Keresés ebben a blogban

2026. augusztus 28., péntek

Módszertan

Teljesen mindegy, hogy én egyetértek-e Unger Anna jelölésével. Azaz a véleményem abszolút indifferens.

Mint minden lényeges kérdésben, itt is a sokszor kétségbe vont és végül bizonyított adatok, tudományos tények, egzaktumok, racionális alapigazságok számítanak.

Az emberre jellemző tudást osszuk a lehető legnagyobb részekre, akkor megkapjuk a tudományokat és a szakmákat. Sokféle területet nevezünk tudománynak, engedelmükkel én most a magam szigorú meghatározását használom: tudomány az, amit a saját belső törvényei szabályoznak, amibe az ember nem tud belenyúlni (belepiszkolni), ami nem lehet másképp. Azaz tudomány a természettudomány. Az ember tevékenységével kapcsolatos leíró diszciplínák annál kevésbé nevezhetők tudománynak, minél távolabb állnak a természettudományoktól, azaz a működtetésük módszerei kevéssé fordíthatók a matematika, fizika, kémia, biológia eszközeire. Ezeket nevezzük bölcsészettudománynak, társadalomtudománynak, ha nem bánják, ismét a saját szóhasználatomat alkalmazom: minél nagyobb mennyiségű bennük a linkségkomponens, annál kevésbé tekinthetők tudománynak. Például a nyelvészet és a történelemtudomány közelíthet a valódi tudományokhoz, ha a követelményeknek megfelelően bizonyított adatokkal, dokumentumokkal, tényekkel dolgozik, mint ahogyan a közgazdaságtudomány is látványosan közel tud kerülni a matematikához, ha avatott kezekbe kerül. Vannak aztán a parazita részterületek, amik rendesen még segédtudományként sem volnának alkalmazhatók, ezek közül is legalul helyezkedik el a politológia, még nevetségesebb nevén a politikatudomány. Egy kártékony, hazugságra épített, embernyomorító tevékenységhalmazzal (politikával) foglalkozó, szerteszét ágazó, mindenhonnan mindenféle megnyilvánulásokat gyűjtögető csoportosulás elnevezi elméletnek ezt a cselekvést, és önmagát tudománynak eufemizálva rátelepszik a közönségre, különféle véleményeket zúdítva a védtelen emberekre - engedelmükkel ez közelebb áll a köztörvényes bűnözéshez, mint a tudományhoz.

A másik nagy csoport a szakmák összessége. Ezek komolysági együtthatója is aszerint osztályozható, mennyire mérhető, bizonyított és gyakorlatban vitathatatlanná vált eszközökkel dolgozik. Igazán nem akarok senkit megbántani, de a jogot például képtelen vagyok tudománynak tekinteni, éppen mert mindennek az ellenkezőjét is érvényre képes juttatni. Alkalmazott művészetnek is nevezhetjük, dehát azért ez mégis csak egy szakma, aminek megvannak a maguk szigorúan gyakorlatias szabályai, amiket szárazon, mindenféle csűréscsavarástól mentesen használva méltó lehet a komoly szakmának kijáró tiszteletre. Mint ahogyan a bűnügyi nyomozó is egy bonyolult, nagy szakértelmet igénylő terület... egyelőre talán ennyi elég. Ezek közül nem nehéz kiválogatni, mire van szükség egy olyan szervezet ideális működtetéséhez,  amilyen a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal kíván lenni.

A felsoroltak közül a jelölt Unger Annát hová lehet beilleszteni?

P.S.: A bizakodó jóindulatom egyelőre, a döntés után sem változott, sokminden történhet, ami helyreállítja ezt a pillanatnyi megbillenést. Én is tudnék olyat mondani, ami ezt segíti.

Várok.