Kapitány István: A kormány sorozatos hibái lefele tartó spirálba taszították az országot
Impozáns a munkájáról szóló adatok sora, nyilvánvalóan a gazdasággal foglalkozók legjobbjai közé tartozik, a Tisza nem választhatott volna megfelelőbbet. Egy ilyen embertől kiváltképpen hervasztó a fenti mondat.
A hiba valamely tevékenység folytatása közben elkövetett tévedés, rontás, nem a cselekvéssorhoz illeszkedő tett. Hibát nem lehet általában elkövetni, csak egy meghatározott okkal egy meghatározott cél felé törekvés során, ami a favágástól az akadémiai disszertáció megírásáig terjed. Kapitány István nem mondja ki expressis verbis, de így is félreérthetetlen, hogy ő arról beszél, a kormány a kormányzás terén követett el sorozatos hibákat - Kapitány István nem az első, aki ezt a mondatot így mondja ki.
A kormány (nevezzük így, ha már a PC - azaz a "politikai korrektség", más néven az ostoba ferdítés, hazudozás - szabályai szerint ezt a konglomerátumot nem bűnszövetkezetnek definiáljuk, ami a pontos kifejezés volna) semmiféle hibát nem követett el a kormányzás terén, nem is tehetett semmi ilyesmit, minthogy soha egy pillanatig sem végzett efféle tevékenységet, soha egy pillanatig sem volt célja, hogy efféle tevékenységet végezzen. A "kormány" hibátlanul teljesítette a maga által maga elé tűzött feladatot: a magyar nemzetet, bővebben kifejtve a népet, államszervezetet, kultúrát, nyelvet kirabolta, erkölcsileg és jelentős részét effektíve legyilkolta, a magyar nemzet különben sem túlságosan magasra értékelt reputációját a maga szellemi színvonalának bűzös mocsarába süllyesztette, a magyar nyelvet beszélőket és magyar nevet viselőket kitette a környező világ megvetésének, hiánytalanul végig sértette a bétéká össze paragrafusát, olyan társadalmi, gazdasági és kulturális nihilbe taszította az országot, amilyet sem a nácizmus, sem annak variációja, a fasisztakommunizmus nem volt képes előállítani, igaz, nevezetteknek nem is volt célja fentiek teljesítése. A világtörténelemben ugyanis még soha nem fordult elő, hogy egy születési rendellenesség, egy szociokulturális torzulat eljusson olyan pozícióig, amelyből bosszút állhat egy egész népen. Az ilyen lények kitermelésében ezeréves hagyományaink vannak, a magyar történelem sorsfordító figurái valamennyien a legrosszabb minőségű szervesanyagból voltak összerakva, de olyan szerencsétlen tákolmányt, mint a jelen despotája, még Mary Shelley sem tudott kitalálni. Az öröklődés három meghatározó komponense, a genetika, az imprinting (bevésődés, rögzült minta) és a szociokulturális öröklődés (kíváncsiság, érdeklődés a világ még nem ismert dolgai iránt, az egymásra utaltság felismerése, az együttműködés kényszere) nyilván számtalan emberfélében (hominidae) alakul olyan kellemetlen eleggyé, ami az egyedet lényegében alkalmatlanná teszi bármiféle együttélésre. A sértődöttség, a gyűlölet és a bosszúvágy is nyilván számtalan emberféle példányban sűrűsödik időről időre kitörő indulattá. De mindez az exhibicionizmus, a féktelen hatalomvágy, a gyilkolás ösztönének kötőanyagával összegyúrva már sokkal ritkább, és egy többé-kevésbé egészséges társadalomban olyan mértékig feltűnő, hogy ez a tulajdonságkonjunkció idejében életfogytiglani fegyházba juttatja az effajta alanyt, és semmi esetre sem a miniszterelnöki hivatalba. Az már szinte természetes, hogy amikor egy ezeréves nyomorban tartott, szánalmasan vergődő nép kitermeli magából ezt a képletet, az vonzza magához a hasonlóan rossz minőséget, a rogán-, szíjjártó-, kövér-, lázárféle primitív ócskaságokat, és ez a hitványságlerakat maga alá rondítja a fent leírt produktumot.
Az viszont nem természetes, ha ezt bárki a "kormányzás" címszó alatt említi. Attól félek, hogy amíg nem tisztázzuk ezeknek a fogalmaknak a jelentését, addig a következmények sem adekvát módon illeszkednek az elkövetett tettekhez. Egészen más büntetőjogi következményei lehetnek ugyanis egy "hibás kormányzásnak", mint annak a borzalmas rombolásnak, amit egy bűnszövetség szervezetten követett el harminchét-harmincnyolc év alatt, de különös kegyetlenséggel a legutóbbi tizenhat évben.
Talán nem mindenki számára világos, ezért ideírom: az április 12. után következő bármiféle változás alapja nem a gazdaság, az iskola- és egészségügy rendbehozása, hanem az azonnal elindított büntetőügyek nyomán kiszabott tényleges életfogytiglani fegyházak száma. Az említett változásokat kizárólag egy hiteles kormány lehet képes megvalósítani, a hitelesség fundamentuma pedig annak az elvnek a manifesztációja, hogy minden tettnek van valamilyen következménye, ennélfogva minden bűnnek kell hogy legyen büntetése. Ennek a meghirdetése pedig elsősorban néhány kitüntető pozíció felelőssége: a fent nevezett Kapitány Istváné például, Magyar Péter, Hegedűs Zsolt és a még meg nem nevezett oktatásügyi- és igazságügyi miniszter mellett.
