Sándor Balázs szerint például Balog Zoltán püspök, amikor megkérdezték a véleményét az ominózus elnöki kegyelem ügyében, azt tette, ami felelős vezetőként a kötelessége volt: képviselte egyháza 500 éves igei, teológiai meggyőződését, azaz hirdette az Isten kegyelméből való bűnök bocsánatát. Mi a baj ezzel? – kérdezte...
A kegyelmi ügy ezért teológiai értelemben nem akkor zárul le, amikor megszületnek a szükséges lemondások, választások vagy kommunikációs válaszok. Akkor kezdhet lezárulni, amikor „felismerjük, hogy a kegyelem nem birtokunk és nem eszközünk, hanem Isten szabad ajándéka a vétkes ember számára”.
Na? Ez hogy tetszik? Isten szabad ajándéka volt, amikor balogzoltán hirdette az isten kegyelméből való bűnök bocsánatát. Mi a baj ezzel - kérdezte a kutyapárt nevű parazita gyülekezet 25 éves tagja (megnéztem a neten, ki ez a rémületesen ostoba alak).
Leírtam számtalanszor, nincs bocsánat. Hagyják már végre abba a folytonos bocsánatkérés követelést. Az elkövetett bűn az bűn marad, büntetésnek kell követnie, nem megbocsátásnak. És kiváltképpen nem kegyelemnek. Ki a fene hatalmazott fel bárkit arra, hogy eltörölje az elkövetett bűnt? Miért gondolja a vallásos ember (teljesen mindegy, milyen vallású), hogy az ő istene (mert ha netán újat mondok, minden vallásnak másféle istene van) ajándékot vár (minden vallás istene), és akkor megbocsátja a bűnt? Miért kell elégetni különböző méretű állatokat, ha az ember elkövetett valamilyen bűnt (az egyik bűnt egy másikkal tesszük meg nem történtté?)? A zsidó vallás egyik legutálatosabb "szertartása" a teljesen elégő áldozat bemutatása (ha netán újat mondok: a görög holokauszton ezt jelenti, azaz a sok évtizeddel ezelőtt divatba jött, végtelenül ízléstelen és sötét kifejezés szerint a hatmillió elégetett zsidó és cigány a nácik állatáldozata volt, azaz a német nemzetiszocialisták így kérték a nyavalya tudja, melyik isten bűnbocsánatát - ha belegondolnak, ez így nemcsak ízléstelen és sötét, hanem iszonyatosan groteszk is).
Az amerikai elnök "megkegyelmezhet", azaz ő voltaképpen maga az isten (különben a riasztóan bárgyú amerikai rendszernek tényleg ez a lényege, a mindenkori elnökük azt csinál, amit akar, semmiféle büntetéstől nem kell tartania). A magyar elnök is kegyelmez. Például gyerekgyilkosoknak ad felmentést, bűnbocsánatot. Mégegyszer kérdezem: ki hatalmazta fel arra, hogy bármely (borzalmas) vallás istenét játssza?
Ha jól értem a Nemzeti Emlékezet Bizottság ülésének lényegét: ez a hihetetlenül kártékony, fölösleges pénzégető bagázs előre elkezdte mosdatni a protestáns ügynököket, legyen mindenki nyugodt, akinek november 4-én nyilvánosságra hozzák a nevét, nem lesz semmi baj, mert ott van nekik isten szabad ajándéka...
Huhhh...
P.S.: Majd' elfelejtettem, ez a november 4-i akció meggyőződésem szerint abszolút fölösleges, ezzel szemben viszont legalább elképesztően kártékony. Nem tudom, kik tartják ezt fontosnak és miért, csak azt tudom, a fidesz miért nem akarta soha nyilvánosságra hozni az ügynök aktákat - bár az volna a legnagyobb bűnük, hogy a 90 százalékuk érintett... Elmondtam ezerszer, a szerencsétlen, megzsarolt emberek százai, ezrei nem önszántukból jelentkeztek besúgónak, aki meg mégis (a gestapó adatai szerint Magyarországon több bejelentést kaptak, mint az egész világon összesen), az úgy is reménytelen, attól nem nem lesz gerincesebb, hogy most majd kiderül - az egyetlen reménye ennek a megnyomorított népnek az, amit most Magyar Péter kezdett el: embernek nézni a széthazudott múltú magyar alattvalót, teremteni neki egy országot (ezeregyszáz évvel a soha nem létezett "államalapítás" után végre egy valóságosat, igazit), amiben élni lehet. Abbahagyni a kompországozást, szépen hangzó marhaság, beletörődésre jó, fátumnak tekinteni az ebből fakadó kivetettséget, szegénységet és egykedvűséget kétségkívül egyszerűbb, mint meghallgatni a tanyán élőt - és legfőképpen abbahagyni végre a hazudozást. Ezt éppen nem a legjobbkor mondom, lesz most nagy csinnadratta, hejehuja, kacagás, jönnek vendégek a világ minden tájáról a hetvenedik évfordulóra, és nem lesz egyetlen ember sem, aki legalább a kérdést feltenné, mit is ünneplünk. Mire emlékezünk? Hogy sokan végig mentek az utcákon, aztán mindenki hazament, és bezárt ajtók mögül, majd később a pincéből nézte, hogy a világ legostobább országvezetői előbb büntetéssel fenyegetik, aztán fölhergelik azt a néhány ezer prolit, nagyvárosi munkást és zöldségest, cigányt és szénlehordót, Auschwitzot túlélt húszéves zsidót, Teleki téri árust, és nekizavarják a Föld legnagyobb és legagresszívabb hatalmának? Miközben a rendőrség és katonaság a laktanyákba zárva reszket a félelemtől, mert ők legalább tudják, mi következik, igaz, az első Mannlichert egy rendőrtől kaptam az Üllői úton, ahol a Kálvin tértől a Nagyvárad térig álltak a csapatszállítók, benne az egyenruhások lábhoz tett fegyverrel - ellenünk vezényelték ki őket, de a parancsnokaik megtiltották, hogy kiszálljanak az autókból... Akkor eszembe sem jutott, azóta sokszor, vajon mit gondoltak azok a felnőtt emberek, akik az ország házába bezárkózva átvették a Kiliánból küldött üzenetet a futártól, egy tizennégy éves gyerektől (tőlem), mit tesznek és mi lesz ennek a következménye...
Na jó. Tudom, most még nem lehet elkezdeni a valóság adagolását, de jó volna megbizonyosodni, Magyar Péternek egyáltalán szándékában áll-e. Tisztában van-e azzal, hogy vagy ő vagy senki. Hogy ezeregyszáz évvel az első és mindmáig utolsó lehetőség után, amit a magyar történelem messze legnagyobb gonosztevője, a "királlyá szentelt" primitív törzsfőnök, a kereszténnyé ütött hordavezér nem használt ki, mert alkalmatlan volt rá, tudja-e Magyar Péter, hogy ő az igazi államalapító, aki most megkapja mindazt, amit az a Vajk nevű István kapott a házassága révén a Német Római Birodalomtól. Ugyanott vagyunk, ahol akkor, Európa keleti szélén, Ázsia legnyugatibb országa, a jövevények kései, még mindig jövevény mentalitású leszármazottai, ugyanazzal a törzsi életmóddal, ugyanazon a szellemi szinten - de talán még mindig ugyanazzal a jóindulattal és gyermeki kíváncsisággal, amivel ezerkétszáz évvel ezelőtt őseink végigrohantak néhány év alatt kétezer kilométert a Dontól idáig, mert az osztrogótok ott élő utódaitól megtudták, mi van arra nyugat felé, és ők azt akarták. Úgy élni, ahogy a Donnál megismertek rokonai, a vizigótok... Nem szűnök meg reménykedni, hogy egyszer lesz kiadó, amelyik elég bátor megjelentetni egy négyszáz oldalas könyvet, ami összefoglalja ennek az országnak és népének ismerhető, de soha össze nem foglalt, valóságos történetét. Amiből egyenesen és világosan következik, hogy ez a nép ezerkétszáz éve reménykedve, de mindig csalódva várja az országalapítót, a honteremtőt, aki a végtelenül ostoba, hamis "honfoglalás" helyett végre megadja Mari néninek és Lajos bácsinak az otthon melegét. Egyszer majdnem sikerült, Deák Ferenc közel volt hozzá, akkor a rendi Magyarország legelső és legbárgyúbb "rendje", az arisztokrácia sértőnek vélte a maga nagyszerűségéhez méltatlan Kiegyezést. Most itt van a "liberális értelmiség" élükön a baromian primitív, semmit nem értő hírlapírókkal, akik mindent megtesznek, hogy kedvét szegjék annak az embernek, aki felszabadította őket. Magyar Péter, a honteremtő országalapító - szerintem egyelőre van rá esély, hogy ez a bombasztikusnak hangzó cím elérje a maga valóságtartalmát...
Engem november végén vagy december elején (a fene emlékszik pontos dátumokra) elvittek az iskolából, majd egy lendülettel statáriálisan halálra ítéltek, amíg a kivégzésemre vártam, legalább nem voltam szemtanúja annak, ahogyan az istenadta nép megünnepelte május elsején, mennyire örül Kádár elvtárs áldozatos munkájának, amivel véget vetett annak a rohadt felfordulásnak. Később sem volt senkim, aki nekem fontos lett volna, akivel esetleg megzsarolnak, azaz én semmi módon nem vagyok érintett ebben a november 4-i akcióban. Csak sajnálom azoknak egy részét, akik most másodszor is kénytelenek lesznek megélni a kínt, amit a hajdani megalázásukkal okoztak...
