"Egyúttal csalódottak vagyunk, amiért a törvénymódosítás nem veszi figyelembe a szülők számára fontos szempontokat. Az igazgatói kinevezésekkel kapcsolatban csak a nevelőtestület véleményezési jogát állították vissza, de a szülők véleményezési jogát nem. Ez azt jelenti, hogy a Tisza-kormány helyben hagyta a Fidesz azon elfogadhatatlan gyakorlatát, hogy az iskolák szülői közössége nem ismerheti meg az igazgatói pályázatok anyagát, a szülők nem tudhatják meg, hogy az új iskolai vezetők mit terveznek..."
"Észrevételeinket megküldtük a kormánynak és a Tisza oktatási bizottsági tagjainak is, de egy udvarias köszönetnyilvánítást leszámítva érdemi reakciót nem kaptunk, valódi párbeszéd az említett kérdésben nem volt. Nem vették figyelembe a törvénymódosításra beküldött egyéb jobbító javaslatainkat sem, mint ahogy a Civil Közoktatási Platform javaslatai, melyek az autonóm és demokratikus működés hatékonyabbá tételét szolgálták, szintén érdemi reakció nélkül lettek figyelmen kívül hagyva"
Én meg csalódott vagyok, mert nem kérdeztek meg, kit vehetnek föl péknek a helyi sütödébe, pedig szoktam kenyeret venni. És a Csillagászati Intézet igazgatóját is az én szempontjaim figyelmen kívül hagyásával nevezik ki, holott én rendszeresen nézem az éjszakai égboltot...
Miért akar mindenki mindenbe beledumálni? Miféle demokratikus működésről tetszik hablatyolni? Tényleg azt hiszi a "civil közoktatási platform", hogy egy ilyen szervezet léte lehet más, mint felháborító ostobaság és dühítő arcátlanság? Mi az, hogy "civil"? Nem katonai? Netán nem egyetemet végzett pedagógus? Ha az utóbbi, akkor miért nem látja be, hogy nem pofázhat bele a hivatásosok munkájába? A sebészeti klinika tanszékvezetőjének a kinevezésébe miért nem akar beleszólni, lehet, hogy volt már páciens, minden joga megvan hozzá? A rossznyavalya törje ki a nyüzsgönc demokráciahívőket, miért nem bírnak csöndben maradni olyan szakmai kérdésekben, amikhez semmi közük nincs?
Van két egyetemet végzett fiam, annak rendje és módja szerint végig figyelemmel kísértem az iskolai pályafutásukat. Vannak unokáim, a legidősebb most fog érettségizni, a legkisebb a jövő hónapban lesz elsős az általánosban, ők is fordulnak hozzám mindenféle kérdésekkel. Annak idején elvégeztem az idevágó egyetemet, tanítottam gimnáziumban. De olyan régen, hogy ma már nem volna képem hivatásos oktatási kérdésekben megnyilvánulni.
Fogják már be végre!
