A cím értelemszerű fordításban azt jelenti: a világ azt akarja, hogy becsapják, következésképpen be is csapják.
Rövidéletű tanárkoromban azt tartottam a legfontosabbnak, hogy a gyerekeket rávegyem, soha semmit ne fogadjanak el kérdés, kételkedés nélkül. Aztán meg azt, hogy a hálózatelmélet alapján szemléljék a világot, miszerint minden mindennel összefügg, a létező dolgok a létezhető dolgok hiányával is. Hogy mindennek van előzménye és következménye, a következmény látszólagos hiánya is következmény. Ugye nem kell mondanom, ezeket nem én találtam ki, sokezer évvel előttem már leírták görögök, kínaiak és indiaiak. Ennélfogva jó tudni például, hogy a 20. századi elképesztően nagy költők, Ady, József Attila, Radnóti sem előzmény nélküliek, csak a megfelelő helyen kell keresgélni. Akkor hamarosan megtaláljuk Csokonait és Fazekast... Utóbbi egyik versét akkor olvastuk, amikor bejött az osztályba az igazgató elvtárs. Nem tetszett neki a Mundus vult decipi című vers. Bomlasztónak találta. Igaza volt. Ma is annak találnák a mi rémületes iskolarendszerünkben. Ideteszek egy részt:
Midőn megtörvén ereje,
| És minden hatalma itt fent |
| Örökre poklába lement. - |
Tanítványira mit bizott?:
| A felső sor foglalatja - |
| Deák nyelven azt mutatja. |
Nép setétben örömest van:
| Azt vakítni is örökké |
| Tegyék kötelességekké. |
A tisztán nézőt gyűlölje, -
