Azon tűnődöm, mekkora marhaságot mondhat valaki, amiből még nem kell azt a következtetést levonni hogy az illető szellemi képességeivel, jellemével, erkölcsi minőségével vannak súlyos bajok. Például "a színház ilyen, régen a színházi büfékben azon röhögtek „boldogan”, amiért ma büntetés jár." Vagy itt van ez: "a színházi közeg maga szüli meg ezt a fajta helyzetet, amiben a rendező ötlete érvényesül." Aztán végül, ahol megszűnik minden kétség, az illetőt nem szeretném a közelebbi ismeretségemben tudni, az Eszenyi Enikővel kapcsolatos véleménye: Eddig azt akarták, hogy kérjen bocsánatot. Mit csináljon még? Haljon meg? Meg még az is hozzá, hogy "a magyar színház nem annyira gazdag, hogy egy ekkora tehetséget elrugdosson a pályáról."
Leírtam már egyszer-kétszer, hogy a születésem után nem sokkal anyám levitt engem Balatonföldvárra, az első nyaramat az ottani házunkban, a Kulipintyóban töltöttem. A szomszédunk a Germán-Bajor házaspár volt - Bajor Gizi sokak szerint minden idők legnagyobb színésznője szépen kérte anyámat, hadd legyen a keresztanyám. Azaz voltaképpen beleszülettem a színház világába, és ott is éltem le az életem legnagyobb részét. Dolgoztam színházban díszletezőként, éltem vidéki színészházakban (egyik feleségem színésznő volt, akkor ráadásul világhírű a filmjeivel), operatőrként, rendezőként is belülről láttam ezt a világot, nekem még Ajtay Andor mondta, hogy a kocsi előállt szövegre is bejön, ha én vagyok a rendező... egyszóval nehéz nekem újat mondani.
Soha senki nem röhögött azon a színházi büfékben, amiért ma büntetés jár. És senki nem akarja, hogy Eszenyi Enikő meghaljon - akihez fogható tehetséget sokat tudok mondani, nála sokkal nagyobbakat is számosat, csak azt akarja minden valódi színházi ember, hogy egy olyan alak, mint a nevezett soha többé ne kerülhessen olyan helyzetbe, amiben másokhoz szólhat. Színházban. Kocsmában bármikor.
Máté Gábor - tőle valók az idézetek - jó név volt valamikor. Én sosem kedveltem, sosem jutott eszembe egyetlen szerepre sem, de mondom, jó név volt. Szerintem ezzel az Ördögkatlan-beszélgetéssel kiiratkozott a színházi világ tisztességes, igazi részéből.
