„A DK nem hal bele, ha nem indul a választáson. Az ország hal bele”
Jaj ne! Ez nem is csak bombasztikus, ez iszonyatosan ostoba és méltatlan!
A Demokratikus Koalíció elnöke amellett érvel, hogy baloldal nélkül nem valósulhat meg a kormányváltás: szükség van egy szociálisan érzékeny, népbarát erőre, amely képes megszólítani azokat a szavazókat, akik ódzkodnak a Tiszától.
Keresgéltem a jelzőket. Végül arra jutottam, hogy dühítően szánalmas. Mondtam már többször, valószínűleg nem most mondom utoljára: ez egy "jobboldali" ország. Mindig az volt. Ideteszek egy jellemző mondatot, az első, hitelesnek nevezhetőt a magyar történelemből, az 1300-as évek végéről. Zsigmond 50 évig volt magyar király. Eközben még cseh, német és horvát is, valamint négy évig német-római császár, minden idők (szerintem, de nemcsak szerintem) legjelentősebb birodalmának az uralkodója. Azt most hagyjuk, mit tett a magyar népért, és mit tehetett volna, mindenesetre kevesebben tettek többet, mint ő. Ennek a királynak címezte Hédervári Kont István fegyverhordozója a feljegyzett mondatot, amit Zsigmond természetesen nem hallott: "én neked, cseh disznó, bizony nem szolgálok." Ez a magyar mentalitás ismerhető őse, a hangoztatott magyar szabadságszeretet, a plebejus baloldaliság forrása, azoknak a referenciaképe, akik "ódzkodnak a Tiszától". Ezt a mondatot meg 1956 őszén hallottam egy légópincében, egy VIII. kerületi házban, ahová lementünk hárman toborozni, hogy jöjjenek barikádot építeni a támadó szovjet csapatok megállítására, köztünk volt Bárány Robi, egy fekete göndörhajú fiú, aki 1945 májusában jött haza Auschwitz-ból, egyedül, 10 évesen: nem megmondtam, hogy ezt is a zsidók csinálják?
A "baloldali, a Tiszától ódzkodó" magyar nép fél mindenkitől és mindentől, aki külföldi és ismeretlen és más, a félelme gyűlöletben nyilvánul meg, be- és elzárkózásban... és így tovább, nem akarok én itt most közhelyeket puffogtatni a néplélekről. Itt van egy kép, ebben minden benne van. Dobrev Klára és a Tiszától ódzkodók.
