Hozzátok rendbe a vén házat

 Sok évtizede nem értek valamit: a római-, a nemzetközi- és a magyar jog nem ismeri a hazugság fogalmát. Pontosabban hallott már róla, de nem foglalkozik vele. Nem fontos.

A vádlottnak nem kötelező igazat mondania.

A vádlott nem büntethető azért, ha saját magára nézve hazudik. 

Ezeket a mondatokat csak úgy mondják, paragrafust nem tudok mutatni. A Btk.-ban két szó garantáltan nem található: a "hazugság" és az "igazmondás". Húsz évig voltam igazságügyi szakértő, ezidő alatt tizenvalahány többhetes jogi ismereteket közlő tanfolyamon kellett részt vennem és vizsgáznom, a legkiválóbb jogászok adtak elő, mindig föltettem a kérdést, miért nem foglalkozik a jog a hazugsággal, senki nem tudott válaszolni, azaz elkenték a dolgot, hogy ugyanis az "nem jogi kategória". Vagy úgy. Az egyik (feltűnően értelmes előadást tartó) megyei főbírónak úgy tettem fel a kérdést, hogy mi lenne, ha nem hazugságnak nevezném a szóban forgó fogalmat, hanem igazsággyilkosságnak. Valóságölésnek. Ténygyilkosságnak. Ó, hát azért az erős, nem? A kisgyerek is hazudik, amikor azt mondja, megírta a leckét, pedig nem is írta meg. Nem! A kisgyerek füllent. Esetleg lódít. Vagy ahogyan a Felvidéki nyelvjárás jelölte ezt a cselekedetet, gurít. És még jónéhány szinonima idetehető, de ez nem szemantikai kérdés. Az általam gyártott szóösszetételek alaposabban és világosabban láttatják a "hazugság" lényegét és a megértés fontosságát, a büntetőjogi definíció fontosságát. Annak rögzítését, hogy politikus, történész vagy bármely nyilvános foglalkozás képviselője büntetőjogilag tartozik igazat mondani. Valós, több, egymástól független forrás által igazolható adatokat, tényeket, dokumentumokat közölhet, a véleményére a fene sem kíváncsi. A "szólásszabadság" említése is büntetést von maga után. (Mikor jön rá az emberiség, hogy ezt az iszonyatosan kártékony ostobaságot törölni kell az emberi jogok felsorolásából? A szólásszabadságot alapvető alkotmányos jognak tartják a civilizált országok. Nem sikerült rájönnöm, mi indokolja ennek a jognak a megszövegezését. Az sehol nincs leírva, hogy az ember szabadon vehet levegőt, amikor csak akar, ehet, ihat, üríthet, alhat – ezek majdnem azonos funkciói az embernek azzal, hogy ha mondanivalója van, megszólal. Azt mondja például, hogy szereti a töltött káposztát. Vagy a homárt. Ezt rögzíteni kell az alkotmányban mint alapjogot? Ja hogy esetleg olyat mond, ami másokat sérthet? Méghozzá nyilvánosan? A véleményével? Tessék szíves lenni megmondani nekem, ahhoz miért van joga bárkinek? Mert ha félretesszük a szólásszabadságot leíró, álnaiv szöveget, mindannyian tudjuk, hogy erről van szó. A szólás- és vélemény nyilvánítás szabadsága a piszkoskodást engedi szabadjára, a gátlástalan hazudozást, hogy bárki bármikor elmondhassa azt a „véleményét”, amivel valaki más nem fog egyetérteni.) A valóságnak, a tényeknek a megváltoztatása, elferdítése, tagadása ugyanis az emberi sors torzulásának az alapja, a világtörténelem nagy tragédiái kivétel nélkül egyetlen ősbűnre vezethetők vissza: a hazugságra. Mindeközben nemcsak a Btk.-ban nincs szó róla, a hét főbűn sem tartja számon, és az Ásszeret hádivrót, a mózesi kőtáblába vésett eredeti Tízparancsolat sem tartalmazza. A Biblia úgy mellesleg meg-megjegyzi, hogy van ilyen, de nem tartja fontosnak. 

A politika a hazugság tobzódása, a politikus a hivatásos hazudozó. Földesi Tamás, a Jogi Kar hajdani dékánja írt egy tanulmányt a hazugság és a büntetőjog összefüggéseiről - kiemelendő, mert különben a jogászok nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, az ő könyvéből idézek: 

„… a politika és igazság viszonyának alább leírt átalakulását az egyszerűség kedvéért a hanta fogalmával kísérlem meg összefoglalni, amely a bullshit szalonképes változata. Ebben a beszédmódban nem annyira az igazság direkt elrejtéséről van szó, mint inkább a tények iránti érdektelenségről. Politika és igazság viszonya úgy alakul át, hogy a hazudozás és igazmondás relevanciájára vonatkozó megfontolások egyre inkább eltűnnek. Aki ezt követi, nem foglalkozik az elmondottak érvényességével, közömbös a dolgok igaz vagy hazug minőségével szemben. A hantázók azért állítanak valamit, hogy magukról egyfajta képet sugalljanak …”

Földesi kiváló jogász volt, de ő is perifériális dolognak tartotta a hazugságot. Elképesztő. Ahhoz sokkal jobban kellene ismernem az ókori történelmet, hogy megállapíthassam, Alexandrosz vagy III. Dareiosz perzsa király hazudott-e nagyobbakat a Thébaiban kitört lázadás ügyében, ki hogyan hamisította meg az iszthmoszi szövetség esküjének szövegét a thébai perzsa barátságról - a lényeg a hazugságok sorozata a világtörténelem egyik legnagyobb gazemberének, a Nagy Sándorként magasztalt „hódítónak” a tömegeket pusztító háborúinak indításakor, azok közben és utánuk. ...Mondjátok meg a nemzetnek, hogy a franciák is hithű muzulmánok… Temérdek áldás hull azokra az egyiptomiakra, akik mellénk állnak. Gazdagság és megbecsülés lesz osztályrészük… De százszor is jaj azoknak, akik a mamelukokat segítik ellenünk. Nem lesz számukra menekvés, és még az emléküket is eltöröljük.” Ezt a kiáltványt például Egyiptom lakosságához 1798-ban ragaszttatta ki Bonaparte Napóleon, midőn lerohanta és megszállta az országot. A gleiwitzi incidens (1939. augusztus 31-én lengyel milicistának öltözött német ügynökök foglalták el a Németországhoz tartozó gleiwitzi rádióállomást, a terrorakció után lengyelül olvastak be egy szöveget, amiben Németországot támadták) kellett Hitlernek ahhoz, hogy a lengyeleket agresszornak kiáltsa ki, hogy ürügye legyen Lengyelország megtámadására... A csúti torzulattól nem tudok idézni, 36 éve hazudik folyamatosan, emberek százezreit nyomorította vagy ölte meg, egy országot vetett vissza a fejlődésben legalább 30 évvel, már Európát és a Föld többi országát is kezdte megfertőzni a maga végtelen aljasságával – ezeknek az alapja is a hazugság… És így tovább, példák végtelen sorával tudnám illusztrálni a hazugság fundamentális, kiváltó szerepét a világtörténelem emberirtásaiban, de valamiért ezt a jogászok nem engedik eljutni a tudatukig. Sőt, az a benyomásom, hogy védik a hazugságot mint alapjogot, mintha az része volna a szólásszabadság elnevezésű, ugyancsak végtelenül kártékony baromságnak.

Kis ország vagyunk, de egy nagy szervezet tagjai. Jogász hölgyek és urak, kíséreljék meg valahogy eljuttatni a megfelelő fórumokra, hogy a nyilvános hazudozás súlyosan büntetendő cselekedet kell hogy legyen, különös tekintettel a politikusi és történészi hazugságra, e két réteg képviselői kizárólag legalább három, egymástól független forrásból származó adatokat közölhetnek, a véleménynyilvánítás ugyancsak súlyos büntetést von maga után. Ideje volna belátni, hogy ennek a paragrafusnak a hiánya olykor a használhatatlanságig gyengíti a büntető törvénykönyvek sarkalatos törvényeit.

Fentieket most elsősorban azért terjesztettem az olvasó elé, hogy lássák, miért tarthatatlan az a totálisan értelmetlen gyakorlat, hogy a jelenlegi magyar úgynevezett "ellenzéket" beengedik az ország házába, ahelyett, hogy gyorsított eljárásban kapnák meg a minimum 20 éves, de még nagyobb számban életfogytig tartó fegyházbüntetésüket. Ez az 58 köztörvényes bűnöző kizárólag hazudozni jár be a parlamenti ülésekre, hogy megnehezítsék, időben elhúzzák a kormány munkáját. Mi kedves mindnyájan meg tűrjük, és még jó, hogy többségünkben inkább túlzottan finomnak tartjuk Magyar Péter válaszait ezeknek az elképesztően undorító alakoknak a gyalázkodásaira. Az ellenzékkel kapcsolatos tudnivalókat kétszer is részleteztem a közelmúltban (Ezeregyszáz év után, május 22. - Van élet ellenzék nélkül, június 6.), most csak annyit ismétlek meg belőle, amennyi feltétlenül szükséges: Magyar Péterről pillanatnyilag el tudom képzelni, hogy minden esetben riaszt – engedelmet kérek érzékeny lelkű olvasóimtól – a szarjelző készüléke, ennélfogva megkérdezi a környezetében lévő okos embereket. Ilyenekkel vette körül magát, nem kis részben ebből is következtetek arra, hogy ritkán fog helytelenül dönteni. Különben szólnak ők akkor is, ha MP nem kérdez…A válaszom a címben föltett kérdésre, hogy csak ellenzék nélkül van élet. Nem az ilyen köztörvényes bűnözők nélkül – bármilyen ellenzék nélkül. 

„Azt tanítottam: hozzátok rendbe a vén házat; tisztítsátok meg a szennytől, mely körülveszi etc. Az érintettek nem végezték el ezt… Kossuth és társai pedig jobbnak látták felgyújtani!...”

Ez Széchenyi István naplóbejegyzése 1848. március 16-án. Széchenyi és Deák vesztett. A főurak és köznemesek szabadságot akartak és függetlenséget – önmaguknak, a Habsburgoktól. Fogalmuk sem volt róla, mit kezdenének vele, mert a „vén ház” nem lett megtisztítva a szennytől, azzal pedig, hogy rágyújtották a népre, saját magukat is annál rosszabb helyzetbe lökték, mint amit el tudtak volna képzelni. A Kossuth nevű förtelmes, mindenféle lelkiismereti skrupulustól mentes, beteg zsarnok mai örökösei is valami ilyesmire törnek.

Jogász hölgyek és urak, méltóztassanak villámgyorsan kitalálni valamit, hogy ezt az 58 brigantit napokon belül el lehessen távolítani, mielőtt nagyobb bajt csinálnak. 2002. és 2010. között egyszer már felfordították az országot. Megint meg kell várni? Egyelőre „csak” akadályozzák, lassítják a szenny megtisztításának folyamatát. Egyelőre csak hányingert keltenek a hihetetlen arcátlanságukkal, ami mindenekelőtt abban mutatkozik meg, hogy egyáltalán mernek emberek közé menni, megjelenni bármiféle nyilvánosság előtt, ahelyett, hogy valamely sötét pincében húznák meg magukat, várván a törvényszerűen érkező hatóságot, ami a bíróságra, majd a fegyházba viszi őket.

Tisztítsák már meg a szennytől a vén házat.