Baranyi Krisztina, a IX. kerület polgármestere a belvárosi polgármesterek rendkívüli, A főváros és a kormány egyezsége címmel tartott sajtótájékoztatóján a budapesti Városháza parkban 2026. október 1-jén. Mögötte Pikó András, a VIII., Niedermüller Péter, a VII., Rózsa András, a XIV. és Soproni Tamás, a VI. kerület polgármestere
Ez egy képaláírás egy portálról. Sokadszor próbálom tudatosítani, mert érték, mert fontos ismeret, aminek be kellene épülnie a Magyarországon élők tudatába: Budapest belvárosa egy pontosan megjelölhető, utca nevekkel körül határolható terület, a világon kevés fővárosnak van ilyen, történelmi adatokon, hagyományokon alapuló része. Bécsnek van, de például Párizsnak, Londonnak, Berlinnek és csak itt Európában még sok városnak nincs. A Belváros az V. kerület kisebbik hányada, a Vigadó tér déli oldalánál kezdődik, folytatódik a Deák Ferenc utcával, majd a Kiskörúttal ér le a Dunáig. A nyugati határ a Duna.
Fent nevezett polgármesterek egyikének sincs köze a Belvároshoz, a VI. és a VII. kerület még csak nem is érintkezik vele, a XIV. meg legjobb esetben vicces, annak rendje és módja szerint egyenesen külváros.
Ezzel egyelőre elfogyott a falra hányni való borsóm. Fal még van. Rengeteg. A butaság falai. Köztük az egyik, a főváros kerületi hatalmakra osztottsága, a kerületi polgármesterek egyre növekvő... na hogy is mondjam, arca. Az első szabadonválasztott miniszterelnök egyik igazán förtelmes kártételének, a "decentralizációnak" a következménye. Hangsúlyozom, egyik. Van sok, mind kártékonyabbá váló. "Rendszerváltás". Aha.
