Ezt most olvastam. Elrettentő példának teszek ide egy részt az országgyűlés
elnökének a leveléből, természetesen azért, hogy mindenekelőtt őt óvjam a
további atrocitásoktól, valamint azért, hogy mások is okulhassanak, mit nem
szabad tenni.
Először is nem írunk ilyen megszólítást egy taszító mitugrásznak, akiről
pontosan tudjuk, miképp kerülhetett az ismertségnek abba a sajnálatos
állapotába, hogy megjelenhessen a nyilvánosság előtt. Azért hiba ez a
megszólítás, mert hiteltelen, mert alaptalan, az illető ugyanis semmiféle
tiszteletre nem méltó, ezzel szemben az ember vigyázva, óvatosan kerüli ki,
nehogy belelépjen. Aztán meg azért, mert a "tisztelt" szavunkon kívül
az "úrnak" is van egy tradicionális jelentése, mint ahogyan minden
egyes szavunknak van, bármennyire nem vagyunk is képesek annak alapján
használni a magyar nyelv szókészletét, amennyire az szükséges volna. Mielőtt
megjegyezné az általam nagyrabecsült Fotsthoffer Ágnes, hogy a megszólítás
(vocativus) hagyományos formula, sietek közölni, hogy a jelentéstan
(szemantika) funkciója sokkal előbbre való, mint a K und K időkből ránk maradt
üres nyelvi elemek. "Németh Balázs!" Ez is egy megszólítási formula,
ami bír némi jelentéstartalommal, amennyiben a szóban forgó kitüremkedésnek van
egy neve, remélhetőleg nem sokáig, sokkal illeszkedőbb lesz az "1327-es
fogvatartott" megszólítás.
13 órája
Tisztelt Németh Balázs képviselő úr!
Tekintettel arra, hogy a személyemet is érintő videója
alatt nincs engedélyezve a hozzászólás, ezúton szeretnék reagálni rá.
Elképesztően távol áll tőlem az a politikusi attitűd,
amit Ön ezekkel a videókkal képvisel.
Nem ez az első videó, amivel próbál lejáratni,
valóságalap nélkül.
Elfogadhatatlan számomra, hogy valaki úgy akarja
felépíteni magát, hogy mások megítélését próbálja lerombolni: rosszindulatúan,
etikátlanul, hazugságokat terjesztve.
Egyszer szóvá tettem már Önnek ezt.
Ön akkor azt mondta nekem, hogy "Ez a politika,
majd megszokja..."
Nem, köszönöm, nem szokom meg. A politika számomra
másról szól...
És így tovább. Nem, kedves Forsthoffer Ágnes (ez
helyénvaló megszólítás, nemcsak én tartom "kedvesnek" - bár az is
elegendő volna -, hanem a népszerűsége azt mutatja, mások is), a címzettet nem
vesszük emberszámba, nem szolgált rá, ennélfogva ebben a stílusban nem írunk neki,
már csak azért sem, mert ezt a nyelvet nem érti. Szívesen mondanám, hogy efféle
szervesanyaghalmaznak egyáltalán semmilyen stílusban nem írunk, mert bármiféle
ráirányuló figyelem arra indíthatja, hogy - teljesen indokolatlanul - embernek
érezze magát, de ezt hiába mondanám, mert maga, kedves Forsthoffer Ágnes
túlságosan (az én szememben kiváltképp rokonszenvesen) érzékeny alkat ahhoz,
hogy képes legyen elfogadni, egy ilyen mértékig létalatti, modulált hangok
kiadására csaknem képtelen mozgó szerkezet nem arra való, hogy bevonjuk
bármiféle kommunikációs térbe. Úgyhogy értem, fenti levelet meg kellett írnia,
méghozzá a látható stílusban, mivel - ugyancsak nagyon rokonszenvesen - nem
kíván másnak látszani. Éppen ezért kínálok egy áthidaló megoldást.
Kiemelek egy részt egy hónappal ezelőtt írt
jegyzetemből, és ellátom némi kiegészítéssel:
2026.
szeptember 18., péntek
A
törvényhozás megszentelt csarnoka
...Van
egy 365 oldalas magyar kiadvány, 2026. január 31-én jelent meg, a neten bárki
elolvashatja. Ebben, a magyar parlament Házszabályi Rendelkezések című
kötetében ajánlanám három kifejezés megkeresését: a hazugság, igazmondási
kötelezettség, félrevezetés szavakat, de nem vagyok olyan rosszindulatú,
hogy fölösleges feladatok elvégzésére biztassam önöket – ezek nincsenek a 365
oldalon, egyszer sem. A magyar országgyűlésben szabadon lehet hazudozni, mert a
házszabály létrehozói sosem hallottak az igazmondási kötelezettségről, az
ország népének félrevezetése természetes gyakorlat az ország házában. Ezenkívül
gyalázkodni is szabad, legalábbis a házszabály nem tiltja. Úgy emlékszem, az
első szabadonválasztott miniszterelnök még szórakoztatónak is találta a köznapi
életben felháborítónak ítélt stílust, a magyar országgyűléshez képest Augiász
istállója maga volt a rend és tisztaság. Harminchat éve nem látok semmiféle
törekvést arra, hogy a „tisztelt ház”-ról ne egy falusi kocsma jusson az ember
eszébe… Engedelmet kérek a falusi kocsmáktól, csúnya dolog volt őket
lerángatnom a magyar parlament színvonalára.
Most
tessék elképzelni azt a nagyon nehezen elképzelhető momentumot, hogy a
házszabályba felvesznek egy paragrafust, mely szerint a képviselők büntetőjogi
kötelessége az igazmondás, a hazugság első és enyhe esetben egyhavi kitiltást
von maga után, a következő hazugság automatikus következménye a mandátum örökre
való elvétele, az illető képviselő életfogytig való eltiltása mindenféle
közszerepléstől. Ha egy pillanatra belegondolnak, nem az a csodálkozó kérdés
merül fel önökben, hogy „ez nem így van?” Hogy a képvelőség alapja nem az
igazmondás kötelezettsége? Hogy be lehet menni az Országház üléstermébe, ott
szólásra jelentkezni és elkezdeni hazudozni?
Tessék
mondani, hogy’ a rossznyavalyába’ merészel egy megválasztott képviselő hazudni,
méghozzá nyilvánvaló, mindenki által ismert tények ellenkezőjét állítani?
Hogyan lehetséges az, ami a magyar „törvényhozás” megszentelt csarnokában
történik, hogy ugyanis bemegy oda valaki, akinek milliók életkörülményeiről
kell dönteni, és elkezd összevissza hazudozni, az ócska, primitív életét
meghatározó gyűlöletet ráfröcsögni egy másik emberre, aki nem olyan, mint ő?
Hogyan lehetséges az, hogy például egy köztörvényes bűnöző, akit például
Kanadába be sem engedtek, a régen kiérdemelt, több évtizedes börtön helyett
bemenekülhet a fentnevezett csarnokba, és mentelmi jog mögé bújva féregnek
nevezheti azt az embert, aki az ezeréves megalázottságból először emelte ki
ennek az országnak a népét?...
...kell
egy szabályrendszer, benne a büntetési tételekkel. Mely tételek lényege,
ahogyan már fentebb említém, hogy a második hazugság örökös eltiltás.
Kilencmillió ember életéről, életkörülményeiről van szó. Tudom, azon a
„szellemi” színvonalon, amit a jelenlegi „ellenzék” elért, ez egyáltalán nem
érthető. Éppen ezért kell őket a lehető leggyorsabban eltávolítani.
Privileges
Committee, tetszik emlékezni? Ennél gyorsabb és
tisztább megoldást nem tudok. A magyar országgyűlés történetében először ül a padsorokban
száznál több olyan ember, akik nem ostoba pártkatonák, akiknek a tisztességében
és szakértelmében meg lehet bízni. Sok dolguk van. Nagyon sok. Nem nagyon van
fontosabb egy ilyen szabályrendszer felállításánál.
Mégegyszer:
a második hazugság örökös kitiltás... Hallom a károgásokat: az nem olyan
egyszerű, bizonyítás, jogorvoslat, fellebbezés, a gyanúsított jogai… Nix. Semmi
ilyesmi nem jöhet szóba, a parlament működésébe bíróság különben sem szólhat
bele, de ezért írtam, hogy az kifejezetten nem kívánatos. A szabály világos és
egyértelmű. A megszegésének következménye is. A három-öt-hét feddhetetlen,
vitathatatlanul kompetens testületi tag tekintélye, szakértelme bőven elegendő.
Születhet igazságtalan ítélet? Nem valószínű, de nem is teljesen lehetetlen. És
akkor mi van? Egy sokkal nagyobb ügy érdekei fontosabbak, mint az, hogy esetleg
valakinek vissza kell mennie dolgozni oda, ahonnan jött. Ja hogy esetleg nincs
neki rendes polgári foglalkozása?
Eddig az idézet. A hazudozás tilalmához
még szükségesnek látszik odailleszteni néhány paragrafust, ami az ország házába
nem illő viselkedésformákat megnevezve tiltja, tekintve a jelen
"ellenzék" természetrajzát.
Esetleg el lehetne érni, hogy felkiáltó
jelentése legyen Forsthoffer Ágnes mondatának: "A
politika számomra másról szól." A világtörténelemben először a politika
nem arról szólna, amit a megszólított fehérjekupac hordoz.
Tessék egy pillanatra elképzelni, az országházi terem
pulpitusán mosolygó Forsthoffer Ágnes lenne a mérce. A követendő mintakép.
