A lényeglátás magasiskolája

Mohssin Amghar. Ez a neve annak a brüsszeli illetőségű embernek, aki ezt itt létrehozta. A címe (talán mondanom sem kell): Elefánt. Közelíti a zsenialitás fogalmát.

Nesze nekünk

F. Kovács Sándor: Gulyás Gergely érzi a felelősséget, hogy egy ilyen embert szabadított a magyar közéletre

Ez itt egy cím egy magát komolynak tartó portálról. F. Kovács valami fideszes alak. Az "ilyen ember" Magyar Péter, az ország miniszterelnöke. A cikk hosszú, részletesen ismerteti ennek az F.-nek, ennek a totálisan ismeretlen köztörvényes bűnözőnek a nézeteit.

Ideteszek egy szakmai részt, az újságírás alapjai közül is a legelső szabályt, a műfaj fundamentális meghatározását, aminek az ismerete nélkül a szerkesztőség utcájába sem volna szabad beengedni magát "újságírónak" képzelő alakot:

hír az, ami aktuális, friss, az előbb történt

aminek az alanya(i) ismert(ek), megfelelő súlyt jelent(enek) a közéletben

ami jelentős számú embert érint, ami tömegek életét befolyásolhatja

ami a hírfogyasztó közelében történt (minél távolabbi földrajzilag, annál jelentősebbnek kell lennie)

ami rendkívüli, váratlan történésről tudósít

Azokat az embereket, akiknek a fenti cikkhez közük van, a szerzőt, a szerkesztőt, a fene tudja, még milyen funkciók vannak manapság egy napilapnál - azonnali hatállyal, örökre el kellene távolítani az összes tömegtájékoztató intézmény környékéről is. Attól ugyanis, hogy ma már bárki lehet "újságíró" bármiféle szakmai ismeret nélkül, ennek a foglalkozásnak az ismérvei, meghatározásai, szabályai nem változnak. Ezeknek az ismerete nélkül csak a fenti szemeteket lehet létrehozni, és a szerencsétlen és gyanútlan fogyasztó orra elé lökni. A fenti förtelem nem az "érdektelen" kategóriába tartozik, hanem a "tiltott" holmik közé, amiknek a nyilvánosságra hozatala a bűncselekmény fogalmát merítik ki.

Amerika? Vébédöntő?

Azt olvasom, milyen csúnya dolog, hogy magára hagyta a pártját. Mikor az éppen esik szét, elmegy Amerikába futballvébét nézni. Hűha meg micsoda borzalom ez. Akik szörnyülködnek, valószínűleg komolyan gondolják... Megszokhattam volna, hogy a nyilvánosan megjelenők emberi tulajdonságok alapján próbálják elemezni egy mozgó és hangokat adó tárgy levegőkiszorítási változatait. Pedig én például évtizedek óta óvok ettől a tévedéstől mindenkit, minthogy első pillantásra nyilvánvaló, hogy ez az élő sejtekből felépülő mechanizmus alkalmatlan bármiféle emberi viselkedésre, érzelemre, még a gaztettei is hibásak, otrombák, egy szimpla gazember, akinek legalább felépítési jellegzetességei emlékeztetnek a humanoid fajra, azokat is jobban csinálja. 

Úgyhogy én nem találok ebben semmi rendkívülit, mondhatnám, ez így természetes. Én csak azt nem értem, hogy három hónappal a bukás után ez a torz biológiai alakulat, ez a taszító születési rendellenesség hogyan mehet el szabadon ebből az országból. Hogy nem rohad kenyéren és vízen egy sötét, dohos fogda mélyén - azért vagyok ilyen túlzóan jóindulatú, azért egy ilyen túlkomfortos helyet írok le az illetőnek ahelyett, amit érdemelne, mert reménytelenül romantikus vagyok, és túlárad bennem a gyengédség.

Hozzátok rendbe a vén házat

 Sok évtizede nem értek valamit: a római-, a nemzetközi- és a magyar jog nem ismeri a hazugság fogalmát. Pontosabban hallott már róla, de nem foglalkozik vele. Nem fontos.

A vádlottnak nem kötelező igazat mondania.

A vádlott nem büntethető azért, ha saját magára nézve hazudik. 

Ezeket a mondatokat csak úgy mondják, paragrafust nem tudok mutatni. A Btk.-ban két szó garantáltan nem található: a "hazugság" és az "igazmondás". Húsz évig voltam igazságügyi szakértő, ezidő alatt tizenvalahány többhetes jogi ismereteket közlő tanfolyamon kellett részt vennem és vizsgáznom, a legkiválóbb jogászok adtak elő, mindig föltettem a kérdést, miért nem foglalkozik a jog a hazugsággal, senki nem tudott válaszolni, azaz elkenték a dolgot, hogy ugyanis az "nem jogi kategória". Vagy úgy. Az egyik (feltűnően értelmes előadást tartó) megyei főbírónak úgy tettem fel a kérdést, hogy mi lenne, ha nem hazugságnak nevezném a szóban forgó fogalmat, hanem igazsággyilkosságnak. Valóságölésnek. Ténygyilkosságnak. Ó, hát azért az erős, nem? A kisgyerek is hazudik, amikor azt mondja, megírta a leckét, pedig nem is írta meg. Nem! A kisgyerek füllent. Esetleg lódít. Vagy ahogyan a Felvidéki nyelvjárás jelölte ezt a cselekedetet, gurít. És még jónéhány szinonima idetehető, de ez nem szemantikai kérdés. Az általam gyártott szóösszetételek alaposabban és világosabban láttatják a "hazugság" lényegét és a megértés fontosságát, a büntetőjogi definíció fontosságát. Annak rögzítését, hogy politikus, történész vagy bármely nyilvános foglalkozás képviselője büntetőjogilag tartozik igazat mondani. Valós, több, egymástól független forrás által igazolható adatokat, tényeket, dokumentumokat közölhet, a véleményére a fene sem kíváncsi. A "szólásszabadság" említése is büntetést von maga után. (Mikor jön rá az emberiség, hogy ezt az iszonyatosan kártékony ostobaságot törölni kell az emberi jogok felsorolásából? A szólásszabadságot alapvető alkotmányos jognak tartják a civilizált országok. Nem sikerült rájönnöm, mi indokolja ennek a jognak a megszövegezését. Az sehol nincs leírva, hogy az ember szabadon vehet levegőt, amikor csak akar, ehet, ihat, üríthet, alhat – ezek majdnem azonos funkciói az embernek azzal, hogy ha mondanivalója van, megszólal. Azt mondja például, hogy szereti a töltött káposztát. Vagy a homárt. Ezt rögzíteni kell az alkotmányban mint alapjogot? Ja hogy esetleg olyat mond, ami másokat sérthet? Méghozzá nyilvánosan? A véleményével? Tessék szíves lenni megmondani nekem, ahhoz miért van joga bárkinek? Mert ha félretesszük a szólásszabadságot leíró, álnaiv szöveget, mindannyian tudjuk, hogy erről van szó. A szólás- és vélemény nyilvánítás szabadsága a piszkoskodást engedi szabadjára, a gátlástalan hazudozást, hogy bárki bármikor elmondhassa azt a „véleményét”, amivel valaki más nem fog egyetérteni.) A valóságnak, a tényeknek a megváltoztatása, elferdítése, tagadása ugyanis az emberi sors torzulásának az alapja, a világtörténelem nagy tragédiái kivétel nélkül egyetlen ősbűnre vezethetők vissza: a hazugságra. Mindeközben nemcsak a Btk.-ban nincs szó róla, a hét főbűn sem tartja számon, és az Ásszeret hádivrót, a mózesi kőtáblába vésett eredeti Tízparancsolat sem tartalmazza. A Biblia úgy mellesleg meg-megjegyzi, hogy van ilyen, de nem tartja fontosnak. 

A politika a hazugság tobzódása, a politikus a hivatásos hazudozó. Földesi Tamás, a Jogi Kar hajdani dékánja írt egy tanulmányt a hazugság és a büntetőjog összefüggéseiről - kiemelendő, mert különben a jogászok nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, az ő könyvéből idézek: 

„… a politika és igazság viszonyának alább leírt átalakulását az egyszerűség kedvéért a hanta fogalmával kísérlem meg összefoglalni, amely a bullshit szalonképes változata. Ebben a beszédmódban nem annyira az igazság direkt elrejtéséről van szó, mint inkább a tények iránti érdektelenségről. Politika és igazság viszonya úgy alakul át, hogy a hazudozás és igazmondás relevanciájára vonatkozó megfontolások egyre inkább eltűnnek. Aki ezt követi, nem foglalkozik az elmondottak érvényességével, közömbös a dolgok igaz vagy hazug minőségével szemben. A hantázók azért állítanak valamit, hogy magukról egyfajta képet sugalljanak …”

Földesi kiváló jogász volt, de ő is perifériális dolognak tartotta a hazugságot. Elképesztő. Ahhoz sokkal jobban kellene ismernem az ókori történelmet, hogy megállapíthassam, Alexandrosz vagy III. Dareiosz perzsa király hazudott-e nagyobbakat a Thébaiban kitört lázadás ügyében, ki hogyan hamisította meg az iszthmoszi szövetség esküjének szövegét a thébai perzsa barátságról - a lényeg a hazugságok sorozata a világtörténelem egyik legnagyobb gazemberének, a Nagy Sándorként magasztalt „hódítónak” a tömegeket pusztító háborúinak indításakor, azok közben és utánuk. ...Mondjátok meg a nemzetnek, hogy a franciák is hithű muzulmánok… Temérdek áldás hull azokra az egyiptomiakra, akik mellénk állnak. Gazdagság és megbecsülés lesz osztályrészük… De százszor is jaj azoknak, akik a mamelukokat segítik ellenünk. Nem lesz számukra menekvés, és még az emléküket is eltöröljük.” Ezt a kiáltványt például Egyiptom lakosságához 1798-ban ragaszttatta ki Bonaparte Napóleon, midőn lerohanta és megszállta az országot. A gleiwitzi incidens (1939. augusztus 31-én lengyel milicistának öltözött német ügynökök foglalták el a Németországhoz tartozó gleiwitzi rádióállomást, a terrorakció után lengyelül olvastak be egy szöveget, amiben Németországot támadták) kellett Hitlernek ahhoz, hogy a lengyeleket agresszornak kiáltsa ki, hogy ürügye legyen Lengyelország megtámadására... A csúti torzulattól nem tudok idézni, 36 éve hazudik folyamatosan, emberek százezreit nyomorította vagy ölte meg, egy országot vetett vissza a fejlődésben legalább 30 évvel, már Európát és a Föld többi országát is kezdte megfertőzni a maga végtelen aljasságával – ezeknek az alapja is a hazugság… És így tovább, példák végtelen sorával tudnám illusztrálni a hazugság fundamentális, kiváltó szerepét a világtörténelem emberirtásaiban, de valamiért ezt a jogászok nem engedik eljutni a tudatukig. Sőt, az a benyomásom, hogy védik a hazugságot mint alapjogot, mintha az része volna a szólásszabadság elnevezésű, ugyancsak végtelenül kártékony baromságnak.

Kis ország vagyunk, de egy nagy szervezet tagjai. Jogász hölgyek és urak, kíséreljék meg valahogy eljuttatni a megfelelő fórumokra, hogy a nyilvános hazudozás súlyosan büntetendő cselekedet kell hogy legyen, különös tekintettel a politikusi és történészi hazugságra, e két réteg képviselői kizárólag legalább három, egymástól független forrásból származó adatokat közölhetnek, a véleménynyilvánítás ugyancsak súlyos büntetést von maga után. Ideje volna belátni, hogy ennek a paragrafusnak a hiánya olykor a használhatatlanságig gyengíti a büntető törvénykönyvek sarkalatos törvényeit.

Fentieket most elsősorban azért terjesztettem az olvasó elé, hogy lássák, miért tarthatatlan az a totálisan értelmetlen gyakorlat, hogy a jelenlegi magyar úgynevezett "ellenzéket" beengedik az ország házába, ahelyett, hogy gyorsított eljárásban kapnák meg a minimum 20 éves, de még nagyobb számban életfogytig tartó fegyházbüntetésüket. Ez az 58 köztörvényes bűnöző kizárólag hazudozni jár be a parlamenti ülésekre, hogy megnehezítsék, időben elhúzzák a kormány munkáját. Mi kedves mindnyájan meg tűrjük, és még jó, hogy többségünkben inkább túlzottan finomnak tartjuk Magyar Péter válaszait ezeknek az elképesztően undorító alakoknak a gyalázkodásaira. Az ellenzékkel kapcsolatos tudnivalókat kétszer is részleteztem a közelmúltban (Ezeregyszáz év után, május 22. - Van élet ellenzék nélkül, június 6.), most csak annyit ismétlek meg belőle, amennyi feltétlenül szükséges: Magyar Péterről pillanatnyilag el tudom képzelni, hogy minden esetben riaszt – engedelmet kérek érzékeny lelkű olvasóimtól – a szarjelző készüléke, ennélfogva megkérdezi a környezetében lévő okos embereket. Ilyenekkel vette körül magát, nem kis részben ebből is következtetek arra, hogy ritkán fog helytelenül dönteni. Különben szólnak ők akkor is, ha MP nem kérdez…A válaszom a címben föltett kérdésre, hogy csak ellenzék nélkül van élet. Nem az ilyen köztörvényes bűnözők nélkül – bármilyen ellenzék nélkül. 

„Azt tanítottam: hozzátok rendbe a vén házat; tisztítsátok meg a szennytől, mely körülveszi etc. Az érintettek nem végezték el ezt… Kossuth és társai pedig jobbnak látták felgyújtani!...”

Ez Széchenyi István naplóbejegyzése 1848. március 16-án. Széchenyi és Deák vesztett. A főurak és köznemesek szabadságot akartak és függetlenséget – önmaguknak, a Habsburgoktól. Fogalmuk sem volt róla, mit kezdenének vele, mert a „vén ház” nem lett megtisztítva a szennytől, azzal pedig, hogy rágyújtották a népre, saját magukat is annál rosszabb helyzetbe lökték, mint amit el tudtak volna képzelni. A Kossuth nevű förtelmes, mindenféle lelkiismereti skrupulustól mentes, beteg zsarnok mai örökösei is valami ilyesmire törnek.

Jogász hölgyek és urak, méltóztassanak villámgyorsan kitalálni valamit, hogy ezt az 58 brigantit napokon belül el lehessen távolítani, mielőtt nagyobb bajt csinálnak. 2002. és 2010. között egyszer már felfordították az országot. Megint meg kell várni? Egyelőre „csak” akadályozzák, lassítják a szenny megtisztításának folyamatát. Egyelőre csak hányingert keltenek a hihetetlen arcátlanságukkal, ami mindenekelőtt abban mutatkozik meg, hogy egyáltalán mernek emberek közé menni, megjelenni bármiféle nyilvánosság előtt, ahelyett, hogy valamely sötét pincében húznák meg magukat, várván a törvényszerűen érkező hatóságot, ami a bíróságra, majd a fegyházba viszi őket.

Tisztítsák már meg a szennytől a vén házat.

 

A "saját tábor" vastagon folyó krokodilkönnyei

"A francia szélsőjobboldali vezető, Marine Le Pen a TF1 televíziós csatornának adott interjúban kijelentette, hogy indulni fog a 2027-es elnökválasztáson, méghozzá nyomkövető nélkül... Le Pen büntetését épp annyira mérsékelte a bíróság, hogy a radikális Nemzeti Tömörülés (RN) eszmei vezetőjének elvben megmaradt a lehetősége az indulásra a 2027-es elnökválasztáson. Az eredetileg két év felfüggesztett mellett két év házi őrizetre és a közügyektől való ötéves eltiltásra szóló ítéletet enyhítették.

A négymillió eurós, EU-s pénzek jogtalan felhasználásával megvalósult pártfinanszírozási ügyben született jogerős döntés a közügyektől való eltiltást öt évről 15 hónapra csökkentette. Ez a tavaly márciustól számított időtartam már nem gátolja Le Pent abban, hogy elnökjelöltként induljon."

Ez Franciaország. Nem Bivalybénád-Alsó, hanem a világ egyik legjelentősebb, legcsodálnivalóbb kultúrájú népe, nemzete, országa. A kereszténység sújtotta, középkori, lassan újjászülető Európa első jelentős írásos szövege,  a 842-es Strasbourgi eskü országa, a renaissance, Montesquieu, Descartes, Rousseau, a felvilágosodás hazája folytatja a mindezeket elpusztítani próbáló, ember- és kultúragyilkos "nagy francia forradalom" hagyományait, a világra kiterjesztett, mindent behálózó köztörvényes bűnözői rendszer, a politikusuralom táplálását. Ez a bő két évszázada viruló, iszonyatos pénzeket elnyelő rendszer, ami leglátványosabban a civilizált atlanti térség csodálatát kiváltó, korlátozhatatlan, mind primitívebb amerikai despotizmusban tombol most már kibírhatatlanul émelyítően, Franciaországban olyan groteszk formákat mutat, ami a türelmesen bölcs emberekből - azt hiszem - nevetést vált ki, a hozzám hasonlóan hamar begurulókból szitkozódó bosszúságot. Egy rabló - akinek ráadásul messze nem ez az erőszakkal párosuló tolvajlás a legnagyobb bűne -, egy kriptofasiszta fennen hirdeti, hogy "nyomkövető nélkül" fog indulni az elnökválasztáson. Egy priuszos nyavalyás, aki a köznapi, "polgári" társadalomban takarítói állást is nehezen kaphatna, politikus nyugodtan lehet. Ahogy szalmafejű amerikai bűntársát szemléljük, még büszkék is rá. Lehetnek is, hiszen Franciaországban és az Egyesült Államokban a "független igazságszolgáltatás" felkent tisztségviselői egymást félrelökve rohannak, hogy tisztára moshassák ezeket az ócska brigantikat. (Különben mindenütt így van.)

Évtizedek óta mondom, ha az emberi faj fenn akar maradni, először a politikusokat és gyűjtőakoljaikat, a pártokat kell kiirtania.

Ezért írtam a minap, hogy itt Magyarországon nem "rendszerváltás" történt, hanem egy nép felszabadítása. Egy megalázott, rabszolgasorban tartott, lenézett tömeg emberréválásának első jeleit észlelhette, aki képes föltenni a megfelelő kérdéseket, az államalapítás aktusának első lépéseit, aki valamennyire tisztában van ennek a szerencsétlen magyarságnak a széthazudott történelmével. Azért volt ez lehetséges, mert a "politikus" elnevezésű bűnözők átláthatatlanul szövevényes dzsungelébe betört egy civil, kisvártatva hozott magával még annyi társat, amennyi kellett ahhoz, hogy ez a biztató, alapvető fordulat működőképes legyen.

Ez történt eddig. A magyar néplélek évezredes hagyományainak megfelelően hangoskodni kezdtek a szolgalelkűek, a magukat értelmiséginek vélő károgó alattvalók, akik máris szövetkeztek arra, hogy még a rendszer születésének pillanatában fojtsák meg azt az embert, aki a leírt valószínűtlen, már nem várható folyamatot elindította. 

Bocsánat nincs, ne is kérjen

Időről időre, szinte egyszerre mindenféle közszereplőre rájön a "bocsánatkérési" agyömlés, visszhangzik a nyilvánosság a bocsánatkérések hisztérikus követelésétől, aminél idegesítőbb baromságot nehéz elképzelni. 

Bocsánatot kérni nem szándékosan okozott kellemetlenség okozásáért lehet. Azért már nem, ha valakinek a lábára készakarva léptünk rá. A közelmúltban egy magát fennen "kereszténynek" hirdető politikus azért kért folyton bocsánatot, mert ezt a rutint hozta a maga mély kereszténységével, mert halvány fogalma sincs arról, hogy ezt a baromi gesztust éppen az ő vakon, tudattalanul imádott Jézusa (akit ráadásul állandóan krisztusoznak) próbálta kiirtani, mikor kizavarta a templomból a kereskedőket. Jézus ugyanis pontosan tudta, hogy a különféle állatok legyilkolásával és elégetésével nincs elintézve a már elkövetett bűn. A bűn ugyanis bűn marad, nem megbocsátandó, hanem büntetendő, a bűnnek kell hogy legyen következménye, a bocsánatkérés pedig nem következmény. A valódi, büntetésben megnyilvánuló következmény nyomán ugyanis az elkövetett bűn még mindig bűn marad. Tíz év börtönbüntetés letöltése után is. A bűn ugyanis elsősorban nem jogi kategória. Amit nem a "büntetett előélet" bélyege jelez,  hanem az elkövető agyában megmaradó elváltozás, akár képes ennek felismerésére, akár a butaság homályában éli tovább az életét. 

Sokadszor ismétlem: bocsánatot kérni akkor helyénvaló (és esetleg elfogadható, megbocsátással nyugtázható), ha valaki valakinek véletlenül a lábára lép, vagy a tömegben véletlenül meglöki. Ugyanezen tettek szándékos elkövetéséért már fölösleges bocsánatot kérni. Nem megbocsátható ugyanis. Az összes többi, szándékosan elkövetett ártásért bocsánatot kérni arcátlanság, ha valamelyik fideszes brigantit (bármelyiket) megszállná a szentlélek (ez velük különben sűrűn előfordul, legalábbis tele szájjal szokták világgá sikoltani, hogy ők mekkora nagy keresztények), és bocsánatot kérne az elmúlt 16 évért, azt minden hivatását ismerő bíróság súlyosbító körülménynek tekintené, és a már kiszabott 20 évet életfogytiglanra változtatná (a fideszes közlegényekre gondolok, a többi értelemszerűen tárgyalás nélkül többszörös életfogytiglan).

Tessék végre abbahagyni ezt a bocsánatkérésesdit. Én már azt sokmilliós pénzbírsággal sújtanám, aki felszólít valamely fideszest a bocsánatkérésre. Kéretik tudomásul venni: nincs bocsánat!

Közszolgálat

Rövid leszek. Nem ismerem Kerényi Györgyöt. Azt olvastam, hogy valamilyen sejhajrá lesz a "Magyar Rádióban". Azt is olvastam, hogy 2006. és 2010. között ő volt a Kossuth-adó főszerkesztője, abban az időben, amikor a vendéglős éppen befejezte a a Rádió kivégzését. Nem sokat gondolkodtam azon, én vállaltam volna-e bármilyen funkciót ennek a Such nevű vendéglősnek az uralma alatt, és mint ilyen, eltávolítottam volna-e például Váradi Julit - úgy is mondhatnám, ez a Kerényi kirúgta Julit, szó nélkül, és tevékenyen részt vett abban a pusztításban, amit a fideszuralom vezényelt (egy mocskos szájú kommentáló azzal fölényeskedett, hogy akkor a Gyurcsány-korszak volt... aha, kivéve a Rádióban, ahol 2002. után a korábbinál is dühödtebben uralkodtak tovább, telerakva a vezetőséget a legjellemtelenebb csatlósaikkal, meg kivéve az egész országban, amit felfordítottak, és a tehetetlen, tutyimutyi, végtelenül ostoba szocialisták nem tudtak mit kezdeni a csúti szörnnyel, akkor sem, máskor sem), egyszóval nem kellett egy másodpercig sem gondolkodnom, természetesen nem tettem volna meg azt, amit ez a Kerényi megtett. Az embert a legrosszabb cselekedetei minősítik. Nem az, ellopott-e a közértből egy sportszeletet, hanem a rosszcselekedet foka az ember erkölcsi mércéjén. Kerényi György tette a Magyar Rádió kivégzésében büntetőjogilag is a legsúlyosabbak egyike, ami azt jelenti, piszkosul nem érdekel, "különben" milyen "újságíró", mert nincs különben. Azaz van: különben körülbelül most szabadulna, ha akkor egy működőképes ország jogszolgáltató intézményeiben lefolytatják a megfelelő eljárásokat.

Sokadszor ismétlem: nem a véleményemet írtam le, hanem tényeket, adatokat és a belőlük természetesen következő konklúziót.