Létezhetik okos ember, aki alapjában véve buta, mint a tök? Attól tartok, igen. A magyar értelmiség jelentős százaléka ilyen. Azt mondja például a magyar értelmiségi, hogy Magyar Péter most már igazán viselkedhetne miniszterelnökként. Igen? Tessék mondani, azt hogy kell? Nem megy be mondjuk feltűrt szárú nadrágban a Dunába, és nem "tudósít" Paksról, mert azt az újságíróknak kell. Aha. Melyik fajta újságírónak? Aki az egész munkafolyamatot elindította, aki vállalja a felelősséget (igazi vállalással igazi felelősséget) azért, ami ott történik, akit ott helyben meg lehet kérdezni, mi lesz, ha Bős betonkockái miatt politikai konfliktus alakul ki, aki azt mondja, ha magasabb költségek merülnek fel az eredetileg tervezettnél, hogy nem baj, mehet, a pénzügyminiszterrel meg minden illetékes felelőssel ott helyben megtárgyalja, miből, hogyan tovább, aki a honvédség munkáját ugyancsak a helyszínen vezénylő miniszter minden esetleges kérdésére tud válaszolni, és minden esetleges módosítást engedélyezhet? Amit például Pakson a magyar miniszterelnök tett, az "tudósítás" volt? Nem annak a teljesen természetesen megmutatkozó mentalitásnak az újabb megnyilvánulása, hogy nekem meg Mari néninek közünk van ahhoz, ami ott történik? Pontosabban jó volna, ha lassan megértenénk, hogy nekünk közünk van ahhoz, miképpen működik ez az ország? Mostantól Magyar Péter viselkedjen igazi miniszterelnökként, azaz feleljen meg annak a sztenderdnek, amit a magyar értelmiségi a maga szánalmasan beszűkült fogalomrendszerével "miniszterelnöki viselkedésnek" képzel? Hagyja például mindenféle reakció nélkül tombolni azt az undorító fasiszta bandát, amelyik a parlamentben "ellenzékként" tenyészik, és ne döngölje bele a padlóba azokkal az eszközökkel, amik egyedül tekinthetők adekvátnak, egy ilyen ócska, primitív kültelki, úgy is mondhatnám, redvás gazemberekből összerakott csürhével való közlekedés esetén? Mert egy igazi miniszterelnök afféle savanyújózsi gyanánt nem is tudná, hogyan kell ezekkel bánni? Nem lehet, hogy a magyar értelmiségi egyszerűen megbőgi azt az emberi jelenséget, amelyik tökéletes szavakészséggel, úgyszólván anyanyelvi szinten beszél a három világnyelven, magasan képzett értelmiségi családban igazi gyerekszobában nőtt fel, és közben megöleli a tanyasi parasztasszonyt, szót ért a kisvárosi fuvarossal, és képes pusztán a szavak segítségével elbánni azzal a büdösbunkó barommal, aki a miniszterelnök gyerekeit merészeli a piszkos szájára venni, teszi ezt ahelyett, hogy egyetlen szó nélkül ököllel belevágna ennek a létalatti sejthalmaznak az arcába?
A magyar értelmiségi nem bír csöndben maradni, amióta rájött, hogy most már senki nem fogja fenyegetni, amióta kiteljesedett az a meggyőződése, hogy a demokrácia és a szólásszabadság a hülyék gyűjtőhelye, csak a magyar értelmiségi ezt másképp nevezi, mert ahogy néhány napja Weöres Sándort idéztem, neki "segébe is felye van".
