Keresés ebben a blogban

2026. szeptember 14., hétfő

Dühöngés

 

Adok egy jó tanácsot: Szabadulj meg a feleslegtől!

 

A 70-es években olvastam mindenféléket egy Lee Iacocca nevű mérnökről (a fenti idézet tőle való), aki csodát tett a Chryslerrel. Bement a gyárba, körülnézett, aztán kihajigált sokmindent, átalakította az irodákat, a műhelyeket, és a veszteséges autógyárból az egyik leggazdagabb céget tervezte meg - nagyon vázlatosan valami ilyesmire emlékszem.

 

Ez most arról jutott eszembe, hogy olvastam egy cikket ma reggel, amin úgy begurultam, hogy azóta sem térek magamhoz, iszonyatosan elegem van ebből a baromi sajtóból és az általa rendszeresen bemutatott, elképesztően kártékony emberekből. Már a címtől vörös köd úszott el a szemem előtt:

 

„Nagyon erős kézi irányítás zajlik a miniszterelnöki hivatalból” – élesen bírálta az új kormány eddigi munkáját Radó Péter oktatáskutató

A cikk beltartalmától aztán felfordult a gyomrom, el kellett mennünk ügyeket intézni, az autóban végig kiabáltam az utat, szegény feleségem próbált csitítani, hogy kíméljem az idegeimet, dehát mi az, hogy az "oktatáskutató" nagyon erős kézi irányítást lát?! Hol látja?! Honnan nézve véli úgy, hogy ítélkezhet?! Mert azt teszi, nem?! Persze csak gondolom, mert az "oktatáskutató" nagyon erős kézi irányítást lát, és én nem tudom, mi az. Itt, az autóban ennek a kifejezésnek van értelme, mert fogom ezt a kormányt, és irányítom vele az autót, de azt az állatian ostoba közhelyet, amit minden önálló gondolkodásra képtelen nulla beszél a szájával a kézi irányításról, azt nem értem. Ha mondani akar valamit az "oktatáskutató", akkor azt a mondanivalót kellene valahogy értelmes mondatokká formálnia. Ha azt akarja mondani, hogy valaki megparancsolja, mit kell tenni, akkor mindenekelőtt ne "miniszterelnöki hivatalozzon", hanem nevezze meg az elkövetőt, persze csak akkor, ha saját fülével hallotta, amikor a most éppen meg nem nevezett kiadta a parancsot, vagy legalább látta azt a leírt utasítást.

És ha már föltettem a kérdést a buta és jellemgyenge kijelentéséről, jöjjön a következő: mi az, hogy "oktatáskutató"? Az mit csinál? Mit kutat? És azt hol teszi, és ha van a "kutatásának" eredménye, az hol látható? Megnéztem a címben megnevezett nagyképűsködő emberről szóló adatokat, ezekkel kapcsolatban is csak kérdéseim vannak: mi az az Oktatáspolitikai Elemzések Központja? Ott mit csinálnak? Mi az az "oktatáspolitika"? Például az iskolakötelezettség korhatárának leszállítása idetartozik? A teljes magyar iskolaügy szétrohasztása? Az is? Ha volt egy ilyen intézmény, akkor ezügyben mit tett? Ha semmit, akkor miért vették fel a fizetésüket? Erős a gyanúm, hogy Lee Iacocca mindenekelőtt az "oktatáskutatókat" szórta volna ki, aztán az intézményüket. Annak idején magyarszakosként (a művészettörténet nem tanárszak volt) rákényszerültem, hogy pedagógia, neveléstörténet és neveléselmélet című előadásokra és szemináriumokra járjak. Annyi felháborító marhaságot, mint amiket ezek a "diszciplínák" foglaltak magukba, olyan töményen még soha sehol nem hallottam. Ezt a halmazt sikerült átemelni különféle intézetekbe? Ezeknek az eredménye a magyar diákok legújabb PISA-tesztje? Azt mondta még az "oktatáskutató", hogy „Az oktatási rendszer szereplői így nem tudják, mire számítsanak, nem lehet felkészülni semmire”. Ehhez képest Lannert Judit egy 27 pontos intézkedési listát adott ki a kinevezése után nem sokkal, benne annak deklarálásával, hogy a tankötelezettséget visszaemelik 18 éves korra, hogy eltüntetik a központi bürokráciát, növelik az intézmények önállóságát és lazítják a kötelezően előírt merev módszertanokat. Előbbi mondatához az "oktatáskutató" még azt is hozzátette, hogy az „abszolút filmszínház” az oktatáspolitikában is működik.

Ezek után még azt akarom kérdezni, fent nevezett "oktatáskutatót" mi a nyavalya különbözteti meg a parlamentben randalírozó primitív, ócska fasiszta bűnözőktől? Valamint azt, ha képtelen egy egyszerű számtani feladat elvégzésére, hogy ugyanis százhúsz nap alatt egy új kormány hogyan tudna rendbe tenni körülbelül százhúszezer gyalázatos bűntett következményeként létrejött ügyet, akkor miért nem próbálja előbb a saját hiányos ismereteit pótolni, úgymint osztás, szorzás? Hátha sikerülne legalább odáig eljutnia, hogy nem dumál bele olyan dolgokba, amikhez tökhülye. Ha már nélkülöznie kellett a gyerekszobában megszerezhető illem alapszabályait.