Ma (november 17én) olvastam egy részletes és értelmes elemzést Rácz Andrástól a két pártalapítóról. Ennek az a lényege - amit én kihagytam a lehetőségek közül -, hogy megfenyegették őket valamivel, hogy esetleg valamelyik családtagjuk élete a tét. Ehhez - mondom ezt már én - nem szükséges semmilyen racionális alap, valós támadhatóság, egy olyan undorító diktatúrában, amilyen itt van, egy beteges dühöngő halálfélelme által vezérelten vegetáló rendszerben bármi előfordulhat.
Csak kicsit túl sokan vannak a "fenyegetettek". A nulla-két százalékra esélyesek, a saját ócska "politikusi karrierjüket" féltők. Akik ebből az ezeréve vesztes, menthetetlen népből természetszerűen nőttek ki. Az ő létük szabályos, világosan illeszkedő. A két pusztító megszállásból (a Habsburg nem volt az) idegenek szabadították fel a magyarokat - Magyar Péter itt született, ő a rendhagyó. Örülnék, ha a valamivel több, mint ezer év Európa szélén való nyomorú tenyészésből egy hazai ember vinné be végre ezt az országot oda, ahová a 800-as évek közepe óta vágyott, de oda a jelen pillanatig sem érkezett meg. Lehet, azzal kellene kezdeni, hogy valaki beismeri, az 1867. és 1914. közötti 47 év kivételével ez itt soha nem volt Európa.
