Óriási

Óriási stukkó zuhant a járdára a belvárosban.

Ez egy hírnek a címe. Az is kérdés lehetne, mekkora az óriási, de én már azzal is elégedett vagyok, hogy a stukkó nem hullott, hanem zuhant. Mostanában ugyanis minden hullik. Bombákon, gránátokon és rakétákon kívül már az eső is hullik, sőt a jégeső is.

De most nem erről van szó. Hanem arról, hogy a Szent István körút és Falk Miksa utca kereszteződése nem a belváros. Annyira nem, hogy légvonalban is majdnem két kilométerre van a belváros északi szélétől.

Budapest belvárosa ugyanis egy topográfiailag pontosan meghatározható fogalom: a belváros a Duna, valamint az úgynevezett Kiskörút (Vámház-, Múzeum-, Károly körút) és a József Attila utca által határolt terület.

Az óriási stukkó és a belváros a bulvársajtó nagyotmondási kényszerének a része: egy járdára csattanó kő nagyobbat szól, ha óriási és a belvárosban esett le.

Az igazán szomorú az, hogy az effajta híreket nem a bulvársajtó közli. Bár a fene tudja. Már mindegyik az. Ami nem volt bulvár, már megszűnt. Kit érdekel?

P.S.: Már ismét javítanom kell magamat, mert az öcsém (a világ legszigorúbb, de igazságos lektora) elküldte nekem az eredeti belváros térképet. Azon bizony az északi határ nem a József Attila utca (a kijelöléskor még Gróf Tisza István utca), hanem a Deák Ferenc utca, kis "kiugróval" belefoglalva a Vörösmarty tér.
Vannak zavaros emlékeim egy egyetemi szemináriumról, Zádor Anna (mi csak Mamának neveztük), minden idők legkiválóbb egyetemi professzora beszélt a bécsi és a pesti belváros összevetésekor Révai elvtárs igyekezetéről a belváros határainak megváltoztatására, de ez nem mentség, csak gyenge magyarázat a pontatlanságomra.
A lényeg az, hogy már a József nádor tér és az Erzsébet tér sem tartozik a belvároshoz, és ha jól belegondolnak, ez így tiszta, így felel meg a mintának: a bécsi belváros az I. kerület, azaz ami a Ringen belül van. Mellesleg elgondolkodtató, hogy egy Budapestnél kisebb városnak mennyivel nagyobb a "belvárosa", más néven a városmagja, hogy ez miért lett így, és hogy ennek milyen következményei vannak, hogyan tükrözi ez a városépítészeti eltérő hasonlóság a két város, a két ország közötti fájdalmasan nagy és gyorsan, folyamatosan növekvő különbséget.
De ez már egy másik történet.

Az ország állapotáról

Csak egy kérdésem van. Milyen képet kapunk az ország állapotáról, ha egy összevissza hazudozó, rövid pórázon tartott, láposan cseppfolyós karakterű banda (a Nézőpont Intézet) készít egy felmérést, és azt egy láposan cseppfolyós karakter, a Nézőpont Intézet szakértője elemzi?

Producer

Körbefertőzik egymást. Vagy fertőzzük? Lehet, hogy az utóbbi. Végülis mindannyian hagyjuk, az a kevés megmaradt írástudó is. Lényegében ugyanúgy, mint a jelenlegi kormánypárt és vele a futballista megválasztását. Ki emlékszik már arra, hányan voltak Németországban, akik csöndben, magukban tiltakoztak Hitler megválasztása ellen. Nincs bűnös nemzet? Nincs a fenét. Hagyták, hogy Hitler kancellár legyen. Mi meg hagytuk, hogy egy iszonyatosan buta, neveletlen, tanulatlan, rossz ízlésű, gerinctelen és súlyosan beteg ember miniszterelnök legyen.

Mint ahogyan azt is hagyjuk, hogy a tömegtájékoztatást ellepjék az iszonyatosan buta, faragatlan, jellemtelen és riasztóan tehetségtelen alakok.

Ez a két banda fertőzi egymást oda-vissza, és a megállíthatatlan epidémia tesz tönkre nemzedékeket, elsősorban a gyerekeinket.

Csak röviden vázolni akartam a jelenség okát, aminek mai megjelenési formája a Dalolva szép az élet című film stáblistája. Amely stáblistán az olvasható, hogy producer Vitéz Miklósné, látványtervező Pán József.

A film 1950-ben készült Magyarországon. Gyártásvezetőnek hívták azt a funkciót, amiről egyesek azt hiszik, megfelel a producernek, dehát az illetőnek egyetlen fillérje sem volt a filmben, az ilyesmivel járó felelőssége is a nullával volt egyenlő, a pénzhez való viszonya legprecízebben azzal írható le, mennyit tudott hogy is mondjam, átcsoportosítani a saját kasszájába az állami költségvetésből. A látványtervezőt díszlettervezőnek hívták, ez van odaírva a film főcímlistájára. Tudom, persze, az IMDb angolul van, ott ezeket a munkaköröket így nevezik. Vannak kétségeim, feltétlenül szükséges-e hamisítani, pusztán a pluszmunkára való restség, a henyeség következtében, fals adatokat megadni pusztán azért, mert munkaigényes a pontosság. A production leading például sokkal közelebb van a gyártásvezető feladatának összefoglalásához, de akik nálam jobban tudnak angolul, bizonyára találnak jobbat. Egy bizonyos, az ötvenes évek magyar filmjeinek nem volt producere. Akkor pedig ne tessék leírni ezt a szót. Sehová. Legfőképpen úgy ne, hogy egy eleve rossz fordítást visszafordítanak magyarra.

Mint ahogy azt se, hogy például a Háború és béke vagy az Emberi sors orosz film, mert nem az. Amikor ezek a filmek készültek, Oroszország nem létezett, része volt a Szovjetunió nevű birodalomnak. Ez nem érzelmi kérdés, hogy ugyanis ki mennyire gyűlöli ennek a förtelemnek még az emlékét is, ez történelmi tény. A jelzett  alkotások szovjet filmek, már csak azért is, mert a rendezőjük és egyik főszereplőjük nem orosz, hanem ukrán, a nevéből is tudható, Bondarcsuknak hívták.

És Sean Connery nem írható le Sir előtaggal mint James Bond, ő ugyanis nem úgy született, amikor ezt a szerepet játszotta, még nem ütötték lovaggá.

És így tovább.

Ez az út vezet a teljes elbutuláshoz. Viszonylag gyorsan.

Egy rajongóról

A feleségemnek az enyéimnél sokkal jobbak az idegei, ő szokta nézni azt a "tartalmat", amit mostanában híradónak neveznek. Jó, azok közül a leginkább elviselhetőt. Tegnap kihívott a szobámból, hogy látnom kell valamit.

Egy első pillantásra rendkívülien buta arcú ember képe alá az volt írva, hogy közgazdász. Ez a bankelnökről beszélt. Arról az enyhén szólva szerencsétlen külsejű dugóról, aki igyekszik úgy viselkedni, mintha a termete emberi nagyságú volna, a szellemi teljesítménye meg olyan, ami már közelíti egy negyedik általánosba járó közepes tanuló színvonalát - nem tudom, tetszik-e érteni, olyan laza próbál lenni, fölényesen oldott, mint azok az emberformájúak, akik úgy tesznek, mintha palástolni akarnák mérhetetlen testi és szellemi fölényüket, éppen annyira, hogy azért még nyilvánvaló legyen, ők mennyivel többek a plebsznél. Egyszóval ez a rendkívülien buta alak olyanokat mondott, amilyeneket én még Mozartról is restellnék mondani, amilyeneket egy csodálatosan szép nőről sem mond senki, akinek az ízlése alulról kapaszkodik a pamutgombolyagos cicákba, mert érzi, hogy ez már meghaladja a sikamlósságnak azt a mértékét, amit tizenkét sikló képvisel egy vödör takonyban.

Ez rémisztő. Dehát nincs mit tenni. Én mindenesetre megvárom, amíg ez a közgazdász pezsgőt fog inni a nemzeti bankelnök cipőcskéjéből. És közben rajongva nézi Őt.

Akkor már mindent

Nem bírom megállni, hogy szóljak, pedig tényleg, a szó szoros értelmében a hányinger kerülget - mondja már meg valaki ennek a pökhendi, neveletlen, faragatlan, ócskalelkű alaknak, hogy a pénzzel együtt adja vissza azt is, amit ezért a pénzért kapott. Mindent! A megszerzett ismereteket, a nyelvtudást, a presztízst, a lehetőséget, hogy oxfordi hallgatóként elérhette, olyanok is szóba álljanak vele, akik a saját, hozott habitusától alapjában véve undorodtak. Adja vissza a nimbuszt, amit a Soros-ösztöndíjjal külföldön tanulók a magukénak tudhattak, és amiért az égvilágon semmit nem tettek, adja vissza azt az életminőséget, amit Angliában szerzett, és ami azóta kíséri, adja vissza azt a minimális önbecsülést, amit ott kapart össze, hogy elfedje vele a megalázott, összerugdosott gyerekkorát. És nem utolsó sorban adja vissza a miniszterelnökséget meg azokat a milliárdokat, amiket ezzel a funkcióval lopott és rabolt, tönkretéve ezáltal emberek százezreit, millióit.

Na? Fog menni?

Az udvarról jelentik

"Lázár János elmondása szerint ezzel kapcsolatban beszélt Orbán Viktor miniszterelnökkel is, aki azt felelte, hogy a kormány összes érintett tagja szívesen visszafizeti Soros Györgynek az ösztöndíjat, ha szüksége van rá."

Sokmindent mondhatnék erre, de nincs hozzá kedvem, mert csak nagy szomorúságot érzek.. És nem akarok megsérteni egyetlen büdös bunkó neveletlen parasztot sem azzal, hogy velük együtt említem a megkérdezettet.

Tartalom

Végre rájöttem. Évek óta rosszullét környékez (komolyan, a szó szoros értelmében), amikor meglátom a "tartalom" szót. Nem értettem, miért, rendes magyar szó, értelme is van. Bár azzal diákkoromban már ki lehetett zavarni a világból, hogy mondd el fiam a Háború és béke rövid tartalmát.

Igen, ha jobban belegondolok, nem is olyan rendes magyar szó. Gyomortartalmat szokás említeni, az például sosem gusztusos meg béltartalmat, az még annyira sem. Tartalmas reggeli is van, attól nekem felfordul a gyomrom. Aztán van tartalmas műsoros est, az leginkább azt jelenti, dögunalom.

Megnéztem A Magyar Nyelv Értelmező Szótárában, a nagy hétkötetesben (még mindig nincs jobb), ideírom az első szótári jelentést: "Az az anyagi dolog, tárgy v. tárgyak összessége, ami vmiben benne van, amit vmi magában foglal." Ez azért elég baromian hangzik, nem? Körülbelül azt jelenti, hogy ennek a szónak úgy istenigazából nincs semmi értelme.

Úgyhogy már régebben rá kellett volna jönnöm, miért leszek rosszul ettől a szótól, ahányszor a magyar média kapcsán azt hallom, hogy ez vagy az milyen tartalmat szolgáltat. Mégis kellett a megértéshez egy lórúgásszerűen erős dózis, ami után már nem lehetett tovább halogatni, kénytelen voltam tisztázni, miért émelygek ettől a szótól. Ideteszem a lórúgást:

L. Simon szerint az információs pont egyrészt állandó tartalmakat kínál magyar és angol nyelven a Vár történetéről, a Várkert Bazárról, a Karmelita Kolostorról, a Főőrségi épületről és a Szent István-teremről, amelyet 2018-ban szeretnének átadni. Másrészt a monitorokon

különböző információkkal, például a www.hauszmannterv.hu tartalmával,

ismert művészek, közéleti emberek, az itt élők közreműködésével készült kisfilmekkel bemutatja, mit jelent a Vár, illetve annak megújulása.

Tetszik érteni? Nem leírásokat, nem ismereteket közöl, nem a különféle épületek történetét beszéli el, nem szolgál magyarázatokkal, amik segítenek megérteni a Vár rekonstrukciójának lényegét, nem. Tartalmakat kínál.

A televíziók már évek óta nem műsorokat készítenek, nincsenek filmek, dokumentumjátékok, riportok, magazinok, interjúk - tartalmak vannak. Megjegyzem egy szempontból indokolt volna ennek a szónak a használata, ezek valóban legtöbbször bizonyos gyomor- és béltartalmakra emlékeztetnek, de nem hiszem, hogy ezért hívják őket tartalmaknak. Még csak azért sem, mert a teljes tartalmatlanságot legalább a fosztóképző nélküli szóval akarják palástolni.

Egyszerűen a már jól ismert restség jelentkezik ebben a szóban, a mondanivaló teljes hiánya, az unatkozó és semmihez sem értő médiaguruk végtelen ostobasága.