A paragrafusokról röviden

Évtizedek óta próbálom megvilágítani a "szólásszabadság" lényegét. Néhány mondatban, nem többszáz oldalas könyvben. Hogy ugyanis az nem a gyalázkodás, lázítás, gyűlöletkeltés szabadsága. Nem azt jelenti, hogy például a mandineres fiókfasiszta nyikhaj kiállhat az utcára, és egy mikrofonba beleüvöltheti a "véleményét" az új kormány működéséről, mert azt a btk közösség elleni uszítás címen a köznyugalom elleni bűncselekmények csoportjába utalja. "A törvényi szabályozás célja a társadalmi béke és a lakosság biztonságérzetének védelme." Büntetési tétele alapesetben 3 év, a súlyosbító körülményeket most nem sorolom. Jogász hölgyek és urak, méltóztassanak elolvasni végre a megfelelő törvényhelyeket, és ne emeljék a tekintetüket az égre, babonás áhítattal zsolozsmázva a "szólásszabadságot", hanem például a 64 vármegyés, Kanadából kitoloncolt terroristagyanús egyént hivatalból szembesítsék a különféle törvényi tiltásokkal, és a tevékenységéért járó, minimum 15 év kiszabásával szerezzenek érvényt a köznyugalom elleni bűncselekmények megakadályozásának. Ahelyett, hogy a másik fétis, a "mentelmi jog" mögé bújva engedik most is az illető fertőzést a parlamentben szennyezni a környezetet.

2002-ben a csúti torzulat "polgári körök" szervezésével tette elviselhetetlenné az ország életét. Megint valami ilyesmi kezdődik. A mandineres jabranc és a hozzá hasonlók üvöltözése az utcákon jelzi, hogy még mindig nem értik, mit jelent a szólásszabadság. Hogy ezektől most, még a legelején kell megtisztítani a közösségi tereket, egyszerűen azért, mert a törvények arra valók, hogy alkalmazzák őket. Nem majd, most.

Mélysötétség

Jobb meggyőződésem ellenére kénytelen vagyok idepiszkítani, mert muszáj illusztrálnom azt a néhány mondatot, amit leírni készülök.

Ez volt az egyik hibánk: nem éreztük jól, hogy az emberek számára mi a választás tétje. Mi azt gondoltuk, hogy az emberek számára valóban a háború és béke kérdése, az ukrán háborúból való kimaradás, az ukrán csatlakozásnak a veszélyei, az üzemanyagárak, az energiaárak a fontos kérdések kimagaslóan. Ezek is fontos kérdések voltak az embereknek, de nem olyan nagy mértékben, mint ahogy mi gondoltuk

Ezt egy Rétvári Bence nevű térfogat mondta. Meg még ezt is:

Igenis, van mire büszkének lennünk. Nem lehajtott fejjel kell bejárnunk a parlamentbe. Nem kell eltűrnünk azt, hogy minket gyalázzanak, letolvajozzanak, legazemberezzenek, és a 16 évünkről azt mondják, hogy nem történt semmi, mert a Fidesz-KDNP mindent ellopott. Ezt nem tűrhetjük el!

Nemcsak a főváros, hanem valószínűleg az ország legsötétebb részén nőttem fel, a magyar történelem egyik legsötétebb korszakában, az ötvenes években. És bár az ország legjobb iskolájába jártam, ahol voltak nagyon jó tanárok, köztük később világhírűvé vált író is (Szabó Magda), ők annyira meg voltak félemlítve, hogy bele kellett süllyedniük az általános sötétségbe.

2010-ig azt hittem, az a mélységesen mély butaság, ami akkor vett körül, soha többé nem fogja ellepni ezt az országot. Akkor jött a csúti rém, akinél aljasabb, alattomosabb, gyávább és kisszerűbb bűnöző még nem született erre a földre, e tulajdonságainál csak a butasága volt terjedelmesebb. Nyilvánvaló, hogy csak olyanokkal veheti körül magát, akik hasonlóan aljasok, gerinctelenek, és megközelítően olyan ostobák, mint maga az emberi faj legvisszataszítóbb torzulata, a csúti szörnyeteg.

De azt nem tudtam elképzelni, hogy létezhet ennél a széthízott kertitörpénél butább kitüremkedés. És most itt van. És még önérzetes is. Kérem szépen az elsők között bevágni a kóterba, egy elkülönített és alaposan izolálható épületszárnyba, mert az ilyen fertőző.

Van élet ellenzék nélkül?

 

Látták a videót, ami a miniszterelnöki hivatal erkélyéről készült az Alkotmány utcai „tüntetőkről”? Ha van hozzá gyomruk, nézzék meg, én nem teszem ide, ritkán szennyezem ezt a fórumot, akkor sem effajta piszkokkal. Azok ott a jelen „parlamenti ellenzék” nyíltszíni képviselői voltak. Similis simili gaudet. Akik bent ülnek az Országházban, az az autóbusznyi gyülekezet pontosan olyan, amilyet az Alkotmány utcában láthattunk, csak időnként megpróbálnak viselkedni – sikertelenül. Ezek ott fenekednek, mondják a baromi és aljas ostobaságaikat a mi pénzünkért. Miközben kivétel nélkül mindegyiknek börtönben volna a helye, minimum 15 évre, a többség életfogytig.

Ellenzék. A rövid, de alapos definíciót olvassák el a május 22-iki jegyzetemben.

Tényleg szükség van ellenzékre? A „demokrácia” szabályai szerint feltétlenül. Elmondtam néhányszor a tudnivalókat ezekről a szabályokról, hosszú idő fog eltelni, mire az emberiség rájön (ha addig ki nem pusztítja magát), hogy ez a „demokrácia” a teljes megsemmisüléshez vezető lejtő. Engedjék átfutni az elméjükön a gondolatsort, hogy a szalmafejű amerikai és a csúti szörnyeteg is a demokrácia terméke… Jó, ezt most hagyjuk, most nem erről van szó, hanem Magyar Péter ellenzékéről. Hogy az kell-e neki, hogy mi történne, ha a komplett bagázs megkapná végre a megfelelő büntetést, és bilincsben vinnék el az egész bandát. És ott maradna az a 141 ember ellenzék nélkül. Eltekintve attól a pozitív szaldótól, amit a könyvelési mérleg mutatna az adófizetők pénzéről, hogy ugyanis mennyivel kevesebbe kerülne nekünk a börtönszemélyzet és az ottani teljes infrastruktúra, mint amennyi fizetést kap ez a bűnöző horda. Meg attól is eltekintve, hogy nem kellene nézni és hallgatni a hajnalkákat, elődöket és pócsokat – mondjuk ez sem volna akármilyen könnyebbség. Szóval mi történne? Mi történik egy tengerjáró hajón? Egy újság szerkesztőségében. Egy akadémiai kutatóintézetben. Egy autógyárban. Egy tudományegyetemen. Egy klinikán. Tovább is van, mondjam még? A rektor összehívja az egyetemi tanácsot, ha valami olyasféle gondja akad, aminek a megoldására nem tartja elegendőnek a saját eszméjét. A hajóskapitány megkérdezi a tisztjeit, a matrózait, ha van rá ideje, ha egy vihar miatt nincs, számíthat arra, hogy szólnak neki, ha nem megfelelő utasítást ad. És így tovább. Ezeken a helyeken van mindenféle, ami a helyes működéshez szükséges, egyetlen funkció nincs: ellenzék. Az nemhogy nem kell, egyenesen nemkívánatos. Pontosan úgy, ahogyan a parlamentben is az. Nemcsak a miénkben, a világ összes parlamentjében, legföljebb máshol nem annyira nyilvánvalóan fertőző és undorító egy ilyen társaság, mint nálunk.

Magyar Péterről pillanatnyilag el tudom képzelni, hogy minden esetben riaszt – engedelmet kérek érzékeny lelkű olvasóimtól – a szarjelző készüléke, ennélfogva megkérdezi a környezetében lévő okos embereket. Ilyenekkel vette körül magát, nem kis részben ebből is következtetek arra, hogy ritkán fog helytelenül dönteni. Különben szólnak ők akkor is, ha MP nem kérdez…

A válaszom a címben föltett kérdésre, hogy csak ellenzék nélkül van élet. Nem az ilyen köztörvényes bűnözők nélkül – bármilyen ellenzék nélkül.

Könyörgés

Úgy vagyok ezzel, mint A szőke ciklonban Charles Gordon, aki hatéves büntetése elteltével most fogja elhagyni a fegyházat. Öt évet és háromszázhatvankét napot egészen jól kibírt, de most már kezd az idegeire mászni ez a dolog a fegyházzal, és úgy érzi, hogy a hátralevő három nap elviselhetetlen.

Nagyon szépen kérem, takarítsák már el ezt az alattomos, gerinctelen, aljadék rabló tömeggyilkost! Megnyilvánul! Ki meri nyitni a szájszervét! Azt hiszi, neki még most is szabad! Amíg nincs fegyházban, hiheti! Harminchét évet kibírtam úgy, hogy ezzel a torz kitüremkedéssel egy országban tartózkodtam. Azt a néhány napot, amíg ez még itt lófrálhat, és hangokat adhat ki magából, már nem bírom!

Undor

Orbán Viktor Facebook-oldalán jelentette be, hogy egyetért a vasárnapra a Sándor-palota elé szervezett akcióval. A volt kormányfő támogatja a „Ne féljetek!” címmel a magyar állami vezetők melletti kiállást hirdető szimpátiatüntetést.

Mindennek van határa.

Ezt írta Orbán Viktor.

Lehet "szimpátia"tüntetést szervezni a magyar állami "vezetők" mellett? Persze, hogy lehet. El kell viselnünk x számú iszonyatosan ostoba, kártékony embert magunk körül? Persze, hogy el kell. Bele kell törődnünk, hogy ilyenek mindig lesznek? Persze, hogy bele.

Mi az, amit nem lehet elviselni, amibe nem kell beletörődnünk? Hogy egy köztörvényes bűnöző, egy országrontó, népirtó rablógyilkos még mindig jelen legyen a hazai nyilvánosságban. Hogy létezhet olyan tömegtájékoztató eszköz, ami a fenti sorokat leközli, abban a nyilvánvaló meggyőződésben, hogy ez "hír". Az arcátlanságnak nincs határa, és úgy fest, a tudatlanságnak, az újságírói szakmára való alkalmatlanságnak sincs.

Meddig jártathatja még a száját ez a figura?

A sajt sehol nincs ingyen. Az egérfogóba való ugyanúgy pénzbe kerül, mint bármi más célra szánt sajt. Az egérnek meg végképp nincs ingyen, neki az életébe kerül... Nem akarom én elemezni ennek a hihetetlenül buta embernek a szóképeit, nyilván mások találják ki, akiknek a szellemi színvonala illeszkedik a gazdájukéhoz. Azt sem akarom most újra taglalni, mit jelez azoknak a szellemi színvonaláról ezeknek a rendszeres visszaböfögése, akik állandóan használják például a világ legesetlenebb madarának a nemlétező táncát, csak megint fölteszem a kérdést, meddig kell nekünk még elszenvedni az emberi faj legundorítóbb torzulatának a különféle megnyilvánulásait? Miért nincs még mindig előzetes letartóztatásban? Ha jól tudom, ehhez alapos gyanú szükséges olyan bűncselekmény elkövetéséről, ami szabadságvesztéssel sújtandó, valamint a szökés, elrejtőzés valószínűsége vagy a bizonyítás veszélyeztetése. Nincs bűnöző ezen a világon, aki megközelítené a csúti rémet ezeknek a feltételeknek a meglétében. (Jó, van egy szempont, ami a fentieket bőven felülírja, arról majd akkor, ha megvalósul.)

Ceterum censeo a csúti rémet börtönbe kell zárni, életfogytiglan.

Egy személyes történet

A nyolcadik kerület legsötétebb részén nőttem fel. A Kálvária téren laktam, a Horváth Mihály téri általános iskolába jártam (későbbi - mai - Fazekas). A Mátyás téri banda Urifiúnak hívott, ezt átvették a Lujza utcaiak meg a Teleki tériek is. Vártak rám a Jópásztor kápolna előtt, amikor mentem haza az iskolából. Mindennap. Kisebb nagyobb csoportokban, hol ugyanazok, hol mások, jó szórakozásnak tartották a gyalázásomat. Meg azt is, hogy olykor véresre vertek, ha meg mertem szólalni. Márpedig mertem, mindig, már akkor sem bírtam csöndben maradni.

Sok év után eljutottam a gyarapodásban addig, hogy túlnőttem a 180 centit, ezzel együtt előbb a 80 kilót is, aztán mire elértem a 190-et, addigra a 90 kilót is. Jártam boxolni a Vasasba, később dzsúdózni a Honvédba. Eljött az ideje az "elszámoltatásnak". Rendesen visszaadtam mindent, amit kisgyerekkoromban kaptam. Volt abban az elszámoltatásban vér is, csonttörés is, minden, amit korábban én kaptam. Némelykor annál több is, ha akció közben elfogott a keserűség. Elég hamar elég sokan akartak a "barátaim" lenni.

Lakott a Nagyfuvaros utcában egy szénlehordó, a Mátyás tériek vezére. Az nem bírt beletörődni abba, hogy a vesztes oldalra került. Olykor megvárt este a kapunk előtt, mikor közeledtem, elfutott, messziről ordítozott. Mindenféle helyzetben gyalázkodott, amíg egyszer megelégeltem, utána mentem, elkaptam, a szó szoros értelmében véresre vertem, közben el is magyaráztam neki, mindezt miért kapja, meg azt is, mit fog kapni akkor, ha még egyszer meglátom.

Nem hiszem, hogy megértette, iszonyúan buta ember volt. De a gyávasága akkor felülkerekedett a bosszúvágyán. Soha többé nem láttam.

Ceterum censeo a csúti rémet börtönbe kell zárni, életfogytiglan.