Damnatio memoriae

Az emlékezet elátkozása, azt jelenti a cím, a római büntetőjog része volt.

Megint elemeznek. Az "újságírók". A szerkesztők. Mi a rossznyavalyát, tessék mondani? Ennek a torzszülött, létalatti lénynek a megnyilvánulásait?

Legalább most, hogy igazi politikai hulla lett belőle, legalább most hagyják abba!

Kitörölni az emlékezetből az összes undorító figurát! Egyetlen rövid tudósítást akarok olvasni, azt is csak egyszer, és soha többé egyik nevet sem: hogy melyik kapott életfogytiglant a csúti rémen kívül, és a többi hány évet. És nem fog érdekelni, hogyan telnek napjaik a fegyházban.

Hogy a fene enné a teljes hallgatásba ezt a sok baromian tehetségtelen firkászt!

A 24 magyar fővádlott pere

1945 novembere és 1946 szeptembere között Nürnbergben tartották meg azt a pert, amelyben először állítottak nemzetközi bíróság elé egyéneket, egy bűnös rendszer néven nevezett létrehozóit és működtetőit. 1945. május 8-án írta alá Németország a kapitulációs okmányokat. Ha jól számolok, 6 hónap és 12 nap telt el a napig, amikor Lord Geoffrey Lawrence főbíró megnyitotta a pert 1945. november 20-án. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy a rommá lőtt Európában négy nemzet, az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Franciaország és az Egyesült Királyság bírói és ügyészei megszervezzenek és elindítsanak egy nemzetközi eljárást, amiben addig nem létezett paragrafusokkal kiegészítve ítéletet hoztak a bűnösök felett. Az öt legfontosabb elv alapján:

A személyes felelősség elve;

A nemzetközi jog erősebb a nemzeti jognál;

A felségjog elve nem biztosít mentelmet;

A felsőbb parancs nem mentesít;

Mindenkit törvényes eljárás illet meg

2012. április 12. óta eltelt 3 hónap és 11 nap. Egy kis országban, ahol a rommá lőtt lelkeket, a rabszolgalétnél mélyebbre alázott tudatot nehezebb felszabadítani a hétköznapi fasizmus, a homo erectus zsigeri gyűlöletének pusztítása alól, mint akárhány kőépületet újjáépíteni. Akárhogy van is, a világtörténelem legundorítóbb, legaljasabb, leggyávább, legprimitívebb figuráját és annak csatlósait hagyni, hogy szabadon okádhassák bele a magyar légtérbe azt a gyorsan terjedő járványos betegséget, amivel a koponyájukba szorított agykezdemény fertőzte eddig is ezt a szerencsétlen népet, olyan könnyelmű figyelmetlenség, ami megsemmisüléssel fenyegeti a gyönyörű tavaszi felszabadulást. Nagyon szépen kérem a sokmindenre és sokmindenkire hatni képes Magyar Pétert, nézze meg az áprilisi éjszakán készített felvételeket arról az eufóriáról, amit ő segített kitörni fiatalokból és öregekből, és hagyja magán eluralkodni az érzést, mi lesz, ha az visszasorvad az évezredes, lesütött tekintetű alattvalóságba. Ezt egyetlenegyféleképpen lehet megakadályozni. Mindenekelőtt tartóztassák le a legócskább gazembert, a csúti szörnyeteget, és vágják be egy cellába, a gyanúsítás vádpontjait ugye nem kell sorolnom. Ezt holnap reggel. Aztán a nap folyamán a többit gyorsan és lehetőleg egyszerre. A per helyszínének kijelölése még várhat egy-két napot. A tanácskozásra kijelölendők névsora a letartóztatások napján el kell hogy kezdődjék, köztük azoké, akik lehetőleg holnapután elindulnak a Nemzetközi Bíróság székhelyén folytatandó tárgyalásokra, ahol megbeszélik annak a módját, milyen összetételű jogászi együttes álljon fel ahhoz a vádhoz, ami a csúti rémnek az EU-ban okozott kártételeit tárgyalja...

Tessék szíves lenni elhinni nekem, semmi nem sürgősebb és semmi nem fontosabb ennél. Ez a végtelenül taszító humanoid torzulat elkezdte felébreszteni a köpködőket, akik újra érzik, hogy a vezér még virulens, innen már közel van a tévéostrom, a tankelkötés, de ezúttal gázolni is fognak, nemcsak köpködni. Abban egyetértek Magyar Péterrel, hogy nem szabad maga és az emberek közé testőröket állítani. De ahhoz, hogy ezt viszonylag szabadon folytathassa, a minimum 24 vádlottas pert el kell kezdeni. És jó sokáig folytatni az adatok, dokumentumok elősorolásával, amitől a köpködő ivadéka már visszanyeli a nyálát.

Csak egyedül én voltam a bolond

 Ezt május 22-én írtam: szó sincs semmiféle rendszerváltásról. Ami itt történt, az még így nemcsak a magyar történelemben nem fordult elő, hanem sehol máshol sem: hogy egyetlen ember bármiféle vérontás nélkül megváltoztassa egy nemzet életkörülményeit, hogy a megtört tekinteteket fölemelje, nem az ég felé, csak a másik ember tekintetéig, és mindegyikből derűt fakasszon, hogy ne reményt adjon, hanem a bizakodás eddig ismeretlen érzését. Hogy ezeregyszáz év hazug nyomorúsága után esetleg végre eljussunk oda, ahová elindult 850 körül A Don mellől az a 100-120 000 ember, telve kíváncsisággal és reménnyel.

Azt írtam, hogy felszabadította ezt a népet.

Az történt velem, ami 84 éves fennállásom óta még soha: bizakodni kezdtem. 

Nem kellett volna. Ezt a népet ugyanis nem lehet felszabadítani. Próbálkozhatott itt Mária Terézia oktatási reformmal, egészségügyi rendeletekkel, a jobbágyok életkörülményeinek javításával, II. József a felvilágosodás eszméivel, a magyar rendek a maguk sunyi módján ellenálltak, jutalmul megkapták I. Ferencet meg a magyar jakobinusokat. Nem sokkal később Széchenyi és Deák helyett egy hőbörgő nacionalista despota kellett, a százezrek halálát, nyomorát okozó Kossuth, a kiegyezés európaisága helyett ismét a magyar rendek bosszúja tüzelte fel a magyarságot, kutya Szerbia, gyerünk neki a világnak, mi vagyunk az I. világháború leglelkesebb és legutolsóként kitartó rajongói, aztán a teljesen jogos trianoni döntés után könnyek hullatói...

A "magyar rendek" évszázados stupiditásának általános örököse, a magyar "értelmiség" folytatja az elpusztíthatatlan hagyományokat, a butaság olyan mélységekbe süllyedt, ahová már nem bír leszüremkedni semmiféle fény. Íme az Amnesty International Magyarország "állásfoglalása": Nem Polgár Judittal van baj, hanem Magyar Péter eljárásával.

A következő köztársasági elnök kiválasztását nem lenne szabad elkapkodni, Magyar Péter mégis úgy csinál, mintha nem lenne idő és lehetőség érdemi társadalmi vitát tartani a következő államfőről.

Szombaton a miniszterelnök 14 perccel Sulyok Tamás bejelentése után még azt mondta „nem szivarszobákban” szeretne jelöltet találni, és egyeztetni fog a frakciójával és az ellenzékkel, illetve a civilek javaslatait is várja.

Ehhez képest vasárnap este Magyar Péter – 16 ismert magyar ember Polgár Judit ötszörös sakkolimpiai bajnok ajánlását követően – már arról írt, hogy másnap felkéri őt államfőnek.

Itt az ideje, hogy a mindenkori kormány és parlamenti többség felhagyjon végre azzal a gyakorlattal, hogy egymaga dönti el, ki legyen az ország következő elnöke.

Ez egy "jogvédő civil szervezet" megnyilvánulása. Ha a butaság fájna, ülve nyalnák a Holdat. Dehát már ők vannak többen. Ők a hangosabbak. Az ő "liberalizmusuk", az ő "szólásszabadságuk" harsog. Magyar Pétert nem a fasisztoid, "ellenzéki" aljasság fogja megfojtani, hanem a "rendi Magyarország". Az új hangadók. Az elemzők, a politológusok, a független civil szervezetek. A szerencsétlen, ezeréve megalázott magyar nép legújabbkori eltiprói.

Keserűen idézem ismét Madáchot:

E gyáva népet meg nem átkozom,
Az nem hibás, annak természete,
Hogy a nyomor szolgává bélyegezze,
S a szolgaság vérengző eszközévé
Sülyessze néhány dölyfös pártütőnek.
Csak egyedül én voltam a bolond,
Hivén, hogy ilyen népnek kell szabadság.

Vébé

"Tuchel szerint nem tudtak ütközni, párharcokat nyerni, ezért védekeztek egyre mélyebben."

Tessék mondani, ez melyik sportág? Tuchelről eddig úgy tudtam, hogy az angol futballválogatott szövetségi kapitánya...

A futball az a sportág, amelyet labdával játszanak, ehhez a labdához az egész testtel hozzá lehet érni, csak kézzel és karral nem (kivéve az oldalbedobást). A játékosok egymással való érintkezésének egyetlen formája megengedett, azonos testhelyzetben a vállnak a vállhoz való nyomása, lökés, ütközés váll váll elleni formában is tilos. Az ellenfél játékosától a labdát elvenni (szerelni) kizárólag a labdára irányuló lábmozdulattal lehetséges.

Az "ütközés" és a "párharc" szavak a szabálykönyvekben még tiltás formájában sem említtetnek, annyira elképzelhetetlen volt ennek a sportágnak a születésekor ilyesféle eszközök alkalmazása.

Szóval? Tetszik csodálkozni, hogy a különféle felmérések szerint a közönséget a játékosok magánélete érdekli, meg ahogy kiszállnak a buszból, ahogy öltöznek, ahogy tetováltatják magukat, amilyen hajzatot viselnek? Hogy a játéktéren eltöltött 90 perc kissé érdektelen körítés az említettekhez? Kulturális és érzelmi analfabéták számára (amilyen például a csúti szörnyeteg) a "csontzene" még jelent némi közönségérdeklődést, de a futball nevű sportág lényegében halott. Illusztráció az idei vébé. 

Esetleg meg lehetne próbálni az eredeti játékot bemutatni, amit az eredeti szabályok szerint játszanak, de nem hiszem, hogy az még érdekelhetné azokat, akik a stadionokba járnak, akik az emberi fajnak ahhoz a rétegéhez tartoznak, ahová például a csúti szörnyeteg.

P.S.: Fentiek igazolásaképpen nézzék meg (ha eddig nem látták) az angol-francia meccset. Különösebb tétje nem lévén, nem 22 kereskedő ment ki a pályára, akik a nagyobb pénz érdekében csontot törni is hajlandók, hanem két olyan csapat, amelyeknek a tagjai technikailag tökéletesen alkalmasak az eredeti játék megismertetésére a közönséggel. Más kérdés, a lelátók népe hajlandó volna-e "küzdelem" helyett játékot nézni...

Újabb P.S.: (20-án) Látták a döntőt? Én nem. Az első félidő után kikapcsoltam, átmentem a szobámba olvasni. Valószínűleg ez volt az utolsó meccs, amit próbáltam megnézni. Miután kiderült, hogy a dél-amerikai "futball" az európainál is undorítóbb, hogy a "játékosok" a labda helyett inkább az ellenfelet rugdossák (már amikor képesek egyáltalán a lábukat használni fojtogatás, birkózás, meztépés közben), rájöttem, hogy ez a "játék" semmi mást nem jelent, mint az emberiség szellemi szintjének állapotát. Tiktok, instagram, fészbukkommentek, "foci". Ez van.

Egyenes, logikus folytatása annak, amit elkezdett a kereszténység, aztán jött a francia forradalom, vele a nacionalizmus, politikusok, demokrácia, azaz a fokozatos, az idő haladtával gyorsuló elbutulás. Putyin, Trump - Ukrajna, Irán. Patrióták. A futballpályán keresztet vető játékos, aki ugyanazzal a mozdulattal vágja szájon könyökkel az ellenfelet, amivel a keresztvetést a jobbválánál befejezte. Felgyújtott autók, betört kirakatok, szétdúlt parkok, romos utcák: a közönség boldog. Vagy gyászol. Ugyanazt a páviánpofát vágja, amit példaképétől, a skalpcsimbókos, tetovált futballistától lát, akár örül, akár haragszik. Szép új világ - ha Huxley ezt csak sejtette volna...

Ez is szabadon randalírozhat

2010. május 19-én a polgári titkosszolgálatok felügyelője a mindenkori magyar külügyminiszter lett. Ezt az adatot a netről másoltam ide. Ez azt jelenti, hogy például az Információs hivatal, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat az Európai Unió megfelelő szervezeteinek részeként a kakadufrizurás teremfutballista "felügyelete" alatt működött. Ami meg azt jelenti, hogy a Heinrich Himmler által divatba hozott hajviselet és szemüveg pontos másolója (a külső megjelenés egyéni döntés, az egyén ízlésének manifesztációja, Himmler portréja kikerülhetetlen, nem lehetséges, hogy a teremfocista sosem látta), azaz a magyar külügyminiszteri tisztséget bitorló köztörvényes bűnöző szabadlábon való léte mindenekelőtt súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Az összes többi szinte lényegtelen kérdés.

Meg tudja magyarázni valaki, hogy az említett paprikajancsi miért nincs fegyházban? Hogy bizonyos "jogászok" hogyan képesek kimondani a szájukon: az illető jogilag megfoghatatlan?

A lényeglátás magasiskolája

Mohssin Amghar. Ez a neve annak a brüsszeli illetőségű embernek, aki ezt itt létrehozta. A címe (talán mondanom sem kell): Elefánt. Közelíti a zsenialitás fogalmát.

Nesze nekünk

F. Kovács Sándor: Gulyás Gergely érzi a felelősséget, hogy egy ilyen embert szabadított a magyar közéletre

Ez itt egy cím egy magát komolynak tartó portálról. F. Kovács valami fideszes alak. Az "ilyen ember" Magyar Péter, az ország miniszterelnöke. A cikk hosszú, részletesen ismerteti ennek az F.-nek, ennek a totálisan ismeretlen köztörvényes bűnözőnek a nézeteit.

Ideteszek egy szakmai részt, az újságírás alapjai közül is a legelső szabályt, a műfaj fundamentális meghatározását, aminek az ismerete nélkül a szerkesztőség utcájába sem volna szabad beengedni magát "újságírónak" képzelő alakot:

hír az, ami aktuális, friss, az előbb történt

aminek az alanya(i) ismert(ek), megfelelő súlyt jelent(enek) a közéletben

ami jelentős számú embert érint, ami tömegek életét befolyásolhatja

ami a hírfogyasztó közelében történt (minél távolabbi földrajzilag, annál jelentősebbnek kell lennie)

ami rendkívüli, váratlan történésről tudósít

Azokat az embereket, akiknek a fenti cikkhez közük van, a szerzőt, a szerkesztőt, a fene tudja, még milyen funkciók vannak manapság egy napilapnál - azonnali hatállyal, örökre el kellene távolítani az összes tömegtájékoztató intézmény környékéről is. Attól ugyanis, hogy ma már bárki lehet "újságíró" bármiféle szakmai ismeret nélkül, ennek a foglalkozásnak az ismérvei, meghatározásai, szabályai nem változnak. Ezeknek az ismerete nélkül csak a fenti szemeteket lehet létrehozni, és a szerencsétlen és gyanútlan fogyasztó orra elé lökni. A fenti förtelem nem az "érdektelen" kategóriába tartozik, hanem a "tiltott" holmik közé, amiknek a nyilvánosságra hozatala a bűncselekmény fogalmát merítik ki.