Jó régen hangzott el, amit itt idézni fogok. Efféle blogban, ami elvileg aktualitásokkal foglalkozik, nem is nagyon illik ilyen visszalövésekkel élni, de az idézethez fűzött megjegyzéseimmel közlök némi ismeretet, amiket talán nem mindenki tud, úgyhogy újrakezdésnek jó lesz: „Ne feledkezzünk meg az ókori görögök demokráciáról vallott két alapelvéről: a demokrácia a részvétel mellett a jó kormányzásról is szól. Ezt csináljuk mi Magyarországon” Mondta a mi miniszterelnökünk, és nem sült ki a szeme. Bár ezt most nem úgy kell, hogy „mondta”, hanem „fogalmazott”. Most már mindenki fogalmaz, senki nem mond, ír, szól, hanem mint általános iskola második osztályban, fogalmaz.
Az ókori görögöknek nem volt semmilyen alapelve a
demokráciáról. Én csak azt tartom hihetetlennek, hogy nincs senki az egész
rohadt magyar médiában, aki tudná, ezzel nemcsak az a baj, amit írnak róla,
miszerint Magyarország miniszterelnöke már megint összevissza hazudozik. Hanem
hogy fogalma sincs arról, mit beszél. Hogy az ókori demokráciában nem kellett,
nem lehetett részt venni, mert az nem azt jelentette, amivé az újkor formálta.
A démosz egyszerűen községet jelentett. Abban lakni lehetett, nem részt venni.
Aztán később meg azt a különféleképpen összeállt testületet, ami intézte az
ügyeket. A községét meg a városét. A poliszét. Azaz a közügyeket. Azaz a
politikát. A démosz nem a nép uralmát jelentette,
hanem azét a testületét, amit démosznak neveztek, és ami nagyon messze volt
attól, hogy a nép választottjának lehetett volna nevezni. A démosz erről szólt
és nem a kormányzásról, minthogy az a fogalom nem létezett, minthogy nem
létezett kormány sem, meg olyan társadalom sem, amit kormányozni kellett vagy
egyáltalán lehetett volna. Ilyet csak egy faragatlan, tanulatlan büdös bunkó
tud mondani, akinek egyebek között arról sincs fogalma, miért nem lehet ilyen
ökörségeket beszélni. Mert nem az a legrosszabb, hogy tovább butítja a saját
szavazóit, hanem hogy mélyül a megvetés a többiekben, és ez egy bizonyos szint
alatt már ragályossá válik, viszi magával a törzsközönséget. Legalábbis remélem.
Bár a magyar népet elég nehéz megrendíteni egy tanulatlan, gerinctelen,
tömeggyilkos despota iránt érzett rajongásában – hosszú a példák sora. Nem
olvastam az eredeti cikket, nem tudom, a Welt am Sonntag fűzött-e hozzá bármit
is, de nem is nagyon érdekel, mit tud a világról egy német újságíró. Azt tartom
végtelenül szomorúnak, amit egy magyar nem tud. Pedig vannak iskolák, ahol
ezeket a dolgokat tanítják, talán még ma is. Persze tényleg az a kérdés, mi az
erősebb inger, hogy ez az alak szünet nélkül hazudozik, vagy hogy hülyeségeket
beszél, mert a kultúrája véget ér a focinál és a katonaságnál. Nyavalya kórság,
már megint egy bacilust teszek a tárgylemezre, és azt vizsgálom. Persze rendes
mikrobiológus addig nem hagyja abba a vizsgálatot, amíg meg nem találja az
ellenszert.
És ha megvan? Mire megyek vele?
Ha az úgynevezett ellenzék még mindig 2022-ről
beszél. Miért nem képesek felfogni, hogy az idő múlása nem nekik kedvez? Hogy
nincs közöttük egyetlen ember sem, aki alkalmas volna arra, hogy 10 év
pusztításának a romjait eltakarítsa. Itt van ez a Karácsony nevű, különben
nagyon rokonszenves elsőszámú kedvenc. Nekem nagyon tetszik, hogy hallani sem
akar a miniszterelnökségről, akár tudja magáról, hogy alkalmatlan, akár csak
érzi, belőle hiányzik ugyanis egy alapvetően fontos tulajdonság, a kegyetlenség,
a kíméletlenség. Ő kinevezné tiszteletbeli világigazgatónak a jelenlegi
miniszterelnököt, és lehetővé tenné, hogy ezentúl már a saját nevén lopjon
további százmilliárdokat. Ő el sem tudja képzelni azt, hogy egy ilyen alaknak
az életfogytiglani fegyház enyhe következmény mindazért, amit tett.
Tíz éve próbálom a különféle fórumokon eljuttatni
az általam megfelelőnek vélt helyekre azt a rendkívül egyszerű tudnivalót,
miszerint Magyarországon „kormány” címszó alatt egy köztörvényes bűnöző banda
garázdálkodik. Ennek az elképesztő randalírozásnak úgy lehet véget vetni, hogy a
megfelelő szervezetek elindítják a megfelelő pereket a megfelelő utakon, meg
nem állva Hágáig. Az ugyanis, amit Magyarország miniszterelnöke művel, nem
magyar kérdés, a közelmúltban láttunk förtelmes példákat, hányféleképpen képes
veszélyeztetni sokszáz millió ember életét egy ilyen elvetemült alak. A
politikusok, akik értelemszerűen messze vannak a kívánatos és még elképzelhető erkölcsi
és intellektuális szinttől, azt képzelik, ha egy politikus tesz valamit, az
politikai ügy. Ez viszont nem az. Tudom, ezt nagyon nehéz megérteni egy olyan
társadalmi réteghez tartozóknak, akik magukat felkent uralkodóknak vélik, mert a
plebsz valóban úgy viselkedik, hogy ezt joggal képzelhetik – mindenki felett
álló, a mi pénzünkön hízó ingyenélők tényleg a mi életünkről és halálunkról
dönthetnek. Ereszcsatorna kell ahhoz, hogy olykor a közvélemény rájöjjön, a
király meztelen. Azt viszont tényleg nem értem, hogyan lehet még mindig
politikának tekinteni azt, ami Magyarországon történik, és arról beszélni, hogy
mi lesz a 2022-es választásokon. Az ember azt hinné, hogy a politikusi
korlátoltságnak is megvannak a határai, hogy tíz év után már képesek eljutni a
felismerésig: ez a banda, élén a falusi futballistával nem „váltható le” az úgynevezett
„választások” útján, mert minden lehetősége megvan bármilyen csalássorozat
végrehajtására. Amivel természetesen élni fog, mert tisztában van vele, hogy eddigi
tevékenységének kizárólag a különböző időtartamú fegyházbüntetés lehet a
következménye.
Az Európai Unió asszisztálása, sőt hathatós közreműködése
a jelen magyar státusz fenntartásában szinte magától értetődő, azzal több okból
nem érdemes foglalkozni. Ezt is elmondtam már számtalanszor, mások is mondják,
nem ott fogják megoldani a mi problémánkat. Tavaly október 14-én egy eléggé
olvasott fórumon leírtam, az a módszer, amit az előző nap győztes „ellenzék”
próbál alkalmazni, a lehető legelőnyösebb a „kormány” számára. Ez azóta
hatványozottan bebizonyosodott. És még mindig a 2022-es választásokról
beszélnek. Mindannyian. Az összefogottak. Ezt lehetne szánalmasnak tekinteni,
ha nem a mi életünkről volna szó. A pszeudó ellenzéki tévében lehet elismerőleg
szólni arról, hogy micsoda remek tíz év volt ez a legutóbbi, mert a számok ezt
tanúsítják, hogy még ilyen konjunktúra itt nem volt, mert az „elemzők”
legnagyobb részének a korlátoltsága szépen illeszkedik az „ellenzék” szellemi
teljesítményéhez.
De a 2022-es választások emlegetése mint a
megváltás időpontja csak nagy kövér vigyorokat vált ki Magyarország kormányából.
Mondjátok csak. Már megijedtünk tavaly októberben, amikor egy pillanatra
lazítottunk, hogy most végünk van, de ha ti azt hiszitek, hogy ez mégegyszer
előfordulhat, annál is ostobábbak vagytok, mint amilyennek gondoltunk titeket –
fogalmaznak.
Gagyognak s ragyognak.
