annak érdekében, hogy a
Tisza-kormány mulasztását orvosoljuk, a Fidesz–KDNP-frakció törvényjavaslatot
terjesztett elő a magyar gazdákat védő intézkedések újbóli bevezetésére, a korábbi Fidesz–KDNP-kormány alatt alkalmazott, az Ukrajnából származó élelmiszerekre vonatkozó
importtilalom visszaállítására.
Fidesz–KDNP-frakció. Előterjesztett. Hogy orvosoljanak.
Nem tudok én ezen nevetni. Még keserűen
sem. Ezek tényleg azt képzelik, hogy itt fognak pofátlankodni? Évekig? Az
országházban, fizetésért? Mintha mi sem történt volna? Nincs gyomrom végig nézni
a névsort, de anélkül is biztosan tudom, évekre, évtizedekre börtönben van a
helyük, ha „semmit nem csináltak”, akkor is, a puszta tagság egy
bűnszervezetben bőven elegendő a perbefogásra és elítélésre. Méghozzá mielőbb, mert
nem lehet, hogy csak nekem van hányingerem tőlük. A szemüveges, hízottfejűvel
az élükön, aki évtizedeken át szenvtelen arckifejezéssel hazudott és piszkoskodott,
fölényeskedett és gúnyolódott.
Tudom, sok a munka, de sokadszor mondom, ennek
a köztörvényes bandának az eltakarítása mindennél fontosabb, és nem is igényel
akkora apparátust, mint a többi, az ország életének szempontjából valóban meghatározóbb
teendők.
Ha belegondolnak, hogy mi is az a bagázs,
ami beül most a parlamenti patkó baloldalára (ennyit az „oldalak”
jelentéséről és jelentőségéről), akkor ahhoz a dühítő, taszító és egyben
végtelenül ostoba elnevezéshez érkezünk, hogy ezek itt az ellenzék. Hogy
micsoda? Ellenzék. Aha. Mi is az?
Mindenekelőtt annak nyílt beismerése, hogy
a mindenkori és bármelyik országban működő kormány tisztességtelen. A
megválasztásakor, kinevezésekor felálló kormány eleve, mondhatnám eo ipso tisztességtelen.
Ha ugyanis nem volna az, akkor nem kellene intézményesen szembe állítani a
mindenkori kormánnyal egy olyan szervezetet, amelyik szemben áll, nem ért egyet
a kormánnyal. Tetszik érteni? Teljesen mindegy, milyen kormányról van szó,
azzal nem szabad egyetérteni. Miért? Hát mert nyilvánvalóan tisztességtelen,
ezért van szükség olyanokra, akik helyből, magától értetődően nem értenek egyet
a kormánnyal. Hogy kikből áll ez a szervezet? Arra is megvan az önként adódó
válasz. A politikatörténet legnagyszerűbb vívmánya, a demokrácia
alaptétele, hogy a nép csalókból, hazugokból, dilettánsokból álló társaságot
fog a saját fejére ültetni, viszont a
nép van olyan okos és bölcs, hogy ezeket a becstelen alakokat nem hagyja csak
úgy randalírozni, hanem mindjárt rájuk küld egy olyan bandát, amelyik legalább
egyszer már belebukott a kormányzás természetes részét képező bűnözésbe, ezeket
nevezi ellenzéknek. Az ellenzék pedig rendkívül fontos a jól működő demokráciákban,
mert a parlamentben tevékenykedő ellenzéki frakciók ellenőrzik a
kormánypártokat, mivel a kormánypártokkal ellentétben kritikus távolságra
vannak a végrehajtó hatalomtól. Azaz attól, hogy a választáson megbuktak,
hirtelen nagyon tisztességesek és törvénytisztelők lettek, abszolút alkalmasak
az új bűnözők, az új kormány ellenőrzésére. Ennek az ellenőrzésnek az a
lényege, hogy bármit tenne a kormány, az ellenzék annak ellene van, akkor is,
ha nyilvánvalóan jó és hasznos (véletlenül) a kormány szándéka. Azaz ha
megtesszük a következő lépést a logika lépcsőjén, akkor a mindenkori ellenzék a
kormányzás kerékkötője, az esetek jelentős százalékában baromi nagy
marhaságokat beszél, ezekkel akadályozza azt a kormányt is, ami esetleg
tisztességes szándékkal látna neki a kormányzásnak. Félre ne értsenek, attól, hogy
ironizálok, ez véresen komoly, nem a véleményemet mondom, hanem tényeket sorolok.
Olyan tényeket, amikkel a világtörténelem napi politikával foglalkozó része
évszázadok óta tisztában lehetne, de nyilvánvalóan nincs tisztában vele, vagy
csak úgy tesz, mintha ezt az egészet nem értené, racionálisnak tekint egy
nyilvánvaló esztelen zagyvaságot, némelykor be-beismerve, hogy a demokrácia nem
tökéletes, de nincs jobb…
A „rendszerváltás” óta tartó Augiász
istállóban ez a fenti szabályok szerint működött, az első kormány a következő
választáson akkorát bukott, hogy öröm volt nézni, mi lett ennek a
következménye? Az urambátyám, dzsentroid, iszonyúan kártékony rendszert a
torkunkon lenyomó bagázs, a három baromian ostoba párt átment „ellenzékbe”.
Aztán ez a rendszer maradt, új kormány, a régi ellenzékbe, a pártok rendesen ki
is múltak, ne nyugodjanak békében, majd 2010-ben uralomra jutott a
világtörténelem legundorítóbb képződménye. Egy jellemtelen, hihetetlenül ostoba,
pitiáner bűnözőkből álló konglomerátum, aminek a tagjai még ahhoz is gyávák és
tehetségtelenek voltak, hogy fasisztának megfelelők legyenek. Azért
próbálkoztak, 16 éven át. Rátelepedtek egy szerencsétlen népre, amelyik egész
történelme során soha nem tett semmit, hogy a különféle brigantik uralma alól
felszabadítsa magát, egyetlen egyszer, 1956-ban volt egy elkeseredett kísérlete,
amikor nem a sértett főurai hajszolták bele valami teljesen értelmetlen „szabadságharcba”,
hanem maga a nép, annak is egy parányi része próbált meg kitörni, természetesen
a legrosszabbkor, a legreménytelenebb helyzetben, egy ereje teljében lévő, ki
tudja, miért kommunistának nevezett fasiszta óriásbirodalommal szemben, esélye,
mint hógolyónak a pokolban… Azaz nem volt nehéz uralkodnia az ócskaságnak, a
rossz minőségnek, a tanulatlan, gerinctelen aljasságnak, ehhez voltunk szokva.
(Nemes Jeles László, mint egy naiv kékszemű kisgyerek, azt mondta: hogy a
szabadság mégiscsak valami, amit nem engedünk el. Hogy ez a magyaroknak fontos,
és hogy újra képesek a kezükbe venni a sorsukat… - azaz felmondta az
évszázados, szomorú, önámító, hazug leckét. „Újra” a kezünkbe vesszük a
sorsunkat. Aha. Mikor is volt legutóbb? Mikor nem sodródtunk?) Lényeg az, hogy egy
köztörvényes, jórészt életfogytiglani fegyházzal büntetendő banda megbukott
valakinek a tetteitől, aki a magyar történelem förtelmes és szánalmas 1100 évének
végén először felfedezte az embert a tömegben, más néven a népben. Ezt
már mondtam egyszer, most megismétlem, hogy jól tessék érteni: a magyar
történelemben először. Voltak már néhányan, akik mondtak okosakat, de sorsfordító
alakja a mi ezerévünknek még soha nem volt. Nem tudom, mit hoz a jövő.
Nem tudom, mivé válik Magyar Péter, mit tesz ő maga ellen, vagy mások mit tesznek
ellene, de ezt, amit itt leírtam, már nem lehet elvenni tőle: ő volt az első,
aki megteremtette a lehetőséget, hogy értelmes, emberhez méltó életet kezdjünk
élni, ő volt az első, aki a magyar jelzővel ellátott embert
valóban embernek tekintette, aki kilencmillió embert csinált egy
megalázott néptömegből. Ennyi embernek adott esélyt arra, hogy lehessen belőlük
kilencmillió egyén. Mindezt úgy, hogy mosolyogva, nevetve, eufórikusan
kiabálva mentek ki az utcára, nem összeszorított foggal, a félelemtől gyötörve
pillantottak körül, mikor jön a hatalom, hogy visszazavarja őket az odúikba.
Ennyi embernek adott esélyt, hogy maga tehesse szabaddá magát, hogy ne várjon
valamire, ami majd helyette, ami majd küldi a megváltót…
Gálvölgyi János ma megjelent félmondata arról szólt, hogy április 12-e után „attól tartott, lezárják a hidakat, mert lőni fognak.” Nem volt egyedül ezzel a szorongással. Én még mindig nem érzem úgy, hogy már megállhatunk, mert itten az ígéretnek földe van (szegény Petőfi, ha egy ilyen embert kaphatott volna). Ezért sürgetem annyira, hogy mielőbb életfogytiglani fegyházba a csúti szörnyeteggel. Tudom, hogy olyan gyáva, amihez képest az emlegetett nyula akcióhős, de éppen ennélfogva, éppen a lobogó gyűlölete és bosszúvágya miatt akkor is rosszabb egy pusztító járványnál, ha most bebújt a föld alá reszketni. Meg fogja találni a magához méltó sunyi aljadékot, aki megszervezi neki a felfordulást…
Tetszik látni az üvöltő kontrasztot?
Negyvenvalahány nyavalyás fasiszta, ocsmány börtöntöltelék ült be az
Országházba mint ellenzék. Nem látják ők annak a töredékét sem, amit
fentebb leírtam, de a belükben érzik, hogy itt most egy olyan jelenséggel
kerültek szembe, amit mindenáron el kell söpörniük a föld színéről.
Tessék szíves lenni szólni annak az
embernek, aki talán maga sincs egészen tisztán tudatában annak, hogy mit tett: annak
a 16 évnek és annak az 1100-nak akkor lesz vége, amikor a még mindig virulens,
fertőző gócot kimetszi.
Kérem, szépen kérem, higgyen nekem. Túl
régen élek ahhoz, hogy ne lássak olyat is, amit mások még nem…
Ceterum censeo a csúti rémet börtönbe kell zárni, életfogytiglan.
