Elolvastam egy hajdan véleményformáló értelmiségi cikkét az Élet és irodalomban Magyar Péterről. Nem tetszett. De nem amiatt, amit nevezettről ítéletként sokadszor elősorol, hanem mert megszámlálhatatlan mennyiségben használja a "demokrata" szót mint az emberi tulajdonságok legmagasabb értékű jellemzőjét, miszerint ő "demokrataként" utasítja el Magyar Pétert. Meg "liberális" világnézetűként.
Körülbelül 60 éves korig elnézem, ha valaki a demokráciát tartja a társadalmi berendezkedés csúcsának. Hogy valaki évtizedeken át hall valamit, és nem tesz fel legalább magának egyetlen kérdést sem, mitől olyan nagyszerű dolog a demokrácia. Mondják, mondják, sok okos ember is, biztos úgy van.
Ha húsz évvel ezelőtt annyit tudtam volna erről, mint most, írok egy vastag könyvet. Aminek nyilván akkor sem lett volna semmi értelme, minthogy az emberiség ragaszkodni szokott a maga által létrehozott hülye hazugságokhoz, leírhatom én a lehető legvilágosabb mondatokban a cáfolhatatlan adatokat, az egzakt valóságot, amivel bizonyítom értelmesen vitathatatlan tézisemet, semmi változás nem történik, úgyhogy most csak címszavakban teszem ide a lényeget, hátha egyszer valakiben feltámad a vágy, és nekilát, hogy felszámolja az ember önsorsrontó eszmerendszerét - legyen egy fundamentum, ahonnan elindulhat.
Fajunk sokezer éves történelme során a legtöbb életet kioltó, tömeggyilkos ideológia a kereszténység, valószínűleg soha utol nem érhetően. Ezt eddig egyetlen vallás tudta megközelíteni, méghozzá rövid idő alatt, az újkorban "demokráciának" fetisizált népuralom, minden idők legostobább, legkártékonyabb ideológiája, amit ráadásul a "politikai rendszer" vagy "társadalmi forma" megnevezéssel illetnek, hogy véletlenül se jusson eszébe valakinek, ez voltaképpen egy vallási elmélet, aminek az istenét egy, a többiéhez hasonlóan megfoghatatlan, babonás rémülettel tisztelt fogalom jelenti, "népnek" hívják. Úgy vélem, az összes vallás összes istensége közül a leghomályosabb, legmegfoghatatlanabb.
Születési dátuma ismerhető: 1789. július 14. Jelszava a hendriatis-ok legalja: szabadság, egyenlőség, testvériség, a maga kocsmai bombasztikus óbégatásával felülmúl minden részeg tódítást. Szabadság nem létezik, az ember korlátok között él, mindenki, a császár is, csak neki másfélék a korlátai. Ha ezek a korlátok eltűnnének, a nagy francia "szabadságba" belepusztulna az emberi faj. Az egyenlőség a természet egyik legerősebb törvényét tagadja, a dominancia működését, anélkül kihalna az egész élővilág. Vegyünk csak két embert, a találkozásuk után egy percen belül úgy is eldöntik a fölérendeltség viszonyát kettejük között, hogy ez szinte soha nem tudatos. A testvériség meg egyszerűen nyálas, én mindenemet neked adom, és te is mindenedet nekem adod, mert mi nagyon szeretjük egymást, mondja egymásnak két idegen, akik találkoznak az utcán. Ha valaki ezt a marhaságot értelmezni akarja, "pontosítani", tegye nyugodtan, ha azt hiszi, akkor ez védhetőbb lesz - nem lesz, a forradalmi utcán és a kocsmában nem lehet magyarázkodni. Amióta ez a dicső társadalmi esemény, a "nagy francia forradalom" felszabadította a népet, azaz rászabadította a társadalomra a tanulatlan, bonyolultabb fogalomalkotásra képtelen tömeget, és a választójoggal felhatalmazta arra, hogy eldöntsön olyan dolgokat, amikről fogalma sincs, de jó balhénak tartja, és most már követeli magának ezt az ismétlődő cirkuszt úgy is mint népünnepélyt, végképp megszűnt az esély arra, hogy értelmes, fajunk számára élhető rend szülessen, ami kizárja például a napóleonok, kossuthok, hitlerek felszínre kerülését, lehetetlenné teszi, hogy az olyan civilizációs szinten ragadt alakok, amilyen Magyarország jelenlegi miniszterelnöke, a konyhaajtón kívül is érvényesíthessék nézeteiket. Ha nem tetszett volna észre venni, fentiek mind a demokrácia jegyében legitimált gazemberek, a nép kívánságára lettek tömeggyilkosok... A demokrácia választási rendszere nem is lehet képes arra, hogy a megfelelő embereket jelölje a megfelelő helyre, az ugyanis a totális képtelenség, fogalma sem lévén a népnek arról, kiket választ, nem ismeri őket, nem is tart rá igényt, hogy ismerje. Az abszolút félreértelmezett demokrácia a hatalom megszerzéséről és megtartásáról szól, a hatalmat pedig csak a rosszminőségű ember akarja, méghozzá mindenáron. Neki ugyanis nincs más választása. Okos, tisztességes, egy társadalom irányítására és szolgálatára alkalmas ember ezt a feladatot nem kívánja magának, különösen nem mindenáron. Az élővilág önvédelmi rendszerének működése időnként hivatalba juttat rátermett, rendes polgárokat, fajunk ennek köszönheti a fennmaradást, ami a demokrácia további funkcionálása esetén egyre nehezebb, egy bizonyos ponton túl pedig lehetetlen lesz. A nép a maga uralmával a saját kipusztítása felé halad.
Értékteremtés, teljesítmény, alkalmasság. Ezt a hendriatis-t még senki nem hirdette meg. Pedig ez volna az egyetlen esély. Fent nevezettek mindig ennek a hármasságnak a tagadásába buktak bele. Szóljanak a köpcösnek, rá is ez a sors vár, ez ugyanis törvényszerű akkor is, ha ez a faragatlan fráter nem ismeri a törvényt. De ezek a bukások csak a romlás részei. Tartósan jobb utána sem jön.
Úgyhogy - visszaidézve az elején említett "demokratát" - nem kellene hangoskodni ezzel a vallással. Nem jobb ez a többinél. Sőt.
