Felfüggesztette Fürcht Pált az ügyészi állásából a legfőbb ügyész jogkörében eljáró legfőbb ügyész helyettes – közölte a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) jogi képviseletét ellátó ügyvéd.
Rögzítsük: a hír 2026. október 15-én jelent meg, 6 hónappal és 3 nappal a választások után, mely esemény alkalmával a magyar nép kisöpörte az életéből azt a bűnbandát, amelyik 16 éven át szívta a vérünket, tette tönkre az országot jelentős részben a legfőbb ügyészség rendkívül hathatós segítségével. Ez a legfőbb ügyészség egyelőre - majdnem változatlan személyi állománnyal - itt maradt a megbukott bűnszövetkezet rossz szagú mementójaként. A pillanatnyi helyzet az, hogy megválasztásra vár az új legfőbb ügyész, akiről egyelőre annyit lehet szinte biztosan tudni, hogy ragyogóan tisztára pucolja a szervezetet, az utolsó brigantit is a megfelelő helyre fogja juttatni.
Egyetlen kérdésem van: a legfőbb ügyész jogkörében eljáró legfőbb ügyész helyettesnek milyen elképzelései vannak a saját jövőjéről, valamint azokéról, akik hozzá hasonló szellemi és erkölcsi színvonalon élik napjaikat. Csak találgatok - ő most karakán és a bitóra vezető létra első fokán állva körülnéz, majd beleköp a körül álló tömeg arcába? Vagy olyan baromian bárgyú, hogy azt képzeli, ő csak korrektül végzi a munkáját?
1994-ben, két hónappal az akkori választások előtt egy elnöki jogkörben intézkedő alelnök, egy "politikus", aki ahhoz is hülye volt, hogy el tudja dönteni, milyen nézetek felelnek meg az ő homályos világképének, elbocsátott 129 rádióst, köztük engem is. Nekem különben abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy egy bő évvel korábban már megüzente, készüljek az állásomból való távozásra. Az történt ugyanis, hogy valamiképp hozzá is eljutott az a Randé Jenő, Szepesi György, Újházy László és még sokan mások által elindított legenda, miszerint a rádiózáshoz mind elméleti, mind gyakorlati szinten én értek a legjobban. Üzent is az alelnök (elnök akkor éppen nem volt) nem sokkal azután, hogy bepofátlankodott (politikai kinevezettként) a Rádióba, menjek át az elnöki irodába, mert tudni akarja, milyen elképzeléseim vannak a Rádióról. Én mindig nagyon szerettem a politika által kinevezetteket, rögtön vissza is üzentem, hogy állok rendelkezésére attól a pillanattól fogva, hogy megismerhettem azt a nyilván terjedelmes tanulmányt, ami az ő elképzeléseit tartalmazza a rádiózásról. Csak hogy tudjak mihez viszonyulni. Néhány nap alatt sikerült feldolgoznia az üzenetem jelentését, akkor jött a fenyegetés, hogy ki leszek rúgva (sic) az elnökség megsértéséért (sic). Aztán valamiért úgy döntött, hogy majd a többiekkel együtt...
Volt egy nagyon szerény képességű fiú a Szórakoztató osztályon, az Antall-kormány intellektuális színvonalának megfelelően ezt a bájgúnárt nevezték ki a Petőfi adófőszerkesztőjének, ő adta át a felmondólevelemet. Sápadtan ült az íróasztala mögött, valamiért félt tőlem, tényleg fogalmam sincs, miért, soha nem bántottam, egyszerűen nem is láttam le odáig, ahol ő tartózkodott. Megsajnáltam. Gáborka, ne félj, ha bárki bántani akar majd a választások után, én megvédlek, mondtam és kimentem. A Rádióból is, csak ősszel mentem vissza...
Akkor még bőven a választások előtt voltunk, elméletileg akár azt is lehetett gondolni, hogy marad az első szabadon választott kormánya, amilyen iszonyú kártékonyak, tehetségtelenek és ostobák voltak, nem is látszott alaptalannak a feltételezés, dehát azért ennek sok esélyt senki sem adott. Úgyhogy például a Petőfi adófőszerkesztője hideg verejtékkel és kissé remegve értesített az eltávolításomról.
Vajon most, fél évvel egy olyan bukás után, amilyen kevés ország történelmében fordult elő, ez a helyettes főügyész miben reménykedik? És a többi nyavalyás bűnöző? A parlamentben szájukat tépő féleszű fasiszták milyen jövőt látnak maguk előtt?
Mélységes mély a butaság kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek? - kérdezem a József és testvérei gyönyörű mondatait alig átalakítva.
