Rövid leszek. Nem ismerem Kerényi Györgyöt. Azt olvastam, hogy valamilyen sejhajrá lesz a "Magyar Rádióban". Azt is olvastam, hogy 2006. és 2010. között ő volt a Kossuth-adó főszerkesztője, abban az időben, amikor a vendéglős éppen befejezte a a Rádió kivégzését. Nem sokat gondolkodtam azon, én vállaltam volna-e bármilyen funkciót ennek a Such nevű vendéglősnek az uralma alatt, és mint ilyen, eltávolítottam volna-e például Váradi Julit - úgy is mondhatnám, ez a Kerényi kirúgta Julit, szó nélkül, és tevékenyen részt vett abban a pusztításban, amit a fideszuralom vezényelt (egy mocskos szájú kommentáló azzal fölényeskedett, hogy akkor a Gyurcsány-korszak volt... aha, kivéve a Rádióban, ahol 2002. után a korábbinál is dühödtebben uralkodtak tovább, telerakva a vezetőséget a legjellemtelenebb csatlósaikkal, meg kivéve az egész országban, amit felfordítottak, és a tehetetlen, tutyimutyi, végtelenül ostoba szocialisták nem tudtak mit kezdeni a csúti szörnnyel, akkor sem, máskor sem), egyszóval nem kellett egy másodpercig sem gondolkodnom, természetesen nem tettem volna meg azt, amit ez a Kerényi megtett. Az embert a legrosszabb cselekedetei minősítik. Nem az, ellopott-e a közértből egy sportszeletet, hanem a rosszcselekedet foka az ember erkölcsi mércéjén. Kerényi György tette a Magyar Rádió kivégzésében büntetőjogilag is a legsúlyosabbak egyike, ami azt jelenti, piszkosul nem érdekel, "különben" milyen "újságíró", mert nincs különben. Azaz van: különben körülbelül most szabadulna, ha akkor egy működőképes ország jogszolgáltató intézményeiben lefolytatják a megfelelő eljárásokat.
Sokadszor ismétlem: nem a véleményemet írtam le, hanem tényeket, adatokat és a belőlük természetesen következő konklúziót.
