Húsvét

„Borzalmas show-műsort” rendeztek Jézus kivégzéséből

Ehhez hasonló bombasztikus förtelmeket láthatnak a mindent elárasztó, iszonyatos bulvárban, amivé az összes magyar "napilapot" züllesztették.

Semmiféle "show-műsorról" nem tudunk semmit. Jézus "kereszthalála" annak a mesesorozatnak a része, amit a felületes, munkájukat folyamatosan meggyalázó "történészek" írtak és írnak napjainkig. Sem az ítéletről, sem annak végrehajtásáról, sem Jézus halálának idejéről és okáról nincs semmilyen hiteles adatunk. A "történészek" az Újszövetségre és Josephus Flavius-ra meg Tacitus-ra szoktak hivatkozni. Az Újszövetség keletkezésének ideje nagyjából az I. század utolsó évtizedeire és a II. századra tehető, "evangélistáiról" leginkább semmit nem tudunk, legfeljebb annyit lehet gyanítani, hogy Jeruzsálemnek a 800 kilométeres körzetén kívül születtek, ilyenformán a dédnagymamájuktól sem hallhattak semmilyen, saját élményre támaszkodó mesét. Josephus Flavius és Tacitus jóval Jézus halálának vélt időpontja után született, egyikük sem hallhatott, különösen nem olvashatott semmit Jézus keresztre feszítéséről.

Jézus minden valószínűség szerint az a jelenség, ami igazolja, hogy az emberi faj nem az evolúció végső állomása. Mozarttal együtt ketten vannak (ez persze csak az én véleményem). 16 évig írtam a Názáreti című könyvemet, mindent elolvastam minden kultúrnyelven, amit komoly tudósok valaha írtak róla. Jézusról viszonylag sokat lehet tudni, ahhoz eleget, hogy ne "hinni" kelljen benne, hanem tudni: az emberiség történelmének legcsodálatosabb alakja volt - nem vásári csodatevő, nem varázsló mesefigura.

Azoknak szólok, akik megborzonganak a fenti baromi marhaságoktól, nincs "feltámadás", nincs "mennybemenetel", sem "megváltó" és végképp semmiféle "Krisztus", nem kell ájtatos, égre emelt tekintettel imádkozni a rettenetes vallás által meggyalázott "urunkhoz", elég hátradőlni és néhány percig elmélkedni a reményről, amit Jézus neve jelent, hogy ugyanis az ember végülis nem egy pusztító szörnyeteg.

Ki jön ide?

Csak hogy tudják, miért lesznek útlezárások, ki miatt áll le az élet a fővárosban, ki az, akinek nagygyűlést rendeznek, közös sajtótájékoztatót, csinnadratta, népünnepély.

Az Egyesült Államok alelnöki tisztségéről elég, ha ideteszek egy idézetet John Adams-től, az Államok első alelnökétől, Washington "helyettesétől":  „ez a legjelentéktelenebb hivatal, amit az emberi lelemény valaha is megalkotott.” Az amerikai alelnök egyetlen "jogköre": ő az Egyesült Államok Szenátusának elnöke - szavazati jog nélkül. Azaz egy díszpinty a szenátusban, önálló végrehajtó jogosítványai nincsenek, sem ott, sem máshol.

A sárgafejű lókupec arra használja iszonyatosan ostoba, a főnökéhez hasonlóan sötét, jellemtelen neonáci alelnökét, hogy időnként (abszolút törvénytelenül, mindenféle alkotmányos felhatalmazás nélkül) mondjon ki olyan mondatokat, amiket az elnök valamiért elmulasztott mondani. Ennek a rosszarcú, beteges tekintetű paprikajancsinak annyi reputációja sincs az amerikai állami gépezetben, mint egy helyettes államtitkárnak. Ezt próbálják most fontos személyiséggé pántlikázni Magyarországon.

A jövő héten idejön pöffeszkedni egy vizesnyolcas.

Talán még nincs veszve minden...

Lábjegyzet egy igen rokonszenves, rendkívüli embernek, Pálinkás Szilveszter századosnak a tegnap esti mondataihoz: változtatás nélkül ideteszem egy közel 9 éves jegyzetem elejét.

2017. november 7., kedd

"Prófétálni, evangelizálni"

Nem tudom megvédeni Jézust a csúti briganti pereputtyától. Az elvárható módon működő gének parancsára a fiúgyermek előbb focizni kezdett, most meg a vallással foglalkozik - hasonló szinten, mint a papája. Vallásalapító lett, két másik kiváló elmével együtt. Íme az egyik:

Prekopa Donát szerint viszont: „Az Újszövetségben Jézus azt mondja: Itt vannak ezek a csodák, amiket én teszek, menjetek, és tegyétek ugyanezt. És nem azt mondja, hogy végezzetek el egy teológiai főiskolát, szerezzetek képesítést, ha elég öregek és tapasztaltak vagytok, akkor kérjetek engedélyt ettől és attól, és utána álljatok az emberek elé.”

A három fiú szerint minden kereszténynek dolga lenne prófétálni, evangelizálni, ők ezt saját tapasztalataik, bizonyságaik alapján teszik, amelyek abból a személyes kapcsolatból származnak, amit megélnek Istennel.

Ugye nem kell mondanom, semmi ilyesmi nincs a Bibliában, dehát elég groteszk volna leállnom szánalmas ifjú emberekkel bármiről vitatkozni.

Azt csináljuk, amit Isten mondott nekünk, ha ebből konfliktus adódik, akkor Isten szava az elsődleges

– mondta valóban eltökélten Orbán Gáspár, de azt is hozzátette, hogy figyelnek saját pásztoraikra, és a Felházra járóknak is azt tanítják, hogy hallgassanak lelkészeikre, ismerjék el a tekintélyüket, és teológiai kérdésekben hozzájuk forduljanak.

Esetleg meg kellene kérdezni, készítettek-e hangfelvételt, amikor az isten szólt hozzájuk, bizonyára van olyan telefonjuk, amivel lehet hangot rögzíteni. Nincs? Vagy csak nem jutott eszükbe? Vagy másra nem tartozik, mit mondott az isten?

Húsz év körüli gyerekek 2017-ben jézuskrisztusoznak és isten szaváról dadognak. Meg kell próbálni, lehet-e túlhajítani apuci kártékonyságát? Lehet-e nála is nagyobb gazembernek lenni? Adott tanácsot netán, hogy itt van ez a vallás, ezzel azért olyan dúlás vihető végbe a szerencsétlen, tudatlan fejekben és lelkekben, amivel további évek nyerhetők rablásra és gyilkosságra?

Egy országban, ahol a felmérések szerint 10 százalék körüli a vallásgyakorlók aránya? Hát, éppen lehet, a bizonytalanok talán kipróbálják, meghallják-e ők is annak az istennek a szavát.

Nem akarok én ezekkel a fiatalság szépségét meggyalázó, ostoba gyerekekkel foglalkozni...

A relacionizmus mint a nemzetközi diskurzus felfedezése

A magyar válogatott idén is folytatja azt a kultúrmissziót, amit néhány éve elkezdett

Tudták? Hogy a magyar futballválogatottnak van "kultúrmissziója"? Elviszik a kultúrát távoli tájakra. Azért ez szép, nem? Kimennek a pályára, mindenki visz magával egy-egy festményt, felrakják állványra, és a közönség felé fordítva körbe lerakják mindegyiket. Mindegyik mögé odaáll egy-egy játékos, és verseket szaval, prózarészleteket olvas fel a világirodalom klasszikusaiból, különös tekintettel a magyar költészetre és prózára. Ez tényleg szép. Egyrészt lefegyverző a nyílt beismerésnek ez a formája, hogy ugyanis nem tudnak futballozni, legalább tesznek valami hasznosat, másrészt hogy egyenesen a kultúrát választották erre...

Valamiért nem tartottam igazán reálisnak a feltételezésemet, hogy a futballbíró lapjának a fettel szedett cikkcíme ezt jelenti, ezért vettem egy nagy levegőt, és hősiesen belevágtam az olvasásba, pedig már évek óta nem olvasok el semmit, ami mögött sportot gyanítok - dehát ez olyan lelkesítőnek látszott, a szerény képességű magyar futballválogatott madrigálokat énekel a pálya gyepén. 

A magyar válogatott stábja érthető módon úgy döntött, hogy a két hazai meccset – két, a világranglistán enyhén mögöttünk lévő ellenféllel szemben – elsősorban a labdás játék tökélesítésének szenteli. Ezzel pedig folytathatóvá válik az a kultúrmisszió, amelyet a magyar válogatott már néhány éve elkezdett.

Ennek lényege a labdához pozícionált, sokmozgásos, helycserés játék, amit a nemzetközi diskurzus az elmúlt években relacionizmus néven kezdett el felfedezni magának.

Aha. Így már értem: "két, a világranglistán enyhén mögöttünk lévő ellenféllel szemben". Enyhén. Megnéztem ezt a világranglistát. Magyarország a 42. Negyvenkettedik. A két enyhén mögöttünk lévő közül a görögök a 47-dikek, a szlovénok az 58-dikak. Az előbbivel 0:0, az utóbbival 1:0, hazai pályán. Ebben nem a két eredmény a szégyen, hanem a 42. hely. Ugye azt elengedik nekem, hogy a "kultúrmisszió" (különben rövid uval) lényegét, a "relacionizmust" elemezzem?

Mit gondolnak, a magyar sportújságíró mikor jön rá arra, hogy a magyar futballválogatott bármilyen tevékenysége legfeljebb mínuszos hír lehet egy magára valamit adó lap sportrovatában? Egy, legföljebb két mondatos hír az újabb és újabb gyalázatról.

Zsuzsa

Finom, csöndes és nagyon okos. És nagyon szép. Csak hát öt évvel idősebb...

A színház könyvtára a negyedik emeleten volt, a műszak és a női öltözők lépcsőházának a tetején, a háziszínpad előtt az egyetlen ajtó. Ha volt néhány perc szünetem, felrohantam, bekopogtam, egy kis íróasztalnál ült az ajtóval szemben. Felnézett, rám mosolygott: mit adjak? Sosem mondtam, hogy mindegy, pedig nem könyvért mentem. Tudtam, hogy egyetemista, de azt nem tudtam, hogy ő meg tudja, jövőre én is az leszek, azt csak évekkel később mondta. Ez most még 1961 szeptembere, ő a színház könyvtárosa, én rongyos díszletező segédmunkás. Egy nap azzal nyitottam be, hogy megjelent egy  könyv, Heisenberg zseniális tanulmánya - nevetett, felmutatta, amit éppen olvasott: A mai fizika világképe. Leültem, megbeszéltük...

'69-ben Örkény István felhívott a tévéjátékom bemutatója után, hogy elfogadom-e őt mesteremnek, mint az hajdan szokás volt az irodalmi céhben. Sok évvel később megkérdeztem, ő szólt-e a férjének. Azt mondta, nem is tudta, hogy felhívott, a felesége volt már, de még nem laktak együtt.

Valamikor a nyolcvanas években beismertem, hogy ő volt életem egyetlen plátói szerelme. Csodálkozott. Hogy én szerelmes voltam? Mint a borjú, mondtam, tizennyolc évem minden hevével. Miért nem szóltam? Miért, miért? Mert nem mertem. Mosolygott, mint hajdan a könyvtárban.

A Haydn-darabomra azt mondta, ez az igazi Gesamtkunstwerk, Örkény megint igazolva látná magát, hogy jó szeme volt...

Csak fontosnak tartom megjegyezni, hogy Radnóti Zsuzsa nem 1963-tól volt a Vígszínház tagja, hanem 61-től. Meg hogy nélküle nem olyan volna a magyar irodalomnak az igazán értékes része, amilyennek ma ismerjük. Hogy a nagy szerkesztő nemzedék, Ignotus és Osváth, Illés Endre és Kardos kisinas volt hozzá képest. Egy elsős tanítónéni, egy egyetemi irodalomprofesszor, egy orvos, egy humánetológus egyszemélyben.

A napokban beláttam, hogy elakadtam a könyvemmel, hogy elküldöm Zsuzsának a szokásos "Segítsééég" címszóval.

Most mi lesz?

Egy fényképről

 

2017 márciusában készítettem ezt a képet Luzernban. Tetszett a kút meg a mögötte lévő épület. A homlokzatra az van írva, hogy Les Ambassadeurs. Előkelő szállodáknak adnak ilyen nevet. Soha életemben nem tudtam megfizetni előkelő szálloda semmilyen szobáját, ilyenformán az itt látható ház sem érdekelt közelebbről, pedig szívesen laknék ott, az ablakokból kilátni a tópartra, szóval jó hely lehet...

Összeraktam magamnak egy gyűjteményt a fontosabb világlapok online kiadásairól, amiket időről időre megnyitok (itt találtam a minap a Washington Post írását, amit föl is tettem ide, néhány órával később tele lett a net is az oroszok tanácsolta merénylettervvel), ma a Tages Anzeigerben van egy cikk, aminek egyik linkje visszautal a lap tavaly novemberi számára. Ott láttam meg egy ismerős képet - a fenti saját fotómnak a majdnem pontos mását. Ebből az írásból tudtam meg, hogy a Les Ambassadeurs nem szálloda, hanem egy svájci órakereskedő cég neve. Az írás arról szól, hogy a képen látható ház november 15-én bezár, utolsóként a genfi és a zürichi után, 40 alkalmazott kerül az utcára. A cég nem tudja tovább fizetni a bérleti díjakat az új amerikai vámok miatt...

A sárgahajú lókupec akkora pusztítást végez a világban, amilyen nem volt a II. világháború óta. Azzal is, amit tesz, azzal is, amit nem tesz. Körülbelül olyan tanulatlan, neveletlen, rosszízlésű, primitív ócska gazember, amilyen a csúti rém, csak ez a pojáca egy baromi erejű világhatalmat használ a beteg, despotikus hajlamai kiélésének eszközéül.

Éljen és virágozzék az amerikai demokrácia. Isten óvja Amerikát.

Ugye ez csak meggondolatlanság?

Bár politikai ellenfelem, mégis szomorú látvány a saját démonjaival küzdő, meghasonlott miniszterelnök látványa...

És aki ezt már nem tudja vagy nem akarja a hazának megadni, annak azt kívánjuk, hogy méltósággal vonuljon vissza.

Nagyon szépen kérem, ezt ne tessék elkezdeni. Nem politikai ellenfél, hanem egy köztörvényes bűnöző, egy nyavalyás rablógyilkos és háborús bűnös, ugyanolyan, amilyen Imrédy volt - attól ugyanis, hogy nem deklarált, írásos szerződés köti százezrek gyilkosához, egy ország lerombolójához, az orosz háborús bűnös nyílt támogatója ugyanolyan elbírálás alá esik egy bíróság előtt, mint a legfőbb agresszor. Éppen ezért nem kívánjuk, hogy "méltósággal vonuljon vissza" - semmije sincs ennek a nyomorultnak, ami méltóságnak látszana, és semmiféle visszavonulásra nem adunk lehetőséget, minthogy abban a büntetésvégrehajtási intézményben még nem járt, ahol életfogytig tartó büntetését le fogja tölteni, úgyhogy oda nem "vissza" fog vonulni, hanem be.

Ugye nem tervezi a néhány nap múlva miniszterelnök, hogy ezt a szörnyeteget futni hagyja?! Nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen, aki ezen mélységesen felháborodna.