·
Követem
·
Harmincnyolc éve ismerem Gulyás Pistát. A Miskolci
Egyetemen szervezte a rendszerváltó MDF-et. A miskolci rendszerváltás
meghatározó szereplője volt, eredeti szakmája szerint történész. Későbbi
pályája során mindig méltányos, korrekt újságíróként dolgozott. A HírTV alapító
főszerkesztője, 2023-ban Táncsics Mihály díjban részesült. A közmédia M5
csatornaigazgatója. Ma méltatlan körülmények között, szerkesztői szabadságát
megsértve elbocsátották. Nem tetszettek a műsorai az új hatalomnak. A nézőinek tetszettek. 
Kevesebb megjelenítése
Ezt találtam a
facebookon. Amikor kijelöltem és rányomtam a "Másolás"-ra, abban a
pillanatban körülbelül harmincnyolc másodperce találkoztam életemben először
"Gulyás Pista" nevével. Ami itt fent olvasható róla (ráadásul nemcsak
ami, hanem akitől), abból egyetlen tétel is elég, hogy remélhetőleg legközelebb
(és egyben utoljára) akkor olvassam ezt a nevet, amikor rövid hírben közlik:
megkezdte 20 éves fegyházbüntetését. "A HírTV alapító főszerkesztője"
cím ehhez önmagában elég (ahol például nyilván "méltányos, korrekt
újságíróként dolgozott"). De engem ez a mondat fogott meg (a torkomnál,
fojtófogással): "A Miskolci Egyetemen szervezte a rendszerváltó
MDF-et."
Elejtegettem már
néhány mondatot a főbűnösökről, akik megnyomorították az elmúlt 36 évemet, de
soha nem írtam le az ehhez a 36 évhez vezető valós, a korábbi ezer évhez hasonlóan
széthazudott, összemocskolt, az éppen hatalmon lévők ágyában kéjjel hentergő
történészek által meggyalázott történelmét. Most sem fogom, mással vagyok
elfoglalva, meg aztán eléggé elvették a kedvemet a könyvszerkesztők, akik az Ezerév
című könyvemtől csinálják össze magukat most már hat éve, de azért
címszavakban ideteszem azokat a tudnivalókat, amik érdekelhetik a valóságot
befogadni vágyókat és képeseket.
„Rendszerváltó” elég
sok volt, az MDF nincs közöttük. Sehol, a „rendszerváltás” környékén sem. Az
MDF jórészt káundká mentalitású „politikusai” mélységes csöndben lapítottak,
amíg a rendszerváltás kockázatos részei zajlottak, akkor bújtak elő, amikor már
nem kellett attól tartani, hogy a „kommunisták” csúnyán néznek rájuk (pedig
láthatták volna, a legalább statisztaszerepben közreműködő, későbbi SZDSZ-tagok
sem kockáztattak túl sokat, az állampárt rég kimúlt, a helyén Wendriner Aladár
artista és ragadozó, a fogatlan oroszlán heverészett). Rendszerváltó
mindenekelőtt egy Henry Kissinger nevezetű amerikai, aki rájött, miképpen lehet
térdre kényszeríteni a Szovjetuniót. Aztán a hosszú és kanyargós út végén ott
áll egy Gorbacsov nevezetű szovjet párttitkár, aki megértette, hogy ez
bekövetkezett, aki belátta, hogy az évszázados orosz reakció nem elkésett,
hanem az első pillanattól fogva hatástalan lett volna, Kissinger zsenialitása,
a világtörténelem egyik legjelentősebb politikai eszméje eleve kizárta, hogy a
feudalizmusban vagy még inkább a rabszolgasorsban ragadt, éppen az éhhalál
szélén imbolygó orosz muzsikot a 20. század vége felé nekivezényeljék a
világnak.
Itt most megint
ugorjunk egyet, vissza ide Magyarországra, a hetvenes évek végére, nyolcvanasok
elejére, hogy megleljük az itthoni „ifjútörököket”, azokat az ifjú (és
valamivel kevésbé ifjú) embereket, akik észlelték és megértették Kissinger
stratégiáját, és elkezdték óvatos, de jól látható manőverekkel tesztelni a nagytestvér
mind sűrűbben elszenderedő éberségét. Elsősorban a közgázosok és a bölcsészek
próbálták ki eretnek elképzeléseik nyilvánosságra hozatalát. Mind szélesebb
körben kezdett terjedni Kornai János Anti-Equilibriuma, aztán 1980-tól A
hiány, az egyetem gazdaságtörténeti tanszékének vezetője, Berend T. Iván
előadásaira megtelt az előadóterem, Kemenes Ernő a Tervhivatalt kezdte
korábban tűrhetetlennek tartott európai gondolatokkal felrázni…
1981 őszén a Magyar
Rádió szervezett egy úgynevezett politikai tanfolyamot különféle felső vezetők
részére. Már az is furcsa volt nekem, hogy erre a kurzusra engem is
„beiskoláztak”, finoman szólva nem tartoztam a kegyeltek közé, minimum havonta
kétszer rendeltek be a „fehérházba” (az MSZMP székházát nevezték így)
valamelyik korifeushoz fenyítés céljából, arra gondoltam, ez bizonyára valami
átnevelő tábor lesz. Nem az volt. Hanem életem egyik legfelszabadítóbb élménye.
Az előadók közül nem sokat ismertünk – csupa fiatal, 30 év körüli ember,
akiknek ott hallottuk először a nevét, de soha többé nem felejtettük el. Németh
Miklós, Kéri László, Petschnig Zita, Csaba László, tudományos munkatársak,
tanársegédek, különféle munkahelyekről jöttek, és nagyon furcsa előadásokat
tartottak. Olyanokat mondtak, hogy néhányan olykor a bejáratot nézték, mikor
jön a hatóság. Jött hozzánk Lengyel László, Ancsel Éva, Ferge Zsuzsa, Hanák
Péter, Kornai az idősebbek közül… Az egyik szünetben megkérdeztem Németh
Miklóst, az akkori közéletet mindinkább meghatározó ifjú közgázosok között is az egyik legbefolyásosabb közgazdászt, ha ezt, amit itt elmond, ő és a korábbi évfolyamtársai tudják, miért
nem terjed át ez a tudás a politikai és miniszteriális vezetésbe. Nyugi, mondta
ő, várj egy kicsit, ha eddig kibírtad, most már nem kell sokáig várni. Azt is
megkérdeztem, mi történik, ha innen bejelentés érkezik – őt rúgják ki vagy a
spiclit. Senkit, mondta ő, már nem szokás rugdosódni. A tanfolyam vége után az
előadóink sokszor vendégeskedtek mindenféle műsoraimban – senki nem szólt rám,
hogy ezek nemkívánatos személyek…
A rendszerváltás egy
eleinte lassú, később egyre gyorsuló folyamat volt, ami a 80-as évek elején
kezdődött, és a befejezés közelébe akkor érkezett el, amikor Németh Miklós
miniszterelnök lett. Ő nemcsak a keletnémeteket engedte át nyugatra, minket is,
képletesen is, a valóságban is, 1989 januárjától az válthatta ki a
világútlevelet, aki akarta. Németh Miklós a másfél éves kormányzása alatt megteremtette
a kapitalista gazdaság alapjait, a többpártrendszert, a gazdasági reformokkal a
működő ipart, mezőgazdaságot és kereskedelmet, 1988-ban megállapodott
Gorbacsovval a szovjet csapatok azonnali távozásának megkezdéséről, a Varsói
Szerződés felbontásának feltételeiről – egy ép, funkcionáló rendszerű országot
adott át annak a gyülevész népségnek, akik ezt az ajándékba kapott, teljesen és
befejezetten átalakított, minden jóra kész társadalmat kezdték rombolni az első
pillanattól, ahogy „hatalomba” kerültek. Az MDF és benne az „első
szabadonválasztott” végrehajtotta a rendszervisszaváltást, egy
ócska, kártékony, dzsentroid Horthyfasiszta bagázst szabadítva rá a
szerencsétlen, jobb sorsot remélő magyarokra. Pillanatok alatt a földdel tették
egyenlővé a Németh-kormány által megteremtett rendszerváltást, fogalmuk nem
volt róla, mit kell kezdeni egy országgal. Tele volt a nagyon büdös szájuk a
„szabadsággal és függetlenséggel”, miközben rabságba taszították lényegében az
egész népet. De az „első szabadonválasztott” legnagyobb bűne, hogy ránk eresztette
az emberiség történelmének legundorítóbb kitüremkedését, az emberi
tulajdonságok nélküli rablógyilkost, ennek a népnek a megnyomorítóját, mely
kitüremkedés lényegében 37 éven szívta a vérét eleinte 10 millió, majd a végére
9 milliós létszámúra fogyatkozott embernek.
Az MDF nevű
félfasiszta konglomerátum (azért csak „fél”, mert még ahhoz is tehetségtelenek
voltak, hogy legalább egy rendes rémuralmat teremtsenek) és benne az „első
szabadonválasztott” akkor bizonyította be, mennyire alkalmatlan és
használhatatlan, amikor kinyilvánította 200 százalékos elhatárolódását a
„kommunistáktól”, amikor kiderült, gőgösgúnárgedeon úgy képzeli, neki a
kisujjában van minden tudás, ami egy ország kormányzásához szükséges. Percek
alatt döntötték össze a teljes mezőgazdaságot és ipart, tették
működésképtelenné az egész országot. Ha az „első szabadonválasztott”-nak lett
volna mire szerénynek lennie, ha belátja, hogy ő és a pártja egy kecske
vezetésére is felkészületlen, akkor megválaszttatja magát minden tevékenység
alól felmentett köztársasági elnöknek, és felkéri Németh Miklóst, maradjon
miniszterelnök, és a szakemberekből (és csak formálisan párttagokból) álló
kormányával teljesítse ki a „rendszerváltást”, minthogy nála jobban senki nem
tudja, hogyan kell azt csinálni. Akkor nem jön a Horn-kormány, mert nincs
szükség megszorításokra és tűzoltásra (mely kormányban mellesleg senki nem
vállalt tisztséget a rendszerváltók közül), és nincs az a folytatás, ami 1998-tól
2026 áprilisáig a magyar történelem legszégyenletesebb korszakát hozta… Ez
persze már csak a „mi lett volna ha” képzelgése, mentségemre szolgáljon,
annyira a realitás talaján áll, amennyire egy ilyen tudománytalan ábrándozástól
nem is várható el.
Ennyit a
„rendszerváltó MDF”-ről.
Azt már leírtam, most
megismétlem, Magyar Péter nem rendszerváltást csinált, hanem felszabadított egy
ezeregyszáz éve megalázott, butaságban és hazugságban tartott, tizenhat évig
léte mélypontján haldokló nemzetet – erre még a valódi rendszerváltó Németh
Miklós sem volt képes.
