Pajtás, úgy fest, alulmaradtál
A Tétel és Törvény szerint -
Dögödre már hiéna szaglász
S a varjú éhesen kering.
Nem is a falka volt erősebb
Apró vadak tángáltak el -
S hogy írhádon ki osztozik
most
Véreb? Veréb? Nem érdekel.
Öklöd, mikor lecsapni kellett
Mindig megállt a féluton -
Jóság volt? Gyöngeség? Nem
értem.
Félsz? Gőg? Szemérem? Nem
tudom.
Talán csak undor. Jól van így
is.
Megnyugszom. Ámen. Úgy legyen.
Inkább egyenek meg a férgek
Minthogy a férget megegyem.
Apró vadak tángáltak el. Nyolcvan éve mindennap.
Lassan tudomásul kellene venni, hogy alulmaradtam a „Tétel és Törvény szerint”.
Egyszer, 66 évvel ezelőtt nem állt meg az öklöm félúton, az apró vadak akkor
börtönbe csuktak, halállal fenyegettek. Attól kezdve csak megemeltem az öklöm,
rögtön rám jöttek. Többen voltak, mindig győztek.
Lassan feladom. Túl sok a féreg. És
szaporodnak. Mind többen válnak féreggé.
Vannak még néhányan, akik már tudják, hogy végleg alulmaradtak?
Menjenek innen. Amíg még lehet.
