Gyarmatáru

El kellett ugranom az EDEKA nevű élelmiszerboltba. Ez olyan közértféle, otthon is van hasonló, méretre nagyjából megegyezik a mi falunkéval. Méretre. Utánanéztem (mindent az olvasó tájékoztatásáért), ezt itt 1898-ban alapították, gondolom, ez a német Meinl, a nevében, amiből a betűszó lett, benne is van a gyarmatáru (Kolonialwarenhändler), ezt a szót nagyon kedvelem, ez olyan békebeli, gyerekkoromban a nagymamám a Petőfi Sándor utcai "Meinlhöz" küldött le babkávéért. Ezt a szót is kedvelem, mind a két nagymamám használta, ezt a "békebelit". Amire én mondom, hogy békebeli, az a negyvenes évek vége, ötvenesek eleje. Jó, mi? Rákosi elvtárs mint békebeli...

Na szóval EDEKA. Pár perccel zárás előtt estem be, mentem a polcok között, bámészkodtam. Egyszerűen azért, mert egy ilyen helyen jó bámészkodni, különben tudtam, hol van, aminek a beszerzésével megbízott az unokám mamája. Az egyik folyosóról előbukkant egy szép, finom eleganciával öltözött szőke lány (na jó, hát nekem lány, különben olyan negyvenvalahány éves lehetett), jókedvűen rámmosolygott és köszönt. Barátságosan és vidáman, ahogy régi barátok között szokás. Kicsit zavarba jöttem, hogy nem emlékszem, ez nálam nem az öregség jele, én húszévesen is simán elmentem ismerősnek tűnő emberek mellett, inkább, mint hogy be kelljen ismernem, fogalmam sincs, ki ő. 

Most itt visszaköszöntem, és közben pörgettem az agyamat, hol találkozhattunk, dehát az én idegenbe szakadt fiacskámék nemrég költöztek ebbe a faluba (bocsánat, lehet, hogy város, bár kevesebben laknak benne, mint az otthoni falumban), egyszer már voltam itt februárban, de akkor csak két és fél napra, ki sem mentem a lakásból, na mindegy, lesz ahogy lesz, egy bizonyos, egy ilyen kedves szép lánynak én meg nem mondom, hogy nem tudom, ki ő.

Ott hagyott. Ezt megúsztam.

Mire a pénztárhoz értem, már csak én voltam a boltban. Meg az előbbi lány. Ő bent ült a pénztárgép mögött. Kérdezte, mindent megtaláltam-e, amiért jöttem. Aztán azt mondta, bocsánat, de a többiek takarítanak, ilyenkor ő látja el az egyéb teendőket. Elég hülyén állhattam ott, talán még érdeklődtem is, hogy itt dolgozik-e. Ő a területi igazgató vagy valami ilyesmi (nálunk nincs ilyen funkció).

Egy olyan kis vicces fogkrémet kellett vennem, amin mindenféle mesefigurák vannak. A pici (a legkisebb unokám) ezt szereti legjobban. Mondta a mamája, hogy ezért le ne menjek, van másik, több is.

Dehát ha egyszer ezt szereti.

Galambokról

Tartok egy kis szünetet. Eljöttem egy országba. Ülök a loggián, nézem a szemközti domboldalban  a teheneket. Ide-oda vonulnak, nyírják a füvet. Mikor elfáradnak, leheverednek az erdőszélen az árnyékba. Galambpár érkezik, leszállnak egy ház tetejének a sarkára. Az egyik futni kezd a kúpcserepeken, a másik utána. Gondolom, egy fiú meg egy lány. De hogy melyik a menekülő, melyik az üldöző, nem tudom. Ilyenkor úgy szokás gondolni, hogy a fiú fut a lány után, de tőlem fordítva is lehet. Messze vannak, meg aztán különben sem értek a galambokhoz. Úgy tudom, ilyen távolságból nem is lehet meghatározni, melyik milyen nemű. Hajdan a vasárnapi Jóreggelt Európa című műsoromban volt egy riport a Hortobágyról, többek között egy ornitológus beszélt valamiről, közben megemlítette, hogy egy nőstény sólyom köröz odafent, vadászik. A riporterem kikapcsolt mikrofonnál megkérdezte, honnan tudta, hogy nőstény. Dehogy tudta, mondta az ornitológus, csak így olyan jól hangzott.

A galambok szaladnak még egy kicsit, aztán az egyik elrepül. Majdnem bizonyos vagyok benne, hogy a lány. A másik ugyanis, a fiú ott marad a tetőn, néz az elrepült lány után, aztán mikor az már nem látható, olyan messze van, akkor elkezd nyavalyogni. Tipikus férfitempó. Jajnekem, itt hagytak, egyedül maradtam, most mi lesz velem. Nyújtogatja a nyakát, visszalapul, mintha elájult volna, csinálja a szcénát, pedig a kutya sem törődik vele, a lány már ki tudja, hol jár, ez meg csak harsogja, hogy tutútu, komolyan mondom, el-elcsuklik a hangja, annyira szenved. Menj már utána, pipogya.

Nem megy. Eltelik jó tíz perc, az én síró vadgalambom egyszercsak felágaskodik, elrepül. A lányt már csak akkor látom meg, amikor a fiú mellé ér. Aztán eltűnnek. Most akkor?

Á, lehet, hogy a lány csak beszerző körútra ment, ez meg itt megvárta, és közben koncertezett nekem. Én meg itt rosszindulatúan dramatizálok egy egyszerű helyzetet. Ahelyett, hogy hálás lennék a régen hallott gerledalért.

Persze az is lehet, hogy amíg szegény asszony a család élelméről gondoskodni volt, a jellemtelen, sunyi férj itt a szeretőjét hívta, csak az éppen nem ért rá.

Este, amikor az unokám elalszik (ez nem olyan egyszerű, most hogy végre nem csak szkájpon látja a nagyszüleit), és már megbízhatóan szuszog a pici lány, bekapcsolom a televíziót, nézek mindenféle vacakot, egyebek között híradókat, országost is, regionálist is. Az elmúlt öt estéből eddig egyszer láttam Angela Merkelt, fejkendős nőkkel ment valami évfordulót ünnepelni. Emberek között ment, mindenféle idegenek vették körül. Volt más is. Belföld, külföld, de főképp az, hogy mi történt Hamburgban, lesz holnap hangverseny az Elbphilharmonie Laeszhalléban (fantasztikus épület, sajnos csak a tévében láttam), mekkora eső esett Wuppertalban, ilyesmi. Érdekes ám. Szeretem nézni.

Tanulság? Nincs.

Ez a legjobb az egészben.

Hozz világra még egy magyart

Láttam egy rendkívüli hozzáértéssel elkészített videót. Egyszerűen tökéletes. Minden egyes részlet a lehető legjobban lett megválasztva. Vegyük például a helyszínt. Egy semleges út, lakott területen kívül, útpadka nincs, pontosabban kétoldalt van valami poros gazzal benőtt földsáv, szemét is bőven, az egész tájon az elhanyagoltság, a kosz, a reménytelen szegénység uralkodik - egyszóval ennél tepedtebb, lehangolóbb, szánalmasabb terepet szinte lehetetlen találni.

Aztán a klip szereplője. A dramaturgia szabályai szerint egy jellemet a környezete képes a legvilágosabban kialakítani. Soha nem tud valaki igazán tenyérbemászó, taszító és gusztustalan lenni, ha a többi szereplő ezt el nem játssza. III. Richárd sosem tudná egyedül kiváltani a közönség heves ellenszenvét, ha mondjuk Lady Anna nem undorodik tőle annyira. Ennek az általam most magasztalt videónak a beszélője ezt egyedül megoldja. Szinte hihetetlen, hogy teljesen egyedül hogyan tud egyszerre hányingert keltő szörnyeteg, mindenkit lenéző és megvető gyűlölethalmaz lenni - jó persze nagy segítség, hogy semmit nem kell eljátszania, azért az átjön a képernyőn, ez a nő ilyen. Persze kell ehhez a tésztaszerű archoz, a drabális testalkathoz (amiről lerí a rossz ízlés, az elemi kultúra hiánya, így természetesen nem lehet megakadályozni a slampos széthízottságot), egyszóval kell ehhez a sújtásos díszmagyar, az ápolatlan, fésületlen, zsíros haj és ahogy már mondtam, a kietlen táj, ez így együtt maradéktalanul adja a visszataszító alaphelyzetet.

Mi kell még? Magától értetődően a szöveg. Az pedig elképesztő. Be kell ismernem, én hiába próbálkoztam volna, így soha nem tudtam volna megírni. Ebben minden benne van, minden olyan motívum, amik közül egy is elég ahhoz, hogy bárkinek elmenjen még az életkedve is. Hihetetlen. Ebben a viszonylag rövid felhívásban sikerült úgy összesűríteni mindent, ami az elmúlt néhány évben felkavarta az ember gyomrát, hogy akárhogyan igyekszem, nem találok hiányzó komponenst (na, talán Soros, az mintha nem hangzana el, de az is inkább az alkotók szakértelmét dicséri: a hallgató számít valamire, már felajzottan várja, és nem jön, kiváló, na).

Egy ilyen anyagot tényleg demonstrációs filmnek kell használni: ha azt akarjuk elérni, hogy a fiataloknak eszébe ne jusson a gyerekszülés, ha irtani akarjuk a nacionalista megnyilvánulásokat, undort akarunk kelteni a “magyar” fogalma iránt, azt így kell csinálni.

Tökéletes na!

Nemzeti bárgyú

Idén január 10-én tettem föl a Jóreggelt Európa című blogomra az alanti néhány sort és a hozzávaló képet:

Láttam egy képet, idetettem. Harmadszor írom le, amit először májusban rögzítettem. 2017. május 20-án.

"Eddig egymillió-ötszázhatvanezren küldték vissza a nemzeti konzultációs kérdőívet, ami minden eddiginél magasabb részvételt jelent, „ilyen még nem volt”. Ez sokkal több, mint amennyien a baloldalra szavaztak 2014-ben, és sokszorosa annak, amivel a Momentum „megfúrta az olimpiai pályázatot” – mondta a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára pénteken Sopronban."

Ezt mondta egy parlamenti államtitkár, egy olyan párt katonája, amelyik párt évtizedek óta többet hazudik, mint ahányszor levegőt vesz, amelyiknek a kérdései is hazugságok, például ebben a bizonyos levelezésben.

De én most abból indulok ki, hogy ez igaz. Elvégeztem egy számítást, ideírom az eredményeket, azzal a megjegyzéssel, hogy természetesen tévedhetek a számokban, de nem nagyságrendileg. Azaz majdnem pontosak az adataim.

Ez a papírmennyiség nagyjából 32 tonna. Ha egymásra helyeznénk az összes levelet, az körülbelül 3150 méter magas tornyot képezne. Lévén ez képtelenség, el kell osztani, mondjuk 3 méter magas oszlopokra, ez 1050 ilyen oszlopot jelent. Préselve.

Ez a kétlábon álló jellemtelenséghalmaz azt állítja, hogy most 2 178 320 postai úton érkezett lapot tárolnak ott mögötte. Azaz sokkal többet, mint amennyivel a számításokat végeztem.

Lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy nagyságrendeket. Akkor legalább valaki mutassa be a helyes számítást. De addig? Marad az arcátlanság felsőfoka.

Csak azért nem ostorozom magam, milyen lassú vagyok és mennyire nehézkes a felfogásom, mert akkor tényleg mindössze az volt a szándékom, hogy egy nyilvánvaló és ostoba hazugságra hívjam fel a figyelmet. De ez a tény sajnos nem szolgál mentségül arra, miért nem tettem föl egyszersmind a kérdést: mire jó ez. Úgy értem, kinek milyen hasznot hoz. Azt ugye bízvást kizárhatjuk, hogy ennek az akciónak a kivitelezői között volna akárcsak egyetlen egy, aki úgy gondolja, kérdéseket tesznek föl, és őket érdeklik a kérdésekre adott válaszok. Ezek kivétel nélkül rendkívülien buta emberek, de ennyire azért nem. Jó. Akkor? Népszerűbbek lesznek? Szereznek akár egyetlen újabb hívet is? Bizonyítják, hogy itt demokrácia van?

A hívők, a szerencsétlen, mélysötétségben tartott birka nép ettől a levéltől nem lesz még rajongóbb, különben is elég a rajongás eddigi mértéke. Aki eddig nem tartozott a bégető nyájhoz, ettől a levelezéstől nem fog beállni. Magyarországon az írni-olvasni tudók eddig is tisztában voltak azzal, hogy pártunk és kormányunk a magyar történelem legundorítóbb hígfolyós képződménye, a "konzultáció" nem növeli az émelygést, a külföldi politikusoknak nincsenek ugyan meghatározható reakcióik (ahhoz túl gyenge az inger), de azt ott is tudják, hogy ez az akció része egy elmebajos rendszernek.

Lehetne egy olyan okot találni, hogy az országot a hatalmas ülepe alatt tartó, betegagyú alak egyik kényszerképzete szerint rengeteg pénzt kidobálni fölösleges vagy káros dolgokra az olyan, amilyet az úri osztály csinált, ahová ő mindig tartozni szeretett volna, és ő ilyennek véli az úri viselkedést. Ez megalapozott, értelmes magyarázat lehetne, de túlságosan nyakatekert változata a dorbézolásnak, csak van valaki abban a körülötte tenyésző csürhében, aki ennél élvezhetőbbet is ki tud találni.

Szóval miért?

Lehet még az is, hogy ez belekerül nem tudom hány milliárdba, abból valamennyit valaki elzabrál, és odaadja a csúti kezdetlegesnek, ahogy az különben is mindig szokás. Ezzel nem az a baj, hogy mindenki ki tudja számolni, mert a hordóhasú kislétszámút igazából sosem foglalkoztatta, tudja-e mindenki, mennyit rabol el a mások pénzéből, hanem hogy ez tényleg sokba kerül, nem lehet elég nagy a haszon.

Mindinkább hajlok arra, hogy a puszta károkozás egy emelkedett és rafinált indoklás volna erre a tevékenységre. Ezek egyszerűen olyan baromian nyálcsorgató hülyék, hogy nem veszik észre, az akciónak még az ő végtelenül primitív világukban sincs semmilyen értékelhető következménye.

A vallásról sokadszor, félek, nem utoljára

Aztán most már tényleg elég ebből a pünkösdi szószaporításból, de valamit még kell mondanom. Éjjel olvastam egy szöveget, nem értettem, gondoltam, álmos vagyok, majd reggel. Reggel sem értettem. Meg most az előbb sem. Olvassák el, hátha megértik, én reménytelennek tartom.

"Az eredeti történet lényege a korábbi, biztonságra épülő keretből való kilépés, a kockázatos keretek közé. A mai történés lényege a meglévő keretek demonstratív megerősítése, s a kockázatelhárításra való törekvés. Nem a megtérés, a megszokott felismerés átalakítása a mai pünkösd törekvése, hanem a hagyományos és rutinizált gondolkodás stabilizálása."

Az neki a címe, hogy "Posztpünkösd". Mint a posztmodern. Azt is nagyon kedvelem, olyan szellemes, azt akarja mondani, hogy nem tudjuk, mi van a modern után. Mondjuk nem csodálom, minthogy azt sem szoktuk tudni, mi a modern. A "poszt" ugye azt jelenti, után. Najó. Nincs elemzés. Csak újabb borzalom. Néhány évvel ezelőtt említettem már, hogy az osztrák acélgyáros Karl Wittgensteinnek volt két fia, az egyik zongorista, Paul, az ő jobb karját lőtték el az első világháborúban, neki írta Ravel a Zongoraverseny balkézre című valószínűtlen, zseniális művet, a zongorairodalom legkülönlegesebb és egyik legnehezebb darabját. Paulnak az öccse, a filozófus Ludwig írta: „amit el lehet mondani, azt el lehet mondani világosan, amit pedig nem lehet világosan elmondani, arról hallgatni kell”.

Ehhez én azt teszem hozzá, hogy aki olyan mondatok előállítására képes, mint ennek a pünkösdi förtelemnek a világra hozója, az egyéb gazemberségre is képes.

Elmorfondíroztam azon a sokszor hangoztatott biztatáson, hogy mindenkinek joga van vallásosnak lenni, és azon, hogy valaki vallásos, abba senkinek nincs joga beleszólni. Igaz. Nagyon igaz mondás.

Szerintem zárjuk be az iskolákat. Az összeset. Nemcsak Magyarországon, mindenhol. Az iskola ugyanis nyílt szándékú, bevallott és durva beavatkozás a jognak több paragrafusába, én ebből csak egyet említek: minden gyereknek joga van a tanulatlansághoz. Ez így expressis verbis nincs leírva, de a törvény szelleme szerint ez a jog éppúgy megillet mindenkit, mint az egyén egyéb szabadságjogai, például a szólásszabadság. Sőt, még van egy igazán magas helyről származó iránymutatásunk is (ezeket az "iránymutatásokat" volt időnk megszeretni a létező szocializmusban), valahogy így hangzott: mindenkinek joga van hülyének lenni. Nekem ez is nagyon tetszett, annyira helyesek ezek az ádázul buta emberek, ahogy ilyen proverbiumokat készítenek.

Naszóval, ahogyan ez az ostoba, széthízott főtolvaj is megmondta, semmi értelme egy rakás pénzt kidobni mindenféle tanintézetekre, mindenkinek joga van a tanulatlansághoz. Jó, hát van az a törvény is, hogy meddig tanköteles egy gyerek, de azt ki mondja meg, melyik törvény az elsődleges. A tankötelezettség ugyancsak durva beavatkozás az egyéni szabadságjogokba, tessék törölni. Az első lépéseket pártunk és kormányunk már meg is tette azzal, hogy nagyon helyesen leszállította a tankötelezettség felső határát, ezt már csak folytatni kell, nem érdemes elaprózni, legyen egyből nulla. Mit kell itt erőlködni, nem? Úgyis az a cél, csak még szólni kell majd a brüsszelieknek is. Hogy ők is töröljék a tankötelezettséget.

Persze ezáltal sérül az általános hittan, tornaóra és lőgyakorlat, de ezekre könnyen lehet kötelezni a gyerekeket egy sima kétharmadossal.

És akkor lesznek további vallásosaink is. Amihez mindenkinek joga van. Az emberiségnek is joga van ahhoz, hogy a saját fejlődését úgy akadályozza, ahogyan csak bírja. A tendencia ugyan mostanában éppen nem ez, a tudományos, technikai és társadalmi fejlődésben lassan az emberré válás útján nagyobb lépésekkel haladó országokban (mint a minap is említettem) fokozatosan kimúlik a valaha kitalált legpusztítóbb és évszázadokon át hihetetlenül virulens ideológia, a kereszténység, de ezt mi még talán meg tudjuk akadályozni. Egyrészt azzal, hogy olyan írásokat közlünk az egyik leglátogatottabb portálon, mint az a fent idézett, másrészt azzal, hogy még az okos emberek is sietnek mindig megjegyezni, mennyire joga van mindenkinek ragaszkodni a vallásához. Amit most én is sietek ismét megjegyezni. De ha bátortalanul is, azt azért hozzáteszem: ez a jog azzal is együtt jár ugyan, hogy a vallásos ember a templomban (azaz nyilvánosan) gyakorolja ezt a jogát, de azzal nem jár együtt, hogy bárkit megpróbáljon a keresztény hitre téríteni. Ennyinek elégnek kellene lenni, nem? Minden megerőltetés nélkül meg tudnám ugyan indokolni (meg is tettem néhányszor), miért szinte gyógyíthatatlanul káros az emberi társadalom egészére bármilyen vallás, hogy a szekuláris állam létrehozásában mekkora szerepe volt a pénznek, és ez hogyan aránylott a társadalom immunrendszerének működéséhez, de ezt most nem teszem. Arra szorítkozom, hogy hangosan és világosan rögzítsem: ez az ország nem keresztény állam, a kereszténység folytonos hangoztatása a hatályos magyar törvényekkel is szembe megy.

Még egyszer: mindenkinek joga van ahhoz, hogy vallásos legyen, de nincs joga ahhoz, hogy nézeteinek bármekkora körben való hangoztatásával mások tekintetét a túlvilágra fordítsa, törekvése céljának a mennyországot állítsa. Senkinek nincs joga ahhoz, hogy a kereszténységet kényszerítő eszközként használja, a magyar népet hazug módon keresztény nemzetnek hirdesse, és meggyőzze arról, ebben az országban mennyire szeret mindenki mindenkit.

Befejezésképpen még egyszer (ezredszer) ideírom:  az istenhit és a vallás két külön dolog. Az istenhithez nem szükséges vallásosnak lenni, az az isten, akiről a vallásnak halvány fogalma sincs, nem a templomokban keresendő.

Záradékképpen még egy szolgálati közlemény, ezt is ezerszer leírtam már, pedig valójában senkinek nincs hozzá köze, de azért a sok okos hozzászóló rendre leírja, hogy én egy rohadt ateista vagyok: nem vagyok ateista. Az ateista ugyanis az isten létét tagadja, nem a vallást. Nekem súlyos kétségeim és indokolt fenntartásaim vannak az ateizmussal kapcsolatban.

A rohadt pünkösdi imperialisták

"Európában az emberek egy részének elméjére most sötétség borult. Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem látnak. Magyarországot most éppen azzal vádolják, hogy itt sérül a demokrácia, vagy nincs demokrácia, sérülnek a nők jogai. Az, hogy mi van az Iszlámban, a Sharia Törvényben az nem érdekli őket. Imádkoznunk kell azért, hogy a Szentlélek világosítsa meg őket, azokat az amerikai, európai vezetőket, akik sötétségben élnek."

Ezt egy püspök mondta Pünkösd alkalmából. Ezúttal nem helyezem a levéltetűt mikroszkóp lencséje alá, egy jellemtelen és fájdalmasan buta ember maradjon csak elemzés nélkül jellemtelen és fájdalmasan ostoba, nem akarom én megmagyarázni a hozzá hasonlóknak, miért nem lehet másképp tekinteni a fenti mondatokra.

Inkább csak leírom e jeles egyházi ünnep lényegét, amitől ez a lény itt ájtatos révületbe esik.

Voltaképpen elég volna annyit ideírnom, hogy ez a Pünkösd "a Szentlélek kiáradásának ünnepe", egy bizonyos szellemi szinten ez már értelmezhetetlen, már kérdést sem érdemes föltenni. De ha még azt is hozzáteszem, hogy "ezen a napon" ünnepli az egyház ezt a bizonyos kiáradást, akkor végképp csak tanácstalanul körülnézni tudok, "ez a nap" ugyanis minden évben egy másik nap. Mert ezt onnan kell számítani... és így tovább.

Namármost. Az ötvenes évektől kezdve nem kellett ünnepelni Pünkösdöt. Kellett viszont ünnepelni november hetedikét meg április negyedikét. És akkor ehhez az ünnepeléshez kaptuk az utasítást a hős Szovjetuniótól, hogy az ünneplésen kívül lehetőleg mindennap el kell mondani mindennek a rohadt nyugati imperialistákat. És ennek kapcsán még született az a vicc is, aminek a poénja így szólt: maguk meg verik a négereket.

Namármost. Én kevés visszataszítóbb, képmutatóbb, álságosabb és agresszívabb intézményt ismerek, mint amilyen a pápaság, de nem értesültem arról, hogy Magyarországra rákényszerítették volna Pünkösd megünneplését. Ennélfogva azt is nehezen hinném el, ha valaki állítaná, hogy jó, a Pünkösdöt nem, de azt a pápaság megköveteli, hogy mondjuk el mindennek a rohadt nyugati imperialistákat. És ez a jellempocsolya, ez az egyházi méltóság mégis elmondja mindennek a rohadt nyugati imperialistákat.

Jó, tudjuk, a másik, még a püspöknél is áporodottabb és terjedelmesebb jellempocsolya, a csúti neoprimitív szívesen rohadtimperialistázik, mert neki seggnyalásilag most éppen így jön ki jól, hogy most nem kényszerítik november hetedike megünneplésére, de neki ez hiányzik, hát istenem, ebben nőtt fel, tessék neki visszaadni a vörösdrapériás november hetediki díszelnökséget, mert neki már gyerekkorában is az volt a vágya, hogy annak a közepén ülhessen, de ha már azt nem lehet, legalább a seggnyalás meglegyen, és akkor mit lehet tudni, mire lesz az még jó, esetleg összejön még az a november hetedike - már többször akartam kérdezni, meg tudja magyarázni valaki, hogy különben miért kell nyalni a Szovjetunió seggét? Csak azért, hogy legyen hová menekülni, mint Rákosi elvtársnak, ha a fejére omlik ez a trágyadomb, amivé Magyarországot rohasztotta? Lehetséges. Az kétségtelen, nyugaton is rengeteg hozzá hasonló jellemtelen selejt él politikus foglalkozás címén, de azok azért nem fogadnák be. Szóval értem én, a rohadtimperialistázásnak mostanában megint szezonja van - de hogyan egyeztethető ez össze a Pünkösddel?

A legnagyobb baj mégsem ez. Hanem hogy már olyan vicc sem születik, aminek valami olyasmi volna a poénja, hogy maguk viszont verik a négereket.

Királyi esküvő

Hááát. Nem szeretnék a brit uralkodóház helyében lenni. Ezek most egy életre elvágták magukat a magyar miniszterelnöknél. II. Erzsébet mostantól ne is álmodozzon arról, hogy meghívják Magyarországra. Ilyen blamázst!

Már az is érthetetlen, hogyan fogadhattak be egy amerikai lányt. Dehát látták? Néger az anyja! És ez az asszony bement abba a kápolnába. Hagyján, de a velszi herceg kísérte ki onnan. És az a pap! Aki beszélt az ifjú párhoz. Hát az egy boxos volt! Igazi feketebőrű. Na erről az anglikán vircsaftról megvan ezek után a véleményünk. És ez nem átallott a szeretet erejéről hadovázni. Aztán a kórus!

Hát ezek nem látnak a szemüktől? Csupa migráns! Egy brit királyi kápolnában. És egy amerikai néger slágert énekeltek, biztos azért, mert azt hitték a brit uralkodóházban, hogy annak a slágernek a szerzője is király volt. Dehát annak csak a neve King!!! Ennyit sem tudnak?

Hát így őrizze az ember Európát. Drótkerítéssel. Ami mennyibe került nekünk. Hát ezért nem adtak bele! Mert a migránsokat dédelgetik.

Ha II. Erzsébet vagy bárki a leszármazottai közül ezentúl a magyar miniszterelnököt hívja telefonon, azt kell mondani neki, hogy most nem ér rá. Mert éppen kolbászt tölt. Azt mégsem lehet, hogy a migránsok miatt nem áll szóba velük. Ha a brit uralkodóháznak nincs modora, azért mi mutathatunk nekik példát. Hogyan kell finoman elhárítani egy alkalmatlan telefonhívást.

Nem is! Azt kell mondani, hogy a magyar miniszterelnök most nem ér rá, mert éppen pálinkát iszik, és azt énekeli, hogy megjöttek a fehérvári huszárok.

Ha ezt hallja ez a II. Erzsébet, már csak észreveszi magát.