MI (AI)

Életemben először, és attól tartok, utoljára egyetértek a pápával.

„A világnak nincsen szüksége olyan mesterséges intelligenciára, amely leértékeli az emberiséget, ellenkezőleg a bölcsesség megvilágította emberi intelligenciára van szüksége..."

"...soha nem szabad megengedni a mesterséges intelligenciának, hogy szétbomlassza a társadalomnak ezt az őssejtjét, „az embereket és kapcsolatokat adatokra és szimulációkra egyszerűsítve, a fiatalok elméjét vágyakat eltorzító tartalmakkal elárasztva..."

Wigner Jenő szerint kell lennie a világegyetemben valaminek, ami a tudatosságnak az ember számára ma még elképzelhetetlenül magas szintjén áll – Wigner egy interjúban azt mondta, a kvantummechanika bizonyíték isten létére.

Én nem mondom, hogy a mesterséges intelligencia bizonyíték isten létére, csak azt, hogy a hit, azon belül nyilván az istenhit kezd formát, méghozzá nagyon veszélyes formát ölteni. Wigner világegyetemben létező tudatossága megjelent a földön. És ahogyan a különféle hiedelmek közül az eddigi legpusztítóbb, a kereszténység deformálta az emberiséget a maga rémületesen ostoba meséivel, ez az új, támadhatatlanul a legtökéletesebb, hideg racionalitáson alapuló vallás is azt fogja tenni, csak félek, ez még a kereszténységnél is borzalmasabban - előbb elemberteleníti, eltorzítja az embert, aztán elpusztítja.

Ideteszek egy idézetet, ne haragudjanak meg rám, ne tekintsék nagyképűségnek, egyszerűen ez jutott eszembe, mert ezt a szöveget ismerem, minthogy én írtam, és mert hirtelen nem jut eszembe jobb, pedig bizonyára sok van, ami erről szól. A Menon Club című könyvemből veszek ki egy részt, 2010-ben írtam. Akkor még (úgy tudom) nem létezett a ma ismert mesterséges intelligencia. A könyv főszereplője Croy Zsigmond, egy létező család általam teremtett tagja, aki 1941-ben az angol és a magyar hírszerzés legmagasabb rangú szürke eminenciása volt. A másik figura a nagy szerelem, Miranda, az angol elhárítás Spanyolországba kihelyezett tisztje. A szakmájukról szól a dialógus:

Már látszottak a Valenciába bevezető út fényei, Croy lefékezett, félreállt.

-      Most nagyon figyelj. Bizonyos szempontból hervasztó és még félelmetes is, de komolyan mondtam, mert úgy is gondolom, hogy a világon mindennél fontosabb vagy. Ez egyikünknek sem jó, mert így nem tudok arra figyelni, ami a dolgom volna, és ami például ahhoz szükséges, hogy életben maradjunk, de ez akkor is így van. Valamit kellene tenni, hogy ne így legyen, de nemcsak nem tudom, mit, nem is akarom.

-      Kérdezhetek valamit? Ha a munkád volna fontosabb nálam, akkor annak a városnak a határában hány másodperc alatt végeztél volna azokkal az alakokkal?

-      Az más, ott téged féltettelek.

-      És ha a többi ehhez hasonlót, amiktől majd esetleg meghalnánk, de mondjuk én mindenképpen meghalnék, csak azért csinálod annyira jól, aminél jobban már nem lehet, mert engem féltesz, az esetleg nem lehet elég?

Zsigmond hallgatott. Egyesbe tette a váltót, lassan elindult.

-      Nagyon nehezet kérdeztem? Vagy csak nem tudom magam rendesen kifejezni?

-      Azon gondolkoztam, tartalmatlanabb-e valakiért dolgozni, mint csak úgy, bele a világba tenni, amit kell – szólalt meg Zsigmond. – Nem tudom, érthető-e, min gondolkozom.

-      Tudod mi van? Én már akkor kezdtem gyanakodni, hogy te egy nagy gyerek vagy, amikor megsértődtél, mert nem értetted, mi történik veled, de azt nem gondoltam volna, hogy nem is nagy gyerek vagy, hanem kicsi.

-      Egy érzelmi fogyatékos, mi?

-      Rosszabb. Nekem ehhez kicsi a humán műveltségem, mi az ellentéte a fogyatékosnak?

-      Túltelített.

-      Az. Na az vagy te. Jól ledöngölve minden emberi megnyilvánulás, mert az akadályoz a munkádban. Tudod mi van? Valaki kitalálta, hogy a te foglalkozásod érzelemmentességet követel, mert ezt csak úgy lehet jól csinálni, ha fapofával nézel ki a fejedből. Tudod, ki volt az, aki ezt kitalálta? Egy érzelmekre képtelen kőbunkó, aki ideológiát faragott a saját csököttségéhez. Mennyivel tud gyorsabban gondolkodni és cselekedni az, aki érzéketlen az emberivel szemben?

-      Amennyivel gyorsabb az, aki nem mérlegel.

-      Mit nem mérlegel?

-      Semmit.

-      Az a bérgyilkos. Meg esetleg a hóhér. Nekik nem kell mérlegelni. Mert nem kell nekik dönteni. Nem is dolguk, nem is képesek rá.

Miranda az ajtó mellé húzódott és oldalt fordult, hogy jobban lássa Zsigmondot. Halkan beszélt és lassan.

-      A hideg ésszerűségnek tudod mi az eredménye? A nihil. A megsemmisülés. Az a helyzet ugyanis, hogy hidegen és ésszerűen a világ megmagyarázhatatlan, mert annak, ami itt minket körülvesz, annak racionálisan nincs semmi értelme. Aki nem mérlegel, annak végülis ölnie kell, vagy valaki mást vagy önmagát. Két hónapja voltam Ludwignál, mikor odáig jutottam, hogy lelövöm, felgyújtom a házait, aztán elmegyek. Ha racionálisan végiggondolod, találsz valami hibát abban az eredményben, amire jutottam? Enni, aludni máshol is tudok, ez az élőlény csak zavar, nincs rá semmi szükségem. A hideg racionális döntés végső soron olyan, mint az állat ösztöncselekvése. Csak mi racionálisnak nevezzük, hogy adjunk valamit az emberi méltóságnak. Ésszerű az, ami érzelmileg is igazolható. A hideg ésszerűség embertelen, és ami embertelen, az nem lehet ésszerű.

Beértek Valenciába. A Turia partján elég rossz volt az út, vissza kellett venni a sebességből.

-      Ha egy évvel ezelőtt lelövöm Ludwigot, te sosem találod meg a másik hármat, akiket én kapartam ki a szolgálat számára úgy, hogy nem lőttem le azt a görényt, hanem végeztem a munkámat, kevésbé hidegen elemezve. Ha nem kerítem elő azt a hármat, ők tovább ölnek közvetve és közvetlenül tíz- és százezreket. Akarsz hidegen ésszerű lenni? Vagy marhaságokat beszélek?