Na öntsünk tiszta vizet a nyílt kártyák közé. Nem egy hónap alatt nem lehet megtisztítani azt az izét, ami a hajdani Magyar Televízió után lett, és azt a Magyar Rádió helyett összetákolt sufnit, amihez képest a falusi kisbíró maga volt a professzionális hírszolgáltatás, a nyakába akasztott dob meg a magas kultúra terjesztője, hanem valószínűleg tíz év alatt sem.
Elmondom, miért. Indításnak ideteszek egy részletet egy 2002. február 17-én elhangzott műsoromból (Magyar Rádió, Petőfi-adó, Jóreggelt Európa):
Mondtam az előbb a háromszor ekkora országra épített Parlamentet emlegetve: ez egy 10 milliós kicsi ország, ennek legföljebb annyi újságíróra, rádiósra, televíziósra telik, amennyi az alapintézményekben kitermelődik.
Nem vásárlóerő és fogadókészség nincs 72 napilapra, nem tudom, hány hetilapra, többtucat rádióra, ki tudja hány magyar nyelvű tv-re, hanem szakember nincs hozzá. Nemcsak politikai okok miatt nem lehet eladni bizonyos tömegtájékoztató termékeket, hanem elsősorban ólomnehéz tehetségtelenség miatt.
Egy kicsi országnak van bizonyos számú fizikusa, tehenésze, újságírója és kazánkovácsa, de egyikből sem tud többet termelni, mint amennyit a rendelkezésére álló genetikai állomány előállítani képes. Nem terem több tehetséges tehenész akkor sem, ha tízszer annyi istállót építünk. Hiteles emberből ennyi van, 20-szor ennyi nincs. Vannak bizonyos dolgok, amikre még a miénknél nagyobb létszámú nemzetek sem képesek. Hogy egyebet ne említsek, az 1 milliárdon felüli Kínában nem találtak egyetlen építészt sem, aki megfelelő lett volna a kínai Nemzeti Színház megtervezésére, egy franciát bíztak meg. Pedig ők nem 10 millióan vannak.
Kis híján negyedszázada mondtam ezt az első fideszbagázs uralkodásakor, azóta a helyzet nagyon sokat romlott. A Magyar Rádiót a Kondor-Such duó kivégezte, a Televíziót a fene tudja, kik, mi maradt? Lényegében semmi. Előbb a Szabadság téri épület belsejét rombolták szét, aztán a Bródy Sándor utcai Rádiót pusztították el. Előbbi házban nyolc évig voltam operatőr 1962-től '69-ig, az utóbbiból 1949-től 2004-ig ki sem jöttem, ha mellette jóideig mást is csináltam (újságírást, vendéglátós muzsikálást, tanárságot gimnáziumban és egyetemen) a rádiózást soha nem hagytam abba. A Televíziót bővítgették, miután onnan eljöttem (kiköltözött a Tőzsdepalota másik "lakója", a metesz - MTESZ - lett sok új iroda meg az első emeleti folyosó helyett az "aula" nevű büfé), de igazi változás nem történt, elég volt ennek az országnak az a két csatorna, amit ott, a Szabadság tér 17-ben töltöttek meg műsorokkal. A Bródy Sándor utcai intézmény sokat fejlődött műszakilag, de az 55 év alatt, amit ott töltöttem, a törvényszerű túlnépesedés miatt felhúzott irodaházon és üzemépületen kívül minden maradt úgy, ahogy volt.
A Rádióban 1600-an dolgoztak, amikor engem eltávolítottak (a tévében ugyanakkor nyilván többször annyian). Ebből hányan voltak igazi, klasszikus "rádiósnak" tartható munkatársak? Mondok egyetlen példát, hogy az állításom majd érthető legyen: ha azt kérdezik, hány kiemelkedő képességű, úgyszólván tökéletes riportert tudok mondani, a válaszom az, hogy egyet. Szilágyi Jánost. A többiek, a naponta hallható, ismert nevek egyszerű rádiós újságírók, akiknek a mikrofon a munkaeszközük, de nem rádiósok - nem is sokat tudtak a rádiózás lényegéről. Ugyanez a tévében: Vitray Tamás és Gyulai István. Nem riporternek, hanem tökéletes televíziósnak volt még egy név, Kepes András. Tökéletes rádiós valamivel több, például Sebestyén János, László György. A többi - és ez a lényeg - azok a névtelenek vagy alig ismertek, akik a "hely szellemét" teremtették és jelentették nemzedékről nemzedékre, Balyó Mária a Rádióban, Kremsier Edit a tévében, és utoljára, de legelsősorban a műszak, Újházy és Gajdos, Zsoldos Mari és Borlai Kinga a Rádióban, Mócsi és Dinnyei a stúdiók és közvetítőkocsik főnökei, Hidvéghy Sanyi és Gyarmati Pista, a fővilágosítók a tévében...
Megszámoltam a Port hu.-n 37 magyar nyelvű tévé van. 12 sportadó. A fidesz nevű fasiszta banda pusztítása mekkora esélyt adott új Szilágyik, Vitrayk, Kepesek, Újházyk jelentkezésének? 1998. óta folyt a szisztematikus rombolás. Törvényszerű, hogy ebben a pöcegödörszagú közéletben a lehető legjellemtelenebb, legócskább alakok töltsék meg az úgynevezett közszolgálati rádiós és televíziós állásokat, más néven a fideszbagázs göbbelszi propagandagépezetét (adjunk a píszínek, tisztelet a kivételnek? - alig hiszem, hogy volna akár egy is). Természetesen adódik a megoldás az eltávolításukra: egyetlen mozdulattal kisöpörni a teljes állományt annak kikötésével, hogy soha többé semmilyen tömegtájékoztató intézménybe nem tehetik be a lábukat.
Jó. És? Ki megy a helyükre? Ez többezer munkahely, ebből rengeteg "attraktív" pozíció, olyanok, akik a hangjukat, arcukat adják. Hol van ilyen? A szőke lány, aki hosszú vívódás után végre otthagyta a hitgyülekezetes tévét, és aki nemcsak tisztességes, de elég tehetséges is. Ez eddig egy. Kepes még él, 78 éves, Vitray is, ő 94. Rádiós? Egyet sem tudok.
Az a bizonyos "hely szelleme", amit fentebb említettem, évtizedek alatt alakul ki, a Rádióban jó 50 év kellett hozzá, kezdve Scherz Edével és Filotás Lilivel, a stúdióban egyenes adásban zongorázó Bartók Bélával, a Televíziós genius locit az ötvenes évek közepén odaérkezett rádiósok alapozták meg, ott is kellett volna még sok évtized...
Mi lesz most? Csodák mint tudjuk, nincsenek. Leginkább semmi sem lesz. Majd 30-40 év múlva, ha minden jól megy (miért menne?), ha Magyar Pétert, a politika csodagyerekét nem tudják megfojtani, ha lesz ideje kinevelni azok utódait, akiket most még készen kapott, de félek, nincs sok Kapitány, Orbán Anita, Forsthoffer, Lannert, Tarr, Hegedűs, nekik maguknak kell gondoskodniuk a saját utánpótlásukról.
Egyszóval ne reménykedjenek, ez van. Azaz reménykedjenek, mert a légkör alkalmas olyanok jelentkezésére, akiket nem ismerünk még, ahogyan az itt felsoroltakról sem tudtunk semmit. Hogy képzést hol kapnak? Na, azt nem tudom. Vagyunk ugyan néhányan, akiknek még van jártányi és szellemi ereje legalább a tanácsadáshoz, de tessék sietni, nincs sok időnk...
