Ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy totyog, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az nagy valószínűséggel egy kacsa - így szól a napjainkban sűrűn idézett proverbium.
Nekem erről hosszú ideje az jut eszembe, hogy ha valami úgy néz ki, mint egy ember, úgy totyog, mint egy nagyhasú, elhízott ember, és úgy hápog, mint egy nagyhasú, elhízott ember, akkor az nagy valószínűséggel sokak szemében ember, pedig nem az. Egyszerűen azért, mert a "kinézeten, a totyogáson és a hápogáson" kívül nincs egyetlen tulajdonsága sem, ami emberre utalna.
Éppen ezért értelemszerűen merül fel a kérdés, miféle élőlényeknek minősíthetők azok, amik ennek a fent leírt totyogónak a rajongói voltak és maradtak. Például a Legfőbb Ügyészségen a hápogó vélhető igényeinek megfelelően intézkedők. Meg a többi totyogó és hápogó. Embernek nyilván nem, mert az emberre jellemző alaptulajdonságok szembetűnően hiányoznak belőlük, úgymint szavak értelmes mondattá fűzése, legalább egyszerű szöveg értése, úgymint például "vége van" vagy például "a tetteknek következményei vannak".
Akkor? Az efféle megtévesztő külsejű, megtévesztő hangokat adó lényeket el kell távolítani az emberek környezetéből, egyszerűen azért, mert lehetnek olyanok, akik embernek nézik őket, és az ezzel kapcsolatos cselekedeteikkel hatalmas károkat okoznak. Mint például a napokban a "köztársasági elnök" feliratú házba bekerült totyogó és hápogó, mely térfogatot még a többé-kevésbé értelmesnek tekinthetők is embernek vélik, pedig lám, néhány nap alatt milyen, szinte felmérhetetlen károkat képes csinálni pusztán az általa okozott érzékcsalódás következtében, mely szerint úgy néz ki, mint egy ember. Holott csak megátalkodottan ostoba, más emberi tulajdonságokat nem lehet benne fölfedezni.
Ennyit a kacsáról.
