Csak egyedül én voltam a bolond

 Ezt május 22-én írtam: szó sincs semmiféle rendszerváltásról. Ami itt történt, az még így nemcsak a magyar történelemben nem fordult elő, hanem sehol máshol sem: hogy egyetlen ember bármiféle vérontás nélkül megváltoztassa egy nemzet életkörülményeit, hogy a megtört tekinteteket fölemelje, nem az ég felé, csak a másik ember tekintetéig, és mindegyikből derűt fakasszon, hogy ne reményt adjon, hanem a bizakodás eddig ismeretlen érzését. Hogy ezeregyszáz év hazug nyomorúsága után esetleg végre eljussunk oda, ahová elindult 850 körül A Don mellől az a 100-120 000 ember, telve kíváncsisággal és reménnyel.

Azt írtam, hogy felszabadította ezt a népet.

Az történt velem, ami 84 éves fennállásom óta még soha: bizakodni kezdtem. 

Nem kellett volna. Ezt a népet ugyanis nem lehet felszabadítani. Próbálkozhatott itt Mária Terézia oktatási reformmal, egészségügyi rendeletekkel, a jobbágyok életkörülményeinek javításával, II. József a felvilágosodás eszméivel, a magyar rendek a maguk sunyi módján ellenálltak, jutalmul megkapták I. Ferencet meg a magyar jakobinusokat. Nem sokkal később Széchenyi és Deák helyett egy hőbörgő nacionalista despota kellett, a százezrek halálát, nyomorát okozó Kossuth, a kiegyezés európaisága helyett ismét a magyar rendek bosszúja tüzelte fel a magyarságot, kutya Szerbia, gyerünk neki a világnak, mi vagyunk az I. világháború leglelkesebb és legutolsóként kitartó rajongói, aztán a teljesen jogos trianoni döntés után könnyek hullatói...

A "magyar rendek" évszázados stupiditásának általános örököse, a magyar "értelmiség" folytatja az elpusztíthatatlan hagyományokat, a butaság olyan mélységekbe süllyedt, ahová már nem bír leszüremkedni semmiféle fény. Íme az Amnesty International Magyarország "állásfoglalása": Nem Polgár Judittal van baj, hanem Magyar Péter eljárásával.

A következő köztársasági elnök kiválasztását nem lenne szabad elkapkodni, Magyar Péter mégis úgy csinál, mintha nem lenne idő és lehetőség érdemi társadalmi vitát tartani a következő államfőről.

Szombaton a miniszterelnök 14 perccel Sulyok Tamás bejelentése után még azt mondta „nem szivarszobákban” szeretne jelöltet találni, és egyeztetni fog a frakciójával és az ellenzékkel, illetve a civilek javaslatait is várja.

Ehhez képest vasárnap este Magyar Péter – 16 ismert magyar ember Polgár Judit ötszörös sakkolimpiai bajnok ajánlását követően – már arról írt, hogy másnap felkéri őt államfőnek.

Itt az ideje, hogy a mindenkori kormány és parlamenti többség felhagyjon végre azzal a gyakorlattal, hogy egymaga dönti el, ki legyen az ország következő elnöke.

Ez egy "jogvédő civil szervezet" megnyilvánulása. Ha a butaság fájna, ülve nyalnák a Holdat. Dehát már ők vannak többen. Ők a hangosabbak. Az ő "liberalizmusuk", az ő "szólásszabadságuk" harsog. Magyar Pétert nem a fasisztoid, "ellenzéki" aljasság fogja megfojtani, hanem a "rendi Magyarország". Az új hangadók. Az elemzők, a politológusok, a független civil szervezetek. A szerencsétlen, ezeréve megalázott magyar nép legújabbkori eltiprói.

Keserűen idézem ismét Madáchot:

E gyáva népet meg nem átkozom,
Az nem hibás, annak természete,
Hogy a nyomor szolgává bélyegezze,
S a szolgaság vérengző eszközévé
Sülyessze néhány dölyfös pártütőnek.
Csak egyedül én voltam a bolond,
Hivén, hogy ilyen népnek kell szabadság.

Vébé

"Tuchel szerint nem tudtak ütközni, párharcokat nyerni, ezért védekeztek egyre mélyebben."

Tessék mondani, ez melyik sportág? Tuchelről eddig úgy tudtam, hogy az angol futballválogatott szövetségi kapitánya...

A futball az a sportág, amelyet labdával játszanak, ehhez a labdához az egész testtel hozzá lehet érni, csak kézzel és karral nem (kivéve az oldalbedobást). A játékosok egymással való érintkezésének egyetlen formája megengedett, azonos testhelyzetben a vállnak a vállhoz való nyomása, lökés, ütközés váll váll elleni formában is tilos. Az ellenfél játékosától a labdát elvenni (szerelni) kizárólag a labdára irányuló lábmozdulattal lehetséges.

Az "ütközés" és a "párharc" szavak a szabálykönyvekben még tiltás formájában sem említtetnek, annyira elképzelhetetlen volt ennek a sportágnak a születésekor ilyesféle eszközök alkalmazása.

Szóval? Tetszik csodálkozni, hogy a különféle felmérések szerint a közönséget a játékosok magánélete érdekli, meg ahogy kiszállnak a buszból, ahogy öltöznek, ahogy tetováltatják magukat, amilyen hajzatot viselnek? Hogy a játéktéren eltöltött 90 perc kissé érdektelen körítés az említettekhez? Kulturális és érzelmi analfabéták számára (amilyen például a csúti szörnyeteg) a "csontzene" még jelent némi közönségérdeklődést, de a futball nevű sportág lényegében halott. Illusztráció az idei vébé. 

Esetleg meg lehetne próbálni az eredeti játékot bemutatni, amit az eredeti szabályok szerint játszanak, de nem hiszem, hogy az még érdekelhetné azokat, akik a stadionokba járnak, akik az emberi fajnak ahhoz a rétegéhez tartoznak, ahová például a csúti szörnyeteg.

P.S.: Fentiek igazolásaképpen nézzék meg (ha eddig nem látták) az angol-francia meccset. Különösebb tétje nem lévén, nem 22 kereskedő ment ki a pályára, akik a nagyobb pénz érdekében csontot törni is hajlandók, hanem két olyan csapat, amelyeknek a tagjai technikailag tökéletesen alkalmasak az eredeti játék megismertetésére a közönséggel. Más kérdés, a lelátók népe hajlandó volna-e "küzdelem" helyett játékot nézni...

Újabb P.S.: (20-án) Látták a döntőt? Én nem. Az első félidő után kikapcsoltam, átmentem a szobámba olvasni. Valószínűleg ez volt az utolsó meccs, amit próbáltam megnézni. Miután kiderült, hogy a dél-amerikai "futball" az európainál is undorítóbb, hogy a "játékosok" a labda helyett inkább az ellenfelet rugdossák (már amikor képesek egyáltalán a lábukat használni fojtogatás, birkózás, meztépés közben), rájöttem, hogy ez a "játék" semmi mást nem jelent, mint az emberiség szellemi szintjének állapotát. Tiktok, instagram, fészbukkommentek, "foci". Ez van.

Egyenes, logikus folytatása annak, amit elkezdett a kereszténység, aztán jött a francia forradalom, vele a nacionalizmus, politikusok, demokrácia, azaz a fokozatos, az idő haladtával gyorsuló elbutulás. Putyin, Trump - Ukrajna, Irán. Patrióták. A futballpályán keresztet vető játékos, aki ugyanazzal a mozdulattal vágja szájon könyökkel az ellenfelet, amivel a keresztvetést a jobbválánál befejezte. Felgyújtott autók, betört kirakatok, szétdúlt parkok, romos utcák: a közönség boldog. Vagy gyászol. Ugyanazt a páviánpofát vágja, amit példaképétől, a skalpcsimbókos, tetovált futballistától lát, akár örül, akár haragszik. Szép új világ - ha Huxley ezt csak sejtette volna...

Ez is szabadon randalírozhat

2010. május 19-én a polgári titkosszolgálatok felügyelője a mindenkori magyar külügyminiszter lett. Ezt az adatot a netről másoltam ide. Ez azt jelenti, hogy például az Információs hivatal, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat az Európai Unió megfelelő szervezeteinek részeként a kakadufrizurás teremfutballista "felügyelete" alatt működött. Ami meg azt jelenti, hogy a Heinrich Himmler által divatba hozott hajviselet és szemüveg pontos másolója (a külső megjelenés egyéni döntés, az egyén ízlésének manifesztációja, Himmler portréja kikerülhetetlen, nem lehetséges, hogy a teremfocista sosem látta), azaz a magyar külügyminiszteri tisztséget bitorló köztörvényes bűnöző szabadlábon való léte mindenekelőtt súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Az összes többi szinte lényegtelen kérdés.

Meg tudja magyarázni valaki, hogy az említett paprikajancsi miért nincs fegyházban? Hogy bizonyos "jogászok" hogyan képesek kimondani a szájukon: az illető jogilag megfoghatatlan?

A lényeglátás magasiskolája

Mohssin Amghar. Ez a neve annak a brüsszeli illetőségű embernek, aki ezt itt létrehozta. A címe (talán mondanom sem kell): Elefánt. Közelíti a zsenialitás fogalmát.

Nesze nekünk

F. Kovács Sándor: Gulyás Gergely érzi a felelősséget, hogy egy ilyen embert szabadított a magyar közéletre

Ez itt egy cím egy magát komolynak tartó portálról. F. Kovács valami fideszes alak. Az "ilyen ember" Magyar Péter, az ország miniszterelnöke. A cikk hosszú, részletesen ismerteti ennek az F.-nek, ennek a totálisan ismeretlen köztörvényes bűnözőnek a nézeteit.

Ideteszek egy szakmai részt, az újságírás alapjai közül is a legelső szabályt, a műfaj fundamentális meghatározását, aminek az ismerete nélkül a szerkesztőség utcájába sem volna szabad beengedni magát "újságírónak" képzelő alakot:

hír az, ami aktuális, friss, az előbb történt

aminek az alanya(i) ismert(ek), megfelelő súlyt jelent(enek) a közéletben

ami jelentős számú embert érint, ami tömegek életét befolyásolhatja

ami a hírfogyasztó közelében történt (minél távolabbi földrajzilag, annál jelentősebbnek kell lennie)

ami rendkívüli, váratlan történésről tudósít

Azokat az embereket, akiknek a fenti cikkhez közük van, a szerzőt, a szerkesztőt, a fene tudja, még milyen funkciók vannak manapság egy napilapnál - azonnali hatállyal, örökre el kellene távolítani az összes tömegtájékoztató intézmény környékéről is. Attól ugyanis, hogy ma már bárki lehet "újságíró" bármiféle szakmai ismeret nélkül, ennek a foglalkozásnak az ismérvei, meghatározásai, szabályai nem változnak. Ezeknek az ismerete nélkül csak a fenti szemeteket lehet létrehozni, és a szerencsétlen és gyanútlan fogyasztó orra elé lökni. A fenti förtelem nem az "érdektelen" kategóriába tartozik, hanem a "tiltott" holmik közé, amiknek a nyilvánosságra hozatala a bűncselekmény fogalmát merítik ki.

Amerika? Vébédöntő?

Azt olvasom, milyen csúnya dolog, hogy magára hagyta a pártját. Mikor az éppen esik szét, elmegy Amerikába futballvébét nézni. Hűha meg micsoda borzalom ez. Akik szörnyülködnek, valószínűleg komolyan gondolják... Megszokhattam volna, hogy a nyilvánosan megjelenők emberi tulajdonságok alapján próbálják elemezni egy mozgó és hangokat adó tárgy levegőkiszorítási változatait. Pedig én például évtizedek óta óvok ettől a tévedéstől mindenkit, minthogy első pillantásra nyilvánvaló, hogy ez az élő sejtekből felépülő mechanizmus alkalmatlan bármiféle emberi viselkedésre, érzelemre, még a gaztettei is hibásak, otrombák, egy szimpla gazember, akinek legalább felépítési jellegzetességei emlékeztetnek a humanoid fajra, azokat is jobban csinálja. 

Úgyhogy én nem találok ebben semmi rendkívülit, mondhatnám, ez így természetes. Én csak azt nem értem, hogy három hónappal a bukás után ez a torz biológiai alakulat, ez a taszító születési rendellenesség hogyan mehet el szabadon ebből az országból. Hogy nem rohad kenyéren és vízen egy sötét, dohos fogda mélyén - azért vagyok ilyen túlzóan jóindulatú, azért egy ilyen túlkomfortos helyet írok le az illetőnek ahelyett, amit érdemelne, mert reménytelenül romantikus vagyok, és túlárad bennem a gyengédség.

Hozzátok rendbe a vén házat

 Sok évtizede nem értek valamit: a római-, a nemzetközi- és a magyar jog nem ismeri a hazugság fogalmát. Pontosabban hallott már róla, de nem foglalkozik vele. Nem fontos.

A vádlottnak nem kötelező igazat mondania.

A vádlott nem büntethető azért, ha saját magára nézve hazudik. 

Ezeket a mondatokat csak úgy mondják, paragrafust nem tudok mutatni. A Btk.-ban két szó garantáltan nem található: a "hazugság" és az "igazmondás". Húsz évig voltam igazságügyi szakértő, ezidő alatt tizenvalahány többhetes jogi ismereteket közlő tanfolyamon kellett részt vennem és vizsgáznom, a legkiválóbb jogászok adtak elő, mindig föltettem a kérdést, miért nem foglalkozik a jog a hazugsággal, senki nem tudott válaszolni, azaz elkenték a dolgot, hogy ugyanis az "nem jogi kategória". Vagy úgy. Az egyik (feltűnően értelmes előadást tartó) megyei főbírónak úgy tettem fel a kérdést, hogy mi lenne, ha nem hazugságnak nevezném a szóban forgó fogalmat, hanem igazsággyilkosságnak. Valóságölésnek. Ténygyilkosságnak. Ó, hát azért az erős, nem? A kisgyerek is hazudik, amikor azt mondja, megírta a leckét, pedig nem is írta meg. Nem! A kisgyerek füllent. Esetleg lódít. Vagy ahogyan a Felvidéki nyelvjárás jelölte ezt a cselekedetet, gurít. És még jónéhány szinonima idetehető, de ez nem szemantikai kérdés. Az általam gyártott szóösszetételek alaposabban és világosabban láttatják a "hazugság" lényegét és a megértés fontosságát, a büntetőjogi definíció fontosságát. Annak rögzítését, hogy politikus, történész vagy bármely nyilvános foglalkozás képviselője büntetőjogilag tartozik igazat mondani. Valós, több, egymástól független forrás által igazolható adatokat, tényeket, dokumentumokat közölhet, a véleményére a fene sem kíváncsi. A "szólásszabadság" említése is büntetést von maga után. (Mikor jön rá az emberiség, hogy ezt az iszonyatosan kártékony ostobaságot törölni kell az emberi jogok felsorolásából? A szólásszabadságot alapvető alkotmányos jognak tartják a civilizált országok. Nem sikerült rájönnöm, mi indokolja ennek a jognak a megszövegezését. Az sehol nincs leírva, hogy az ember szabadon vehet levegőt, amikor csak akar, ehet, ihat, üríthet, alhat – ezek majdnem azonos funkciói az embernek azzal, hogy ha mondanivalója van, megszólal. Azt mondja például, hogy szereti a töltött káposztát. Vagy a homárt. Ezt rögzíteni kell az alkotmányban mint alapjogot? Ja hogy esetleg olyat mond, ami másokat sérthet? Méghozzá nyilvánosan? A véleményével? Tessék szíves lenni megmondani nekem, ahhoz miért van joga bárkinek? Mert ha félretesszük a szólásszabadságot leíró, álnaiv szöveget, mindannyian tudjuk, hogy erről van szó. A szólás- és vélemény nyilvánítás szabadsága a piszkoskodást engedi szabadjára, a gátlástalan hazudozást, hogy bárki bármikor elmondhassa azt a „véleményét”, amivel valaki más nem fog egyetérteni.) A valóságnak, a tényeknek a megváltoztatása, elferdítése, tagadása ugyanis az emberi sors torzulásának az alapja, a világtörténelem nagy tragédiái kivétel nélkül egyetlen ősbűnre vezethetők vissza: a hazugságra. Mindeközben nemcsak a Btk.-ban nincs szó róla, a hét főbűn sem tartja számon, és az Ásszeret hádivrót, a mózesi kőtáblába vésett eredeti Tízparancsolat sem tartalmazza. A Biblia úgy mellesleg meg-megjegyzi, hogy van ilyen, de nem tartja fontosnak. 

A politika a hazugság tobzódása, a politikus a hivatásos hazudozó. Földesi Tamás, a Jogi Kar hajdani dékánja írt egy tanulmányt a hazugság és a büntetőjog összefüggéseiről - kiemelendő, mert különben a jogászok nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, az ő könyvéből idézek: 

„… a politika és igazság viszonyának alább leírt átalakulását az egyszerűség kedvéért a hanta fogalmával kísérlem meg összefoglalni, amely a bullshit szalonképes változata. Ebben a beszédmódban nem annyira az igazság direkt elrejtéséről van szó, mint inkább a tények iránti érdektelenségről. Politika és igazság viszonya úgy alakul át, hogy a hazudozás és igazmondás relevanciájára vonatkozó megfontolások egyre inkább eltűnnek. Aki ezt követi, nem foglalkozik az elmondottak érvényességével, közömbös a dolgok igaz vagy hazug minőségével szemben. A hantázók azért állítanak valamit, hogy magukról egyfajta képet sugalljanak …”

Földesi kiváló jogász volt, de ő is perifériális dolognak tartotta a hazugságot. Elképesztő. Ahhoz sokkal jobban kellene ismernem az ókori történelmet, hogy megállapíthassam, Alexandrosz vagy III. Dareiosz perzsa király hazudott-e nagyobbakat a Thébaiban kitört lázadás ügyében, ki hogyan hamisította meg az iszthmoszi szövetség esküjének szövegét a thébai perzsa barátságról - a lényeg a hazugságok sorozata a világtörténelem egyik legnagyobb gazemberének, a Nagy Sándorként magasztalt „hódítónak” a tömegeket pusztító háborúinak indításakor, azok közben és utánuk. ...Mondjátok meg a nemzetnek, hogy a franciák is hithű muzulmánok… Temérdek áldás hull azokra az egyiptomiakra, akik mellénk állnak. Gazdagság és megbecsülés lesz osztályrészük… De százszor is jaj azoknak, akik a mamelukokat segítik ellenünk. Nem lesz számukra menekvés, és még az emléküket is eltöröljük.” Ezt a kiáltványt például Egyiptom lakosságához 1798-ban ragaszttatta ki Bonaparte Napóleon, midőn lerohanta és megszállta az országot. A gleiwitzi incidens (1939. augusztus 31-én lengyel milicistának öltözött német ügynökök foglalták el a Németországhoz tartozó gleiwitzi rádióállomást, a terrorakció után lengyelül olvastak be egy szöveget, amiben Németországot támadták) kellett Hitlernek ahhoz, hogy a lengyeleket agresszornak kiáltsa ki, hogy ürügye legyen Lengyelország megtámadására... A csúti torzulattól nem tudok idézni, 36 éve hazudik folyamatosan, emberek százezreit nyomorította vagy ölte meg, egy országot vetett vissza a fejlődésben legalább 30 évvel, már Európát és a Föld többi országát is kezdte megfertőzni a maga végtelen aljasságával – ezeknek az alapja is a hazugság… És így tovább, példák végtelen sorával tudnám illusztrálni a hazugság fundamentális, kiváltó szerepét a világtörténelem emberirtásaiban, de valamiért ezt a jogászok nem engedik eljutni a tudatukig. Sőt, az a benyomásom, hogy védik a hazugságot mint alapjogot, mintha az része volna a szólásszabadság elnevezésű, ugyancsak végtelenül kártékony baromságnak.

Kis ország vagyunk, de egy nagy szervezet tagjai. Jogász hölgyek és urak, kíséreljék meg valahogy eljuttatni a megfelelő fórumokra, hogy a nyilvános hazudozás súlyosan büntetendő cselekedet kell hogy legyen, különös tekintettel a politikusi és történészi hazugságra, e két réteg képviselői kizárólag legalább három, egymástól független forrásból származó adatokat közölhetnek, a véleménynyilvánítás ugyancsak súlyos büntetést von maga után. Ideje volna belátni, hogy ennek a paragrafusnak a hiánya olykor a használhatatlanságig gyengíti a büntető törvénykönyvek sarkalatos törvényeit.

Fentieket most elsősorban azért terjesztettem az olvasó elé, hogy lássák, miért tarthatatlan az a totálisan értelmetlen gyakorlat, hogy a jelenlegi magyar úgynevezett "ellenzéket" beengedik az ország házába, ahelyett, hogy gyorsított eljárásban kapnák meg a minimum 20 éves, de még nagyobb számban életfogytig tartó fegyházbüntetésüket. Ez az 58 köztörvényes bűnöző kizárólag hazudozni jár be a parlamenti ülésekre, hogy megnehezítsék, időben elhúzzák a kormány munkáját. Mi kedves mindnyájan meg tűrjük, és még jó, hogy többségünkben inkább túlzottan finomnak tartjuk Magyar Péter válaszait ezeknek az elképesztően undorító alakoknak a gyalázkodásaira. Az ellenzékkel kapcsolatos tudnivalókat kétszer is részleteztem a közelmúltban (Ezeregyszáz év után, május 22. - Van élet ellenzék nélkül, június 6.), most csak annyit ismétlek meg belőle, amennyi feltétlenül szükséges: Magyar Péterről pillanatnyilag el tudom képzelni, hogy minden esetben riaszt – engedelmet kérek érzékeny lelkű olvasóimtól – a szarjelző készüléke, ennélfogva megkérdezi a környezetében lévő okos embereket. Ilyenekkel vette körül magát, nem kis részben ebből is következtetek arra, hogy ritkán fog helytelenül dönteni. Különben szólnak ők akkor is, ha MP nem kérdez…A válaszom a címben föltett kérdésre, hogy csak ellenzék nélkül van élet. Nem az ilyen köztörvényes bűnözők nélkül – bármilyen ellenzék nélkül. 

„Azt tanítottam: hozzátok rendbe a vén házat; tisztítsátok meg a szennytől, mely körülveszi etc. Az érintettek nem végezték el ezt… Kossuth és társai pedig jobbnak látták felgyújtani!...”

Ez Széchenyi István naplóbejegyzése 1848. március 16-án. Széchenyi és Deák vesztett. A főurak és köznemesek szabadságot akartak és függetlenséget – önmaguknak, a Habsburgoktól. Fogalmuk sem volt róla, mit kezdenének vele, mert a „vén ház” nem lett megtisztítva a szennytől, azzal pedig, hogy rágyújtották a népre, saját magukat is annál rosszabb helyzetbe lökték, mint amit el tudtak volna képzelni. A Kossuth nevű förtelmes, mindenféle lelkiismereti skrupulustól mentes, beteg zsarnok mai örökösei is valami ilyesmire törnek.

Jogász hölgyek és urak, méltóztassanak villámgyorsan kitalálni valamit, hogy ezt az 58 brigantit napokon belül el lehessen távolítani, mielőtt nagyobb bajt csinálnak. 2002. és 2010. között egyszer már felfordították az országot. Megint meg kell várni? Egyelőre „csak” akadályozzák, lassítják a szenny megtisztításának folyamatát. Egyelőre csak hányingert keltenek a hihetetlen arcátlanságukkal, ami mindenekelőtt abban mutatkozik meg, hogy egyáltalán mernek emberek közé menni, megjelenni bármiféle nyilvánosság előtt, ahelyett, hogy valamely sötét pincében húznák meg magukat, várván a törvényszerűen érkező hatóságot, ami a bíróságra, majd a fegyházba viszi őket.

Tisztítsák már meg a szennytől a vén házat.