A magyar-kongói együttműködés gazdasági zászlóshajójaként emelte ki azt a 600 millió dolláros, magyar vezetésű és részben magyar finanszírozású út- és hídépítési beruházást, amely Kongót köti majd össze Zambiával.
Közel vagyunk egy megállapodáshoz a mezőgazdaság modernizációjáról, amelyben Magyarország a vetőmagtermelésben, a tej-, valamint az élelmiszerfeldolgozásban tud szerepet vállalni
– mondta Orbán Viktor, hozzátéve: a két ország várhatóan meg tud állapodni a vízgazdálkodás területén is.
Tényleg csak vázlatosan tudok hozzáfűzni néhány mondatot ehhez a fenti "tudósításhoz", mert nem értek az offshore-technikákhoz, nem tudom, hol vannak a leggyakrabban használt adócsalásra, pénzmosásra alkalmas területek, melyiknek milyen nemzetközi megállapodásai vannak. De azt gyanítom, ezek valami módon bizonytalanná váltak. A Kajmán-szigetek simán hagyja lefoglalni a külföldi bűnözők vagyonát, a svájci és liechtensteini banktitok sem bombabiztos már jóideje. Afrika ebből a szempontból egyelőre fehér folt a bűnüldözés számára. Ha a magyar kormányfői tisztséget bitorló alak vagyoni helyzete körül elkezdődnek az alaposabb vizsgálatok, és menekülni kell, ma még elég biztonságosnak látszik Afrika közepe. Ha a magyar falusi földművelő és a fővárosi cég alkalmazottja nem értené, miért kellene neki megépítenie a Kongót Zambiával összekötő utat és hidakat, gondoljon arra, hogy az általa évtizedek óta dédelgetett és folyamatosan újra választott hordóhasú szotyolahéjköpködő jövőjét és személyes biztonságát szavatolja ezzel a már régóta esedékes, fényes megtérüléssel biztató beruházással.
Végre elővehetjük a legszebb Rákosi-korszak évek óta aktuálissá vált jelszavait, például: arccal a közös magyar-kongói öntözőprogram felé.
