Látták a videót, ami a miniszterelnöki hivatal erkélyéről készült az Alkotmány utcai „tüntetőkről”? Ha van hozzá gyomruk, nézzék meg, én nem teszem ide, ritkán szennyezem ezt a fórumot, akkor sem effajta piszkokkal. Azok ott a jelen „parlamenti ellenzék” nyíltszíni képviselői voltak. Similis simili gaudet. Akik bent ülnek az Országházban, az az autóbusznyi gyülekezet pontosan olyan, amilyet az Alkotmány utcában láthattunk, csak időnként megpróbálnak viselkedni – sikertelenül. Ezek ott fenekednek, mondják a baromi és aljas ostobaságaikat a mi pénzünkért. Miközben kivétel nélkül mindegyiknek börtönben volna a helye, minimum 15 évre, a többség életfogytig.
Ellenzék. A rövid, de alapos definíciót
olvassák el a május 22-iki jegyzetemben.
Tényleg szükség van ellenzékre? A „demokrácia”
szabályai szerint feltétlenül. Elmondtam néhányszor a tudnivalókat ezekről a
szabályokról, hosszú idő fog eltelni, mire az emberiség rájön (ha addig ki nem
pusztítja magát), hogy ez a „demokrácia” a teljes megsemmisüléshez vezető lejtő.
Engedjék átfutni az elméjükön a gondolatsort, hogy a szalmafejű amerikai és a
csúti szörnyeteg is a demokrácia terméke… Jó, ezt most hagyjuk, most nem erről
van szó, hanem Magyar Péter ellenzékéről. Hogy az kell-e neki, hogy mi történne,
ha a komplett bagázs megkapná végre a megfelelő büntetést, és bilincsben vinnék
el az egész bandát. És ott maradna az a 141 ember ellenzék nélkül. Eltekintve
attól a pozitív szaldótól, amit a könyvelési mérleg mutatna az adófizetők pénzéről,
hogy ugyanis mennyivel kevesebbe kerülne nekünk a börtönszemélyzet és az ottani
teljes infrastruktúra, mint amennyi fizetést kap ez a bűnöző horda. Meg attól is
eltekintve, hogy nem kellene nézni és hallgatni a hajnalkákat, elődöket és
pócsokat – mondjuk ez sem volna akármilyen könnyebbség. Szóval mi történne? Mi
történik egy tengerjáró hajón? Egy újság szerkesztőségében. Egy akadémiai
kutatóintézetben. Egy autógyárban. Egy tudományegyetemen. Egy klinikán. Tovább
is van, mondjam még? A rektor összehívja az egyetemi tanácsot, ha valami
olyasféle gondja akad, aminek a megoldására nem tartja elegendőnek a saját
eszméjét. A hajóskapitány megkérdezi a tisztjeit, a matrózait, ha van rá ideje,
ha egy vihar miatt nincs, számíthat arra, hogy szólnak neki, ha nem megfelelő
utasítást ad. És így tovább. Ezeken a helyeken van mindenféle, ami a helyes
működéshez szükséges, egyetlen funkció nincs: ellenzék. Az nemhogy nem kell,
egyenesen nemkívánatos. Pontosan úgy, ahogyan a parlamentben is az. Nemcsak a
miénkben, a világ összes parlamentjében, legföljebb máshol nem annyira
nyilvánvalóan fertőző és undorító egy ilyen társaság, mint nálunk.
Magyar Péterről pillanatnyilag el tudom
képzelni, hogy minden esetben riaszt – engedelmet kérek érzékeny lelkű olvasóimtól
– a szarjelző készüléke, ennélfogva megkérdezi a környezetében lévő okos
embereket. Ilyenekkel vette körül magát, nem kis részben ebből is következtetek
arra, hogy ritkán fog helytelenül dönteni. Különben szólnak ők akkor is, ha MP
nem kérdez…
A válaszom a címben föltett kérdésre, hogy
csak ellenzék nélkül van élet. Nem az ilyen köztörvényes bűnözők nélkül –
bármilyen ellenzék nélkül.
