelenül és szomorúan bárgyú mondatból üvölt bele a dologban tanácstalan ember arcába: "Esélyt csak az irányítótestületek tagjainak érdemeken alapuló kiválasztása adhat." Ott van a saját mondatában a vírus, keresni sem kell: miféle irányítótestületek?! Ki kért ilyesmit a rádiósok és televíziósok közül akkor, amikor ránk szabadult "rendszerváltás" címen a korábbinál is felháborítóbb politikusuralom, az urambátyám dzsentroid, az előző rendszertől vérig sértett, tehetségtelen, rosszindulatú, semmihez sem értő senkik bosszúszomjas kicsinyessége, a "demokrácia" címszó alatt tomboló butaság és alkalmatlanság?

Több parlamenti párt "médiaszakértője" hívott fel 1990-ben, hogy segítsek létrehozni az úgynevezett médiatörvényt. Alaposan tájékozódtak, mondták egybehangzóan, és minden autentikus rádiós azt mondta, engem kell kérni, ha a rádiózásról akarnak szakértőt kérdezni. Az volt a válaszom (ezután még többször is), hogy a médiatörvény létrehozásában szívesen részt veszek, két perc alatt készen is lesz, csak azt méltóztassanak tudomásul venni, hogy médiatörvényre az égvilágon semmi szükség nincs, mindössze azt kell paragrafusban rögzíteni, hogy mostantól politikus akkor teheti be a lábát bármelyik intézménybe, ha egy szerkesztő vagy riporter hívja riportalanynak. De hogy kitöltsem az ígért két percet, ehhez még azt tudom hozzátenni, hogy a politikus urak által elképzelt médiatörvény létének két feltétele van: az egyik a despotizmus deklarálása, ezzel egyidejűleg annak meghirdetése, hogy országunkban a demokráciának nincs helye, a másik annak az intézkedéssorozatnak az elindítása, aminek célja a csillagászati-, fizikusi-, hentes-, vízvezetékszerelői törvény megírása, melyeket követ az összes többi foglalkozást külön-külön jogszabályokba foglaló törvények megalkotása, mert ezen az alapon nem lehet csak úgy hagyni, hogy egy rakodómunkás vagy egy mikrobiológus a rászabott törvény nélkül végezze a munkáját.

Tetszik érteni? Majtényi "irányítótestületekről" delirál. Mi az? Milyen érdemek alapján lehet oda bekerülni? Hogy a beteges rossznyavalyába képzeli bárki, hogy belepofázhat egy rendkívül nehezen megtanulható szakma dolgaiba?! Hogy merészeli valaki előírni egy rádiósnak vagy egy televíziósnak, hogy az miképpen végezze a munkáját?! A politikus urak úgynevezett "demokráciája" mindenekelőtt annak a tudomásul vételét jelenti, hogy ők ügyintézők, és nem urai valamint parancsolói az állampolgárnak, különös tekintettel a nevezett állampolgárok tájékoztatását, épülését és szórakoztatását élethivatásának tekintő és azt ennek megfelelő szinten gyakorló rádiósoknak és televíziósoknak.

Minden átkozott uralkodó (kezdetben a királyok, császárok és egyéb kreatúrák) természetesnek tekintették, hogy a népnek ők mondják meg, a népnek mi a dolga és azt hogyan kell elvégeznie, ennélfogva a kereszténység nevezetű korbácsos ideológiától kezdve a könyveken, újságokon át minden egyes médiumra rátelepedtek, mert azt tartották, az ő joguk ezek kezelése és a megfelelő irányok kiszabása. Majd jöttek a XX. században a fasisztakommunista rendszerek, azok még szigorúbban a kezükben tartották ezt a kétségkívül nagyon hatékony eszközt. És Majtényival az élen a jelen despotái is azt képzelik, "irányítótestületek" szükségesek ahhoz, hogy a demokrácia látszatának a fenntartásával tolják le a torkunkon a "politika" nevű rettenetes, gyilkos betegség akaratát.

A Tisza azért ültetendő a hátsó padba, mert természetes folytonosságnak tekinti azt a baromi intézkedéssorozatot, ami változatlanul uralkodni akar a különféle médiumokon, mert képtelen felfogni, hogy ezeknek nem ő a munkáltatója, felügyelő és adott esetben szankcionáló szerve meg kizárólag az ügyészség, ott lehet ugyanis feljelentést tenni, ha egy rádiós vagy televíziós köztörvényes bűnt követ el. Irányadó szakirodalom a Ptk. és a Btk. Minden egyéb a szakma és a maga által választott testület dolga.

Tessék mondani, nagyon nehéz ezt megérteni?

P.S.: Egy nappal később teszem hozzá, mert talán nem volt elég érthető: a jelen helyzet, a lényegében totálisan megsemmisített "közszolgálati" médiumok, és a többinek a béka alatt sok emelettel tartózkodó szellemi színvonala, azaz a teljes elbutulás természetes következménye a "médiatörvénynek", annak a förtelmes folyamatnak, aminek a jelenben látható eredménye az, hogy a politika kiirtotta a tömegtájékoztatást. Attól tartok, az általam politikai csodagyereknek nevezett Magyar Péter ugyanúgy nem érti, nem tartja fontosnak ezt a kérdést, ahogyan az a két-három tisztességes ember sem tartotta annak, akiknek még aktív koromban próbáltam megmagyarázni, mit jelent egy megfelelően működő közszolgálati rádió. És hogy ez a megfelelő működés egyetlen feltétellel tartható fent: ha a politika örökre kitakarodik onnan. Ehelyett mi történt? Rádió nincs. Televízió nincs. Az elemzők, akiknek "segükbe is felyük van", azt mondják, ez a "közösségi média" térhódítása, ez természetes folyamat, a fészbuk megöli a rádiót is meg a televíziót is. Aha. Rémületes majomarcot vágnak majomkatonák, majomkézben majomfegyver, a majmoké a világ. Weöres Sándor majomországa megszületett. A médiatörvény által. A rádiózás és televíziózás sok társadalomtudománnyal együtt halálra lett ítélve a "politológia" mint "tudomány" keletkezésének pillanatában. A kegyelemdöfést az "elemzők" adták meg.

P.S.2: Ez az "irányítótestületek" nem hagy nyugodni. Hogy' a fészkes fenébe veszi magának a bátorságot bárki, aki például egy rádióst akar irányítani?! 1949-ben mentem be először a Bródy Sándor utcai kapun mint a Mária Terézia téri általános iskola (ma Fazekas gimnázium) gyerekkórusának a tagja, és 2004-ben jöttem ki onnan, miután eltávolítottak. Az ötvenöt év alatt végig jártam a Rádió minden szakterületét, erősáramú szerelő és takarító nem voltam, ezeken kívül minden, a művészeti részektől kezdve a magyar és idegennyelvű politikai adásokon át a szállítási osztály sofőrségéig - még vízállásjelentést is olvastam fel, amikor a bemondó rosszul lett mellettem az élőadásom közben kötelező hírek felolvasásakor -, de én nem merném vállalni, hogy egy igazi rádióst "irányítsak". Szekér elé fogott két lovat szívesen, bármikor. Voltam mindenféle legfeleső vezető is, ha kérdeztek, válaszoltam, és vállaltam a felelősséget mindenki munkájáért, aki mellettem dolgozott. De irányítani... Politikusok, amint irányítanak? A pokolban egy üstben főni kellemesebb lehet.