Etológiai elemzés - röviden és utoljára

Most, hogy jóideje eltűnt a hírek éléről, és nem kell naponta mindenhol a csúti rém nevét olvasnom, most, hogy szinte teljesen kizárható a visszatérése, hogy legföljebb akkor olvashatok róla, amikor a börtönorvos hírül adja a börtönkoszt áldásainak következtében elindult rohamos fogyását a nagyhasú fogvatartottnak, már érzek magamban annyi erőt, hogy végre tárgyilagosan, indulatmentesen írjam le ennek az alaknak a leglényegesebb tulajdonságait, amiknek segítségével azonosítható lesz a magyar történelmi panoptikumban.

Soha nem tudtam elképzelni, hogy hordozhat hátán a Föld ilyen undorító élőlényt. Hogy egy sejthalmaz, ami születésekor állítólag az emberi fajhoz (humanoid) való tartozását ígérte, lehet ennyire híján minden olyan tulajdonságnak, ami emberinek nevezhető a szó evolúciós értelmében, azaz hogy jelzett alak lehet ennyire képtelen minden olyan megnyilvánulásra, amivel beilleszthető volna legalább a társadalom legalacsonyabb rétegében tenyészők közé, akik képesek egymásra, a másik egyedre emberként tekinteni, irányukban az elfogadás minimális gesztusait jelezni...

Nem akarom elkövetni azt a hibát, hogy egy levéltetűt mikroszkóp alá helyezek, majd az így nyert nagyítás leírása által egy elefánt képzetét keltem a hallgatóban. Az illető mindössze egy levéltetű nagyságú és összetettségű organizmus, csak a nevezettnél sokkal gusztustalanabb - intézzük el az elemzését ennek megfelelően. Harminchét évvel ezelőtt feltűnt a magyar közéletben egy elképesztően buta, primitív, rosszízlésű, neveletlen gazember, akiről lerítt, hogy a tulajdonságait von Haus aus hozza, az öröklődés mindhárom formájában, azaz először: genetikailag, ez az emberi szervezet biológiai leírása, másodszor: imprinting, ez a rögzült minta, és harmadszor: szociokulturálisan. Szokás említeni a gátlástalanságát - szó sincs ilyesmiről, ez az alak olyan elképesztően gyáva, hogy semmit nem mer megtenni, amit egy hozzá hasonlóan barbár ösztönlény simán vállalna. Gyáva még ahhoz is, hogy alattomos legyen, a pitiáner, sunyi hazugságai ezért buktatják le a kimondásuk pillanatában.

Ezt a mozgó, funkcionáló kitüremkedést imádta meghatározhatatlan rajongó, és annak egy töredéke babonás rémülettel imádja ma is.

Ugye senki sem gondolja komolyan, hogy ezekkel meg kellene békélni, hogy ezeket emberszámba kellene venni? Ezek kivétel nélkül elzárandók mindenféle társadalmi lét elől. Sürgősen.

Finoman és emelkedetten

Két héttel ezelőtt még csak egy vizesnyolcas volt. Egy zagson alak a magyar politikában, akinek sem valódi funkciója, sem hatásköre nincs. Viszont legalább nagyon sokba kerül a magyar adófizetőknek. Kapott egy formális megbízást egy formális tett elvégzésére. Nem azt csinálta, amivel meghálálhatta volna, hogy úgy válhatott ingyenélővé, a mi vérünket szívó parazitává, mintha valami fontos és tiszteletreméltó tagja volna a társadalomnak. Azt tette, amit az április 12-éig randalírozó csúti rém, felmászott a szépen megterített ebédlőasztalra, letolta a gatyáját, és a finom ételekre várakozók elé piszkított az abroszra. Egy hetvenéves vénember lehet nagyon ostoba, körülbelül annyira, amennyire egész életében volt - az ember ugyanis attól nem lesz ostobább, hogy megöregszik. Attól csak öregebb lesz. És visszataszítóbb, amikor az asztal közepére piszkít, mintha egy fiatal ostoba piszkítana oda, lévén az öregember kevésbé gusztusos, mint egy gusztusos fiatal, ennélfogva jobban kell vigyáznia a mozdulataira, a külső megjelenésére, egyáltalán a viselkedésére, mint egy fiatalnak, minthogy egy fiatalra még nem mondják azt például, hogy vén hülye. Egy vén hülyére viszont mondják, például arra, aki pontosan tudhatná, mit tett a legfőbb ügyész jelölésével, ha nem volna olyan ostoba és kártékony, amilyennek látszik, de még ebben az ostoba és kártékony állapotában is tudhatná, mert ezt egy gyenge képességű nyolcéves is tudja, ha megmagyarázzák neki, ennek az ostoba és kártékony öregembernek pedig megmagyarázták, és annyit azért feltételezhetünk, hogy nem butább egy gyenge képességű nyolcévesnél.

Két hete a legfőbb ügyészség már nem védhetné ugyanazokat, akiket a csúti rém uralkodása óta még mindig védett, ha az ingyenélő vizesnyolcas azt teszi, amire megbízást kapott, hogy ugyanis megnevez egy független, feddhetetlen, szakmai szempontból érinthetetlen embert a legfőbb ügyész hivatalának betöltésére. Két hete a legfőbb ügyészség abba a helyzetbe került volna ezáltal, hogy hamarosan elkezdje részben hivatalból elrendelni a megfelelő őrizetbe vételeket, majd a letartóztatások indítványozását, részben a mások által indított eljárások tudomásul vételét és megerősítését.

Egyelőre két hete nem történt semmi azon kívül, hogy a legfőbb ügyészség még mindig védi ugyanazokat, akiket a csúti rém uralkodása óta védett. Ha ez a hetvenéves vénember nem akart volna fontosnak és dacosnak látszani, akkor megkér néhány okos embert, fáradnának be a méregdrágán bitorolt irodájába, hogy mondjanak neki független, feddhetetlen, szakmai szempontból érinthetetlen embereket. Senki sem akarta, hogy "pártokkal egyeztessen", mert senkit nem érdekel, mi a kívánsága a magyar parlamentben ülő torzlelkű fasiszta "ellenzéknek", csak a kormányhoz tartozókat kellett volna megkérdezni, ők ugyanis rendesen teszik a dolgukat, ahogyan minden épérzékű vezető testület bármely intézményben, ahol ugyanúgy nincs szükség semmiféle "ellenzékre" a működés fenntartásához, mint ahogy jelenleg a magyar parlamentben sem kell semmiféle kártékony hátramozdító. Ez az akció, ha komótosan csinálják, eltarthat akár két órát is. Újabb öt perc, amíg a választott nevet megtelefonálja (gyorspostázza, ímélezi, vatszapozza) a megfelelő helyre. Ha már két hetet eddig ellopott az életemből ez a végtelenül ellenszenves ártalmas alak, és az enyémmel együtt kilencmillió másikéból is, legalább most kapná össze magát, ez most is annyi idő, amennyi lett volna két hete.

Nálam ez eddig teljes hivatalvesztés, valamint tíz év szigorított, mert kilencmillió megalázott, összetört ember életével játszik, mely kilencmillió ember éppen kezdené felemelni a fejét. Hogy törné ki a rossznyavalya ezt a gőgös, bárgyú brigantit.

P.S.: (egy sajtótudósítás részlete csütörtök reggel, október 18.) A kihallgatásról nem sokkal később a KNYF is közleményt adott ki, ebben azt írták, a miniszterelnököt gyanúsítottként hallgatták ki. „Dr. Magyar Péter nem ismerte el a bűncselekmény elkövetését, érdemi védekezést terjesztett elő” – írták, hozzátéve, további adat az ügyben jelenleg nem közölhető. A KNYF közleménye után újabb Facebook-bejegyzéssel jelentkezett Magyar Péter. Ebben azt írta: „A politikai provokáció miatti kihallgatásom során nem találkoztam az ügyészség folyosóján sem az aranykonvoj ügyben kihallgatásra várakozó Orbán Viktorral sem Matolcsy Ádámékkal a százmilliárdos MNB ügyben…Önkény!”

Úgy tudom, az ügyészség folyosóján Baka András sem várakozott gyanúsítotti kihallgatásra. Pedig legalább három paragrafust tudok, aminek az alapján ott kellett volna lennie, egy felkészült jogász nyilván többet is ismer. 

Belváros

Baranyi Krisztina, a IX. kerület polgármestere a belvárosi polgármesterek rendkívüli, A főváros és a kormány egyezsége címmel tartott sajtótájékoztatóján a budapesti Városháza parkban 2026. október 1-jén. Mögötte Pikó András, a VIII., Niedermüller Péter, a VII., Rózsa András, a XIV. és Soproni Tamás, a VI. kerület polgármestere

Ez egy képaláírás egy portálról. Sokadszor próbálom tudatosítani, mert érték, mert fontos ismeret, aminek be kellene épülnie a Magyarországon élők tudatába: Budapest belvárosa egy pontosan megjelölhető, utca nevekkel körül határolható terület, a világon kevés fővárosnak van ilyen, történelmi adatokon, hagyományokon alapuló része. Bécsnek van, de például Párizsnak, Londonnak, Berlinnek és csak itt Európában még sok városnak nincs. A Belváros az V. kerület kisebbik hányada, a Vigadó tér déli oldalánál kezdődik, folytatódik a Deák Ferenc utcával, majd a Kiskörúttal ér le a Dunáig. A nyugati határ a Duna.

Fent nevezett polgármesterek egyikének sincs köze a Belvároshoz, a VI. és a VII. kerület még csak nem is érintkezik vele, a XIV. meg legjobb esetben vicces, annak rendje és módja szerint egyenesen külváros.

Ezzel egyelőre elfogyott a falra hányni való borsóm. Fal még van. Rengeteg. A butaság falai. Köztük az egyik, a főváros kerületi hatalmakra osztottsága, a kerületi polgármesterek egyre növekvő... na hogy is mondjam, arca. Az első szabadonválasztott miniszterelnök egyik igazán förtelmes kártételének, a "decentralizációnak" a következménye. Hangsúlyozom, egyik. Van sok, mind kártékonyabbá váló. "Rendszerváltás". Aha.

A katolikus plébános esete

Hány olyan keresztény testvérünk van, ki templomba jár, Tiszára szavaz, nem ért semmit. Csak épp a lényegből semmit. Hogyan a lehetséges az, hogy aki magát kereszténynek mondja, az egy erkölcsileg mélységesen romlott társaságra képes voksolni, szavazni, amelyik elpusztítja az országot.

Nem mi gyűlölködünk. Nem mi vagyunk azok, akik megosztjuk a társadalmat vagy az egyház életét. Azok, akik szembe mennek az evangéliummal kereszténynek mondva magukat. Micsoda ellentmondás ez! Semmit nem értenek az evangéliumból? Nem. Úgy látszik, hogy semmit nem értenek. Egy hitetlen, erkölcstelen, nemzetáruló, amely kiárusítja az országot a nagyhatalmaknak, a pénzügyi köröknek. Ez kell a magyarnak? Ez kell az országnak? Nem.

Olyanok vannak, akik igenis a patrióta álláspontot képviselik, az evangélium szerint élnek és nem ellenségek.

Ezeket a részleteket egy hírportálról másoltam ide, ők idézik a katolikus pap prédikációjának mondatatait. Majd idézik Magyar Péter miniszterelnök ehhez fűzött megjegyzéseit:

...elvárja a Katolikus Egyház „azonnali, nyilvános és teljes elhatárolódását Osztie Zoltán katolikus plébános vállalhatatlan, embertelen és a kereszténységgel mindenben szembemenő mondataitól... szembe megy a kereszténység tanításával és az alapvető emberi jóérzéssel is...

Van egy tárgyilagos megállapításom: nem megy szembe. Ez a kereszténység esszenciája. A "tanításának" lényege. 

És van egy szomorú: mi dolga van egy plébános akármilyen "prédikációjával" Magyarország miniszterelnökének? Az egyházakkal persze volna, csak úgy összefoglalólag - a magyar államnak semmi dolga velük. Magyarország miniszterelnökének a szekularizáció érvényesítésével kell foglalkoznia. Egyszer és röviden.

A kacsa

Ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy totyog, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az nagy valószínűséggel egy kacsa - így szól a napjainkban sűrűn idézett proverbium.

Nekem erről hosszú ideje az jut eszembe, hogy ha valami úgy néz ki, mint egy ember, úgy totyog, mint egy nagyhasú, elhízott ember, és úgy hápog, mint egy nagyhasú, elhízott ember, akkor az nagy valószínűséggel sokak szemében ember, pedig nem az. Egyszerűen azért, mert a "kinézeten, a totyogáson és a hápogáson" kívül nincs egyetlen tulajdonsága sem, ami emberre utalna. 

Éppen ezért értelemszerűen merül fel a kérdés, miféle élőlényeknek minősíthetők azok, amik ennek a fent leírt totyogónak a rajongói voltak és maradtak. Például a Legfőbb Ügyészségen a hápogó vélhető igényeinek megfelelően intézkedők. Meg a többi totyogó és hápogó. Embernek nyilván nem, mert az emberre jellemző alaptulajdonságok szembetűnően hiányoznak belőlük, úgymint szavak értelmes mondattá fűzése, legalább egyszerű szöveg értése, úgymint például "vége van" vagy például "a tetteknek következményei vannak".

Akkor? Az efféle megtévesztő külsejű, megtévesztő hangokat adó lényeket el kell távolítani az emberek környezetéből, egyszerűen azért, mert lehetnek olyanok, akik embernek nézik őket, és az ezzel kapcsolatos cselekedeteikkel hatalmas károkat okoznak. Mint például a napokban a "köztársasági elnök" feliratú házba bekerült totyogó és hápogó, mely térfogatot még a többé-kevésbé értelmesnek tekinthetők is embernek vélik, pedig lám, néhány nap alatt milyen, szinte felmérhetetlen károkat képes csinálni pusztán az általa okozott érzékcsalódás következtében, mely szerint úgy néz ki, mint egy ember. Holott csak megátalkodottan ostoba, más emberi tulajdonságokat nem lehet benne fölfedezni.

Ennyit a kacsáról.

Ne, nagyon ne!

Konzervatív, nagyon valláspárti kormány vagyunk – mondta Orbán Anita külügyminiszter az amerikai Newsweeknek adott interjújában.

Azt szeretném kérdezni, hogy mi szükség volt erre a mondatra. Ha így van (remélem, nem), akkor is. Az USA, a kétségtelenül egyik leginkább bigott ország ettől jobban fog szeretni minket? Vagy más országokban is jobban fognak szeretni? És ha ezt nem mondta volna a különben minden szempontból kiválónak látszó, rokonszenves külügyminiszterünk, akkor kevésbé szeretnének?

Mielőtt folytatnám, sietek leszögezni, én "nagyon" nem vagyok valláspárti, és a statisztikai adatok alapján Magyarország  lakosságának a nagyobb része sem az. Európáé sem. Egyelőre csak kevesekben tudatosodott, hogy az emberiség létezése óta a keresztény vallásnál pusztítóbb, tömeggyilkos ideológia, gondolatrendszer, találmány - nevezzük bárminek - nem volt, de a civilizált világ tömegei, akik ellenzik a vallást, legalábbis érzik, hogy ettől az iszonyatos, elmeölő, minden értelmes emberi cselekedetet akadályozó bilincstől két évezred rombolás után most már meg kellene szabadulni. 

Szeretnivaló, remek külügyminiszterünknek persze ezt sem kell elmondania a Newsweeknek, de egyáltalán semmit sem kellene. Jó, tudom, Magyar Péter piarista diák volt, valószínűleg megtartott valamit a tetteket és gondolatokat korlátozó vallásos nevelés ártalmaiból, de szerencsére a pápánál volt látogatásából az emberi megnyilvánulásai maradtak meg, a vatikáni giccsoperettből jóformán semmi nem látszott. Nagyon szépen kérem, hagyják szép csöndben kimúlni az egész nyavalyás kereszténységesdit, amit a csúti szörnyeteg borított ránk, vegyük végre tudomásul, hogy a magyar állam világi konstrukció, nincs közünk semmiféle egyházhoz, piszkosul nem érdekel a jórészt gerinctelen, jellemtelen papi rend véleménye sem az abortuszról, sem semmi egyébről, éljenek magukban, ahogy tudnak.

Ne legyen ez a kormány "valláspárti". Kicsit sem.

A "fociról"

Megkövetem minden olyan honfitársamat, akit ez a régi mondatom megbántott, írta Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter péntek délután.

Ne tegye. Azoknak kellene őt megkövetniük, akik megbántódtak azon a mondaton, ha a szellemi színvonaluk alkalmassá tenné őket ilyesmire.

Nálunk ugye elsírják magukat férfiak azon, hogy nem jut be a magyar válogatott a világbajnokságra. Őszintén szólva szerintem csak ennyit kell elmondani a mai Magyarországról, és már nagyon sokat tudunk róla - ezt mondta Lannert Judit korábban. E megállapítása korrekt, pontos és minden benne van. Bocsánatért folyamodni annak kellene, akinek az értékrendje a futballeredmények alakulását tekinti a csúcsnak, aki sok évtized után még mindig nem veszi észre, hogy a magyar futball kimúlt, hogy a temetetlen holtat egy tömeggyilkos fasiszta segéddiktátor gyalázta meg azzal, hogy nem hagyta békében nyugodni, hogy milliárdokat költött a tetemre a pénzünkből. Aki maga is büdös fasiszta lett a csúti rém kreatúráinak imádata által, mely mozgó bábok undort és megvetést váltanak ki mindazokból, akik képesek a realitások észlelésére. Aki nem látja, hogy a magyar futballválogatottnak annyi esélye van a világbajnokságra, mint egy hógolyónak a pokolban.

Az igazán nagy baj persze az, hogy a mindig megbízhatóan okos Pottyondi Edina is megrója Lannert Juditot, mondván, nem érti a focinak a társadalmi, közösségformáló erejét, meg hogy más országokban is sírnak. A "miniszterasszony" bizony érti, talán majd ő képes is tenni azért, hogy 30-40 év múlva kevesebb torz mentalitású ember menjen ki az iskolapadokból, de a jelen primitívségéről nem tehet. Csak azt furcsállom, hogy Pottyondi Edina "a foci közösségformáló erejét" valamiféle dicséretes, kívánatos tendenciának tartja - bárhol a világon, nemhogy nálunk, hogy nem tesz egy kis lépést, ahonnan már látná, a máshol is síró férfiak nem a mieinket emelik fel, hanem azokat az országokat rángatják le, ahol ezek a síró férfiak még mindig ott tartanak... Nagyon sajnálom, komolyan, szeretem hallgatni Pottyondi Edinát, nézni is, mert jók a gesztusai, pontosak a dramaturgiai eszközei, eddig mindenben egyetértettem vele - erre mondja a Van aki forrón szereti végén az Osgood nevű figura, hogy senki sem tökéletes... Bár ha belegondolok, Pottyondi Edina ettől azért még lehet az. Egyszóval sajnálom.