A minap ejtettem néhány szót a nemzetközi jogról. Említettem, hogy nem értek hozzá, a különféle jogi vizsgáimban nem volt helye, minthogy igazságügyi szakértőként csak a magyar jog alapján működtem. Ezért most tényleg csak kérdéseket teszek föl mint ennek a diszciplínának a többé-kevésbé művelt laikusa.
Megy a huzakodás a Benes-dekrétumokról. Kérem, nézzék el nekem, ritkán engedek meg magamnak ilyesmit, de annyira undorodom az egész óvodás homokozóvödör egymás kezéből való kitépkedéstől, hogy még utánanézni sincs kedvem adatoknak, tényleg csak a lényegre szorítkozom. Lévén valamelyest érintve családilag, nem bőgöm meg az ügyet, az egyik nagymamám Nagytapolcsányban született 1898-ban Balis Annamária néven, magyarnak tartotta magát. Szlovákia mint olyan akkor még nem létezett, ahogyan még jóideig nem, az Osztrák-Magyar Monarchia része volt, néhány "nagyszájú" (nagymamám kifejezése) hangoskodott ugyan, hogy a szlovák így meg úgy, de nem volt az komoly, a többség rendben lévőnek tartotta az életformájukat. A nagymamám a húgával "tótul" beszélt, minthogy a Felvidék jórészt kétnyelvű volt, amit a történelemből is tudunk, a Kossuth-család az ebédlőasztalnál mindig szlovákul társalgott, amíg Lajos fiuk föl nem fedezte magában a nagy magyar hazafit...
A Benes féle hőzöngés Csehszlovákia nevében vált hírhedtté, aligha tévedek nagyot, ha úgy vélem, ezek az elnöki rendeletek a csehszlovák államiság megalapozását jelentették. Minthogy 1945-ben sem Csehország nem létezett, sem Szlovákia, utóbbi 1993-ig egyáltalán soha, a szlovák nemzetiség volt, nem nemzet, állam, ország. Ilyenformán az történik, hogy egy sok évtizeddel később létrejött állam visszamenőleges törvényt hozott, valami olyasfajta rendeletre hivatkozva, aminek semmiféle jogfolytonossága nincs. Ezt pedig már a római jog is tiltotta, nem tudok róla, hogy azóta bárhol megváltoztatták volna. Kitaláltak netán most valami új szabályt? A sok ócska dumából melyik paragrafus tekintendő dominánsnak?
Sokszor elmondtam annak idején a rádióműsoraimban is, Csehország egy bő évezrede létező európai ország, jórészt saját európai történelmi múlttal, Mozart nem véletlenül oda vitte bemutatni jelentős műveit. Bár a csehek mostanában éppen nem ehhez méltón viselkednek, vélhetőleg hamar elzavarják a saját nyavalyás politikusaikat - egyelőre nem hallottam, hogy emlegetnék a Benes dekrétumokat. Az a sosem létezett Szlovákia széthazudott, fölösleges kisebbrendűségi komplexusából származó szájtépés következménye, verik a szűk kis mellüket, ahelyett, hogy megbecsülnék a friss államiságukat, amiért mellesleg egyetlen önálló lépést sem tettek, és hagynák hogy én például mosolyogva örüljek nagymamám szülőföldjének a sikereit látva.
Jogász hölgyek és urak, nem kellene legalább kérdéseket föltenni?
