Eltöprengtem néhány percig ezen a „profi politikus” kérdésen. Hogy ugyanis nevezett csökkent képességűek mit gondolhatnak, milyen a politikus, mihez ért. A gyépés fölényeskedő, aki fanyalog a Tisza jelöltjein, vajon mit gondol, mi az, amit a „profi politikus” tud, más meg nem (különös tekintettel a Tisza jelöltjeire).
Hol intézik egy ország ügyeit (hol kellene
intézni)? Minisztériumokban, országgyűlésben, önkormányzatoknál. Vegyünk egy
példát (valami érdekes példát, mint A jó tanuló felelben a tanár, mikor
Steinmannt hívja ki felelni). Vegyünk mondjuk egy oktatási minisztériumot,
tisztítsuk meg a politikusoktól, és tegyük oda azokat, akik nem politikusok,
egyszerűen csak értenek az oktatáshoz.
Nézzük előbb, miből tevődik össze egy
ország oktatásügye. Óvodából, „általános” iskolából (azaz alapfokú tanításból),
gimnáziumból (azaz középfokú tanításból, annak minden lehetséges variációjával
együtt) és egyetemből (azaz felsőfokú képzésből). Egy oktatási minisztériumba
tehát kell egy óvónő (tőlem bácsi is lehet, de kicsi gyereket kiváltképpen
olyanra bíznék csak, aki alkatilag megfelel a feladatnak, azaz nőre, minthogy
egy nő minden esetben okosabb, érzékenyebb, egy kicsi számára
bizalomgerjesztőbb bármely kedves férfiembernél – ez különben az élet minden
egyéb területére érvényes alaptétel, én semmit nem bíznék férfira, ami
emberekkel kapcsolatos, vezetést különösen nem, sem országot, sem
minisztériumot, sem vállalatot, sem intézetet… egyszóval semmit). Aztán az
óvónőn kívül kell egy általános iskolai, egy gimnáziumi és egy egyetemi tanár. Gyakorló
tanár, olyan aki ezekben az iskolatípusokban dolgozott, és ott értékelhetően jó
munkát végzett.
Maradjunk a „miniszter” és az „államtitkár”
címeknél, végülis mindegy, minek nevezzük őket. Kell egy miniszter (mert kell egy
ember, aki vállal minden felelősséget, aki tudja, csak azokért vállalhat felelősséget,
akik hozzá hasonlóan értik a dolgukat és hozzá hasonlóan vállalják a tetteikért
a felelősséget), és kell három államtitkár. Ők négyen mindig mindent
megbeszélnek, lehetőleg azokkal együtt, akik bizonyos részterületekhez náluk is
jobban értenek.
A többi minisztériumban ugyanígy.
Egy mérsékelten működőképes országban
szokott ülésezni az úgynevezett országgyűlés, egy működőképes országban ennek a
gyülekezetnek persze semmi értelme nincs, ezt most hagyjuk is figyelmen kívül, „profi
politikusok”, azaz hátramozdítók nélküli struktúráról beszélünk. Marad az
önkormányzat, ez voltaképpen a fent vázolt minisztérium kicsiben, annyi
tisztségviselővel, amennyi az adott településen szükséges. „Profi politikusnak”
természetesen ebben a hivatalban végképp nincs semmi keresnivalója, olyan emberek
szükségesek, akik a lehető legjobban ismerik az adott várost (városrészt) vagy
falut, meg persze a saját szakmájukat. (Magyarországon van 3155 település és
3178 önkormányzat – ez az önkormányzatiság totális félreértése, például
Iborfián, megnéztem, egy 8 lakosú faluban van önkormányzat és polgármester, a
fővárosban meg minden kerületben; viszont ez itt most nem taglalandó kérdés.)
Na most vegyük ezt a múlt heti
szovjetuniói látogatást, ahol találkozott két „profi politikus” (azt most
hagyjuk, hogy valójában két köztörvényes bűnöző, két tömeggyilkos), és
tételezzük fel, olajról meg gázról beszéltek. Köze egyiknek sincs hozzá,
nyilvánvalóan a lopásnak, zsarolásnak, további tömeggyilkosságoknak a különféle
fokozatairól és módozatairól beszéltek, mint ahogyan minden „profi politikus”
lényegében ilyesmikről tud beszélni, ezt némely helyen úgy nevezik, hogy „hatalomgyakorlás”
meg a „hatalom megszerzése és megtartása”, holott a „politikus” szó eredete
szerint voltaképpen a város ügyeinek intézése volna a dolguk, dehát ahhoz, ugye
nem értenek, marad a lopás, hazudozás, a mások megalázása, rombolás meg
ilyesmi.
Namármost. Ha egy országban működik egy
energiaügyi minisztérium, ahol mérnökök és közgazdászok dolgoznak, nem „profi
politikusok”, akkor ezek megbeszélik egymással, mennyibe kerül az olaj meg a gáz,
mely árban benne van a kitermelés összes gépének és munkájának a költsége, a
szükséges szállítási összeg, adók, amik a szolgáltatás költségeit fedezik… Ezenkívül
kimarad a „hatalomgyakorlás” és a többi országgal való piszkoskodások, végül
tömeggyilkosságokhoz vezető villongások különböző módozatai…
Tetszik gondolni, ez nem ilyen egyszerű?
De. Ez végülis ilyen egyszerű. Csak a „profi
politikust” kell kisöpörni az életünkből.
