Indiana Jones

Vannak örökéletű nagy marhaságok. Kártékony törvények, törvényként tisztelt proverbiumok, "erkölcsi" nyársatnyeltségek. Az egyik az ártatlanság vélelme, ami mindenkit megillet (elsősorban a mindenki számára nyilvánvaló bűnöst), mindaddig, amíg bíróság el nem ítéli. Mondok egy-két ilyen ártatlant, jó? Ártatlan például Hitler, Mussolini, Sztálin, Franco, Pinochet, Mao Ce-tung, Hirohito, Horthy Miklós, Rákosi Mátyás, Kádár János és e pillanatban még ártatlannak kell neveznünk a világtörténelem leggusztustalanabb gazemberét, százezrek rablógyilkosát, egy ország és vele egy nép pusztulásba taszítóját, a csúti kertitörpét - ezt a legutóbbit remélhetőleg már nem sokáig.

A másik az a magas erkölcsiségű mondat, hogy az erőszak nem old meg semmit. Neville Chamberlain például a békés párbeszédet választotta, és azzal ment haza, hogy Hitler alapjában véve jó ember és meggyőzhető. Lobogtatta is az egyezményt, amit ő harcolt ki. Mostanában rendszeresen beengednek a magyar parlamentbe negyvenvalahány nyavalyás, ócska köztörvényes bűnözőt, nyilván azért, mert a hely szelleme által erőszakmentesen próbálják meggyőzni őket, mennyire csúnya dolog, amit csinálnak ahelyett, hogy virágot szednének a réten, és a fűben ülve néznék a naplementét. Groteszkebb helyzetet elképzelni sem tudok, mint a naponta nálunk láthatót: egy neonáci, gyűlölettől fröcsögő és butaságtól éppen csak el nem bődülő börtöntöltelék áll a magyar országház üléstermében, és széles mozdulatokkal hazudozik és gyalázkodik, bele a vele szemben ülők arcába, azokéba, akik a magyar történelemben először egy tisztességes, jószándékú, a vállalt feladathoz értő képviselőcsoportot képeznek, és senki nem megy oda, hogy pofáncsapja (bocs a kifejezésért), vagy legalább felszólítsa a teremszolgát, vezesse ki azt a sötétlelkű brigantit.

A harmadik a megbékélés, megbocsátás, aminek az a lényege, hogy a bűnözőket felemeljük, megsimogatjuk a buksijukat, és akkor azok egyszerre nagyon jófiúk lesznek, azaz a legfontosabb az elegáns elintézése múltbeli atrocitásoknak. Amerikai és nyugat-európai jogászok nagyszámú csoportjai elítélték a későbbi nürnbergi pereknek már a gondolatát is, mondván, olyan törvények alapján tervezik a büntető eljárást, amelyek az elkövetéskor még nem léteztek, "nem elegáns dolog", mondta az amerikai legfelsőbb bíróság legelső bírója. 2002-ben Medgyessy Péter temette az árkokat a megbékélés meg az elegancia jegyében, ezzel az iszonyúan blőd "gesztussal" szabadítva rá a magyar népre a csúti szörnyeteget.

Az Indiana Jones sorozat nyitó filmjében van egy első pillantásra vígjátékinak látszó jelenet: a kairói piacon a címszereplő elől rémülten széthúzódik a tömeg, láthatóvá válik egy fekete burnuszos, vérszomjas arab egy hatalmas jatagánnal, amit egyik kezéből a másikba dobál, majd két kézzel maga előtt megforgatja, e nyilvánvaló mozdulatokkal jelezve, hogy Indiana Jones a következő pillanatban ketté lesz hasítva. "Indi" néhány pillanatig nézi, láthatóan átfutnak az agyán a lehetséges megoldások, aztán a revolvertáskájából előkapja a coltját, és lelövi a hadonászót. Nem hiszem, hogy akár Spielbergnek, akár bárki másnak megfordult volna a fejében az itt következő eszmefuttatás, de a jelenetben benne van.

Mit lehet csinálni ezzel a kaján vigyorú gyilkossal? Mindaddig, amíg csak a levegőben vagdalkozik, természetesen ártatlannak kell tekinteni, hiába nyilvánvaló, hogy a következő pillanatban ölni fog, és hogy nem ez lesz az első ilyen tette. Mindegy, az erőszak nem old meg semmit, nyilván hányatott gyerekkora volt, verték a szülei, talán éhezett is, le kellene ülni ezeket megbeszélni vele, a lelkére hatni, megmagyarázni neki, miért haszontalan, csúnya dolog, amire készül - a konfliktusnak ez az elegáns, pozitív elintézési módja. Ezek helyett Spielberg lejátszik egy ironikus western jelenetet, amivel közli, közismert, nyilvánvaló bűnözőről egy pillanatig sem feltételezzük, hogy ártatlan lehet (a világtörténelemben még soha nem fordult elő), a ránk irányuló erőszakkal szemben az annál lehetőleg több fokozattal hatásosabb erőszak alkalmazandó (a világtörténelemben mindig így volt), mert az itt látható gyilkossal soha nem lehet és nem is szükséges, sőt kifejezetten tilos megbékélni (a világtörténelemben mindig tragédia lett ennek még a kísérletéből is).

Harmadikos vagy negyedikes lehettem, amikor szünetben a folyosón odajött hozzám egy nyolcadikos, két kézzel mellbelökött, aztán nekivágott a falnak (mondták, hogy ifjúsági kalapácsvető bajnok), mert mint később kiderült, a Mariházi-ikrek közül a Kati azt mondta neki, hagyja őt békén, mert ő engem szeret (a Mariházi-ikrekbe az egész első emelet szerelmes volt - nem lévén még koedukáció, a Horváth Mihály téri általános iskola első emeletére jártak a fiúk, a harmadikra a lányok). Sok évvel később valami dolgom akadt a nyolcadik kerületben, a Baross utcában felszálltam a 74-es trolira. Akkor már 190 centi voltam, valamivel több, mint 90 kiló. A hátsó ablaknál állt a hajdani kalapácsvető, nálam 4-5 évvel idősebb, fejjel kisebb, nyeszlett fiú, éppen előtte egyenesedtem föl, akkor vettem észre. Rám ismert, az arcából egy pillanat alatt kiment a piros. Mi van Gyula? - kérdeztem barátságos mosollyal, régen láttalak, megemberesedtél, csak nem hagytad abba a versenysportot? Mint huszonvalahány évvel később Indiana Jones-nak, nekem is átvillant az agyamon, most mi legyen. Végül a legkegyetlenebb eljárást választottam, csevegni kezdtem, azaz percekig hagytam rettegni a hajdani agresszort, aki a nála sokkal kisebbet és gyengébbet fölkente a falra és véresre verte csak azért, mert egy lány azt a kicsit szerette - ez nem kor-, ez jellemkérdés, az illető különben is az iskola réme volt, mindenkibe belekötött, kereste a balhét, hogy üthessen, mindig a gyengébbet...

Magyar Péter az ünnepi beszédében tett egy félmondatos megjegyzést a párizsi utcán lefényképezett csúti torzulatról. Az eltartott kisujjú magyar értelmiségnek ez nem tetszett, azt mondták, nem volt elegáns.

Finom volt és szelíd. Noha a megjegyzés nem tartalmazta az ártatlanság vélelmét, átlengte a várható törvényes, jogalkamazó erőszak ígérete, és semmi nem utalt a megbékélés, az árokbetemetés szándékára, a szövegtöredék éppen annyit jelenített meg a tárgyból, amennyi szükséges volt annak felfogásához, kire és mire utal. A magyar miniszterelnök viselkedésében az a természetes elegancia látható, amit a parvenü pesti kispolgár azért nem fog soha megérteni, mert a neveltetésének hiányosságai miatt hiányzik belőle az érzékeléséhez szükséges receptor.  

Nem tudom, kiderült-e, mit akartam mondani.

Az értelmi szerző

Több mint hetven magyarországi oktatási intézményben elhelyezett robbanószerekről érkezett fenyegető e-mail hétfő reggel több szerkesztőséghez. A levél szerzője – írja a 24 – fővárosi és vidéki iskolákat is felsorolt. Az üzenet a „Ma eljött a bosszú napja” mondattal kezdődött. A feladó a levél végén azt írta, hogy október 19-én délelőtt 10 óra és dél között akar robbantani. 

Hetven iskola, szerte az országban. A levél szerzője (így, egyes számban) nyilván profi terrorista, ezt egy amatőr nem megszervezni, kitalálni sem tudja. Ha pedig az illető profi, akkor gyors és alapos munkát kell feltételeznünk. A tervezést most hagyjuk, vegyük csak a kivitelezést. A terrorista magától értetődően nem valami pukkanást akar, hanem rendes, mindent romba döntő robbanást, lehetőleg sok halottal és sebesülttel, elsősorban persze gyerek áldozatokkal, de jó, ha van köztük tanár is.

Nem értek a robbantásokhoz, és nem kérdezem meg az MI-t sem, ha van egy csöpp eszük a terrorelhárítóknak, titkosszolgálatoknak, hírszerzőknek, most fokozottan figyelik az erről való kérdéseket, de aligha tévedek nagyot (legföljebb lefelé), ha robbanószerrel, kábelekkel, időzítővel, telefonimpulzus jelfogóval együtt egy darab szerkezetet egymillió forintra taksálok, ez mondjuk hetven millió. Az anyagbeszerzés  - feltételezve, hogy még nincs diszkont áruház, ahol csak be kell rakni a bevásárlókocsiba az árut - , némi elővigyázatosságot is bekalkulálva, hogy ne tűnjön fel valahol a nagy mennyiségű vásárlás (szinte kizárt, hogy nem tűnik fel), egy hét. Egy ilyen holmi összerakása (még mindig egy emberről beszélünk, nincs gyár meg futószalag) egy nagyon hozzáértőnek két óra. A telepítés, három órás átlaggal számolva (nem tudni, milyen messze vannak az iskolák egymástól) tisztán 210 óra, minthogy legföljebb 4-5 éjszakai óra jöhet számításba, az bő másfél, inkább két hónap. És még mindig nagyon sok naivitás szükséges annak feltételezéséhez, hogy ezt így együtt senki nem veszi észre.

Délután négy órakor még egy bomba sem robbant. A fenyegetés nyilvánvalóan alaptalan volt, egy terrorista ezt nem tudta volna végrehajtani. De tudok mondani egy, egyetlen egy terroristát, aki ezért az egészért úgy tehető felelőssé, hogy kétség nem fér a bűnösségéhez, a büntetési tételt most nem keresem meg, de tizenöt évnél nem lehet kevesebb. A humanoid sejthalmaz nevét soha nem írom le, aki száz év múlva akarja megismerni a mostani jelen történelmét, az én írásaimból nem tudja majd azonosítani a világtörténelem legundorítóbb gazemberének a nevét - tudják, damnatio memoriae -, de annyit segítek, hogy ebben is a csúti szörnyeteg a végállomás. A gyerekek fenyegetésében már különben is rutinja van, ez meg így kiváltképpen hatásos dolog, a "bosszú napja", nehéz nem ráismerni az "értelmi" szerzőre.

És ez így fog folytatódni, amíg szabadlábon van.

Megalapozott gyanú. Mintha már említettem volna, hogy az szükséges az őrizetbe vételhez. Soha senkit nem tartóztattak le eddig, akinél hasonlóképpen bizonyos lett volna, hogy onnan élve már nem jön ki.

Isten szabad ajándéka

 Sándor Balázs szerint például Balog Zoltán püspök, amikor megkérdezték a véleményét az ominózus elnöki kegyelem ügyében, azt tette, ami felelős vezetőként a kötelessége volt: képviselte egyháza 500 éves igei, teológiai meggyőződését, azaz hirdette az Isten kegyelméből való bűnök bocsánatát. Mi a baj ezzel? – kérdezte...

A kegyelmi ügy ezért teológiai értelemben nem akkor zárul le, amikor megszületnek a szükséges lemondások, választások vagy kommunikációs válaszok. Akkor kezdhet lezárulni, amikor „felismerjük, hogy a kegyelem nem birtokunk és nem eszközünk, hanem Isten szabad ajándéka a vétkes ember számára”.

Na? Ez hogy tetszik? Isten szabad ajándéka volt, amikor balogzoltán hirdette az isten kegyelméből való bűnök bocsánatát. Mi a baj ezzel - kérdezte a kutyapárt nevű parazita gyülekezet 25 éves tagja (megnéztem a neten, ki ez a rémületesen ostoba alak).

Leírtam számtalanszor, nincs bocsánat. Hagyják már végre abba a folytonos bocsánatkérés követelést. Az elkövetett bűn az bűn marad, büntetésnek kell követnie, nem megbocsátásnak. És kiváltképpen nem kegyelemnek. Ki a fene hatalmazott fel bárkit arra, hogy eltörölje az elkövetett bűnt? Miért gondolja a vallásos ember (teljesen mindegy, milyen vallású), hogy az ő istene (mert ha netán újat mondok, minden vallásnak másféle istene van) ajándékot vár (minden vallás istene), és akkor megbocsátja a bűnt? Miért kell elégetni különböző méretű állatokat, ha az ember elkövetett valamilyen bűnt (az egyik bűnt egy másikkal tesszük meg nem történtté?)? A zsidó vallás egyik legutálatosabb "szertartása" a teljesen elégő áldozat bemutatása (ha netán újat mondok: a görög holokauszton ezt jelenti, azaz a sok évtizeddel ezelőtt divatba jött, végtelenül ízléstelen és sötét kifejezés szerint a hatmillió elégetett zsidó és cigány a nácik állatáldozata volt, azaz a német nemzetiszocialisták így kérték a nyavalya tudja, melyik isten bűnbocsánatát - ha belegondolnak, ez így nemcsak ízléstelen és sötét, hanem iszonyatosan groteszk is).

Az amerikai elnök "megkegyelmezhet", azaz ő voltaképpen maga az isten (különben a riasztóan bárgyú amerikai rendszernek tényleg ez a lényege, a mindenkori elnökük azt csinál, amit akar, semmiféle büntetéstől nem kell tartania). A magyar elnök is kegyelmez. Például gyerekgyilkosoknak ad felmentést, bűnbocsánatot. Mégegyszer kérdezem: ki hatalmazta fel arra, hogy bármely (borzalmas) vallás istenét játssza?

Ha jól értem a Nemzeti Emlékezet Bizottság ülésének lényegét: ez a hihetetlenül kártékony, fölösleges pénzégető bagázs előre elkezdte mosdatni a protestáns ügynököket, legyen mindenki nyugodt, akinek november 4-én nyilvánosságra hozzák a nevét, nem lesz semmi baj, mert ott van nekik isten szabad ajándéka...

Huhhh...

P.S.: Majd' elfelejtettem, ez a november 4-i akció meggyőződésem szerint abszolút fölösleges, ezzel szemben viszont legalább elképesztően kártékony. Nem tudom, kik tartják ezt fontosnak és miért, csak azt tudom, a fidesz miért nem akarta soha nyilvánosságra hozni az ügynök aktákat - bár az volna a legnagyobb bűnük, hogy a 90 százalékuk érintett... Elmondtam ezerszer, a szerencsétlen, megzsarolt emberek százai, ezrei nem önszántukból jelentkeztek besúgónak, aki meg mégis (a gestapó adatai szerint Magyarországon több bejelentést kaptak, mint az egész világon összesen), az úgy is reménytelen, attól nem nem lesz gerincesebb, hogy most majd kiderül - az egyetlen reménye ennek a megnyomorított népnek az, amit most Magyar Péter kezdett el: embernek nézni a széthazudott múltú magyar alattvalót, teremteni neki egy országot (ezeregyszáz évvel a soha nem létezett "államalapítás" után végre egy valóságosat, igazit), amiben élni lehet. Abbahagyni a kompországozást, szépen hangzó marhaság, beletörődésre jó, fátumnak tekinteni az ebből fakadó kivetettséget, szegénységet és egykedvűséget kétségkívül egyszerűbb, mint meghallgatni a tanyán élőt - és legfőképpen abbahagyni végre a hazudozást. Ezt éppen nem a legjobbkor mondom, lesz most nagy csinnadratta, hejehuja, kacagás, jönnek vendégek a világ minden tájáról a hetvenedik évfordulóra, és nem lesz egyetlen ember sem, aki legalább a kérdést feltenné, mit is ünneplünk. Mire emlékezünk? Hogy sokan végig mentek az utcákon, aztán mindenki hazament, és bezárt ajtók mögül, majd később a pincéből nézte, hogy a világ legostobább országvezetői előbb büntetéssel fenyegetik, aztán fölhergelik azt a néhány ezer prolit, nagyvárosi munkást és zöldségest, cigányt és szénlehordót, Auschwitzot túlélt húszéves zsidót, Teleki téri árust, és nekizavarják a Föld legnagyobb és legagresszívabb hatalmának? Miközben a rendőrség és katonaság a laktanyákba zárva reszket a félelemtől, mert ők legalább tudják, mi következik, igaz, az első Mannlichert egy rendőrtől kaptam az Üllői úton, ahol a Kálvin tértől a Nagyvárad térig álltak a csapatszállítók, benne az egyenruhások lábhoz tett fegyverrel - ellenünk vezényelték ki őket, de a parancsnokaik megtiltották, hogy kiszálljanak az autókból... Akkor eszembe sem jutott, azóta sokszor, vajon mit gondoltak azok a felnőtt emberek, akik az ország házába bezárkózva átvették a Kiliánból küldött üzenetet a futártól, egy tizennégy éves gyerektől (tőlem), mit tesznek és mi lesz ennek a következménye...

Na jó. Tudom, most még nem lehet elkezdeni a valóság adagolását, de jó volna megbizonyosodni, Magyar Péternek egyáltalán szándékában áll-e. Tisztában van-e azzal, hogy vagy ő vagy senki. Hogy ezeregyszáz évvel az első és mindmáig utolsó lehetőség után, amit a magyar történelem messze legnagyobb gonosztevője, a "királlyá szentelt" primitív törzsfőnök, a kereszténnyé ütött hordavezér nem használt ki, mert alkalmatlan volt rá, tudja-e Magyar Péter, hogy ő az igazi államalapító, aki most megkapja mindazt, amit az a Vajk nevű István kapott a házassága révén a Német Római Birodalomtól. Ugyanott vagyunk, ahol akkor, Európa keleti szélén, Ázsia legnyugatibb országa, a jövevények kései, még mindig jövevény mentalitású leszármazottai, ugyanazzal a törzsi életmóddal, ugyanazon a szellemi szinten - de talán még mindig ugyanazzal a jóindulattal és gyermeki kíváncsisággal, amivel ezerkétszáz évvel ezelőtt őseink végigrohantak néhány év alatt kétezer kilométert a Dontól idáig, mert az osztrogótok ott élő utódaitól megtudták, mi van arra nyugat felé, és ők azt akarták. Úgy élni, ahogy a Donnál megismertek rokonai, a vizigótok... Nem szűnök meg reménykedni, hogy egyszer lesz kiadó, amelyik elég bátor megjelentetni egy négyszáz oldalas könyvet, ami összefoglalja ennek az országnak és népének ismerhető, de soha össze nem foglalt, valóságos történetét. Amiből egyenesen és világosan következik, hogy ez a nép ezerkétszáz éve reménykedve, de mindig csalódva várja az országalapítót, a honteremtőt, aki a végtelenül ostoba, hamis "honfoglalás" helyett végre megadja Mari néninek és Lajos bácsinak az otthon melegét. Egyszer majdnem sikerült, Deák Ferenc közel volt hozzá, akkor a rendi Magyarország legelső és legbárgyúbb "rendje", az arisztokrácia sértőnek vélte a maga nagyszerűségéhez méltatlan Kiegyezést. Most itt van a "liberális értelmiség" élükön a baromian primitív, semmit nem értő hírlapírókkal és "politikai elemzőkkel", akik mindent megtesznek, hogy kedvét szegjék annak az embernek, aki felszabadította őket. Magyar Péter, a honteremtő országalapító - szerintem egyelőre van rá esély, hogy ez a bombasztikusnak hangzó cím elérje a maga valóságtartalmát...

Engem november végén vagy december elején (a fene emlékszik pontos dátumokra) elvittek az iskolából, majd egy lendülettel statáriálisan halálra ítéltek, amíg a kivégzésemre vártam, legalább nem voltam szemtanúja annak, ahogyan az istenadta nép megünnepelte május elsején, mennyire örül Kádár elvtárs áldozatos munkájának, amivel véget vetett annak a rohadt felfordulásnak. Később sem volt senkim, aki nekem fontos lett volna, akivel, akiért esetleg megzsarolnak, azaz én semmi módon nem vagyok érintett ebben a november 4-i akcióban. Csak sajnálom azoknak egy részét, akik most másodszor is kénytelenek lesznek megélni a kínt, amit a hajdani megalázásukkal okoztak...

Mélységes mély

Felfüggesztette Fürcht Pált az ügyészi állásából a legfőbb ügyész jogkörében eljáró legfőbb ügyész helyettes – közölte a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) jogi képviseletét ellátó ügyvéd.

Rögzítsük: a hír 2026. október 15-én jelent meg, 6 hónappal és 3 nappal a választások után, mely esemény alkalmával a magyar nép kisöpörte az életéből azt a bűnbandát, amelyik 16 éven át szívta a vérünket, tette tönkre az országot jelentős részben a legfőbb ügyészség rendkívül hathatós segítségével. Ez a legfőbb ügyészség egyelőre - majdnem változatlan személyi állománnyal - itt maradt a megbukott bűnszövetkezet rossz szagú mementójaként. A pillanatnyi helyzet az, hogy megválasztásra vár az új legfőbb ügyész, akiről egyelőre annyit lehet szinte biztosan tudni, hogy ragyogóan tisztára pucolja a szervezetet, az utolsó brigantit is a megfelelő helyre fogja juttatni.

Egyetlen kérdésem van: a legfőbb ügyész jogkörében eljáró legfőbb ügyész helyettesnek milyen elképzelései vannak a saját jövőjéről, valamint azokéról, akik hozzá hasonló szellemi és erkölcsi színvonalon élik napjaikat. Csak találgatok - ő most karakán és a bitóra vezető létra első fokán állva körülnéz, majd beleköp a körül álló tömeg arcába? Vagy olyan baromian bárgyú, hogy azt képzeli, ő csak korrektül végzi a munkáját?

1994-ben, két hónappal az akkori választások előtt egy elnöki jogkörben intézkedő alelnök, egy "politikus", aki ahhoz is hülye volt, hogy el tudja dönteni, milyen nézetek felelnek meg az ő homályos világképének, elbocsátott 129 rádióst, köztük engem is. Nekem különben abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy egy bő évvel korábban már megüzente, készüljek az állásomból való távozásra. Az történt ugyanis, hogy valamiképp hozzá is eljutott az a Randé Jenő, Szepesi György, Újházy László és még sokan mások által elindított legenda, miszerint a rádiózáshoz mind elméleti, mind gyakorlati szinten én értek a legjobban. Üzent is az alelnök (elnök akkor éppen nem volt) nem sokkal azután, hogy bepofátlankodott (politikai kinevezettként) a Rádióba, menjek át az elnöki irodába, mert tudni akarja, milyen elképzeléseim vannak a Rádióról. Én mindig nagyon szerettem a politika által kinevezetteket, rögtön vissza is üzentem, hogy állok rendelkezésére attól a pillanattól fogva, hogy megismerhettem azt a nyilván terjedelmes tanulmányt, ami az ő elképzeléseit tartalmazza a rádiózásról. Csak hogy tudjak mihez viszonyulni. Néhány nap alatt sikerült feldolgoznia az üzenetem jelentését, akkor jött a fenyegetés, hogy ki leszek rúgva (sic) az elnökség megsértéséért (sic). Aztán valamiért úgy döntött, hogy majd a többiekkel együtt...

Volt egy nagyon szerény képességű fiú a Szórakoztató osztályon, az Antall-kormány intellektuális színvonalának megfelelően ezt a bájgúnárt nevezték ki a Petőfi adófőszerkesztőjének, ő adta át a felmondólevelemet. Sápadtan ült az íróasztala mögött, valamiért félt tőlem, tényleg fogalmam sincs, miért, soha nem bántottam, egyszerűen nem is láttam le odáig, ahol ő tartózkodott. Megsajnáltam. Gáborka, ne félj, ha bárki bántani akar majd a választások után, én megvédlek, mondtam és kimentem. A Rádióból is, csak ősszel mentem vissza...

Akkor még bőven a választások előtt voltunk, elméletileg akár azt is lehetett gondolni, hogy marad az első szabadon választott kormánya, amilyen iszonyú kártékonyak, tehetségtelenek és ostobák voltak, nem is látszott alaptalannak a feltételezés, dehát azért ennek sok esélyt senki sem adott. Úgyhogy például a Petőfi adófőszerkesztője hideg verejtékkel és kissé remegve értesített az eltávolításomról.

Vajon most, fél évvel egy olyan bukás után, amilyen kevés ország történelmében fordult elő, ez a helyettes főügyész miben reménykedik? És a többi nyavalyás bűnöző? A parlamentben szájukat tépő féleszű fasiszták milyen jövőt látnak maguk előtt?

Mélységes mély a butaság kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek? - kérdezem a József és testvérei gyönyörű mondatait alig átalakítva. 

Közérdekű magánlevél

Ezt most olvastam. Elrettentő példának teszek ide egy részt az országgyűlés elnökének a leveléből, természetesen azért, hogy mindenekelőtt őt óvjam a további atrocitásoktól, valamint azért, hogy mások is okulhassanak, mit nem szabad tenni.

Először is nem írunk ilyen megszólítást egy taszító mitugrásznak, akiről pontosan tudjuk, miképp kerülhetett az ismertségnek abba a sajnálatos állapotába, hogy megjelenhessen a nyilvánosság előtt. Azért hiba ez a megszólítás, mert hiteltelen, mert alaptalan, az illető ugyanis semmiféle tiszteletre nem méltó, ezzel szemben az ember vigyázva, óvatosan kerüli ki, nehogy belelépjen. Aztán meg azért, mert a "tisztelt" szavunkon kívül az "úrnak" is van egy tradicionális jelentése, mint ahogyan minden egyes szavunknak van, bármennyire nem vagyunk is képesek annak alapján használni a magyar nyelv szókészletét, amennyire az szükséges volna. Mielőtt megjegyezné az általam nagyrabecsült Fotsthoffer Ágnes, hogy a megszólítás (vocativus) hagyományos formula, sietek közölni, hogy a jelentéstan (szemantika) funkciója sokkal előbbre való, mint a K und K időkből ránk maradt üres nyelvi elemek. "Németh Balázs!" Ez is egy megszólítási formula, ami bír némi jelentéstartalommal, amennyiben a szóban forgó kitüremkedésnek van egy neve, remélhetőleg nem sokáig, sokkal illeszkedőbb lesz az "1327-es fogvatartott" megszólítás.

Forsthoffer Ágnes oldala

 

13 órája

r͏o͏d͏n͏t͏S͏p͏o͏s͏e͏l͏a͏3͏m͏f͏0͏0͏f͏4͏c͏m͏.͏m͏1͏5͏1͏6͏ó͏6͏7͏9͏6͏h͏6͏1͏m͏a͏i͏4͏u͏t͏h͏c͏4͏4͏1͏7͏l͏g͏5͏h͏1͏7͏h͏2͏2͏ ͏1͏m͏m͏ ·

Tisztelt Németh Balázs képviselő úr!

Tekintettel arra, hogy a személyemet is érintő videója alatt nincs engedélyezve a hozzászólás, ezúton szeretnék reagálni rá.

Elképesztően távol áll tőlem az a politikusi attitűd, amit Ön ezekkel a videókkal képvisel.

Nem ez az első videó, amivel próbál lejáratni, valóságalap nélkül.

Elfogadhatatlan számomra, hogy valaki úgy akarja felépíteni magát, hogy mások megítélését próbálja lerombolni: rosszindulatúan, etikátlanul, hazugságokat terjesztve.

Egyszer szóvá tettem már Önnek ezt.

Ön akkor azt mondta nekem, hogy "Ez a politika, majd megszokja..."

Nem, köszönöm, nem szokom meg. A politika számomra másról szól...

 

És így tovább. Nem, kedves Forsthoffer Ágnes (ez helyénvaló megszólítás, nemcsak én tartom "kedvesnek" - bár az is elegendő volna -, hanem a népszerűsége azt mutatja, mások is), a címzettet nem vesszük emberszámba, nem szolgált rá, ennélfogva ebben a stílusban nem írunk neki, már csak azért sem, mert ezt a nyelvet nem érti. Szívesen mondanám, hogy efféle szervesanyaghalmaznak egyáltalán semmilyen stílusban nem írunk, mert bármiféle ráirányuló figyelem arra indíthatja, hogy - teljesen indokolatlanul - embernek érezze magát, de ezt hiába mondanám, mert maga, kedves Forsthoffer Ágnes túlságosan (az én szememben kiváltképp rokonszenvesen) érzékeny alkat ahhoz, hogy képes legyen elfogadni, egy ilyen mértékig létalatti, modulált hangok kiadására csaknem képtelen mozgó szerkezet nem arra való, hogy bevonjuk bármiféle kommunikációs térbe. Úgyhogy értem, fenti levelet meg kellett írnia, méghozzá a látható stílusban, mivel - ugyancsak nagyon rokonszenvesen - nem kíván másnak látszani. Éppen ezért kínálok egy áthidaló megoldást.

Kiemelek egy részt egy hónappal ezelőtt írt jegyzetemből, és ellátom némi kiegészítéssel:

 

2026. szeptember 18., péntek

A törvényhozás megszentelt csarnoka

...Van egy 365 oldalas magyar kiadvány, 2026. január 31-én jelent meg, a neten bárki elolvashatja. Ebben, a magyar parlament Házszabályi Rendelkezések című kötetében ajánlanám három kifejezés megkeresését: a hazugság, igazmondási kötelezettség, félrevezetés szavakat, de nem vagyok olyan rosszindulatú, hogy fölösleges feladatok elvégzésére biztassam önöket – ezek nincsenek a 365 oldalon, egyszer sem. A magyar országgyűlésben szabadon lehet hazudozni, mert a házszabály létrehozói sosem hallottak az igazmondási kötelezettségről, az ország népének félrevezetése természetes gyakorlat az ország házában. Ezenkívül gyalázkodni is szabad, legalábbis a házszabály nem tiltja. Úgy emlékszem, az első szabadonválasztott miniszterelnök még szórakoztatónak is találta a köznapi életben felháborítónak ítélt stílust, a magyar országgyűléshez képest Augiász istállója maga volt a rend és tisztaság. Harminchat éve nem látok semmiféle törekvést arra, hogy a „tisztelt ház”-ról ne egy falusi kocsma jusson az ember eszébe… Engedelmet kérek a falusi kocsmáktól, csúnya dolog volt őket lerángatnom a magyar parlament színvonalára.

Most tessék elképzelni azt a nagyon nehezen elképzelhető momentumot, hogy a házszabályba felvesznek egy paragrafust, mely szerint a képviselők büntetőjogi kötelessége az igazmondás, a hazugság első és enyhe esetben egyhavi kitiltást von maga után, a következő hazugság automatikus következménye a mandátum örökre való elvétele, az illető képviselő életfogytig való eltiltása mindenféle közszerepléstől. Ha egy pillanatra belegondolnak, nem az a csodálkozó kérdés merül fel önökben, hogy „ez nem így van?” Hogy a képvelőség alapja nem az igazmondás kötelezettsége? Hogy be lehet menni az Országház üléstermébe, ott szólásra jelentkezni és elkezdeni hazudozni?

Tessék mondani, hogy’ a rossznyavalyába’ merészel egy megválasztott képviselő hazudni, méghozzá nyilvánvaló, mindenki által ismert tények ellenkezőjét állítani? Hogyan lehetséges az, ami a magyar „törvényhozás” megszentelt csarnokában történik, hogy ugyanis bemegy oda valaki, akinek milliók életkörülményeiről kell dönteni, és elkezd összevissza hazudozni, az ócska, primitív életét meghatározó gyűlöletet ráfröcsögni egy másik emberre, aki nem olyan, mint ő? Hogyan lehetséges az, hogy például egy köztörvényes bűnöző, akit például Kanadába be sem engedtek, a régen kiérdemelt, több évtizedes börtön helyett bemenekülhet a fentnevezett csarnokba, és mentelmi jog mögé bújva féregnek nevezheti azt az embert, aki az ezeréves megalázottságból először emelte ki ennek az országnak a népét?...

...kell egy szabályrendszer, benne a büntetési tételekkel. Mely tételek lényege, ahogyan már fentebb említém, hogy a második hazugság örökös eltiltás. Kilencmillió ember életéről, életkörülményeiről van szó. Tudom, azon a „szellemi” színvonalon, amit a jelenlegi „ellenzék” elért, ez egyáltalán nem érthető. Éppen ezért kell őket a lehető leggyorsabban eltávolítani.

Privileges Committee, tetszik emlékezni? Ennél gyorsabb és tisztább megoldást nem tudok. A magyar országgyűlés történetében először ül a padsorokban száznál több olyan ember, akik nem ostoba pártkatonák, akiknek a tisztességében és szakértelmében meg lehet bízni. Sok dolguk van. Nagyon sok. Nem nagyon van fontosabb egy ilyen szabályrendszer felállításánál.

Mégegyszer: a második hazugság örökös kitiltás... Hallom a károgásokat: az nem olyan egyszerű, bizonyítás, jogorvoslat, fellebbezés, a gyanúsított jogai… Nix. Semmi ilyesmi nem jöhet szóba, a parlament működésébe bíróság különben sem szólhat bele, de ezért írtam, hogy az kifejezetten nem kívánatos. A szabály világos és egyértelmű. A megszegésének következménye is. A három-öt-hét feddhetetlen, vitathatatlanul kompetens testületi tag tekintélye, szakértelme bőven elegendő. Születhet igazságtalan ítélet? Nem valószínű, de nem is teljesen lehetetlen. És akkor mi van? Egy sokkal nagyobb ügy érdekei fontosabbak, mint az, hogy esetleg valakinek vissza kell mennie dolgozni oda, ahonnan jött. Ja hogy esetleg nincs neki rendes polgári foglalkozása?

 

 

Eddig az idézet. A hazudozás tilalmához még szükségesnek látszik odailleszteni néhány paragrafust, ami az ország házába nem illő viselkedésformákat megnevezve tiltja, tekintve a jelen "ellenzék" természetrajzát.

Esetleg el lehetne érni, hogy felkiáltó jelentése legyen Forsthoffer Ágnes mondatának: "A politika számomra másról szól." A világtörténelemben először a politika nem arról szólna, amit a megszólított fehérjekupac hordoz.

Tessék egy pillanatra elképzelni, az országházi terem pulpitusán mosolygó Forsthoffer Ágnes lenne a mérce. A követendő mintakép.

 

Isten képmása

A Washington Post egyik online-melléklete felidézi az 1999-es Conference on Cosmic Design (Kozmikus Tervezés Konferencia) vitáját, ahol a tudománytörténet egyik legnagyobb zsenije, a Nobel-díjas fizikus Steven Weinberg mondta azóta sokat (néhány éve általam is) idézett mondatait: "A vallás sérti az emberi méltóságot. Vele vagy nélküle a jó emberek jó dolgokat tesznek és a gonosz emberek rossz dolgokat tesznek. De ahhoz, hogy jó emberek gonosz dolgokat tegyenek, ahhoz vallás kell." Eddig nem ismertem a teológusok és vallásos tudósok ellenérveit, most elolvastam a konferencia összefoglalójában. Az egyik legjelesebb résztvevő azt mondta, hogy a materializmus állítja, az ember atomok véletlenszerű rendeződése egy irracionális univerzumban, a vallás viszont megteremtette a méltóság fogalmát azzal, miszerint az ember Isten képmása, ennélfogva birtokolja a méltóság nagyszerűségét. Úgyhogy Weinberg egy vallás által teremtett fogalmat használ a vallás ellen.

Aha. Arról már nem szól a cikk, mit mondott erre Weinberg, úgyhogy én vagyok kénytelen felhívni az esetleg bólogatók figyelmét, hogy az emberi méltóság a cinikus filozófiában jelent meg az időszámítás előtti 4. és 3. század határán, ha valaki olvasott Rejtőt, és érdeklődött az általa idézett Antiszthenész iránt, annak sok évtizede ismerős ez a név meg a cinikus filozófia mint a sztoikusok elődje. De ez csak tudálékosság. Az emberi méltóság nem filozófiai és főképp nem vallási fogalom, hanem viselkedésforma. Nyilvánvalóan volt méltóságteljesen megjelenő ősember is, évmilliókkal azelőtt, hogy kései leszármazottai a gyávaságuk, bizonytalanságuk és tudatlanságuk leplezésére kitalálták volna maguknak az istent.

A másik tudós ember megnyilvánulása még ennél is jobb. Eszerint Weinberg kijelentése azért hamis, mert a 20. század legbrutálisabb tetteit ateisták követték el, mint például a sztálinisták vagy a maoisták. Remek érv. Sztálin és Mao mint jó emberek. Esetleg a fanatikus csatlósok, mondjuk például Rákosi...

Azért örültem meg ennek a visszaemlékezésnek, mert hetven éve várok valami olyan érvrendszerre, ami elfogadható magyarázattal szolgál arra, miért élnek a vallás előírásai szerint értelmes, felnőtt emberek. Miképpen képesek beépíteni a gondolatvilágukba például az istenfélelmet? Olvastam sokféle "magyarázatot", a fogalom (félelem) elől való menekülés ilyen-olyan változatait (ezek közül a legmulatságosabb, az tetszik legjobban, hogy az istenfélelem annak felismerése, minő hatalmas és szent az isten, valamint mennyire igazságos, a másik meg az, hogy nem a pokoltól - ó irgalom atyja ne hagyj el - fél a hívő, csak nem akarja megbántani az ő teremtőjét)... Nem írok több ilyet, mert ezekbe még a képernyő is belepirul.

A lényeg az, hogy a 27 évvel ezelőtti konferencián sem mondott senki egyetlen mondatot sem arról, miért nem kártékony, az emberré válást folyamatosan akadályozó, az ember földi életét semmibe vevő, tömeggyilkos ideológia minden vallás, amiből ismét csak arra kellett következtetnem, hogy azért nem, mert világos pillanataikban ezek a védelmező ájtatosok is tudják, hogy az - egy irtózatos, megfékezhetetlen és jelenleg gyógyíthatatlan pandémia, aminek különféle tünetei évezredek óta pusztítják emberek százmillióit.

Ha valakinek még kétségei volnának a fentiekkel kapcsolatban, annak csak egy kérdést teszek fel: miért választotta a csúti szörnyeteg éppen a kereszténységet förtelmes uralkodásának alapjául?

Etológiai elemzés - röviden és utoljára

Most, hogy jóideje eltűnt a hírek éléről, és nem kell naponta mindenhol a csúti rém nevét olvasnom, most, hogy szinte teljesen kizárható a visszatérése, hogy legföljebb akkor olvashatok róla, amikor a börtönorvos hírül adja a börtönkoszt áldásainak következtében elindult rohamos fogyását a nagyhasú fogvatartottnak, már érzek magamban annyi erőt, hogy végre tárgyilagosan, indulatmentesen írjam le ennek az alaknak a leglényegesebb tulajdonságait, amiknek segítségével azonosítható lesz a magyar történelmi panoptikumban.

Soha nem tudtam elképzelni, hogy hordozhat hátán a Föld ilyen undorító élőlényt. Hogy egy sejthalmaz, ami születésekor állítólag az emberi fajhoz (humanoid) való tartozását ígérte, lehet ennyire híján minden olyan tulajdonságnak, ami emberinek nevezhető a szó evolúciós értelmében, azaz hogy jelzett alak lehet ennyire képtelen minden olyan megnyilvánulásra, amivel beilleszthető volna legalább a társadalom legalacsonyabb rétegében tenyészők közé, akik képesek egymásra, a másik egyedre emberként tekinteni, irányukban az elfogadás minimális gesztusait jelezni...

Nem akarom elkövetni azt a hibát, hogy egy levéltetűt mikroszkóp alá helyezek, majd az így nyert nagyítás leírása által egy elefánt képzetét keltem a hallgatóban. Az illető mindössze egy levéltetű nagyságú és összetettségű organizmus, csak a nevezettnél sokkal gusztustalanabb - intézzük el az elemzését ennek megfelelően. Harminchét évvel ezelőtt feltűnt a magyar közéletben egy elképesztően buta, primitív, rosszízlésű, neveletlen gazember, akiről lerítt, hogy a tulajdonságait von Haus aus hozza, az öröklődés mindhárom formájában, azaz először: genetikailag, ez az emberi szervezet biológiai leírása, másodszor: imprinting, ez a rögzült minta, és harmadszor: szociokulturálisan. Szokás említeni a gátlástalanságát - szó sincs ilyesmiről, ez az alak olyan elképesztően gyáva, hogy semmit nem mer megtenni, amit egy hozzá hasonlóan barbár ösztönlény simán vállalna. Gyáva még ahhoz is, hogy alattomos legyen, a pitiáner, sunyi hazugságai ezért buktatják le a kimondásuk pillanatában.

Ezt a mozgó, funkcionáló kitüremkedést imádta meghatározhatatlan rajongó, és annak egy töredéke babonás rémülettel imádja ma is.

Ugye senki sem gondolja komolyan, hogy ezekkel meg kellene békélni, hogy ezeket emberszámba kellene venni? Ezek kivétel nélkül elzárandók mindenféle társadalmi lét elől. Sürgősen.