Láttam egy bejegyzést, hogy január 14-én született Szakács Eszter, emlékezzünk rá, 2014-ben halt meg.
Nem fontos, amit most leírok, legföljebb az adatok pontosságát makacsul hirdető mentalitásom parancsolja, hogy szóljak: Emőke volt a neve születésekor, nem Eszter. Még harmadéves főiskolás korában is.
1965-ben a mai Thália színház lett a lebontott Nemzeti Színház játszóhelye. Egy tavaszi napon mentem be a Televízióba (akkori munkahelyemre), korán volt még, gondoltam, teszek egy kis kitérőt, benézek Az ember tragédiája összemondó próbájára, meglátogatom Emőkét, kicsit izgult, hogy érzi majd magát nagyszínpadon - az akkori főiskolások, harmadévesek és negyedévesek statisztáltak a Tragédiában, Emőnek mintha lett volna egy mondata a Római színben, szép mély hangját az egész tanári kar csodálta, így lehetett, hogy bár csak harmadéves volt, ő kapott szöveget, ami a főiskola íratlan szabályai szerint legalábbis szokatlannak számított, negyedéves kor előtt a növendékek tényleg csak statiszták lehettek. Mire a színházba értem, vége volt a próbának, siettem megkerülni a háztömböt, a Petőfi színház (azt hiszem, a név még maradt) művészbejárója a Hajós utcára nyílt, Emő már ott várt, szóltak neki a lányok, hogy láttak a nézőtérről kimenni, biztos mindjárt itt leszek. Indulnak névnapot ünnepelni, tartsak velük...
Rendezőként még hívtam a Rádióba néhányszor, akkor is olyan furcsa volt, hogy amikor a bemondó lekonferálta a szereposztást, azt olvasta: Szakács Eszter...
