2021 szeptemberében házasodott össze Várkonyi Andrea és Mészáros Lőrinc – ennek immár lassan négy és fél éve, az üzletember azonban máig örömmel lepi meg feleségét a jeles alkalmakon.
Tetszik látni rögtön, első pillantásra, mi a baj ezzel a mondattal? Segítek. Egy szemantikai és egy stilisztikai... na hogy is mondjam - ezek nem hibák, hanem kártékony, ostoba otrombaságok, nevezzük talán rontásnak vagy zavarosfejűségnek. Az okozott kár lassan felmérhetetlenné nehezedik, ahogyan a magyar újságírásnak becézett iszonyatos és általános dilettantizmus beleeszi magát az ország népének hasonlóképpen romló tudatállapotába. A szemantikai, azaz jelentéstani bődület: az "üzletember". A szótól különben is viszolygok, van benne valami csirkefogást magába foglaló pejoráció, nekem finoman szólva gyanús alak az, akinek ez a foglalkozása, olyan ködös sumák, miért nem mondja meg tisztességesen, mi a munkája, ha egyszer azt kérdezik. Dehát úgy látszik, van olyan beszédhelyzet, amiben még ez a sipista fogalom is túlságosan elegánsnak minősíthető: midőn egy félanalfabéta, borzalmasan buta homo erectus-t neveznek "üzletembernek", aki nyilvánvalóan még azt sem képes felfogni, hogy amit tesz, az minimum 25 év fegyházzal büntetendő cselekedetsorozat, akit egy adekvát bírósági ítélet inkább a gyengeelméjűek közé küldene reménytelen kimenetelű kényszer gyógykezelésre, mint börtönbe. Üzletember...
A stilisztikai, azaz a nyelvi kifejezésmódokat tárgyaló tudományág ellen elkövetett merénylet maga az egész mondat. A stílus, azaz a nyelvi eszközök használata alapvetően megpróbál publicisztikai jelleget ölteni, azaz közöl, tudósít egy eseményről, mozzanatról, élethelyzetről, némi bulváros "fennköltséget" keverve az álobjektivitásba. A Horthy-korszak hírlapi kínálatában az ilyesmi a "társasági hírek" rovatban jelent meg, a "földbirtokos és szíve választottja így ünnepli a boldogító igen évfordulóját", félkövérrel szedett, kétsoros cím alatt. Korunkban és országunkban odáig süllyedt a tömegközlés színvonala, hogy ez a fenti mondat egy magát normális újságnak képzelő "napilapban" jelent meg a valódinak beállított hírek között Várkonyi Andrea megmutatta, mit kapott Mészáros Lőrinctől az 52. házassági hónapfordulójukra címmel. Holott miről van szó? Egy fent már röviden jellemzett köztörvényes bűnöző, akinek a kártételét csak a legócskább gazemberek mércéjével lehet mérni, valamely alkalomból hihetetlenül ízléstelen, piros-fehér-zöld virágcsokrot vett egy viszolyogtató erkölcsű, az emberi társadalomból messzire száműzendő, a női nemet undorítóan bemocskoló lénynek. Tessék mondani, mekkora ennek a bulvárhír értéke? Miféle szennylap az, amelyik hivatva érzi magát ennek a közlésére?
Már csak egy kérdés maradt. Fentiek megérdemelnek akkora figyelmet, amekkorát én most rájuk szántam e hosszadalmas eszmefuttatással? Első pillantásra egy fenét.
Dehát időről időre le kell írnia valakinek, hogy a szónak jelentése van. Akkor is, ha ezzel egyre kevesebben törődnek, ha éppen ennek következtében ezt a jelentést azért sem tartják fontosnak, mert nem értik. Hogy az avatatlan lelkiismeret múló és színehagyott látszatát semmiképpen nem nevezzük üzletembernek. Még gúnyos szándékkal sem.
P.S.: Most jut eszembe, azért van itt még egy kérdés: a másik dermesztően buta alak, akinek a pénzét a gazellaarcú gázszerelő néhány éve látványosan elkezdte szórni, vajon miért tűri ezt a pazarlást? Jó, a rabolt ezermilliárdokból bőven telik rá, de akkor is, egy ilyen primitív parasztproli két forintot sem ad ki szívesen, nemhogy jachtokra meg óceániai utazásokra elherdált milliárdokat... Elképzelem a reszkető, kezét tördelő gázszerelőt, amikor az első százmilliókat vette ki nagy barátjának a kajmánszigeteki bankjából, amint próbálja felfogni viszolyogtató erkölcsű kis feleségének a kérdését: mit gondolsz, merne megmukkanni, mikor közlöm vele, hogy másnap tele lesz a hazai és a világsajtó az ő gazdagságának a részleteivel? Mit gondolsz, ő nem nyomoztatta le az esküvőnk előtt azokat az elzárt írásokat, amik a világlapok trezorjaiban várnak arra, hogy én felszabadítsam a titkosítást?...
