Emih

Előbb valamit tisztáznom kell, hátha vannak új olvasók, esetleg a régiek figyelmét is elkerülte: álláspontom a zsidógyűlölettel kapcsolatban nem igazán koherens - eleinte dühödt filoszemita voltam, úgy is mondhatnám, cionista, attól a pillanattól kezdve, ahogy felfogtam, még Auschwitz után is létezik antiszemitizmus. Sosem értettem, gyerekkoromban tanácstalanul néztem körül, amikor Orosz Pisti a Lujza utcából felháborodva közölte velem (értesülvén, hogy halálosan szerelmes vagyok a Verába), hogy dehát az zsidó, és fokozatosan egyre dühösebb lettem, ahogy tapasztaltam a rejtett, fortyogó zsidógyűlöletet. Felnőtt koromban jöttem rá,  lassan én is kirekesztő leszek, ha eljutok odáig, hogy mindenki gyanús, aki nem zsidó. Azóta többé kevésbé értelmesen viselkedem, például nem ütök szó nélkül, ha zsidózást hallok. A Rádióból való végleges eltávolításomnak állítólag az volt az oka, hogy élő, egyenes adásban jelentettem ki, amíg az országban legális, sőt természetes az antiszemitizmus, kéretik engem zsidónak tekinteni.

Ezek után tessék megnézni ezt itt alant:

Köves Slomó rabbi szerint sorosozni nem antiszemitizmus

"Nem tudok olyan nemzetközileg elfogadott normáról, amit szerint sorosozni antiszemita beszédnek számítana" - nyilatkozta le az M1 péntek reggeli adásában az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija. Köves Slomó mondatait az MTI szemlézte. 

A rabbi arról is beszélt, hogy vannak még zsidók elleni gyűlölet-bűncselekmények az országban, 2015-ben 42 ilyet regisztráltak, többsége verbális inzultálás volt. 

"Friss összegzésekre" hivatkozva azt mondta, 20 százalék a szélsőségesen antiszemiták aránya Magyarországon, 16 százalék visszafogottan antiszemita, 64 százaléka a magyaroknak nem az. Köves szerint a magyar zsidóknak az az elsődleges, hogy biztonságban meg tudják élni fizikai  jogi, szellemi és lelki jólétük biztonságát. 

Frans Timmermans EB-alelnök még múlt héten nyilatkozott úgy, hogy Orbán Viktor Soros György elleni kampányával antiszemita hangokat üt meg.

A 444-ről másoltam ide ezt a cikket. Ha be tetszik ütni a Köves Slomó név után a "sorosozás" címszót, ez a portál a 17. (tizenhetedik) helyen található, addig az úgynevezett "kormánypárti" lapok sorakoznak. A képen Köves mellett egy hithű fidesznyik államtitkár látszik.

Ugye nem kell magyaráznom? A 17. helyet. Ennek a Köves Slomó nevűnek a kiadóm küldött egy példányt a Názáreti című könyvemből. A többi egyházi elöljárónak is. Az egyetlen, aki semmi módon nem nyugtázta az ajándékot, a Köves Slomó nevű volt. A katolikus egyházfőtől a reformátuson és evangélikuson át a főrabbiig mindenki kapott, mindenki köszönte (senki nem tudott semmi módon viszonyulni hozzá), csak a Köves Slomó nevű nem. Egyedül Várszegi Asztrik írt arról, hogy a könyv elgondolkodtatta, dehát vele évtizedek óta barátinak nevezhető kapcsolatban vagyok, sosem zavarta, hogy nem maradtam hithű katolikus. A fent idézett cikk után az jutott eszembe, hogy Köves Slomótól visszakérem a könyvet.

Nem kis részben azért is gurultam be, mert nem ez az első nyavalyás törleszkedés. Ideteszem egy korábbi bejegyzésemet, tavaly nyáron írtam:

"Ron Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke azt mondta, hogy leginkább Magyarország teremt a gyűlöletkeltésnek kedvező környezetet Európában. Erre egy Heisler András nevű fontosnak tartotta, hogy írjon egy levelet Laudernak.

"Azt írta, hogy vélhetően újságírói manipuláció vagy téves tanácsadói információk alapján lehetett a magyarországi zsidóság helyzetére vonatkozóan nem valós megállapításokat tenni. Heisler szerint ugyanis a magyar kormány és a zsidó szervezetek között jelenleg konstruktív együttműködés folyik, Európa egyik legnagyobb zsidó közösségeként pedig a magyarországi zsidók biztonságban élnek hazájukban.


Az elnök azért jelezte, hogy emlékezetpolitikai kérdésekben a hazai zsidó szervezetek és a Kormányzat között vannak nézeteltérések. De hozzátette, a Mazsihisz következetes álláspontot képvisel, és folyamatosan lehetősége azokat a kormány képviselőivel megvitatni.


Heisler arra kérte a nemzetközi zsidó szervezet vezetését, hogy a magyarországi zsidósággal és az antiszemitizmussal kapcsolatos hiteles információkért mindig közvetlenül a Mazsihisz-hez forduljanak. Egyben felajánlotta a WJC vezetésének a szervezetének további együttműködését a világ zsidósága érdekében végzett rendkívül fontos munkához."

Én nem tudom, ki a fene ez a Heisler András és honnan szalajtották, csak azt tudom, hogy mindjárt elhányom magam. A primitív seggnyaló egy fajtája a jellemtelenségnek, ezt tudjuk, kis hazánkban nagy tömegekben fordul elő, régen és jól ismerjük.
De hogy a Mazsihisz elnöki székébe egy ilyen szánalmasan buta ember kerüljön, az nekem új. Ilyen levelet természetesen tele gatyával szoktak írni. A beszarás pedig attól van, hogy mit szól Magyarország dagadtra hízott miniszterelnöke, ha meglátja Ron Lauder nyilatkozatát. Mit szól az Európai Unió egyetlen miniszterelnöke, aki többször többféleképpen manifesztálta a zsidók iránt való gyűlöletét, ami a benne tomboló általános gyűlöletből is kitüremkedik. Mit szól, ha ő, a Mazsihisz elnöke nem ír rögtön egy levelet, amiben benne van, hogy Ron Lauder hazudik.
Egy ilyen mértékig buta ember, mint amilyen a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke csak abban reménykedhet (különben alapos okkal), hogy a gönci hordó formájúra hízott csúti jobbszélső még nála is butább.
Mert csak egy ilyen iszonyatosan buta ember nem veszi észre, hogy Heisler András ennek a levélnek a megírásával eloszlatta az utolsó, esetleg még megmaradt, szemernyi kétséget, miszerint valóban leginkább Magyarország teremt a gyűlöletkeltésnek kedvező környezetet Európában."

Na szóval. Ez a tavalyi a Mazsihisz, ez a legújabb meg az Emih (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség). Azt értem, hogy van többféle írószervezet Magyarországon meg a művészeti nemtudommiből is van néhány, sőt az újságírók is többfélék (meg is látszik a magyar sajtón), de a zsidók tessék mondani miért? Azért, hogy két szervezet is bizonygassa, mennyire nincs antiszemitizmus Magyarországon? Hogy két seggnyaló is a világ elé tárja, mennyire nem antiszemita a magyar miniszterelnök? Nem fordul fel a gyomruk, amikor tükörbe néznek?

Azt nem tudom feltételezni, hogy ők ne tudnák, a magyar miniszterelnök folyamatosan zsidózik. Azt sem hiszem, hogy illúzióik volnának a fenti statisztikák hitelességét illetően, nyilván tisztában vannak vele, hogy egy ilyen felmérés hozzávetőleg sem lehet valós, hogy a magyar lakosságban tapasztalható antiszemitizmusról legföljebb az lehet a kérdés, mennyivel van 90 százalék felett.

Akkor ezt itt miért? Ennyire ócska nem lehet egy ember... na jó, dehogynem. Be kell ismernem, a dühöm még mindig abból fakad, hogy egy zsidóról nehezen tudok feltételezni ekkora jellemtelenséget.

A könyvet különben nem kérem vissza. Ahhoz valami módon kapcsolatba kellene kerülnöm ezzel az alakkal. Azt meg nem szeretném.

Bűn és bűnhődés

A jószándékú portál fejlécén még mindig ott van az erkölcsi alapon való erőszaktevés. A három legfontosabb írás közül ez az egyik. Hogy ugyanis nem az erkölcs hiánya okozza a világtörténelem legtöbb erőszakosságát a gyerekbántalmazásoktól a tömeggyilkosságokig, hanem sőt. A két amerikai "tudós" szerint sőt. Nagyon is erkölcsösek ezek a tömeggyilkosok. Azért muszáj nekik gyilkolni. Ja? Az más. Már azt hittem, hogy a gyilkosság és az erkölcs nem olyan nagyon ölelkező fogalmak, és akkor most ez a két amerikai hogy' rám pirított.

Van az a mondás, hogy a kivétel erősíti a szabályt. Már iskolás koromban is rémült csodálkozással figyeltem, midőn szóltam valamely tanárnak, talán ne mondaná ezt, mert ez egy marhaság, hogy a hülye tanár mennyire nekiállt megmagyarázni ennek a mondásnak a mély értelmét. Olyan is volt (gimnáziumban, az ország legjobb gimnáziumában), akitől kaptam egy elégtelent, mert ő nem volt képes megérteni, hogy a kivétel gyengíti a szabályt. Már egy kivétel is, minthogy rosszul összerakott szabály az, ami alól van kivétel.

Na valami ilyesmi az erőszak erőszakot szül. Ez a mondat nem így önmagában egy marhaság, mert így önmagában igaz. Hanem az alkalmazásának a körülményeivel együtt. Ezt ugyanis mindig akkor szokás mondani, amikor elítéljük az erőszak alkalmazását az erőszakkal szemben. Hogy az nem megoldás. Nagy liberálisok mondják, nagy liberális gyáva szemforgatók. Meg most némely tüntetők. Hogy az milyen nagyszerű és felemelő, hogy csak némán vonulnak és nincsen semmi erőszak még a szándékaikban sem. Aztán hazamennek és gyertyát gyújtanak 1956 emlékére meg 1848 emlékére, hogy az milyen nagyszerű volt és felemelő.

Tessék szíves lenni megnézni, mi a reakciója ennek a primitív, zsigeri szinten élő ostoba bagázsnak (pártunkra és kormányunkra gondolok) az erőszakmentes tüntetésekre. Majd megunják, oszt hazamennek. És az Európai Unió cöcögő fejcsóválásai mit váltanak ki belőlük? Majd abbahagyják.

Liberálisék (még mindig a gyáva és ostoba, magát liberálisnak nevező kártevőkről beszélek) azt mondják, jogállamban nem visszaütünk, hanem rendőrt hívunk. Ebben megint van valami igazság, de nyomban felmerül a kérdés, hol van a jogállam? Nem erről a mi szerencsétlen országunkról van szó, hanem egyáltalán a földgolyóról. A fejlődő országról az óceán túlpartján, ahol száz téves és eltussolt ítélet után (amikről persze a közvélemény nem értesül) kap két év felfüggesztetettet egy fehér rendőr, amiért lelőtt egy négert (amiről a közvélemény nagy csinnadrattával értesül). Vagy az öreg kultúrföldrész Európa Norvégiájáról például, ahol a náci tömeggyilkos kimosakodva, öltönyben, nyakkendőben, karlendítéssel kéri számon az emberi jogait. Tetszik csodálkozni, hogy az egyszerű, tanulatlan polgár visszaköveteli a halálbüntetést? Ilyen képekkel, ilyen ítéletekkel, a gaztetteknek ilyen következményeivel nem lehet megmagyarázni a magyar miniszterelnök szellemi színvonalán élő, egyszerű embernek azt a különben igazolható igazságot, hogy a halál nem büntetés. Így nem lehet érthetővé tenni, hogy a halálbüntetés eltörlését nem az általános emberi jogok alkalmazása indokolja. Egy tömeggyilkos, amilyen például a norvég náci kiiratkozott ugyanis az emberi fajból, ezzel együtt az embernek járó jogok sem érvényesek rá többé, ezt jó volna végre megérteni. A halálbüntetést azért kellett eltörölni, mert valahogyan rá kell kényszeríteni a büntetőjogot a megfelelő retorziók kitalálására. Hogy összeállítsák és megszövegezzék azt a büntetési módot, ami valóban elrettentő lehet. A halál és az életfogytiglan nem az.

A jogalkalmazók évszázadok óta kényelmesen hátradőlve szemlélik a dühöngő erőszakot, mert azt hiszik, a jogalkotók már mindent megtettek, ami megtehető volt, ennél tovább nincs, mert az erőszak erőszakot szül.

Jelentem, a feljelentés is erőszak. A rendőrök által foganatosított letartóztatás is. A bírósági tárgyalás is. És végül a börtönbüntetés is. Azaz kiválóan érvényesül az erőszak erőszakot szül igazsága. Itt ugyanis nincs vége. A szabadlábon maradt hozzátartozók bosszút állnak (lásd tanúvédelmi program, ami az esetek túlnyomó többségében részint hatástalan, részint elsősorban a védendő tanút bünteti), vagy a szabaduló áll bosszút. És így tovább. Nem hetedíziglen, hanem tovább. Mindaddig, amíg jogállamban ki nem találják az erőszakra választ adó, adekvát erőszakot.

A jót nem az különbözteti meg a rossztól, hogy megbocsátó. Ugye tudják, a kővel dobálót kenyérrel visszadobónak nincs köze a Bibliához, de ennek az ártó butaságnak a szelleme sajnos olvasható például a Hegyi beszédben: 

38. Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért.
39. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is.
40. És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is.
41. És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
42. A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.
43. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
44. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.

Írtam már a Hegyi beszédről (Názáreti 28., 2016. december 27.), ha nem olvasták, akkor most higgyék el nekem becsületszóra, Jézus ilyen hülyeségeket sosem mondott. A Biblia évezredes károkozásának talán legborzalmasabb következménye a birkanyájjá alázott embertömegek tehetetlensége a bűnnel szemben. A Biblia példaadása szerint ha elkövettél egy bűnt, bemész a Templomba, a paptól veszel egy állatot (a bűnöd nagyságának megfelelő értékben), és az állat feláldozásával bemutatott égő áldozattal (lásd holokauszt) feloldoztatsz a bűnöd alól. Egyrészt. Másrészt viszont tűrnöd kell azokat a gonoszságokat, amiket veled szemben elkövetnek, mert a papok elhitették a birka néppel, hogy ezt Jézus mondta, ilyenformán nincs mit tenni, ha a papok (királyok, gazdag szadduceusok, katonák) meglopnak, megaláznak, megölnek. A bűn fogalma és annak kiterjedése a jelen pillanatig nem tisztázott, lényegében ma is ott tartunk, hogy a szomszéd házának lerombolásáért egy gödölyét kell elégetni a Templomban (miután - még az égetés előtt - a gödölye legértékesebb részeit kivágtad és odaadtad a papnak).

A bűnhődés (a bűn ellentételezése) hatástalan ostobaságok halmaza a civilizált világ jogalkalmazásában. A büntetés az esetek legnagyobb részében nem áll arányban a bűnnel. A római jog, a Függetlenségi Nyilatkozat, a Code Napoleon és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata sem tud mit kezdeni a bűnnel, mert képtelen beismerni, hogy a törvények által meghatározott jogok körültekintő tökéletessége hajítófát nem ér a szankciók hasonlóképpen tökéletes taglalása nélkül. A nürnbergi per nem véletlenül a jogtörténet legtöbbet emlegetett, legnagyobbra tartott eseménye: talán az egyetlen a világtörténelemben, ahol legalább megkísérelték deklarálni a jónak az erőszak által felmutatott fölényét a rosszal szemben. (A Nürnberget megelőző világháború lefolyását és kimenetelét ugye nem kell taglalnom? Ugye tudják, mi lett a következménye Eden ostoba politikájának?)

Erőszakra csak erőszak lehet a válasz, illeszkedően és hatásosan megválasztott és hasonlóképpen, de mindenekelőtt időben végrehajtott erőszak.

A nem tudom, hányas számú párttagkönyv tulajdonosának takonyról és vérről szóló fenyegetésének egészen bizonyosan nem adekvát ellentételezése egy kávéházi liberális beszélgetés. A stadionépítéseknek, az elrabolt százmilliárdoknak a büntetési tétele egyetlen ország törvénykönyvében sem olvasható, ha egyszer eljön a büntetés ideje, az egészen bizonyosan olyan retorziót hoz, ami egyetlen politikust sem tart vissza a rablástól és tömeggyilkosságtól.

Tetszik tudni, miért? Mert a tényleges életfogytiglan mint a jelenlegi hatályos törvények legnagyobb büntetési tétele messze nincs arányban azzal, amit a csúti futballista tesz huszonvalahány éve folyamatosan. És még arra sem fogják ítélni.

Nem tartom feladatomnak, hogy részletezzem, mit kellene tenni, hogy a jövendő miniszterelnökeit elrettentsék ennek a mostaninak a gazemberségeitől.

Pedig nagyjából tudom.

Mari

Tegnap föltettem egy megemlékezést Takács Mariról, ma hajnalban levettem. Nem róla szólt.
Leírtam az első találkozásunkat. Meg a bemondóstúdiót a Hargitán.

Azt is leírtam, hogy nem volt közöttünk férfi-nő viszony, mégsem állt közelebb hozzá senki, amíg együtt dolgoztunk. De azt nem tudtam leírni, miért. Azt leírtam, hogy ő 23 éves volt, én meg 19. De azt nem, hogy ez miért fontos.

Azért nem írtam le, mert nem tudom. Jobban ismertük egymást, mint bárki minket. Nem tudom, az hogyan lett.

Már régen otthagytam a Televíziót, de még mindig őt hívtam a Rádióba, pedig az ottani bemondók igazán profik voltak. Azaz nem most kezdett hiányozni, ahogy egy öregembernél az természetes, ahogy múlik az idő, mind nehezebben viseli az elmúlást.

Nem tudom, na. Csak azt akarom mondani, hogy ne keressék azt a tegnapi bejegyzést, rossz volt.

Tudósok az erőszakról

Megint olvastam valamit, megint egy jószándékú portálon, megint begurultam. Ideteszem a címet:

A legtöbb erőszakot éppen azért követik el, mert erkölcsileg helyesnek tartják

Már megint egy pszichológus, ezúttal egy antropológus társaságában. Egyikük kaliforniai, másikuk illinois-i. Elég messze laknak egymástól, az lehet a baj. "Fiske és Rai nemcsak a politikai alapú erőszakot kutatták, hanem egészen különféle eseteket tízezres nagyságrendben gyerekbántalmazástól verekedéseken át szervezett tömeggyilkosságokig, különféle korokban és különféle kultúrákban. Ezekben az esetekben pedig a közös minta nem valamiféle „gonoszság” volt, a direkt szadizmus kifejezetten ritka. Nem is az erkölcs hiánya. Éppen ellenkezőleg. A közös minta éppen az, hogy aki erőszakosan lép fel, jellemzően az erkölcs nevében cselekszik. Az erőszakos cselekmények elkövetői leggyakrabban azt gondolták, hogy amit tesznek, az morálisan helyes. Hogy ezt kellett tenniük. Sőt, jellemzően úgy érzik, hogy ha nem tették volna meg, az lenne helytelen."

Szörnyű gyanúm támadt. Ez megint valami olyan, mint az angyalok, akik a tudósok kutatásai szerint nem is tudhattak repülni, mert a festményeken látszik, hogy nem is tudtak, csak jól meg kell nézni a festményeket, és akkor látszik, hogy nem is tudhattak.

Tetszik érteni. A tudósok évezredek erőszakjait vizsgálták meg, és azt kellett látniuk, hogy az erőszak nem a gonoszságból fakad, különösen nem a direkt szadizmusból (nem tették hozzá, de talán nem is az indirekt szadizmusból). Hanem az erkölcs nevében. Az erőszakos cselekmények elkövetője azt mondja magának: ami most következik, az morálisan helyes, aztán úgy kapja szájon a morálisan helytelenül viselkedőt, hogy annak betörik az orra és kiköpi a fogait. Pusztán a moralitás jegyében. Ugye, milyen más, mintha azt mondaná magában, én egy rohadtul erőszakos fráter vagyok, annak ott nem tetszik a pofája, úgyhogy beverem? És tényleg, micsoda felismerés, nahát, az inkvizíció is, mi? Hogy azt mondja az inkvizítor, micsoda dolog ez az eretnekség, morálisan felháborító, úgyhogy akkor én most a keresztény erkölcs nevében kiirtok néhány százmillió embert. Hát nem csodálatos? Hogy ezek a tudósok milyen fölfedezést tettek? Mi meg azt hittük, hogy itt csak úgy  irtják az embereket, hogy csak úgy erőszakoskodnak. És nem! Moralitás van kéremszépen, kemény erkölcsi fundamentum. Az erkölcsi törvényeknek az ő tisztelete, de olyan nagymértékű és kiterjedt tisztelete ezeknek az erkölcsi értékeknek, hogy ezek például sérültek volna, ha például a nácik nem irtanak ki például hatmillió zsidót meg cigányt meg ilyeneket, akik helytelenül viselkedtek az erkölcsi moralitásnak az erkölcseit illetően. Milyen más? De jó, hogy ez a két tudós ember így felvilágosított. A kutatásaiknak az eredményeképpen.

A dologban az a végtelenül szomorú, hogy ezzel nemcsak egy jószándékú portál jószándékú újságírója foglalkozik, hanem az ezt olvasók legnagyobb része is bólogat. És miután lehajtotta a vacsora utáni maradék sörét, egy böffentés kíséretében kimondja a szentenciát: az erőszak erőszakot szül. Bizony. Ezért nem szabad erőszakoskodni. Most pedig, hogy már tudjuk, az erőszakok legnagyobb része morális alapú (kivéve az elenyészően kevés direkt szadizmust meg talán még az indirektet), most így már végképpen nincs mit tenni. Erőszakoskodjanak csak, hála a két amerikai tudósnak, mi csak mosolygunk fölényesen, mert már tudjuk, hogy szigorúan erkölcsi alapon erőszakoskodnak, csupa rendes ember. Mi meg mostanáig abban a tévhitben éltünk, hogy tömeggyilkosokkal meg ilyenekkel van dolgunk, mikor pedig erkölcsösökkel. Már csak nem vennénk a lelkünkre, hogy szegény erőszaktevők ne tudjanak nyugodtan aludni, mert háborogna az ő lelkük, amiért nem tették az erőszakot, mikor pedig tudták, hogy aztat nem tenni helytelen.

Csodálatos dolog a tudomány.

Erre az erőszak erőszakot szül-re azért majd még visszatérek. Talán holnap.

Történelmi különbözőségek

Fiziognómia, frenológia, karakterológia. Ilyen szavakkal gyerekeket lehet ijesztgetni. Della Porta, Lavater, Lombroso. Nevezett "tudományoknak" a felkent "tudósai". Bocsánat az idézőjelekért, sommás elvetését jelzik az effajta tanoknak, pedig nyilván volt valamilyen alapja azoknak a hosszas értekezéseknek, amiket nevezettek írtak meg még sokan mások. Mentségemül említem, hogy az én idézőjeleim még mindig csak szelíd fejcsóválások például Hegel gúnyolódásához képest (egy emlék: biológia órán felröhögtem, a tanárnő megkérdezte, mi olyan mulatságos, Hegelt olvasok, mondtam én, Lavatert figurázza ki, hülye vagy, fiam, mondta a tanárnő - csöndes megjegyzés: az ember 16 éves kora körül vagy túlesik Kanton és Hegelen vagy örökre fehér folt marad).

Fentieket csak azért említem, hogy jelezzem, tudományos értekezésekkel támaszthatnám alá itt következő megállapításom riasztó alaposságát. De nem teszem, mert bármiket írtak is össze az évszázadok során, változatlanul nem minősítek embert a születési adottságai alapján, még akkor sem, ha az illető egyéb tulajdonságaival kétségessé teszi az emberi fajhoz való tartozását. Tegnap este Hitler és a Gonosz apostolai (elég ostoba) címmel ment egy nagyon jó dokumentumfilm, amiben többször feltűnt egy Heinrich Himmler nevű. Mondtak róla mindenféléket, de én nem tudtam figyelni, mert ezt a fizimiskát látva kialakult bennem a teljes bizonyosság, miért is érzek az érthetőnél erősebb undort, midőn a magyar kormányszóvivő arcát kell néznem. A szemüveg, az arcszőrzet, a fejszőrzet hiánya, a mozgás - bizonyára véletlen hasonlóságok. Nem tételezek föl tudatos törekvést arra, hogy a hasonlóság ennyire nyilvánvaló legyen. Bár nehezen vagyok képes elhessenteni a kérdést: ha az illető lát egy Himmler képet és utána a tükörbe néz, miért nem követ el mindent, hogy villámgyorsan megszabaduljon a leírt külsődleges jegyektől?

Még egyszer mondom, a "fiziognómiai" hasonlóságokról nem tehet. De a többi a saját döntése. Ennek kapcsán nyomban felmerül az a kérdés is, mekkora lehet a távolság a következetes, éveken át elkövetett aljasságok sorozata, azaz a jellemtelenség, a népnek a súlyos hazugságokkal való hülyítése és a népirtásba torkolló rasszizmus között. Lehet, hogy csak a történelmi helyzet különbözősége adja a butaságnak, a gerinctelenségnek, a gyűlöletnek ezt a lágyabb megnyilvánulási formáját?

A diktatúrák természetrajzi leírása minden esetben ugyanolyan, a diktátorok talpnyalói is egyformák. A szándékaikban nincs eltérés, a politikai és gazdasági lehetőségek lehetnek korlátozók. De egy figura, akinek a tömegek által ráruházott lehetőségei által hatalmában áll dönteni, hogy egy falu gyerekeinek enni ad vagy sportcsarnokot építtet a határban, és az utóbbit teszi, az egyértelműen csak egy nyavalyás tömeggyilkos, az auschwitzi gázkamrákban volt kivégzésektől csak a halottak mennyisége és a gyilkosság módja különbözteti meg. Az elmebeteg tombolás ugyanolyan.

Hitler fel akarta építtetni Germániát, Speert, az udvari építészt bízta meg a feladat elvégzésével. Több százezer berlinit kellett volna kitelepíteni, házakat lebontani, hogy elkészüljön például a Szent Péter templomnál tízszer nagyobb kupola.

Itt uszoda épül százmilliárdnál nagyobb összegért meg majd gigantikus stadion a régi helyén - minden arról szól, hogy a test uralma valósuljon meg a szellem fölött, Magyarország ikonja egy futballista, akiről mind több objektumot neveznek el. Kicsiben és csököttben pontosan ugyanaz történik, ami Hitler és Sztálin uralkodása alatt történt. Egy kicsi és csökött elmebeteg öli halomra egy ország maradék kultúráját, a gyerekeket, az iskolázatlan felnőtteket, és mi közelről nézzük és Európa majdnem ugyanolyan közelről azon vitatkozik, ez a primitív hordóhasú vajon antiszemita-e.

Na ennek a szóvivőjéről van szó. Hogy tartsuk szándék nélküli véletlennek a Himmlerhez való szembetűnő hasonlóságot?

Az oktatásról

Láttam egy összeállítást Ezek szavaztak az ön jövőjére címmel. Tényleg szörnyű. Primitív, nyilván totálisan analfabéta alakok - de mint tudják, sosem tartottam használható berendezkedésnek a demokráciát.

Aztán láttam egy másik összeállítást, amiben a CEU-val kapcsolatos dolgokról van szó, véleményt nyilvánít a kormányszóvivő.

Nem volna indokolatlan föltenni a kérdést, melyik rosszabb, melyik veszélyesebb az ön jövőjére nézvést, még ha volna is némi demagóg stichje egy ilyen témának. A válasz is könnyen valószínűsíthető: ez a piszkos, ápolatlan, gondosan borotválatlan, rosszarcú pofa az öltönyében sokkal kártékonyabb, dehát azt hiszem, nem ez a kérdés.

Hanem hogy van-e összefüggés az analfabéták "választása" és a kormányszóvivő személye között. Nem az olyan felszínre kerülésekről beszélek, mint amilyen például a debreceni polgármester vagy az adóhivatali főkorifeus, ezekben az esetekben nem volna nehéz kimutatni a közvetlen kapcsolatot, ezeknek a tisztviselőknek a szellemi színvonala nagyjából ott van, ahol az említett összeállítás alanyaié, ezek közvetlen megválasztása (similis simili gaudet) természetesen adódó.

A kérdés az, hogyan kerülhetnek magas fizetésű állami állásokba a jellemtelen, minden erkölcsi tartás híján gátlástalanul megnyilvánuló kétlábúak? Közvetlen-e a kapcsolat az iskolázatlan, nyomorban élő ember választása és a gerinctelenség megállíthatatlan nyomulása között? Ha ezt a minden nap másnapos szakállal a közönség elé álló, hajléktalannak is túl koszos kormányszóvivőt összeeresztenék a nép szomorú legaljával, azok valószínűleg undorral fordulnának el tőle.

Akkor? Mire megyünk az oktatás fejlesztésével, ha a CEU-n ilyen ócska lények kaphatnak amerikai diplomát?

A kérdésekre sokféle válasz lehetséges. Talán több helyes válasz is van. 

Nem ismerem az igazán célravezetőt. De az a gyanúm, először annak a lehetőségét kellene megszüntetni, hogy állati sorban tartott emberek tengődjenek ebben az országban. Azért lehet tenni.

Az ilyen kormányszóvivővel akkor majd csak elbánunk valahogy.

Hála

Hála (hálás, hálatelt, hálálkodik). Szép szó. Magánhangzói a velumban (lágyszájpadlás, hátul van) képzettek, a h az egyetlen hátul képzett réshangunk, különféle magánhangzók környezetében különféleképpen szól, legszebben az á előtt, az l a leglágyabb, legdallamosabb mássalhangzónk.

A délszláv chvala-ból származott át a nyelvünkbe, odalent a horvátoknál, szlovénoknál egyszerűen köszönetet jelent. A németben nincs külön szó a hálára, azonos a köszönettel. Az angolban lényegében ugyanez a helyzet. A latin nyelvekben is. Az orosz érdekes, a blágo- tőből eredezteti a hálának megfelelő szavát (blágodárnoszty), de ennek is több köze van a jóság, jótétemény szavakhoz, lényegében az áldáshoz, mint a mi hálánkhoz. A többi szláv nyelv köszönet és hála szótöve azonos, bár sajnos nem értek ezeken a nyelveken, érzésem szerint nincs lényegi különbség a két szó között.
Egyedül vagyunk a hálánkkal a kultúrnyelvek tengerében. Az összes többiből hiányzik a lekötelezettség árnyalata. Nem szeretjük ezt a mi egyedülálló fogalmunkat, a tartalmát, úgy értem. Nincs ugyanis időbeli korlátozottsága, mint a köszönetnek. Megköszönni egy pohár vizet, egy jókívánságot egyszer kell, úgy is mondhatnám, amit meg lehet köszönni, azért nem kell hálásnak lenni. Amiért viszont hálásnak kell lenni, azt nem lehet megköszönni. Kellemetlen.
Mi a hála hatálya? Mikor áll elő az a helyzet, amikortól fogva már nem kell hálásnak lenni? Sarkítsuk a kérdést, ha egy gyilkos menti meg az életünket, akkor annak nem kell hálásnak lenni?
Hm. Az a gyanúm, hogy a hála magánügy. A hálátlanság viszont adott esetben egyszer csak képes közüggyé válni, ha a hálátlanságát valaki közhírré teszi. Kidoboltatja a kisbíróval a falu főutcáján, vagy teleplakátolja vele az utak mentét - ezek az erkölcsi tartás hiányának mennyiségből minőségbe átcsapó hirdetményei.
A hála nem politikai kategória - ha jól emlékszem, Pozsgay Imrétől származik ez a mondat.
Igaz. A hála ugyanis (minden kényelmetlenségével együtt) pozitív érzemény, mint ilyen nyilvánvalóan hiányzik minden politikus jellemrajzából. Bizonyos fajta politikusnak jellemrajza sincs, így a fogalom említése is értelmetlen.
Hála. Próbáljuk megjegyezni, szép szó. Hamarosan eltűnik a magyar szókincsből.