Fogja már be végre!

Tessék mondani, nem lehetne ezt a Török Gábor nevű észkombájnt elhallgattatni? Úgy értem, otthon, szigorúan zárt ajtók mögött egy jól szigetelt lakásban azt dödög, amit akar, csak a nyilvánosság elől zárják már el.

Jósol. Úgy vélem, zaccból, mert a tarot azért egy megbízható jövendölési eszköz ahhoz képest, amit ez az alak használ, midőn az idők távolába előre tekint. A magukat komoly orgánumoknak tartó, "függetlennek" hirdetett lapok meg rendes bulvárszokás szerint rápattannak ennek a kártékony vátesznek a marhaságaira, mintha alig várnák, hogy végre valaki fideszgyőzelmet vizionáljon, látod, hülye Tiszában reménykedő, itt van a mi jó kis törökgáborunk, majd ő elintézi annak a tömeggyilkos csúti brigantinak, hogy magához édesgethesse az elbizonytalanított, bamba országlakosok birkanyájait...

Sajnálom, tudom, hogy indulatos vagyok, de milliók életét teszik végleg kilátástalanná ezek a pitiáner kis tolakodók, a mások kabátgombjait az ujjacskáikkal piszkálók, a csehkatalinok, dobrevklárák meg ez a fentemlített, az egész háztömb helyett objektív "elemző". És a még nála is objektívabb bulvárlapok, melyek főszerkesztői nyilván még sosem hallották, hogy egy szakmájához értő újságcsináló és egy pamutgombolyagra ugró kölyökmacska között jelentős különbség van.

Kiegészítés a november 29-i bejegyzéshez

Eltöprengtem néhány percig ezen a „profi politikus” kérdésen. Hogy ugyanis nevezett csökkent képességűek mit gondolhatnak, milyen a politikus, mihez ért. A gyépés fölényeskedő, aki fanyalog a Tisza jelöltjein, vajon mit gondol, mi az, amit a „profi politikus” tud, más meg nem (különös tekintettel a Tisza jelöltjeire).

Hol intézik egy ország ügyeit (hol kellene intézni)? Minisztériumokban, országgyűlésben, önkormányzatoknál. Vegyünk egy példát (valami érdekes példát, mint A jó tanuló felelben a tanár, mikor Steinmannt hívja ki felelni). Vegyünk mondjuk egy oktatási minisztériumot, tisztítsuk meg a politikusoktól, és tegyük oda azokat, akik nem politikusok, egyszerűen csak értenek az oktatáshoz.

Nézzük előbb, miből tevődik össze egy ország oktatásügye. Óvodából, „általános” iskolából (azaz alapfokú tanításból), gimnáziumból (azaz középfokú tanításból, annak minden lehetséges variációjával együtt) és egyetemből (azaz felsőfokú képzésből). Egy oktatási minisztériumba tehát kell egy óvónő (tőlem bácsi is lehet, de kicsi gyereket kiváltképpen olyanra bíznék csak, aki alkatilag megfelel a feladatnak, azaz nőre, minthogy egy nő minden esetben okosabb, érzékenyebb, egy kicsi számára bizalomgerjesztőbb bármely kedves férfiembernél – ez különben az élet minden egyéb területére érvényes alaptétel, én semmit nem bíznék férfira, ami emberekkel kapcsolatos, vezetést különösen nem, sem országot, sem minisztériumot, sem vállalatot, sem intézetet… egyszóval semmit). Aztán az óvónőn kívül kell egy általános iskolai, egy gimnáziumi és egy egyetemi tanár. Gyakorló tanár, olyan aki ezekben az iskolatípusokban dolgozott, és ott értékelhetően jó munkát végzett.

Maradjunk a „miniszter” és az „államtitkár” címeknél, végülis mindegy, minek nevezzük őket. Kell egy miniszter (mert kell egy ember, aki vállal minden felelősséget, aki tudja, csak azokért vállalhat felelősséget, akik hozzá hasonlóan értik a dolgukat és hozzá hasonlóan vállalják a tetteikért a felelősséget), és kell három államtitkár. Ők négyen mindig mindent megbeszélnek, lehetőleg azokkal együtt, akik bizonyos részterületekhez náluk is jobban értenek.

A többi minisztériumban ugyanígy.

Egy mérsékelten működőképes országban szokott ülésezni az úgynevezett országgyűlés, egy működőképes országban ennek a gyülekezetnek persze semmi értelme nincs, ezt most hagyjuk is figyelmen kívül, „profi politikusok”, azaz hátramozdítók nélküli struktúráról beszélünk. Marad az önkormányzat, ez voltaképpen a fent vázolt minisztérium kicsiben, annyi tisztségviselővel, amennyi az adott településen szükséges. „Profi politikusnak” természetesen ebben a hivatalban végképp nincs semmi keresnivalója, olyan emberek szükségesek, akik a lehető legjobban ismerik az adott várost (városrészt) vagy falut, meg persze a saját szakmájukat. (Magyarországon van 3155 település és 3178 önkormányzat – ez az önkormányzatiság totális félreértése, például Iborfián, megnéztem, egy 8 lakosú faluban van önkormányzat és polgármester, a fővárosban meg minden kerületben; viszont ez itt most nem taglalandó kérdés.)

Na most vegyük ezt a múlt heti szovjetuniói látogatást, ahol találkozott két „profi politikus” (azt most hagyjuk, hogy valójában két köztörvényes bűnöző, két tömeggyilkos), és tételezzük fel, olajról meg gázról beszéltek. Köze egyiknek sincs hozzá, nyilvánvalóan a lopásnak, zsarolásnak, további tömeggyilkosságoknak a különféle fokozatairól és módozatairól beszéltek, mint ahogyan minden „profi politikus” lényegében ilyesmikről tud beszélni, ezt némely helyen úgy nevezik, hogy „hatalomgyakorlás” meg a „hatalom megszerzése és megtartása”, holott a „politikus” szó eredete szerint voltaképpen a város ügyeinek intézése volna a dolguk, dehát ahhoz, ugye nem értenek, marad a lopás, hazudozás, a mások megalázása, rombolás meg ilyesmi.

Namármost. Ha egy országban működik egy energiaügyi minisztérium, ahol mérnökök és közgazdászok dolgoznak, nem „profi politikusok”, akkor ezek megbeszélik egymással, mennyibe kerül az olaj meg a gáz, mely árban benne van a kitermelés összes gépének és munkájának a költsége, a szükséges szállítási összeg, adók, amik a szolgáltatás költségeit fedezik… Ezenkívül kimarad a „hatalomgyakorlás” és a többi országgal való piszkoskodások, végül tömeggyilkosságokhoz vezető villongások különböző módozatai…

Tetszik gondolni, ez nem ilyen egyszerű?

De. Ez végülis ilyen egyszerű. Csak a „profi politikust” kell kisöpörni az életünkből.

Tabló

Hány politikust tetszik látni a képen?

Talán egyet, középen. Azért talán, mert én a helyében azt hangsúlyoznám, hogy végzett jogász és nem politikus. Nem is akar az lenni. És azt sem akarja, hogy bárki a környezetéből politikus legyen. Ezeknek az embereknek van tisztességes foglalkozásuk, és jövőre (ha minden jól megy) a saját szakmájuk tudnivalóinak alkalmazásával szándékoznak intézni az ország ügyeit. A hatályos törvényeknek megfelelően kénytelenek párttagokként (vagy támogatottként, annak a nevében) indulni a választásokon, de amint megalakul az új kormány, többé hallani sem akarnak arról, hogy ők egy párt politikusai. Orvosok, tanárok, közgazdászok, az egészségügy, az iskolák és pénzügyek rendberakásán fognak dolgozni, aztán azért, hogy ezek működőképesek is maradjanak.

Nagyon szépen kérem, ne foglalkozzanak azzal, hogy különféle, ostobánál is ostobább emberek fanyalognak, miszerint ők nem "profi politikusok". Ha olykor szembe találkoznak egy ilyen csökkent képességűvel, kérdezzék meg, milyen a profi politikus. Az mihez ért?

Vegyünk egy lakást, benne egy statisztikai átlagnak megfelelő családdal. Mondjuk, valami baj történik a villannyal. Nem olyasmi, amit a család valamely tagja rendbe tud hozni. Akkor hívnak egy villanyszerelőt. Még délután kiderül, hogy az egyik gyerek nem képes megoldani a matematika feladatát. Különben is elég gyenge ebből a tantárgyból, most végleg eldőlt, hogy különórákra lesz szüksége. Akkor hívnak egy matematika tanárt. Vagy egy egyetemistát, aki a TTK-n matematika-szakos. A másik gyerek magyarból gyenge. Vagy történelemből. Akkor hívnak egy magyar- vagy egy történelem szakos tanárt.

Ezek hétköznapi dolgok. A városi ház eresze kilukad, akkor hívnak egy bádogost, esetleg egy ácsot. Vidéken egy családi házhoz is. Ha egy fát kell kivágni, kertészt. Kőművest, ha levált a vakolat. Ünnepnapon a cukrász süteményét eszik. Színészt néznek a színházban. A színigazgató szabót vesz fel a jelmezvarráshoz, díszletmunkást, hogy a színpadmester fel tudja állíttatni az előadás díszletét. A moziban vagy televízióban vetített filmhez rendező kell, operatőr, kaszkadőr, bühnés (a filmnél így hívják a díszlettel és egyéb mozdítani való holmival törődő munkást), világosító, hangmérnök.

De soha sehová nem hívnak politikust, sem hétköznap, sem ünnepkor. Valahogy úgy alakult a történelem során, hogy az emberiség valamiért kitermelt magából egy rendkívül erőszakos hátramozdítót, akire az élet egyetlen területén sincs semmi szükség, és az ember mégis ezzel a hátramozdítóval döntteti el, mikor, mennyiért, mit csináljon a villanyszerelő, a matematika tanár, a kőműves, a világosító vagy a kútfúró.

Akarnak nyerni jövő áprilisban? Akkor mostantól utasítsák vissza a feltételezést is, hogy politikusok volnának. Hogy jövőre politikusként kezdenének viselkedni.

És tényleg ne is tegyék.

Tanulság: nem kell elmenni hazulról?

Ma bementem a fővárosba, hosszú szünet után. Ezt a plakátot láttam a falumból kivezető út mellett. Aztán még jónéhány hasonlót.

Ez itt egy a rengeteg közül. Tessék mondani, én vagyok az egyetlen ebben a nyomorult országban, aki tudja, hogy ennek a nyilvánosságra hozatala, a gyártási és közterületi költségeivel együtt legalább tíz, jelenleg élő paragrafusba ütközik? Amit halmazati büntetés gyanánt minimum tíz év börtönnel  sújt a törvény. A bűnszövetkezetben elkövetett bűntett értelmi szerzőjét (a miniszterelnöki tisztséget bitorló alakot) tizenöt évvel.

Most a többiről, aminek a jutalma többszörös életfogytiglan, nem tettem említést. A rosseb borítaná el az összes nyavalyás "ellenzékit", mire várnak?!

Érdekel, mire jutna

 Bódis Krisztát az utcán leköpte egy nő. Ezt írta az eset után: 

Tegnap, amikor szórólapot osztottam, egy nő ordítva leköpött. Utána szóltam békítő hangon, mire visszafordult, tovább szidalmazott, és azt kiabálta, hogy »ezt már rég meg akartam tenni«... „Én kedvesen és mosolyogva fordultam felé, és most sem haragszom rá, mert tudom: nem önmaga volt. Hiszem, hogy minden emberben ott van a jóság is, a sok rossz mellett” 

Bódis Kriszta, fogadja elismerésemet türelméért és jóindulatáért. Az utolsó mondatával kapcsolatban van egy javaslatom. E hit fundamentumán tartózkodva vizsgálja meg Magyarország hivatalban lévő miniszterelnökét. Ha ebben az "emberben" talál bármilyen csekély mennyiségű "jóságot", kérem, tegye közzé az eredményt. 

Mi akartuk

 Megemelik majd az áfát, meg lesz vagyonadó meg lesznek különadók, és az emberektől elveszik a lóvét.

Mondá Magyarország hivatalban lévő miniszterelnöke.

Szleng, jassznyelv, argó, tolvajnyelv. A nagyvárosi alvilág nyelve. Foglalkozik vele a nyelvtudomány, helye van az anyanyelv szókészletében, beszélik. Általában a lumpenkörnyezetben élők, az ott felnövő kamaszok.

A "lóvé" különben valamelyik cigány nyelvből származik, utána kellene néznem, melyikből, de nem fontos, lényeg a cigány - ismerjük a csúti fejlődési rendellenesség véleményét és érzelmeit a különféle rasszokról és vallásokról.

Magyarország hivatalban lévő miniszterelnöke falusi. Úgy is viselkedik, ahogy a rossz minőségű falusi tud viselkedni, a modortalan, neveletlen, tanulásra képtelen bunkó. Amióta felköltözött a fővárosba, ennyit bírt elsajátítani a nagyvárosi létből. Hogy ott bizonyos körökben, azokban, ami az ő falusi köreinek mentalitásával azonos, azaz a lumpenproletariátus köreiben azt a jassznyelvet beszélik, ami egy bizonyos szellemi szint alatt talál befogadó közegre.

Nem kezdek bele annak taglalásába, miért kell egy ország elsőszámú elöljárójának a lehető legmagasabb kulturális szinten élnie és viselkednie. Fölösleges volna. Magyarország hivatalban lévő miniszterelnöke olyan reménytelen messzeségben tartózkodik ettől a szinttől, mely mélység sötétjéből fel sem lát odáig, ahonnan a lóvé szó származik. Tűrjük még?

Dühítően szánalmas

 „A DK nem hal bele, ha nem indul a választáson. Az ország hal bele”

Jaj ne! Ez nem is csak bombasztikus, ez iszonyatosan ostoba és méltatlan!

A Demokratikus Koalíció elnöke amellett érvel, hogy baloldal nélkül nem valósulhat meg a kormányváltás: szükség van egy szociálisan érzékeny, népbarát erőre, amely képes megszólítani azokat a szavazókat, akik ódzkodnak a Tiszától.

Keresgéltem a jelzőket. Végül arra jutottam, hogy dühítően szánalmas. Mondtam már többször, valószínűleg nem most mondom utoljára: ez egy "jobboldali" ország. Mindig az volt. Ideteszek egy jellemző mondatot, az első, hitelesnek nevezhetőt a magyar történelemből, az 1300-as évek végéről. Zsigmond 50 évig volt magyar király. Eközben még cseh, német és horvát is, valamint négy évig német-római császár, minden idők (szerintem, de nemcsak szerintem) legjelentősebb birodalmának az uralkodója. Azt most hagyjuk, mit tett a magyar népért, és mit tehetett volna, mindenesetre kevesebben tettek többet, mint ő. Ennek a királynak címezte Hédervári Kont István fegyverhordozója a feljegyzett mondatot, amit Zsigmond természetesen nem hallott: "én neked, cseh disznó, bizony nem szolgálok." Ez a magyar mentalitás ismerhető őse, a hangoztatott magyar szabadságszeretet, a plebejus baloldaliság forrása, azoknak a referenciaképe, akik "ódzkodnak a Tiszától". Ezt a mondatot meg 1956 őszén hallottam egy légópincében, egy VIII. kerületi házban, ahová lementünk hárman toborozni, hogy jöjjenek barikádot építeni a támadó szovjet csapatok megállítására, köztünk volt Bárány Robi, egy fekete göndörhajú fiú, aki 1945 májusában jött haza Auschwitz-ból, egyedül, 10 évesen: nem megmondtam, hogy ezt is a zsidók csinálják? 

A "baloldali, a Tiszától ódzkodó" magyar nép fél mindenkitől és mindentől, aki külföldi és ismeretlen és más, a félelme gyűlöletben nyilvánul meg, be- és elzárkózásban... és így tovább, nem akarok én itt most közhelyeket puffogtatni a néplélekről. Itt van egy kép, ebben minden benne van. Dobrev Klára és a Tiszától ódzkodók.

Abba kellene hagyni. Nem hiszem, hogy sok kárt tesz. Csak dühítően szánalmas.

Sajnálom.

P.S.: Voltunk azon a napon még legalább 15 házban. Megmondom, hányan jöttek segíteni a barikádépítésben: 0.