Közérdekű magánlevél

Ezt most olvastam. Elrettentő példának teszek ide egy részt az országgyűlés elnökének a leveléből, természetesen azért, hogy mindenekelőtt őt óvjam a további atrocitásoktól, valamint azért, hogy mások is okulhassanak, mit nem szabad tenni.

Először is nem írunk ilyen megszólítást egy taszító mitugrásznak, akiről pontosan tudjuk, miképp kerülhetett az ismertségnek abba a sajnálatos állapotába, hogy megjelenhessen a nyilvánosság előtt. Azért hiba ez a megszólítás, mert hiteltelen, mert alaptalan, az illető ugyanis semmiféle tiszteletre nem méltó, ezzel szemben az ember vigyázva, óvatosan kerüli ki, nehogy belelépjen. Aztán meg azért, mert a "tisztelt" szavunkon kívül az "úrnak" is van egy tradicionális jelentése, mint ahogyan minden egyes szavunknak van, bármennyire nem vagyunk is képesek annak alapján használni a magyar nyelv szókészletét, amennyire az szükséges volna. Mielőtt megjegyezné az általam nagyrabecsült Fotsthoffer Ágnes, hogy a megszólítás (vocativus) hagyományos formula, sietek közölni, hogy a jelentéstan (szemantika) funkciója sokkal előbbre való, mint a K und K időkből ránk maradt üres nyelvi elemek. "Németh Balázs!" Ez is egy megszólítási formula, ami bír némi jelentéstartalommal, amennyiben a szóban forgó kitüremkedésnek van egy neve, remélhetőleg nem sokáig, sokkal illeszkedőbb lesz az "1327-es fogvatartott" megszólítás.

Forsthoffer Ágnes oldala

 

13 órája

r͏o͏d͏n͏t͏S͏p͏o͏s͏e͏l͏a͏3͏m͏f͏0͏0͏f͏4͏c͏m͏.͏m͏1͏5͏1͏6͏ó͏6͏7͏9͏6͏h͏6͏1͏m͏a͏i͏4͏u͏t͏h͏c͏4͏4͏1͏7͏l͏g͏5͏h͏1͏7͏h͏2͏2͏ ͏1͏m͏m͏ ·

Tisztelt Németh Balázs képviselő úr!

Tekintettel arra, hogy a személyemet is érintő videója alatt nincs engedélyezve a hozzászólás, ezúton szeretnék reagálni rá.

Elképesztően távol áll tőlem az a politikusi attitűd, amit Ön ezekkel a videókkal képvisel.

Nem ez az első videó, amivel próbál lejáratni, valóságalap nélkül.

Elfogadhatatlan számomra, hogy valaki úgy akarja felépíteni magát, hogy mások megítélését próbálja lerombolni: rosszindulatúan, etikátlanul, hazugságokat terjesztve.

Egyszer szóvá tettem már Önnek ezt.

Ön akkor azt mondta nekem, hogy "Ez a politika, majd megszokja..."

Nem, köszönöm, nem szokom meg. A politika számomra másról szól...

 

És így tovább. Nem, kedves Forsthoffer Ágnes (ez helyénvaló megszólítás, nemcsak én tartom "kedvesnek" - bár az is elegendő volna -, hanem a népszerűsége azt mutatja, mások is), a címzettet nem vesszük emberszámba, nem szolgált rá, ennélfogva ebben a stílusban nem írunk neki, már csak azért sem, mert ezt a nyelvet nem érti. Szívesen mondanám, hogy efféle szervesanyaghalmaznak egyáltalán semmilyen stílusban nem írunk, mert bármiféle ráirányuló figyelem arra indíthatja, hogy - teljesen indokolatlanul - embernek érezze magát, de ezt hiába mondanám, mert maga, kedves Forsthoffer Ágnes túlságosan (az én szememben kiváltképp rokonszenvesen) érzékeny alkat ahhoz, hogy képes legyen elfogadni, egy ilyen mértékig létalatti, modulált hangok kiadására csaknem képtelen mozgó szerkezet nem arra való, hogy bevonjuk bármiféle kommunikációs térbe. Úgyhogy értem, fenti levelet meg kellett írnia, méghozzá a látható stílusban, mivel - ugyancsak nagyon rokonszenvesen - nem kíván másnak látszani. Éppen ezért kínálok egy áthidaló megoldást.

Kiemelek egy részt egy hónappal ezelőtt írt jegyzetemből, és ellátom némi kiegészítéssel:

 

2026. szeptember 18., péntek

A törvényhozás megszentelt csarnoka

...Van egy 365 oldalas magyar kiadvány, 2026. január 31-én jelent meg, a neten bárki elolvashatja. Ebben, a magyar parlament Házszabályi Rendelkezések című kötetében ajánlanám három kifejezés megkeresését: a hazugság, igazmondási kötelezettség, félrevezetés szavakat, de nem vagyok olyan rosszindulatú, hogy fölösleges feladatok elvégzésére biztassam önöket – ezek nincsenek a 365 oldalon, egyszer sem. A magyar országgyűlésben szabadon lehet hazudozni, mert a házszabály létrehozói sosem hallottak az igazmondási kötelezettségről, az ország népének félrevezetése természetes gyakorlat az ország házában. Ezenkívül gyalázkodni is szabad, legalábbis a házszabály nem tiltja. Úgy emlékszem, az első szabadonválasztott miniszterelnök még szórakoztatónak is találta a köznapi életben felháborítónak ítélt stílust, a magyar országgyűléshez képest Augiász istállója maga volt a rend és tisztaság. Harminchat éve nem látok semmiféle törekvést arra, hogy a „tisztelt ház”-ról ne egy falusi kocsma jusson az ember eszébe… Engedelmet kérek a falusi kocsmáktól, csúnya dolog volt őket lerángatnom a magyar parlament színvonalára.

Most tessék elképzelni azt a nagyon nehezen elképzelhető momentumot, hogy a házszabályba felvesznek egy paragrafust, mely szerint a képviselők büntetőjogi kötelessége az igazmondás, a hazugság első és enyhe esetben egyhavi kitiltást von maga után, a következő hazugság automatikus következménye a mandátum örökre való elvétele, az illető képviselő életfogytig való eltiltása mindenféle közszerepléstől. Ha egy pillanatra belegondolnak, nem az a csodálkozó kérdés merül fel önökben, hogy „ez nem így van?” Hogy a képvelőség alapja nem az igazmondás kötelezettsége? Hogy be lehet menni az Országház üléstermébe, ott szólásra jelentkezni és elkezdeni hazudozni?

Tessék mondani, hogy’ a rossznyavalyába’ merészel egy megválasztott képviselő hazudni, méghozzá nyilvánvaló, mindenki által ismert tények ellenkezőjét állítani? Hogyan lehetséges az, ami a magyar „törvényhozás” megszentelt csarnokában történik, hogy ugyanis bemegy oda valaki, akinek milliók életkörülményeiről kell dönteni, és elkezd összevissza hazudozni, az ócska, primitív életét meghatározó gyűlöletet ráfröcsögni egy másik emberre, aki nem olyan, mint ő? Hogyan lehetséges az, hogy például egy köztörvényes bűnöző, akit például Kanadába be sem engedtek, a régen kiérdemelt, több évtizedes börtön helyett bemenekülhet a fentnevezett csarnokba, és mentelmi jog mögé bújva féregnek nevezheti azt az embert, aki az ezeréves megalázottságból először emelte ki ennek az országnak a népét?...

...kell egy szabályrendszer, benne a büntetési tételekkel. Mely tételek lényege, ahogyan már fentebb említém, hogy a második hazugság örökös eltiltás. Kilencmillió ember életéről, életkörülményeiről van szó. Tudom, azon a „szellemi” színvonalon, amit a jelenlegi „ellenzék” elért, ez egyáltalán nem érthető. Éppen ezért kell őket a lehető leggyorsabban eltávolítani.

Privileges Committee, tetszik emlékezni? Ennél gyorsabb és tisztább megoldást nem tudok. A magyar országgyűlés történetében először ül a padsorokban száznál több olyan ember, akik nem ostoba pártkatonák, akiknek a tisztességében és szakértelmében meg lehet bízni. Sok dolguk van. Nagyon sok. Nem nagyon van fontosabb egy ilyen szabályrendszer felállításánál.

Mégegyszer: a második hazugság örökös kitiltás... Hallom a károgásokat: az nem olyan egyszerű, bizonyítás, jogorvoslat, fellebbezés, a gyanúsított jogai… Nix. Semmi ilyesmi nem jöhet szóba, a parlament működésébe bíróság különben sem szólhat bele, de ezért írtam, hogy az kifejezetten nem kívánatos. A szabály világos és egyértelmű. A megszegésének következménye is. A három-öt-hét feddhetetlen, vitathatatlanul kompetens testületi tag tekintélye, szakértelme bőven elegendő. Születhet igazságtalan ítélet? Nem valószínű, de nem is teljesen lehetetlen. És akkor mi van? Egy sokkal nagyobb ügy érdekei fontosabbak, mint az, hogy esetleg valakinek vissza kell mennie dolgozni oda, ahonnan jött. Ja hogy esetleg nincs neki rendes polgári foglalkozása?

 

 

Eddig az idézet. A hazudozás tilalmához még szükségesnek látszik odailleszteni néhány paragrafust, ami az ország házába nem illő viselkedésformákat megnevezve tiltja, tekintve a jelen "ellenzék" természetrajzát.

Esetleg el lehetne érni, hogy felkiáltó jelentése legyen Forsthoffer Ágnes mondatának: "A politika számomra másról szól." A világtörténelemben először a politika nem arról szólna, amit a megszólított fehérjekupac hordoz.

Tessék egy pillanatra elképzelni, az országházi terem pulpitusán mosolygó Forsthoffer Ágnes lenne a mérce. A követendő mintakép.

 

Isten képmása

A Washington Post egyik online-melléklete felidézi az 1999-es Conference on Cosmic Design (Kozmikus Tervezés Konferencia) vitáját, ahol a tudománytörténet egyik legnagyobb zsenije, a Nobel-díjas fizikus Steven Weinberg mondta azóta sokat (néhány éve általam is) idézett mondatait: "A vallás sérti az emberi méltóságot. Vele vagy nélküle a jó emberek jó dolgokat tesznek és a gonosz emberek rossz dolgokat tesznek. De ahhoz, hogy jó emberek gonosz dolgokat tegyenek, ahhoz vallás kell." Eddig nem ismertem a teológusok és vallásos tudósok ellenérveit, most elolvastam a konferencia összefoglalójában. Az egyik legjelesebb résztvevő azt mondta, hogy a materializmus állítja, az ember atomok véletlenszerű rendeződése egy irracionális univerzumban, a vallás viszont megteremtette a méltóság fogalmát azzal, miszerint az ember Isten képmása, ennélfogva birtokolja a méltóság nagyszerűségét. Úgyhogy Weinberg egy vallás által teremtett fogalmat használ a vallás ellen.

Aha. Arról már nem szól a cikk, mit mondott erre Weinberg, úgyhogy én vagyok kénytelen felhívni az esetleg bólogatók figyelmét, hogy az emberi méltóság a cinikus filozófiában jelent meg az időszámítás előtti 4. és 3. század határán, ha valaki olvasott Rejtőt, és érdeklődött az általa idézett Antiszthenész iránt, annak sok évtizede ismerős ez a név meg a cinikus filozófia mint a sztoikusok elődje. De ez csak tudálékosság. Az emberi méltóság nem filozófiai és főképp nem vallási fogalom, hanem viselkedésforma. Nyilvánvalóan volt méltóságteljesen megjelenő ősember is, évmilliókkal azelőtt, hogy kései leszármazottai a gyávaságuk, bizonytalanságuk és tudatlanságuk leplezésére kitalálták volna maguknak az istent.

A másik tudós ember megnyilvánulása még ennél is jobb. Eszerint Weinberg kijelentése azért hamis, mert a 20. század legbrutálisabb tetteit ateisták követték el, mint például a sztálinisták vagy a maoisták. Remek érv. Sztálin és Mao mint jó emberek. Esetleg a fanatikus csatlósok, mondjuk például Rákosi...

Azért örültem meg ennek a visszaemlékezésnek, mert hetven éve várok valami olyan érvrendszerre, ami elfogadható magyarázattal szolgál arra, miért élnek a vallás előírásai szerint értelmes, felnőtt emberek. Miképpen képesek beépíteni a gondolatvilágukba például az istenfélelmet? Olvastam sokféle "magyarázatot", a fogalom (félelem) elől való menekülés ilyen-olyan változatait (ezek közül a legmulatságosabb, az tetszik legjobban, hogy az istenfélelem annak felismerése, minő hatalmas és szent az isten, valamint mennyire igazságos, a másik meg az, hogy nem a pokoltól - ó irgalom atyja ne hagyj el - fél a hívő, csak nem akarja megbántani az ő teremtőjét)... Nem írok több ilyet, mert ezekbe még a képernyő is belepirul.

A lényeg az, hogy a 27 évvel ezelőtti konferencián sem mondott senki egyetlen mondatot sem arról, miért nem kártékony, az emberré válást folyamatosan akadályozó, az ember földi életét semmibe vevő, tömeggyilkos ideológia minden vallás, amiből ismét csak arra kellett következtetnem, hogy azért nem, mert világos pillanataikban ezek a védelmező ájtatosok is tudják, hogy az - egy irtózatos, megfékezhetetlen és jelenleg gyógyíthatatlan pandémia, aminek különféle tünetei évezredek óta pusztítják emberek százmillióit.

Ha valakinek még kétségei volnának a fentiekkel kapcsolatban, annak csak egy kérdést teszek fel: miért választotta a csúti szörnyeteg éppen a kereszténységet förtelmes uralkodásának alapjául?

Etológiai elemzés - röviden és utoljára

Most, hogy jóideje eltűnt a hírek éléről, és nem kell naponta mindenhol a csúti rém nevét olvasnom, most, hogy szinte teljesen kizárható a visszatérése, hogy legföljebb akkor olvashatok róla, amikor a börtönorvos hírül adja a börtönkoszt áldásainak következtében elindult rohamos fogyását a nagyhasú fogvatartottnak, már érzek magamban annyi erőt, hogy végre tárgyilagosan, indulatmentesen írjam le ennek az alaknak a leglényegesebb tulajdonságait, amiknek segítségével azonosítható lesz a magyar történelmi panoptikumban.

Soha nem tudtam elképzelni, hogy hordozhat hátán a Föld ilyen undorító élőlényt. Hogy egy sejthalmaz, ami születésekor állítólag az emberi fajhoz (humanoid) való tartozását ígérte, lehet ennyire híján minden olyan tulajdonságnak, ami emberinek nevezhető a szó evolúciós értelmében, azaz hogy jelzett alak lehet ennyire képtelen minden olyan megnyilvánulásra, amivel beilleszthető volna legalább a társadalom legalacsonyabb rétegében tenyészők közé, akik képesek egymásra, a másik egyedre emberként tekinteni, irányukban az elfogadás minimális gesztusait jelezni...

Nem akarom elkövetni azt a hibát, hogy egy levéltetűt mikroszkóp alá helyezek, majd az így nyert nagyítás leírása által egy elefánt képzetét keltem a hallgatóban. Az illető mindössze egy levéltetű nagyságú és összetettségű organizmus, csak a nevezettnél sokkal gusztustalanabb - intézzük el az elemzését ennek megfelelően. Harminchét évvel ezelőtt feltűnt a magyar közéletben egy elképesztően buta, primitív, rosszízlésű, neveletlen gazember, akiről lerítt, hogy a tulajdonságait von Haus aus hozza, az öröklődés mindhárom formájában, azaz először: genetikailag, ez az emberi szervezet biológiai leírása, másodszor: imprinting, ez a rögzült minta, és harmadszor: szociokulturálisan. Szokás említeni a gátlástalanságát - szó sincs ilyesmiről, ez az alak olyan elképesztően gyáva, hogy semmit nem mer megtenni, amit egy hozzá hasonlóan barbár ösztönlény simán vállalna. Gyáva még ahhoz is, hogy alattomos legyen, a pitiáner, sunyi hazugságai ezért buktatják le a kimondásuk pillanatában.

Ezt a mozgó, funkcionáló kitüremkedést imádta meghatározhatatlan rajongó, és annak egy töredéke babonás rémülettel imádja ma is.

Ugye senki sem gondolja komolyan, hogy ezekkel meg kellene békélni, hogy ezeket emberszámba kellene venni? Ezek kivétel nélkül elzárandók mindenféle társadalmi lét elől. Sürgősen.

Finoman és emelkedetten

Két héttel ezelőtt még csak egy vizesnyolcas volt. Egy zagson alak a magyar politikában, akinek sem valódi funkciója, sem hatásköre nincs. Viszont legalább nagyon sokba kerül a magyar adófizetőknek. Kapott egy formális megbízást egy formális tett elvégzésére. Nem azt csinálta, amivel meghálálhatta volna, hogy úgy válhatott ingyenélővé, a mi vérünket szívó parazitává, mintha valami fontos és tiszteletreméltó tagja volna a társadalomnak. Azt tette, amit az április 12-éig randalírozó csúti rém, felmászott a szépen megterített ebédlőasztalra, letolta a gatyáját, és a finom ételekre várakozók elé piszkított az abroszra. Egy hetvenéves vénember lehet nagyon ostoba, körülbelül annyira, amennyire egész életében volt - az ember ugyanis attól nem lesz ostobább, hogy megöregszik. Attól csak öregebb lesz. És visszataszítóbb, amikor az asztal közepére piszkít, mintha egy fiatal ostoba piszkítana oda, lévén az öregember kevésbé gusztusos, mint egy gusztusos fiatal, ennélfogva jobban kell vigyáznia a mozdulataira, a külső megjelenésére, egyáltalán a viselkedésére, mint egy fiatalnak, minthogy egy fiatalra még nem mondják azt például, hogy vén hülye. Egy vén hülyére viszont mondják, például arra, aki pontosan tudhatná, mit tett a legfőbb ügyész jelölésével, ha nem volna olyan ostoba és kártékony, amilyennek látszik, de még ebben az ostoba és kártékony állapotában is tudhatná, mert ezt egy gyenge képességű nyolcéves is tudja, ha megmagyarázzák neki, ennek az ostoba és kártékony öregembernek pedig megmagyarázták, és annyit azért feltételezhetünk, hogy nem butább egy gyenge képességű nyolcévesnél.

Két hete a legfőbb ügyészség már nem védhetné ugyanazokat, akiket a csúti rém uralkodása óta még mindig védett, ha az ingyenélő vizesnyolcas azt teszi, amire megbízást kapott, hogy ugyanis megnevez egy független, feddhetetlen, szakmai szempontból érinthetetlen embert a legfőbb ügyész hivatalának betöltésére. Két hete a legfőbb ügyészség abba a helyzetbe került volna ezáltal, hogy hamarosan elkezdje részben hivatalból elrendelni a megfelelő őrizetbe vételeket, majd a letartóztatások indítványozását, részben a mások által indított eljárások tudomásul vételét és megerősítését.

Egyelőre két hete nem történt semmi azon kívül, hogy a legfőbb ügyészség még mindig védi ugyanazokat, akiket a csúti rém uralkodása óta védett. Ha ez a hetvenéves vénember nem akart volna fontosnak és dacosnak látszani, akkor megkér néhány okos embert, fáradnának be a méregdrágán bitorolt irodájába, hogy mondjanak neki független, feddhetetlen, szakmai szempontból érinthetetlen embereket. Senki sem akarta, hogy "pártokkal egyeztessen", mert senkit nem érdekel, mi a kívánsága a magyar parlamentben ülő torzlelkű fasiszta "ellenzéknek", csak a kormányhoz tartozókat kellett volna megkérdezni, ők ugyanis rendesen teszik a dolgukat, ahogyan minden épérzékű vezető testület bármely intézményben, ahol ugyanúgy nincs szükség semmiféle "ellenzékre" a működés fenntartásához, mint ahogy jelenleg a magyar parlamentben sem kell semmiféle kártékony hátramozdító. Ez az akció, ha komótosan csinálják, eltarthat akár két órát is. Újabb öt perc, amíg a választott nevet megtelefonálja (gyorspostázza, ímélezi, vatszapozza) a megfelelő helyre. Ha már két hetet eddig ellopott az életemből ez a végtelenül ellenszenves ártalmas alak, és az enyémmel együtt kilencmillió másikéból is, legalább most kapná össze magát, ez most is annyi idő, amennyi lett volna két hete.

Nálam ez eddig teljes hivatalvesztés, valamint tíz év szigorított, mert kilencmillió megalázott, összetört ember életével játszik, mely kilencmillió ember éppen kezdené felemelni a fejét. Hogy törné ki a rossznyavalya ezt a gőgös, bárgyú brigantit.

P.S.: (egy sajtótudósítás részlete csütörtök reggel, október 18.) A kihallgatásról nem sokkal később a KNYF is közleményt adott ki, ebben azt írták, a miniszterelnököt gyanúsítottként hallgatták ki. „Dr. Magyar Péter nem ismerte el a bűncselekmény elkövetését, érdemi védekezést terjesztett elő” – írták, hozzátéve, további adat az ügyben jelenleg nem közölhető. A KNYF közleménye után újabb Facebook-bejegyzéssel jelentkezett Magyar Péter. Ebben azt írta: „A politikai provokáció miatti kihallgatásom során nem találkoztam az ügyészség folyosóján sem az aranykonvoj ügyben kihallgatásra várakozó Orbán Viktorral sem Matolcsy Ádámékkal a százmilliárdos MNB ügyben…Önkény!”

Úgy tudom, az ügyészség folyosóján Baka András sem várakozott gyanúsítotti kihallgatásra. Pedig legalább három paragrafust tudok, aminek az alapján ott kellett volna lennie, egy felkészült jogász nyilván többet is ismer. 

Belváros

Baranyi Krisztina, a IX. kerület polgármestere a belvárosi polgármesterek rendkívüli, A főváros és a kormány egyezsége címmel tartott sajtótájékoztatóján a budapesti Városháza parkban 2026. október 1-jén. Mögötte Pikó András, a VIII., Niedermüller Péter, a VII., Rózsa András, a XIV. és Soproni Tamás, a VI. kerület polgármestere

Ez egy képaláírás egy portálról. Sokadszor próbálom tudatosítani, mert érték, mert fontos ismeret, aminek be kellene épülnie a Magyarországon élők tudatába: Budapest belvárosa egy pontosan megjelölhető, utca nevekkel körül határolható terület, a világon kevés fővárosnak van ilyen, történelmi adatokon, hagyományokon alapuló része. Bécsnek van, de például Párizsnak, Londonnak, Berlinnek és csak itt Európában még sok városnak nincs. A Belváros az V. kerület kisebbik hányada, a Vigadó tér déli oldalánál kezdődik, folytatódik a Deák Ferenc utcával, majd a Kiskörúttal ér le a Dunáig. A nyugati határ a Duna.

Fent nevezett polgármesterek egyikének sincs köze a Belvároshoz, a VI. és a VII. kerület még csak nem is érintkezik vele, a XIV. meg legjobb esetben vicces, annak rendje és módja szerint egyenesen külváros.

Ezzel egyelőre elfogyott a falra hányni való borsóm. Fal még van. Rengeteg. A butaság falai. Köztük az egyik, a főváros kerületi hatalmakra osztottsága, a kerületi polgármesterek egyre növekvő... na hogy is mondjam, arca. Az első szabadonválasztott miniszterelnök egyik igazán förtelmes kártételének, a "decentralizációnak" a következménye. Hangsúlyozom, egyik. Van sok, mind kártékonyabbá váló. "Rendszerváltás". Aha.

A katolikus plébános esete

Hány olyan keresztény testvérünk van, ki templomba jár, Tiszára szavaz, nem ért semmit. Csak épp a lényegből semmit. Hogyan a lehetséges az, hogy aki magát kereszténynek mondja, az egy erkölcsileg mélységesen romlott társaságra képes voksolni, szavazni, amelyik elpusztítja az országot.

Nem mi gyűlölködünk. Nem mi vagyunk azok, akik megosztjuk a társadalmat vagy az egyház életét. Azok, akik szembe mennek az evangéliummal kereszténynek mondva magukat. Micsoda ellentmondás ez! Semmit nem értenek az evangéliumból? Nem. Úgy látszik, hogy semmit nem értenek. Egy hitetlen, erkölcstelen, nemzetáruló, amely kiárusítja az országot a nagyhatalmaknak, a pénzügyi köröknek. Ez kell a magyarnak? Ez kell az országnak? Nem.

Olyanok vannak, akik igenis a patrióta álláspontot képviselik, az evangélium szerint élnek és nem ellenségek.

Ezeket a részleteket egy hírportálról másoltam ide, ők idézik a katolikus pap prédikációjának mondatatait. Majd idézik Magyar Péter miniszterelnök ehhez fűzött megjegyzéseit:

...elvárja a Katolikus Egyház „azonnali, nyilvános és teljes elhatárolódását Osztie Zoltán katolikus plébános vállalhatatlan, embertelen és a kereszténységgel mindenben szembemenő mondataitól... szembe megy a kereszténység tanításával és az alapvető emberi jóérzéssel is...

Van egy tárgyilagos megállapításom: nem megy szembe. Ez a kereszténység esszenciája. A "tanításának" lényege. 

És van egy szomorú: mi dolga van egy plébános akármilyen "prédikációjával" Magyarország miniszterelnökének? Az egyházakkal persze volna, csak úgy összefoglalólag - a magyar államnak semmi dolga velük. Magyarország miniszterelnökének a szekularizáció érvényesítésével kell foglalkoznia. Egyszer és röviden.

A kacsa

Ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy totyog, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az nagy valószínűséggel egy kacsa - így szól a napjainkban sűrűn idézett proverbium.

Nekem erről hosszú ideje az jut eszembe, hogy ha valami úgy néz ki, mint egy ember, úgy totyog, mint egy nagyhasú, elhízott ember, és úgy hápog, mint egy nagyhasú, elhízott ember, akkor az nagy valószínűséggel sokak szemében ember, pedig nem az. Egyszerűen azért, mert a "kinézeten, a totyogáson és a hápogáson" kívül nincs egyetlen tulajdonsága sem, ami emberre utalna. 

Éppen ezért értelemszerűen merül fel a kérdés, miféle élőlényeknek minősíthetők azok, amik ennek a fent leírt totyogónak a rajongói voltak és maradtak. Például a Legfőbb Ügyészségen a hápogó vélhető igényeinek megfelelően intézkedők. Meg a többi totyogó és hápogó. Embernek nyilván nem, mert az emberre jellemző alaptulajdonságok szembetűnően hiányoznak belőlük, úgymint szavak értelmes mondattá fűzése, legalább egyszerű szöveg értése, úgymint például "vége van" vagy például "a tetteknek következményei vannak".

Akkor? Az efféle megtévesztő külsejű, megtévesztő hangokat adó lényeket el kell távolítani az emberek környezetéből, egyszerűen azért, mert lehetnek olyanok, akik embernek nézik őket, és az ezzel kapcsolatos cselekedeteikkel hatalmas károkat okoznak. Mint például a napokban a "köztársasági elnök" feliratú házba bekerült totyogó és hápogó, mely térfogatot még a többé-kevésbé értelmesnek tekinthetők is embernek vélik, pedig lám, néhány nap alatt milyen, szinte felmérhetetlen károkat képes csinálni pusztán az általa okozott érzékcsalódás következtében, mely szerint úgy néz ki, mint egy ember. Holott csak megátalkodottan ostoba, más emberi tulajdonságokat nem lehet benne fölfedezni.

Ennyit a kacsáról.