Nem szívesen teszek ki taszító képeket a jegyzeteimhez, ezúttal kénytelen vagyok, nyilván nem minden olvasóm látta ezeket a szerencsétleneket a tegnapelőtti, Rákosi-korszakot is alul múló szocialista (vagy inkább nemzeti szocialista) szpartakiádon. Az van a kép alá írva, hogy "56-os hazafiak". Azt nem mondta senki, honnan szalajtották őket, hol voltak "hazafiak" ezek a fekete jelmezbe öltöztetett kiállítási figurák, akiket a Kossuth téren közszemlére tettek, miként tenyészkecskéket a mezőgazdasági vásáron, de az bizonyos, én egyiküket sem láttam soha. Igaz, a budaiakkal nem találkoztam, ha mind a hatan a "Széna tériek" közül kerültek ki, akkor bocsánat, akkor nem szóltam semmit... bár ennek elég kicsi a valószínűsége.
Érdekes dolog ez, a "történelemírás" 56-ról. Olvasok mindenféléket, nem tudom, melyiknek mi a forrása, csak azt tudom, hogy én írástudó emberrel nem találkoztam sehol a bő két alatt, amíg zajlottak az "események", pedig elég sokfelé jártam, például úgynevezett futárszolgálatot teljesítettem a Kilián és az Országház között. De sem a Kiliánban, sem az Országházban nem volt senki, aki történésznek vagy újságírónak mondta volna magát. Nem tudom, ki és hogyan írta meg 1956 hiteles történetét, de meglepne, ha volna ilyen. Ezek a díszpintyek például honnan kerültek elő? Jelentkeztek? Miért? Szólt nekik valaki? Hogy 56-os hősökre mutatkozik szükség, ugyan jöjjenek már el a Kossuth térre? Ők volnának a hősök? Mikor lettek azok? Én annak idején egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki hősnek képzelte magát. Mit válaszolnának, ha föltennék nekik egy-két kérdést. Például hogy annak a holminak, amit a "történelemtudósok" benzines üvegnek neveznek meg molotovkoktélnak, mi volt a neve az utcán? Miért hívtuk petróüvegnek, honnan szereztük hozzá a petróleumot? Miért kellett bekéredzkednünk nyolcadik és kilencedik kerületi konyhákba, hogy a kredenc oldalára akasztott tartályból petróleumot kunyeráljunk? Milyen eszközzel késztettük a ruszki tankokat, hogy akkor lőjenek, amikor mi akarjuk? Az ehhez szükséges sztaniolcsíkokat hol vagdostuk, miből? Hogy szólt az utcán valójában ez a falsul idézett mondat: aki magyar velünk tart? A fentnevezett két kerületben miért volt minden ház szétlőve, ami az utcasarok utáni második vagy harmadik telken épült?
Ültünk egy éjszaka egy elhagyott lakásban (romos volt? a fene emlékszik), egy Angyal István nevű emberrel beszélgettünk, ő volt a legidősebb, és legtekintélyesebb (senki nem nevezte parancsnoknak). Valaki megkérdezte, miért csináljuk ezt, meg fogunk dögleni a semmiért. István (senki nem hívta Pistának) azt mondta, mert vagyunk párszázan, akik megmutathatják, hogy mindent azért velünk sem lehet megcsinálni. Párszázan. Tetszik érteni? Ismertük egymást, szinte mindannyian. Nem sokan maradtunk életben. Akkor még nem tudtuk, hogy mi vagyunk az a párszáz a tízmillióból, akik "vívják a szabadságszerető magyar nép harcát". Az egész országét a főváros egy-két kerületében összesen. A pincében tartózkodó szabadságszerető magyar nép mélységes ellenszenvétől, olykor gyűlöletétől kísérve (nem mondtam, hogy ezt is a zsidók csinálják?!). Akik alig várták, hogy vége legyen. Akik május elsején nagy-nagy tömegben köszönték meg Kádár Jánosnak, hogy olyan gyorsan véget vetett ennek az ellenforradalomnak. Ezt a tömeget én személyesen nem láttam, akkor éppen a kivégzésemre vártam...
Olvastam tegnap, hogy milyen sokan voltak. Itt is, ott is. Jó. És? Történt valami, tessék mondani? Azt is kérdezhetném, megijesztett ez a sok ember valakit azok közül, akik a magyar történelem legundorítóbb 15 éve során totális nyomorba lökték ennek a szabadságszerető népnek a millióit? Mit kerestek a Hősök terén? Volt ott valaki, akit kirángathattak volna a búvóhelyéről, hogy bilincsbe verve bekísérjék az addigra kinyittatott bírósági épületbe, megkezdendő a perek sorozatát? Miközben más csoportok máshonnan kaparták ki a többit, egyelőre csak a néhány tucat vezérkolompost, aztán majd minden nap tovább, azt a pár ezret, akik mindezt lehetővé tették? Tényleg azt tetszett gondolni, hogy az a tekintélyes népesség érdekel valakit? Vagy megvárjuk a választásokat? Amikor ők fogják az utcára küldeni a fegyvereseiket? És a szabadságszertő magyar nép ismét lemehet a légópincékbe?
Ez most csak úgy eszembe jutott arról a hat feketeruhásról. Furcsa, nem, hogy az október huszonharmadikákon mindig csak keserűséget érzek, soha nem diadalmas büszkeséget?
