Nna! Csak sikerült keresztbe tenni

Végül az "elemzők" kedvenc megállapításáról, hogy ugyanis nehéz dolga lesz a köztársasági elnöknek. Az lesz bizony, ha tényleg "működni" akar, ha komolyan gondolja, hogy ő fék lesz és ellen (nem egyen) súly. Tudniillik ennek a kormánynak semmiféle hátramozdítóra nincs szüksége. Teszi a dolgát úgy, ahogyan nem magyar kormány nem tette még soha, a világtörténelemben is kevés (ha egyáltalán). Kéretik ebbe nem belekotnyeleskedni, úgy is mint megtestesítő és őrködő. Szép csöndben, észrevehetetlenül, méltón a hivatal komolyságához, akkor nem lesz semmi baj.

Ez egy augusztus 12-i jegyzetem befejezése. Akkor röviden leírtam, mit kell tudni a magyar köztársasági elnök hivataláról, ennek a lényege: a világ legdrágább vizesnyolcasa (vizesnyolcasnak nevezték azt a "takarítási" eljárást, melynek során a segéd nyolcas formájú vízcsíkokat öntött a kocsma padlójára, hogy kisebbnek látszódjék a por).

A Baka András nevű vizesnyolcas belekotnyeleskedett - ugye nem találják disszonánsnak a megnevezést? Ugye nem gondolják, hogy bármiféle tiszteletet érdemelne akár az intézmény, akár a benne funkcionáló parazita? Soha senki hivatalosan nem mondta ki, de kizártnak tartom, hogy egy akármilyen stupid politikus ne tudná, mit ér Magyarországon a köztársasági elnök, afelől meg végképp semmi kétségem nincs, hogy Magyar Péter tisztában van vele. Azért is tett olyan látványos gesztust a kinevezéskor, hogy legalább azt a látszatot keltse, mintha itt most valami nagyszerű történne.

És akkor jön a minden funkció nélküli díszpinty, és megmutatja, hogy ha már hasznosat tenni nem tud is, kárt okozni azért képes. Egy közepes képességű alsótagozatos két mondatból megértené, mit jelentett ennek az országnak a történetében a poltpéterszerű kitüremkedés. Hogy ha van kizáró tényező egy munkavállaló bármilyen tisztségben való foglalkoztatásával kapcsolatban, az a korábbi főügyészségi vezető beosztás - utcaseprőgép vezetését sem szabad rábízni, nem a legfőbb ügyészi munkakört. Ez ilyen hihetetlenül egyszerű. Azt már tényleg nem értem, minek kell itt olyan ostobaságokkal ködösíteni, mint a fivérének a viselt dolgai, kit érdekel! Osztályvezető volt a poltpéterféle főügyészségen - te úristen, van olyan iszonyatosan buta ember, akinek magyarázni kell, mit jelent ez?!

Európa meghülyült

Sok kiváló elme volt az ismeretségi körömben, néhányan (nagyon kevesen) még élnek. Közülük is kiemelkedik Gábor György, hajdani rádiós kolléganőm egykori férje. Valamikor jókat beszélgettünk a Pagodában (azoknak, akik nem tudják, mi volt az, a Magyar Rádió büfébejárata elé épített üveg ”társalgó”, amit a formája miatt neveztek el Pagodának:

de sokkal inkább agora volt, mindenki találkozóhelye, beszélgetések, megbeszélések színtere, szerintem az ország elsőszámú szellemi műhelye, ahol a magyar kultúra alapjai születtek, ahonnan a legfontosabb, meghatározó gondolatok elindultak – a barbárság legfelháborítóbb megnyilvánulását jelentette a Rádió elpusztítása). Egyszer-kétszer már elhatároztuk Gyurival, hogy ott folytatjuk, ahol 2000. körül abbahagytuk, dehát ez nem egyszerű, a Rádiót lerombolták, én falura költöztem… Most ideteszek néhány részletet egy írásából, ami egy kitüntetés kapcsán született, és ami az ő írásaihoz hasonlóan izgalmas, helyenként döbbenetes olvasmány (a kurzivált fettel megjelenő alcímek tőlem valók, ezekkel jelzem, hogy részleteket emelek ki).

Az előzmény:

Canterbury érseke 2026. szeptember 11-én, a terrortámadások huszonötödik évfordulóján a Megbékélésért és Vallásközi Együttműködésért járó Hubert Walter-díjjal tüntette ki Hafiz Muhammad Tahir Mehmood Ashrafit. Ashrafi, a Pakisztáni Ulema Tanács elnöke 2007-ben az „Allah kardja” címet adományozta Oszáma bin Ládennek. Indoklása szerint, ha Salman Rushdie megkaphatja a „Sir” címet, az oroszok, amerikaiak és britek ellen harcoló mudzsáhid is megérdemli az iszlám magasztos címét. A regényíró és a tömeggyilkos így került ugyanarra az erkölcsi mérlegre: az egyik könyvet írt, a másik emberek ezreinek haláláért felelt.

Ashrafi támogatja a pakisztáni istenkáromlási törvényeket, amelyek alapján az iszlám megsértését halállal büntethetik, és amelyekkel ahmadijjákat, keresztényeket, más vallási kisebbségeket és vallástalanokat üldöznek. Törvényesnek nevezte az Afganisztánban szolgáló NATO-csapatok elleni öngyilkos merényleteket – később azt állította, hogy szavait kiragadták összefüggésükből. Helyeselte azt a miniszterelnöki kijelentést is, amely a hidzsábot elhagyó nőket felelőssé tette az ellenük elkövetett szexuális erőszakért; vallotta, hogy a férfi első felesége beleegyezése nélkül további három nőt vehet feleségül; október 7. gyilkosait pedig „szabadságharcosoknak” nevezte.

Ezt az embert tüntette ki Canterbury érseke a megbékélés szolgálatáért. Szeptember 11-én.

A magyarázat:

A történet mögött több rejlik intézményi ostobaságnál. A keresztény világ egyes meghatározó képviselői meglepő rokonszenvvel fordulnak az iszlám tekintélyelvű, jogfosztó és erőszakot igazoló irányzatainak képviselői felé. A hajdani hitviták ellenfeleit összebékítette egy új közös ellenség: a szekuláris világ. A keresztény főpap és a radikális imám egyaránt gyanakvással szemlélheti azt a világot, amely az emberi jogokat, a lelkiismereti szabadságot, a nő önrendelkezését és a törvény előtti egyenlőséget transzcendens felhatalmazás nélkül is érvényesnek tekinti. Innen nézve a radikális imám közelebb kerülhet a püspökhöz, mint a szekuláris humanista: elfogadja az isteni törvény elsőbbségét, a test feletti vallási rendelkezést, a nő szabadságának korlátozhatóságát és az istenkáromlás közügyi jellegét. Másodlagossá válik, hogy az egyik Bibliának, a másik Koránnak nevezi a végső tekintély forrását. Így jön létre a hatalmi vallásköziség, a tekintélyek ökumenéje. A püspök és az imám egymás hitét tévesnek tarthatja, egymás társadalmi tekintélyét mégis készségesen megerősítik. Összeköti őket az autonómiától, a pluralizmustól és a vallási privilégiumok elvesztésétől való félelem.

Ehhez társul az anglikán egyház egy részében meghatározóvá vált palesztinizmus: Palesztina ügye politikai kérdésből kvázi vallássá emelkedik, saját ártatlanságtannal, eredendő bűnnel, mártírológiával és megváltástörténettel. E hitvilágban Izrael minden rossz metafizikai forrásává, a palesztin ügy pedig erkölcsi felmentőlevéllé válik.

A tanulság:

A mai Európa meghülyült. Erkölcsi emelkedettségnek képzeli az önfeladást, toleranciának az önfelszámolást, párbeszédnek saját hangja elnémítását. Az utolsó óra utolsó percébe lavírozta magát, és még mindig ünnepélyesen magyarázza, milyen nagyszerűen halad. Mire észreveszi, hogy eltűnt alóla a part, késő lesz visszafordítani a hajót.

Innen már én jövök, mindaz, ami eszembe jutott Gábor György esszéjéről, amit ő (lévén komoly vallástörténész, nem mondhatott ki, némelyeket talán nem is akart, de a szövegben ott van), viszont én megtehetem.

Kevésbé vagyok jóindulatú, nem feltételezem, hogy Canterbury érseke „erkölcsileg emelkedett” akarna lenni. Feljebb, az általam „magyarázat” alcímmel illetett részben rejlik a valódi ok: Európa tényleg meghülyült, mert nem veszi észre, hogy „a keresztény világ egyes meghatározó képviselői meglepő rokonszenvvel fordulnak az iszlám tekintélyelvű, jogfosztó és erőszakot igazoló irányzatainak képviselői felé” – írja Gábor György, ami nem is olyan meglepő, teszem hozzá én, a keresztény világ meghatározó képviselőinek csak körül kell nézniük Európában (megtették), és meg kell kísérelniük annak tudomásul vételét, hogy a vallás kezd kimúlni a fejlettebb országokban, és bár délen meg a szlávoknál még tartja magát, a pusztulás ott sem fogja elkerülni a kereszténységet (nem veszik tudomásul). Mit lehet tenni? „A keresztény világ egyes meghatározó képviselőit” nyilván minden megoldás érdekli. Egyszerre három is adódik: az első, a sokezeréves hagyományra támaszkodó antiszemitizmus, ami azért bőséges tömegbázist kínál minden országban, a második az európai fejlettek hihetetlenül kártékony és ostoba menekültügyi politikája, ami felmentő lehetőséget ad a keresztény egyházak mindenütt egyformán jellemtelen főpapjainak az iszlámmal való barátkozásra, a harmadik a magukat „patriótáknak” meg egyebeknek nevező neonáci pártok teleszájjal szétordított, acsarkodó kereszténysége – nem hiszem, hogy kell mondanom, két utóbbi magától értetődően használja a készen kapott, az anyatejből magukba szívott zsidógyűlöletet.

Mi fontosabb a keresztény egyházaknak? Az emberi jogok tiszteletben tartása, országuk törvényeinek elfogadása, vagy a vallási privilégiumok megtartása? Az iszlám terror iránt elfogadó rokonszenvvel viseltető, a náci pártokra szövetségesként tekintő keresztény főpapok szeme előtt a 21. században váratlanul kínálkozó lehetőség lebeg: ezekkel a tömeggyilkosokkal együttműködve vissza lehet állítani az egyházaik középkori dominanciáját.

Londonban a magukat vallásosoknak tartók között közel 30 százalék muszlimnak, hindunak jelenti magát, csoda, hogy Canterbury érseke, az anglikánok főpapja bejelentkezett a „legócskább ember” címének viselésére? Hogy akár ezzel a közel 30 százalékkal szövetkezve ráerőltessék Nagy Britanniára a jogfosztás és az erőszak, azaz a bármilyen színű egyházak uralmát? A ferédzsek, löpenek, wilderszek, trámpok, a patrióták, aefdések szája tele van a bevándorlók iránti gyűlölettel, de ugye senki nem gondolja, ha az azok közül meglehetős bőséggel kikerülő terroristák segítségét kell igénybe venniük, nevezetteknek lesz egy szemernyi skrupulusuk, hogy ezeknek a gyilkosoknak a közreműködésével szerezzék meg a hatalmat? És most íme, az örvendetesen barátságos társ, Canterbury érseke és a vele nyilván boldogan együttműködő többi keresztény…

A mai Európa meghülyült – írja Gábor György. Már elég régen kezdődött ez az elhülyülési folyamat, teszem hozzá én, és ahogy múlik az idő, mértani haladvány szerint növekszik a károk nagysága. Nem tudom, valaha működött-e valamiféle önvédelmi reflex az Unióban, de azt látom, hogy már hosszú ideje fogalmuk sincs arról, mit kellene tenni az egyházakkal és a nyilvánvalóan neonáci pártokkal, amilyen például az afd meg a patrióta meg a fene tudja a többiek nevét, szaporodnak, mint a bolondgomba, miért? Mert lehet. Mert az EU tagállamai nem ismerik a saját törvénykönyveiket és alkotmányaikat, amik alapján a készülődés pillanatában fel lehetne oszlatni ezeket a pártokat, és a szekularizáció törvények szerinti alkalmazásával régen el kellett volna hallgattatni az egyházakat.

Esetleg el kellene olvasni néhány könyvet. Ajánlom például Montesquieu-t. Elég régen, kevés híján 300 éve írta A törvények szellemében-t. Lassan el kellene gondolkodni a mondat jelentésén: „Pour qu'on ne puisse abuser du pouvoir, il faut que, par la disposition des choses, le pouvoir arrête le pouvoir” (Majdnem szó szerinti, értelemszerű fordításban: hogy a hatalmi visszaélés ne legyen lehetséges, a dolgokat úgy kell alakítani, hogy a hatalmat egy másik hatalom állítsa meg.) Ha elfogadnak tőlem egy már-már szájbarágó értelmezést, a le pouvoir arrête le pouvoir azt jelenti, hogy az erőszakot erőszakkal kell (il faut – nem lehet, hanem kell) megállítani.

Dehát van nekünk itt Európában szólásszabadságunk. Hadd mondja, mi meghallgatjuk, mert mi olyan liberálisak vagyunk, hogy ülve nyaljuk a holdat. Ennek eredményeként most ott van az afd jelzetű kanál szennyvíz a Németország nevű hordó borban. Valamint Canterbury érseke. Akivel visszavonatták ugyan a kitüntetést, de meg nem történtté tenni nem tudták, a gyalázat ott marad az egész brit birodalomban, ami Hume, Locke és Stuart Mill országából elég gyorsan nigel farage országa lett. Meg Canterbury érsekéé. A franciákat, hollandokat és legriasztóbb módon a skandinávokat is idesorolva. (Mi most rúgtuk le magunkról valamennyi között a legundorítóbbat, mert felnőtt ebben az országban egy egészen valószínűtlen ember, aki a magyarokból nem a szokásos legrosszabbat hívta elő, hanem azt a jót, amit már szinte egyedül csak ő látott. Ad ez némi reményt Európának? Észreveszi egyáltalán Európa, hogy van itt egy ilyen ország? Bizonyos jelek arra utalnak, hogy van rá némi esély.)

Az általam fentebb említett erőszakot a maga teljességében legutóbb a II. világháború szövetségesei alkalmazták. Most majd megint megvárjuk, amíg nevezett pártok és egyházak nekiállnak az atlanti térség elpusztításának? Vagy kipróbálunk néhány hatásos erőszakfajtát, amihez még nem szükséges a hadseregek mozgósítása és az atombomba…

A törvényhozás megszentelt csarnoka

Mindenekelőtt tessék szíves lenni egy intézménynevet megjegyezni: Privileges Committee, magyarul Kiváltságok Bizottsága. Ez a testület az angol parlamentben működik. Sok egyéb között az a dolga, hogy megbüntesse a hazudozó képviselőket. Ezt ott úgy hívják, hogy a parlament szándékos félrevezetése, ami az ottani házszabály szerint a parlament megsértése. Aminek súlyos következményei vannak…

Van egy 365 oldalas magyar kiadvány, 2026. január 31-én jelent meg, a neten bárki elolvashatja. Ebben, a magyar parlament Házszabályi Rendelkezések című kötetében ajánlanám három kifejezés megkeresését: a hazugság, igazmondási kötelezettség, félrevezetés szavakat, de nem vagyok olyan rosszindulatú, hogy fölösleges feladatok elvégzésére biztassam önöket – ezek nincsenek a 365 oldalon, egyszer sem. A magyar országgyűlésben szabadon lehet hazudozni, mert a házszabály létrehozói sosem hallottak az igazmondási kötelezettségről, az ország népének félrevezetése természetes gyakorlat az ország házában. Ezenkívül gyalázkodni is szabad, legalábbis a házszabály nem tiltja. Úgy emlékszem, az első szabadonválasztott miniszterelnök még szórakoztatónak is találta a köznapi életben felháborítónak ítélt stílust, a magyar országgyűléshez képest Augiász istállója maga volt a rend és tisztaság. Harminchat éve nem látok semmiféle törekvést arra, hogy a „tisztelt ház”-ról ne egy falusi kocsma jusson az ember eszébe… Bocsánatot kérek a falusi kocsmáktól, csúnya dolog volt őket lerángatnom a magyar parlament színvonalára.

Most tessék elképzelni azt a nagyon nehezen elképzelhető momentumot, hogy a házszabályba felvesznek egy paragrafust, mely szerint a képviselők büntetőjogi kötelessége az igazmondás, a hazugság első és enyhe esetben egyhavi kitiltást von maga után, a következő hazugság automatikus következménye a mandátum örökre való elvétele, az illető képviselő életfogytig való eltiltása mindenféle közszerepléstől. Ha egy pillanatra belegondolnak, nem az a csodálkozó kérdés merül fel önökben, hogy „ez nem így van?” Hogy a képvelőség alapja nem az igazmondás kötelezettsége? Hogy be lehet menni az Országház üléstermébe, ott szólásra jelentkezni és elkezdeni hazudozni?

Tessék mondani, hogy’ a rossznyavalyába’ merészel egy megválasztott képviselő hazudni, méghozzá nyilvánvaló, mindenki által ismert tények ellenkezőjét állítani? Hogyan lehetséges az, ami a magyar „törvényhozás” megszentelt csarnokában történik, hogy ugyanis bemegy oda valaki, akinek milliók életkörülményeiről kell dönteni, és elkezd összevissza hazudozni, az ócska, primitív életét meghatározó gyűlöletet ráfröcsögni egy másik emberre, aki nem olyan, mint ő? Hogyan lehetséges az, hogy például egy köztörvényes bűnöző, akit például Kanadába be sem engedtek, a régen kiérdemelt, több évtizedes börtön helyett bemenekülhet a fentnevezett csarnokba, és mentelmi jog mögé bújva féregnek nevezheti azt az embert, aki az ezeréves megalázottságból először emelte ki ennek az országnak a népét?

Van a lóversenypályákon egy testület, Versenyintézőség a neve. Tevékenységének a lényege az, hogy ha bármilyen tisztátalanságot tapasztal, be- vagy feljelentés nélkül is hivatalból óvjon, és az elkövetett szabálytalanságot megtorolja. Valamikor, sok évtizede olykor tagja voltam a háromtagú testületnek. Egyszer a pálya egyik legjobb zsokéja, legnagyobb sztárja „meghúzta” az általa lovagolt favoritot, azaz kivette a versenyből, hatodik lett. Berendeltük. Azt mondtam neki, Zsiga, nagyon csúnyán meghúztad a Leandert. Letagadta. A többiek egyetértésével öt versenynapra eltiltottam, ez nagyon súlyos büntetés, mindenféle szempontból, elsősorban a futamonként járó lovaglási pénz megvonása miatt ez már akkor soktízezer forintot jelentett. Tudod, Zsiga, miért kaptál öt napot, pedig eggyel megúszhattad volna? Mert hazudtál. Na tűnés… A Versenyintézőség határozata természetesen mindig megjelent a lóverseny újságjában, a Pesti Turfban.

A lóverseny komoly dolog, a versenyek és a pálya működésének tisztasága létkérdés. Az ember a maga naivitásában azt hinné, hogy a parlament is komoly dolog, annyira feltétlenül, mint a lóverseny, hogy a működésének tisztasága érdekében fel kellene állítani egy olyasféle testületet, amilyen a Versenyintézőség a galoppon. Ami figyeli az ülésnapok lefolyását, és hivatalból fellép a tisztességtelen viselkedés ellen. Nem szükséges bíróság elé vinni az ügyeket, sőt kifejezetten nem kívánatos. Csak kell egy szabályrendszer, benne a büntetési tételekkel. Mely tételek lényege, ahogyan már fentebb említém, hogy a második hazugság örökös eltiltás. Kilencmillió ember életéről, életkörülményeiről van szó. Tudom, azon a „szellemi” színvonalon, amit a jelenlegi „ellenzék” elért, ez egyáltalán nem érthető. Éppen ezért kell őket a lehető leggyorsabban eltávolítani.

Privileges Committee, tetszik emlékezni? Ennél gyorsabb és tisztább megoldást nem tudok. A magyar országgyűlés történetében először ül a padsorokban száznál több olyan ember, akik nem ostoba pártkatonák, akiknek a tisztességében és szakértelmében meg lehet bízni. Sok dolguk van. Nagyon sok. Nem nagyon van fontosabb egy ilyen szabályrendszer felállításánál.

Mégegyszer: a második hazugság örökös kitiltás. Talán lesz köztük olyan, aki megérti, miért létfontosságú ez a szabály. Az maradhat.

P.S.: Hallom a károgásokat: az nem olyan egyszerű, bizonyítás, jogorvoslat, fellebbezés, a gyanúsított jogai… Nix. Semmi ilyesmi nem jöhet szóba, a parlament működésébe bíróság különben sem szólhat bele, de ezért írtam, hogy az kifejezetten nem kívánatos. A szabály világos és egyértelmű. A megszegésének következménye is. A három-öt-hét feddhetetlen, vitathatatlanul kompetens testületi tag tekintélye, szakértelme bőven elegendő. Születhet igazságtalan ítélet? Nem valószínű, de nem is teljesen lehetetlen. És akkor mi van? Egy sokkal nagyobb ügy érdekei fontosabbak, mint az, hogy esetleg valakinek vissza kell mennie dolgozni oda, ahonnan jött. Ja hogy esetleg nincs neki rendes polgári foglalkozása?

Hááát…

Mire várnak?

Elolvastam Kardos András bejegyzését (sokkal jobbak az idegei, mint az enyéim), ami valami hírtévés műsorból idéz, ezt:

A minap betelefonál X néni, nyugdíj, gyűlölet, Orbán imádat, és azon dühöng, hogy nincs egy mesterlövész, akik végre lelőné Magyar Pétert. Néni hörög, és a fiatal ámde annál is orbánistább mikrofon hölgy a stúdióban nem szól neki...

Sokszor leírtam már, újra megteszem: mi kell még ahhoz, hogy ezt a "médiumot" szabályszerű bírói végzés eredményeként bezárják? Ez nem rendszerfüggő kérdés, ez a "tévé" minden valamelyest működőképes atlanti térségbeli ország törvényei szerint eltakarítandó, méghozzá nyomtalanul. Kártékony, iszonyú pusztítást végez a társadalomban, nem "szelep, ami kiengedi a gőzt", hanem uszító, az emberiség legaljának sötéten fasiszta gyilkos gerjedelmeit tartja életben.

Minimális önvédelmi reflex - tetszik tudni, mi az és hogy működik?

Elmondom mégegyszer

Csakhogy ez a jogállami keretek között nem megy ilyen gyorsan - írja az újság, nyilván azért, mert ezt mondják neki. Azt is mondták neki, hogy: Azzal igyekezett nyugtatni az elégedetlenkedőket, hogy a jogállamot csak jogállami módszerekkel lehet visszaépíteni, és bár szerinte sokakban él a késztetés, „hogy kattanjanak a bilincsek”, az igazságszolgáltatás nem úgy működik, hogy csak úgy börtönbe zárnak valakit.

Kicsit már röstellem leírni, de kénytelen vagyok: a megalapozott gyanú a jogállami módszerek közé tartozó eljárás. A megalapozott gyanút követő letartóztatás is oda tartozik. Ez utóbbi akkor válik esedékessé, ha szökés, elrejtőzés veszélye áll fenn, ami például akkor tekinthető alaposnak, ha a bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlyú és a következménye súlyos büntetés, például sok év börtön.

Vegyünk csak egy tucatot a főbűnösök közül (sokkal többen vannak), élükön természetesen a csúti szörnyeteggel és némely családtagjaival, valamint egy-két miniszterével. Ha ezeket holnap vezetőszáron elviszik (az eszköz használata természetesen szabályszerűen indokolt, bizonyos liberális véleményekkel szemben a fásyféle is az volt), az úgynevezett közvélemény máris elégedetten dől hátra, és sokkal türelmesebben várja a folytatást. Holnapután egy kijelölt bíró kitűzheti a tárgyalás időpontját a következő munkanapra, és mielőtt valaki aggályosan megjegyezné, hogy például a csúti szörnyeteg bűnlajstromát magában foglaló többszázezer oldalt ennyi idő alatt nem lehet elolvasni, közlöm, hogy nem is kell. Ha szükséges, én magam segítek kiválasztani egy (mégegyszer: egy, azaz 1) olyan vádpontot, aminek a büntetési tétele életfogytiglan (több ilyen van), és annak alapján a bíró kihirdeti az ítéletet. Ha akarják, tőlem tárgyalhatják a többit még húsz évig, a csúti undormány megkezdte a fegyházbüntetést, ahonnan már csak egyetlen esetben szabadulhat - a jelzett eset módszere kizárólag a hamvak erős vízsugár által való szétszórása lehet. Én még azt is javaslom az eljáró bíróságnak, hogy mellékbüntetésül újítsa fel azt a szép római jogtechnikai hagyományt, aminek damnatio memoriae a neve, azaz az emlékezet kárhoztatása. Ami azt jelenti, hogy a nevét soha többé senki nem írhatja le.

Dühöngés

 

Adok egy jó tanácsot: Szabadulj meg a feleslegtől!

 

A 70-es években olvastam mindenféléket egy Lee Iacocca nevű mérnökről (a fenti idézet tőle való), aki csodát tett a Chryslerrel. Bement a gyárba, körülnézett, aztán kihajigált sokmindent, átalakította az irodákat, a műhelyeket, és a veszteséges autógyárból az egyik leggazdagabb céget tervezte meg - nagyon vázlatosan valami ilyesmire emlékszem.

 

Ez most arról jutott eszembe, hogy olvastam egy cikket ma reggel, amin úgy begurultam, hogy azóta sem térek magamhoz, iszonyatosan elegem van ebből a baromi sajtóból és az általa rendszeresen bemutatott, elképesztően kártékony emberekből. Már a címtől vörös köd úszott el a szemem előtt:

 

„Nagyon erős kézi irányítás zajlik a miniszterelnöki hivatalból” – élesen bírálta az új kormány eddigi munkáját Radó Péter oktatáskutató

A cikk beltartalmától aztán felfordult a gyomrom, el kellett mennünk ügyeket intézni, az autóban végig kiabáltam az utat, szegény feleségem próbált csitítani, hogy kíméljem az idegeimet, dehát mi az, hogy az "oktatáskutató" nagyon erős kézi irányítást lát?! Hol látja?! Honnan nézve véli úgy, hogy ítélkezhet?! Mert azt teszi, nem?! Persze csak gondolom, mert az "oktatáskutató" nagyon erős kézi irányítást lát, és én nem tudom, mi az. Itt, az autóban ennek a kifejezésnek van értelme, mert fogom ezt a kormányt, és irányítom vele az autót, de azt az állatian ostoba közhelyet, amit minden önálló gondolkodásra képtelen nulla beszél a szájával a kézi irányításról, azt nem értem. Ha mondani akar valamit az "oktatáskutató", akkor azt a mondanivalót kellene valahogy értelmes mondatokká formálnia. Ha azt akarja mondani, hogy valaki megparancsolja, mit kell tenni, akkor mindenekelőtt ne "miniszterelnöki hivatalozzon", hanem nevezze meg az elkövetőt, persze csak akkor, ha saját fülével hallotta, amikor a most éppen meg nem nevezett kiadta a parancsot, vagy legalább látta azt a leírt utasítást.

És ha már föltettem a kérdést a buta és jellemgyenge kijelentéséről, jöjjön a következő: mi az, hogy "oktatáskutató"? Az mit csinál? Mit kutat? És azt hol teszi, és ha van a "kutatásának" eredménye, az hol látható? Megnéztem a címben megnevezett nagyképűsködő emberről szóló adatokat, ezekkel kapcsolatban is csak kérdéseim vannak: mi az az Oktatáspolitikai Elemzések Központja? Ott mit csinálnak? Mi az az "oktatáspolitika"? Például az iskolakötelezettség korhatárának leszállítása idetartozik? A teljes magyar iskolaügy szétrohasztása? Az is? Ha volt egy ilyen intézmény, akkor ezügyben mit tett? Ha semmit, akkor miért vették fel a fizetésüket? Erős a gyanúm, hogy Lee Iacocca mindenekelőtt az "oktatáskutatókat" szórta volna ki, aztán az intézményüket. Annak idején magyarszakosként (a művészettörténet nem tanárszak volt) rákényszerültem, hogy pedagógia, neveléstörténet és neveléselmélet című előadásokra és szemináriumokra járjak. Annyi felháborító marhaságot, mint amiket ezek a "diszciplínák" foglaltak magukba, olyan töményen még soha sehol nem hallottam. Ezt a halmazt sikerült átemelni különféle intézetekbe? Ezeknek az eredménye a magyar diákok legújabb PISA-tesztje? Azt mondta még az "oktatáskutató", hogy „Az oktatási rendszer szereplői így nem tudják, mire számítsanak, nem lehet felkészülni semmire”. Ehhez képest Lannert Judit egy 27 pontos intézkedési listát adott ki a kinevezése után nem sokkal, benne annak deklarálásával, hogy a tankötelezettséget visszaemelik 18 éves korra, hogy eltüntetik a központi bürokráciát, növelik az intézmények önállóságát és lazítják a kötelezően előírt merev módszertanokat. Előbbi mondatához az "oktatáskutató" még azt is hozzátette, hogy az „abszolút filmszínház” az oktatáspolitikában is működik.

Ezek után még azt akarom kérdezni, fent nevezett "oktatáskutatót" mi a nyavalya különbözteti meg a parlamentben randalírozó primitív, ócska fasiszta bűnözőktől? Valamint azt, ha képtelen egy egyszerű számtani feladat elvégzésére, hogy ugyanis százhúsz nap alatt egy új kormány hogyan tudna rendbe tenni körülbelül százhúszezer gyalázatos bűntett következményeként létrejött ügyet, akkor miért nem próbálja előbb a saját hiányos ismereteit pótolni, úgymint osztás, szorzás? Hátha sikerülne legalább odáig eljutnia, hogy nem dumál bele olyan dolgokba, amikhez tökhülye. Ha már nélkülöznie kellett a gyerekszobában megszerezhető illem alapszabályait.

A nemzetközi jog nyomorúsága

Nem vagyok megbízhatóan tájékozott a szakirodalomban, nem tudom, megírta-e már valaki (szinte kizárt, hogy nem), milyen mértékig kártékony, a tisztességes igazságszolgáltatás működtetésére totálisan alkalmatlan az atlanti térségben (a világ kétségkívül legcivilizáltabb, az emberi jogokat legalaposabban figyelembe vevő részében) használatos jogrendszer. Mennyire hátráltatja az emberi faj fejlődését, nehezíti szinte lehetetlenné az emberhez méltó életet, a társadalmi szabályoknak a maguk szelleme szerint való alkalmazását. Írtam már többször is néhány mondatot, hogy az európai és amerikai büntetőjog bűnöző központú, úgyszólván kizárólag a bűnözők "jogait" védi. Azért tettem idézőjelbe a szót, mert képtelen vagyok belátni, annak az embernek, aki a törvények megszegésében eljutott a bűnüldözés által "alapos gyanúnak" nevezett jogi fogalom érvényesítéséig, miért vannak "jogai", méghozzá olyan körültekintő alapossággal részletezettek, hogy a jogalkalmazó a lehető legkörülményesebb és leghosszabb ideig tartó procedúra árán juthasson el odáig, mely ponton az egész világ számára evidensen tudott bűnöst jogilag bűnössé nyilváníthassa, és az esetek nagy százalékában a lehető legenyhébb büntetést kiszabhassa.

Ez itt két újságcikk címe, alatta meg néhány mondat a cikkekből:

Huszonöt éve nem tudják elítélni a szeptember 11-i terrortámadások kitervelőjét

A tartományi választáson győztes AfD-frakcióban van Stasi-tiszt és elítélt pornószínész is

 

Két éve Mohamed ugyan bűnösnek vallotta magát az ellene felhozott vádakban egy vádalku részeként, de azt az akkori amerikai védelmi miniszter hatályon kívül helyezte. Ezt tavaly egy fellebbviteli bíróság is helybenhagyta. A per folytatódott egy újabb, immár az ötödik bíró vezetésével, aki pár héttel a terrortámadások pénteki, 25. évfordulója előtt tűzte ki a legújabb tárgyalás kezdőidőpontját: csakhogy ez 2028. június ötödikén lesz, több mint másfél évvel később, mint amit az ügyészek szerettek volna.

 

Az ügyészek dolgát közben megnehezítette, hogy a tárgyalást vezető Michael Schrama alezredes úgy döntött: nem használhatják bizonyító erejűként Mohamed 2007-es vallomását, amit FBI-ügynököknek tett a kubai Guantanamo támaszponton kialakított börtönben. Schrama szerint ugyanis azt nem önként és szabadon tette.

 

Frank-Ronald Bischoff egykori Stasi-tiszt közvetlen mandátumot nyert Wernigerodében, így jutott be a tartományi parlamentbe. Egy 2017-es interjúban beismerte, hogy 1977 novemberétől 1989-ig dolgozott az Állambiztonsági Minisztériumban, ahol különleges megbízású tiszt volt. „Munkám részeként kezdetben az országot elhagyni kívánó állampolgárokkal is foglalkoztam”

 

Simon Lansmann és Sebastian Koch ellen jelenleg is nyomozás folyik. Részt vettek egy 2023-ban betiltott szervezet, az Artgemeinschaft az idén nyári napfordulóra tervezett összejövetelén.

 

Ez meg itt egy rész egy alig több, mint egyéves bejegyzésemből:

 

2025. július 3., csütörtök

 

19. cikk

Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, ami magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, tájékozódhasson és terjeszthessen információkat és eszméket bármilyen kifejezési módon.

 

Emberi jogok egyetemes nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve

az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján,

 1948. december 10‐én

 

Az 1948-as 19. cikk egy borzalmas, kártékony, dermesztő tévedés. Úgy tudom, a jelen pillanatig érvényes, hivatkozási alap. A „minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához” kezdetű mondat egy értelmes világban úgy hangozna, hogy egyetlen személynek sincs joga a vélemény és a kifejezés szabadságához, amíg nincs tisztában azzal, hogy a szavaknak súlyuk van, és a kimondott vagy leírt szavak következményekkel járnak. Hogy’ a fenébe’ terjeszthetne bárki „információkat és eszméket bármilyen kifejezési módon”, mikor ezek a bárki által terjesztett információk és eszmék az elmúlt évezredek alatt emberek százmillióinak a halálát okozták? Az 1948-ban deklarált „szólásszabadság” voltaképpen nem egyéb, mint felszólítás a gyalázkodásra, a gyűlölet és a butaság legitimációja a totálisan félreértelmezett „liberalizmus” által. Galileit nem fogja feltámasztani a 300 évvel későbbi mondat, a többiek pedig Kung Fu-ce óta többé-kevésbé szabadon „terjeszthették információikat és eszméiket”, mert az ókori görögöktől és kínaiaktól kezdve valahogyan az természetes volt, hogy információkat és eszméket azok terjesztettek, akiknek volt ilyenjük.

Az „általános választójog” szétrajzásával iszonyatos sebességgel terjedt el a civilizáltnak tartott világrészben a kereszténységhez hasonlóan pusztító ideológia, a szinte elképzelhetetlenül alacsony szellemi szint mennyiségi uralma, a demokrácia. A minőség kétségbeesetten próbál kapaszkodni, de mára már teljesen elfehéredtek az ujjai, gyengül, hamarosan lecsúszik a tető széléről és a mélybe zuhan. Az alant tolongó tömegbe süllyed… na jó, ezt hagyjuk, leírni is szörnyű. Okos emberek is fennen hangoztatják, hogy ők mekkora nagy demokraták és a demokrácia a legjobb társadalmi formáció, és ezt megátalkodottan ismételgetik,  mert félnek valami ismeretlentől, mint a Mindent Látó Istennő templomában a szobor sötét belsejében Abu, a bagdadi tolvaj, aki hangosan fütyörészik és énekel. Az a félelmetes ismeretlen a demokrácia rombolása, amit csak az nem lát, aki nagyon nem akarja beismerni a saját szűklátókörűségét. Aki nem látja azt a megátalkodott erőlködést, amivel mind nehezebben képesek látszatintézkedésekkel elfedni a demokrácia egyre sűrűbben bekövetkező, minden értéket letaroló pusztítását, lásd például az amerikai elnökválasztást vagy az Európán végig söprő szélsőjobboldali terjeszkedést.

(Felmerülhet a kérdés, be kell-e tiltani a kereszténységet meg a demokráciát. Hülye kérdés, természetesen nem kell és nem is lehet. Előbbi már elkezdett sorvadni, a civilizáltabb európai országokban kimutathatatlan a vallásosok aránya. A demokrácia is ki fog múlni, amint az emberiség magasabb minőségű része rájön, hogy fajunk életben maradásának első számú feltétele a mennyiség iszonyatos uralmának a megszüntetése – annak tudatosítása, hogy a nép a négyévenkénti, egyszeri cirkusz helyett szívesebben veszi a hétköznapok szelíd ünnepeit. Amit egy értelmesen szolgáló, az egyetemek vezetésének mintája szerint működő adminisztrációs rendszer tesz magától értetődő modus vivendivé.)

A túlnépesedett emberiség (aha, Európában és Amerikában is sokkal többen vagyunk, mint amennyi embert a Föld el tud tartani) a kereskedők vágyának kiteljesedése, annak minden borzalmas következményével együtt, ahogy azt Isaac Asimov a negyvenes években leírta – értelemszerűen a rosszminőségű mennyiség uralmát hozta magával. Az ösztönéletet élő, indulatoktól vezérelt tömeg természetes megnyilvánulása, hogy az értelmet gyilkolni kell, ahol éri, a tömeg által maga fölé lökdösött tanulatlan, rosszízlésű gyűlöletkupac csúti lény például nem is tehet mást, mint hogy leszállítja az iskolakötelezettség korhatárát, kiirtja az írni-olvasni tudókat, és meghirdeti a munkaalapú társadalmat…

Hitler mindent megtett 1920-ban, hogy egy közepesen értelmes rendszer adminisztrációja kikapcsolja a közéletből. A patriótaszerű képződmények el sem kezdhetik a szervezkedésüket egy rendeltetésszerűen működő társadalomban, ahogy már a fidesz nevű alakzat összes bűnözőjét be kellett volna vágni a kóterba legkésőbb a Tisztiház eladásakor. És az első szabadonválasztottat, amikor azt mondta, „Csurka írói munkásságának része”.

A „minden személynek joga van… hogy terjeszthessen információkat és eszméket bármilyen kifejezési módon”-szerű istentelen marhaság helyett elég két szót leírni, és minden emberi viselkedés kötelező alapjaként manifesztálni: ne árts (nil nocere – Hippokratész). A szólásszabadságra épített intézmények helyére elég olyan adminisztrációt konstruálni, amelyik képes megállapítani, ki készül fertőzni az emberiséget. A csúti figurát, a Geert Wilders-jellegű kitüremkedéseket, a német afd gyülekezetet a megjelenés pillanatában kell eltüntetni a nyilvánosságból, ezekre ugyanis semmi szükség nincs, kártékonyak, fertőzők. Ki tud értelmes választ adni arra, hogy valami másképpen ostoba, másképpen kártékony izét említsek, minek kell például a kétfarkú kutyapárt? Viszi a százmilliókat, szennyezi a környezetet, a szavazóinak akkor van rá szükségük, ha hagyjuk napvilágra furakodni az ilyesfajta egyesülést…

Tetszik érteni? A Chamberlain nevű, közepesen barázdált agyvelejű miniszterelnök ügyében nem az volt a baj, hogy elment Hitlerhez, hanem hogy volt hová mennie.

Azt a gyűlöletet, amit a csúti despota kiválaszt mindennap a zsigereiből, ami ugyanúgy árad a többi „patriótából”, azt miért kell súlyos százmilliókkal jutalmazva beengedni egy európai intézmény épületébe, miért kell konzerválni a legrosszabb minőségű csőcseléket azzal, hogy még képviseletet is kap egy tekintélyes intézményben? Hogy még gyorsabban apadjon el az az öt százalék, amit fentebb említettem, amelyik még tudja, hogy az emberi élet védendő érték? Legyen minden személynek joga a vélemény és a kifejezés szabadságához, aki megértette, és a maga számára kötelezővé tette a „ne árts” parancsát, de legyen ez természetes jog, ahogyan arról sem kell paragrafust írni, hogy minden embernek joga van levegőt venni. Paragrafus arról kell, hogy egyetlen személynek sincs joga nyilvánosan megszólalni, aki a megszólalásával bármi módon árt. Paragrafus arról kell, hogy egyetlen személynek sincs joga információkat és eszméket terjeszteni bármilyen kifejezési módon. Hogy nincs szabadsága bármilyen szólásnak. Mert a szólásnál nincs élesebb, kegyetlenebb fegyver.

A sokszínűséget nem a jóemberek és a gazemberek keveredése jelenti. Mi szükség van a Magyarország miniszterelnöki tisztségét bitorló emberi selejt és a hozzá hasonlók mentális szennyezésére például az Európai Parlamentben? Tudnak valami olyat az afd kriptonácijai, amitől gazdagabb, fejlettebb lesz az a parlament, aminek a létét ez a bagázs különben helyteleníti? Azért veszik föl ott a fizetésüket, hogy szegényítsék az Európai Parlamentet? A patrióta nevű szélsőjobb brigantikból messziről bűzlik a gyűlölet minden olyan ember iránt, akik mások, mint ők. Ezeknek nem jogot kell adni a véleményük szabad terjesztésére, hanem lehetőséget, hogy válasszanak, önként eltűnnek örökre mindenféle nyilvánosság elől, vagy minimum 15-20 évre szigorított fegyházba zárják őket. Most még! Most még választhatnak. A következő parlamenti ciklus első hónapjának a felénél már nem…

A mikrobiológusok, orvosok és más egészségvédelemmel foglalkozók nem mérlegelnek, hogy egy baktérium vagy vírus meddig mehet el az emberi élet fertőzésében (pedig az élethez való jog őket is megilleti, mint az állatvilág többi tagját), nem mérlegelnek, hogy hány ember halhat meg, amíg még nem kell beavatkozni, hanem lehetőleg az első fertőzés, az első emberhalál előtt közbelépnek. Tessék mondani, a Magyarország miniszterelnöki hivatalát bitorló banditának, az ő patriótáinak, harcosok klubjának miért van több joga a kártevéshez, mint bármelyik baktériumnak vagy vírusnak? Tessék mondani, az emberi élet értékének szempontjából mi különbözteti meg a baktériumoktól vagy vírusoktól a patriótákat vagy a harcosok klubját? Tessék mondani, a Magyarország miniszterelnöki hivatalát bitorló banditának miért van több lehetősége emberek százezreinek a kiirtásához, mint bármelyik baktériumnak vagy vírusnak? A mikrobiológusok, orvosok és más egészségvédelemmel foglalkozók a felismerés első pillanatában teszik a dolgukat, meg is találják a szert, amivel meg tudják állítani a pusztítást. Az emberek által a saját életük védelmére alapított intézmények miért nem működnek rendeltetésszerűen, amikor feltűnik a nyilvánosság előtt egy gyűlölettel, bosszúvággyal átitatott alak, aki (vissza lehet keresni) már korábbi életében is csak rosszat tenni volt képes, akiről pontosan lehet tudni, hogy a sajátján kívül egyetlen ember élete sem számít neki értéknek, hogy minden megnyilvánulása nyomán rombolás és pusztítás marad, halottak hekatombái?

Az atlanti térségnek vannak szervezetei, amik arra szolgálnának, hogy terroristákat és más, a társadalomra veszélyes bűnözőket emeljenek ki a tömegből, és juttassák a megfelelő igazságszolgáltatási intézmények megfelelő büntetésvégrehajtási épületeibe. Tessék mondani, a löpenek, wilderszek, ferédzsek, trámpok, a patrióták, aefdések képviselői miért vannak még mindig szabadlábon? Mert csak körülményesen bizonyítható, hogy gyilkosok? Mit gondol az atlanti térség polgára, az a mérgezés, amivel ezeknek a kitüremkedéseknek az „eszméi” nyomorítják, teszik tönkre százmilliók életét, nem elég? Az a szólásszabadság része, hogy hülyíthetik, hergelhetik, formálják még butábbá az emberiség amúgy is iszonyú többségben tenyésző selejtjét? Mert az emberiség értelmesebb része képtelen vagy nem hajlandó belegondolni, mekkora kárt tesz azzal a dermesztően balga szöveggel, hogy ezek a torzulatok határokra való tekintet nélkül kutathatnak, és terjeszthetnek információkat és eszméket bármilyen kifejezési módon. A csúti briganti meddig fertőzhet és gyilkolhat, mire valakinek eszébe jut, hogy az igazságszolgáltatás számára, a törvény előtt minden ember egyenlő? Ezt a tételt még a demokrácia nevű baromi ostobaság sem akarta megváltoztatni. (Nagyon csöndesen kérdezem, mert valamelyest ide tartozik, bár csak részben szól az atlanti térségről, a fegyvergyárak- és kereskedők, valamint a háborús ipart kiszolgáló egyéb létesítmények érdekei, amik szerint ideális dolog egy minél hosszabb ideig húzható háború, mint annak egyetlen csapással elintézhető befejezése, miért fontosabbak, mint ukrán és orosz katonák százezreinek az élete, nem is beszélve az úgynevezett civil áldozatokról, akiknek az élete persze semmivel sem értékesebb, mint a katonáké, de a végtelenül primitív és csököttagyú közvélekedés különbséget tesz.)…

 

Legvégül csak egyetlen kérdés: a csúti szörnyeteg miért "nyaralhatott" hónapokig, most miért tépheti a száját Kötcsén, ahelyett, hogy milliók megnyomorítása, százezrek legyilkolása után (amiket az egész világ szemeláttára követett el) mint abszolút világosan észlelhető köztörvényes bűnöző egyetlen tárgyalási nap után kapott jogerős életfogytiglani fegyházbüntetését  töltené egy jól védett intézményben.